Elöljáróban annyit: azok közé tartozom, akik a politikai helyzettől függetlenül tudtak örülni annak, hogy Pécs, vagyis egy magyar város nyerte el Európa kulturális fővárosának a címét, mert ez 2010-re szól, s a Jobbiknak talán lesz némi lehetősége majd beleszólni az események irányításába. Igaz, akkor még nem gondoltam arra, hogy egy ilyen megnyitó égő is lehet egy európai kultúrember számára.

Az egész kulturális főváros körüli hercehurca jól mutatja, hogy a cionista politikusbűnözők mennyire magasról tesznek a polgárok kulturális igényeire. Még maga a fideszes, polgári – tehát kultúrbarát – Páva Zsolt, Pécs polgármester is. Bár ezen is csak az lepődik meg, aki most jár először Magyarországon, eddig csak átrepült felette.

Amolyan zsidó felfogás áll az egész mögött. Tulajdonképpen még semmi sincs készen Pécsett, ami kulturális fővárossá tenné, a várost sikeresen széttúrták, felépíteni már ugye nehezebb, így aztán tartunk egy ünnepséget a népnek, aztán abba is hagyhatjuk a munkát – foglalhatnánk össze a városvezetési jellem lényegét, amiben úgy látszik ismét egymásra talált fideszes és emeszpés.

Páva Zsolt pedig igazán készülhetett volna valami eredetibb beszéddel, ennyire semmitmondó szöveggel egy normálisabb pécsi kocsmába sem engednék be, nemhogy egy kulturális fővárosba. Igaz, egy európai kultúrember nem mutatkozik együtt Bajnaival egy színpadon, több ezer ember előtt. Hiller „selypítős” Pityuval sem. De hát ez egy cionisták által irányított korszak, annak megfelelő normákkal.

Igen, mindent elmond hazánk helyzetéről az, hogy egy beszélni sem tudó, selypítő Hiller István dadogja bele a mikrofonba: „a kulturális évet ezennel megnyitom”. Pontosabban: „a kútujálisz fővájosz pjogjamsojozatát ezennej megnyitom!” Siralmas! Mint ahogy az is, hogy a lassan szakállasnak számító Demjén-nótát kell elszenvednie a kulturális újdonságokra vágyó polgárnak. Azért kell ahhoz némi infantilizmus, hogy a dermesztő hidegben, egy téli estén, amikor nem épp a legkésőbben sötétedik, azt kelljen hallgatnia a gyanútlan magyarnak, hogy „te csak várj, míg felkel majd a nap”. Bizony, klímaváltozás ide vagy oda, a tavasz azért még odébb van, fázni fázunk, különösen itt a „magyar mediterránon”, s bizony, ha nem a közelgő tavaszra, akkor a felolvadásunk árára, a borsos gázszámlákra gondolunk.

Mindegy, kár is ezt tovább ecsetelni, csak remélni tudjuk, hogy lesz egyszer majd olyan Magyarország is, amikor a kulturális főváros programsorozatát nem egy selypítő politikusbűnöző, hanem a Nobel-díjasunk nyitja meg, akit az egész ország elfogad, s ő is elfogadja az országot. No, ez is egy intés, ilyen kulturális miliőben vagyunk kénytelenek élni, amikor Nobel-díjasunk minket gyűlöl. Igen, szeretnék egy magyar Herta Müllert, aki végre a bolsevik rémuralomról, a magyar Golgotáról írt műveiért kapja a díjat. És szeretném már végre, ha nem kéne szégyenkeznem egy kulturális rendezvényen sem vezetőink szellemi sivársága miatt.

Az egyetlen pozitívum, hogy Libajnait kifütyülték. Bár ez nem vehető ki annyira az alábbi videofelvételen, igaz, Libajnait kifütyülni egy kultúrember számára kötelező feladat. De hát annyi minden lenne még kötelező egy magyar kultúrembernek, amit ráadásul nem igazán tesz meg.

Igaz, akkor nem itt tartanánk…