A napokban Orbán Viktor a német Bildnek adott interjújában arról beszélt, hogy a vendégmunkások, miután letöltik a kétszer 2 éves szerződésüket, állampolgárságért folyamodhatnak. Korábban több alkalommal ismertettük már, hogy a Magyarországon zajló folyamatok kísértetiesen hasonlítanak arra, amin Nyugat-Németország átment, így nem érdektelen megint megnéznünk, e tekintetben mi történt az elmúlt évtizedekben.
 Fotó: The Times |
A német–török migráció kiindulópontja az 1961-es munkaerő-kihelyezési megállapodás volt. A nyugatnémet gazdaság munkaerőigényét kielégítendő Bonn és Ankara 1961-ben szerződést kötött, amelynek következtében több százezer török dolgozó érkezett Németországba a hatvanas években. A szerződést és a korai vendégmunkás-program kontextusát a német külügy emlékeztetői és történeti összegezései világosan mutatják: mind arról beszéltek, hogy ez az egész csak ideiglenes.
A német politika eredeti szándéka rövid távú, szezonális vagy időszakos munkavállalás volt, a „Gastarbeiter” státusz azt sugallta, hogy a bevándorlók később visszatérnek a hazájukba. Azonban a gyakorlat másfelé indult el, a munkaszerződések meghosszabbodtak, a családegyesítés jogi keretei lehetővé tették a hozzátartozók érkezését, és egy 1973-as megállapodás után többen ténylegesen le is telepedtek. Tehát 12 évnek kellett eltelnie, mire az ideiglenes jellegből teljesen eljutottak a letelepedésig.
A török származásúak létszáma Németországban az évtizedek alatt jelentősen megnőtt. A kutatások alapján a 2010-es és 2020-as évek adatai szerint a török eredetű személyek (tágabb értelemben: törökországi származású, illetve török állampolgárok és német állampolgárságú török gyökerekkel rendelkező személyek) száma a több százezres érkezőkből több milliós közösséggé váltak, összességében több mint 3 millióan vannak.
De hogy kaptak állampolgárságot?
A német állampolgársági jog jelentős reformokon ment keresztül. A 2000-es törvénymódosítás bevezetett különböző elemeket, és részben megkönnyítette a letelepedettek gyermekeinek német állampolgársághoz jutását, ez váltotta ki az első generációs „vendégmunkások” gyermekeinek automatikus kötődését az országhoz.
A 2024. június 27-én életbe lépett további modernizáló csomag pedig tovább könnyítette a folyamatot, rövidebb előírt tartózkodási idő (az általános határ 8 évről 5 évre csökkent), és általánosabb elfogadása a többes állampolgárságnak, mindez érezhető növekedést eredményezett az állampolgárosodásokban.
Természetesen ez a folyamat beleilleszkedik abba a nyugati kultúrmaxista gyakorlatba, hogy gyakorlatilag „lecserélik a népet”, és nem európai tömegekre kezdenek el támaszkodni a baloldali pártok mint szavazótábor. Világos, hogy ehhez állampolgárságot kell osztogatni nekik. A fentebb említett 2000-es reformot természetesen megelőzte egy politikai nyomás, úgynevezett „civil” szervezetek részéről is, akik hangsúlyozták, hogy tartósan jelen lévő közösségek esetén a részvétel és polgári integráció (pl. állampolgárság) segíti a „társadalmi kohéziót”.
A hatvanas évek török vendégmunkásainak története tehát megmutatja, hogyan az eredeti „ideiglenes” munkaerő-programból többgenerációs diaszpóra, amely mára döntően Németország részének tekinthető.
S akkor térjünk vissza a jelenkori Magyarországra. Belegondolt már valaki abba, hogy ez az orbáni kijelentés hogyan fog lecsapódni a vendégmunkások körében? Az olyan vendégmunkás-kibocsátó országok, mint például India és Pakisztán, olyan elképesztő embertömegekkel bírnak, hogy egyenként csak Indiában több ember él, mint fehér ember világszerte.
Nagyon veszélyes játékot űz tehát a kormány. A kérdés sokkal inkább az, hogy vajon ezek a vendégmunkások meg tudják-e szerezni az állampolgárságot, ha igénylik. Itt számításba jöhet még az az ellenérv, hogy „ahhoz tudni kell magyarul”, és márpedig „magyarul megtanulni nehéz”, így ez „megvéd minket”.
Most hirtelen csak Fekete Pákó jut eszembe, ha annyira kell megtanulni magyarul, ahogy ő tud, arra azért sokan képesek lehetnek. Ugyanis ő is magyar állampolgár. De aztán honnan tudjuk, hogy a globális nagyvállalatok a háttérben nem helyeznek majd nyomást a kormányra, hogy könnyítsék az állampolgársághoz jutás feltételeit?
Lantos János – Kuruc.info
