Magyarországon ma kormányválság volt. Ugyanis néhány órára összeomlott a Facebook, ez pedig bizonnyal zavart és feszültséget okozott Magyar Péternél is, hiszen így hol hirdesse ki a legújabb történéseket? Csak nem a Magyar Közlönyben, mint a középkorban...? Szerencsére átvészelte hazánk az első jelentősebb krízist a Tisza-kormány alatt, ugyanis helyreállt a Facebook. Kiválóan, ironikus formában mutatott erre rá Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztője is.
Azonban egy fokkal komolyabbra fordítva a szót (a fentiek sem teljesen képezik a vicc kategóriáját), azért egészen elképesztő, mit okozott a társadalom szélesebb rétegeiben ez a pár órás kényszerszünet, és mi mindenre mutat rá.
Úgy adódott, hogy a „nagy leállás” akkor ért engem, amikor délután autóba ültem, és elindultam a kislányomért az óvodába. Az első gondolatom az volt, hogy „bárcsak örökre leállna” az egész, és azt, hogy miért mondtam magamban ezt, nem is gondoltam volna, hogy pár perc múlva mennyire igazolja majd az élet. Útközben megálltam egy boltban, és az utcán tanakodó emberekre lettem figyelmes. Az alábbi párbeszédet kaptam el:
– Téged is? Engem is kidobott a chatből!
– Most mondja a Marika, hogy a csoportot sem tudja nézni...
– Mi történhetett?!
Teljesen mindegy is, kik folytatták le ezt a párbeszédet, mert az ország bármelyik pontján megörökíthettem volna. Ez pedig tökéletesen rámutat, hogy a közösségi média ma már a társadalom kvázi idegrendszere lett. Abban is biztos vagyok, hogy sokakon úrrá lehetett az elvonási tünet is...
 Kép: 24.hu |
Pedig tényleg jó lett volna, ha végleg lekapcsolják a Facebookot. Nem azért, mert ne lenne hasznos egy közösségi média, ahol az emberek könnyebben elérhetik egymást, csoportokat hozhatnak létre, hanem azért, mert ma már szinte semennyire sem ezekről szól.
Azt tudjuk, hogy a Facebook miképpen avatkozik be a magyar belpolitikába, de ezúttal nem ezt az aspektusát világítom meg. Hanem azt, hogy ez a virtuális univerzum lassan idegbetegeket, cinikus prolikat és ilyesmiket termel ki, és egyáltalán, az ilyen irányú érzelmeket duzzasztja. Ez pedig romboló hatással van a magyar társadalom mentális állapotára.
Korábban írtam már róla, hogy ez nem valamiféle véletlen, a Facebook algoritmusa nagyon is tudatosan csinálja ezt. „Algoritmusisten”, ahogy neveztem, különösen szereti, ha fokozódik a gyűlölet ember és ember között. Ahogy mondani szokás, ezt vagy azt „szereti az algoritmus”.
Nos, történetesen azt nagyon szereti, ha akár politikai, de akár egy egyszerű sütéssel és főzéssel foglalkozó csoportban átlagemberek fenyegetik egymást akasztással vagy orrba veréssel, pusztán azért, mert egy témában hajszálnyira eltért a véleményük valamiben... De talán még ez sem kell. A maró cinizmus és az indulat olyan a Facebook világában, mint a fűszerek az ételben. Alapvető esszenciája.
Sokan észre sem veszik, hogy ebben vannak már hosszú évek óta.
Legalább ma egy pár órára felfüggesztetett „algoritmusisten” működése. Talán arra jó volt, hogy némelyek elgondolkozzanak rajta, látván akár magukon, akár másokon a jeleket: „Úristen, tényleg ennyire fontos a Facebook, hogy élni sem lehet nélküle?”
Lantos János – Kuruc.info
