A táltos csodadoktor, Kovács-Magyar András TV2-beli virtuális exorcizálásának híréről például a Kuruc.info hírportálra feltett anyag alapján értesültem. A Mester egyik kezében varázspálcával, másikkal eközben különösen hadonászva vette az éteren át a betelefonálók aurájának impulzusait, melyek alapján meghatározta a beszélő vagy annak valamely hozzátartozója diagnózisát. Kétségkívül épületes megállapítás volt, hogy az egyik asszony álmatlanságát a gerincéhez tapadt szellem okozza, ám ezen túl még további négy is, akik a szobában tartózkodnak este 11 és hajnali 4 óra között. Fenomenális! ...No, természetesen, ha néhány percet áldoz rá, úgy Tihanyi maestro fantom-gerinctávműtéte sem akármilyen intellektuális ínyencség és szellemi örömforrás a nagybecsű néző számára. Ez utóbbi bűvészmutatvány azonban már a Budapest TV műsorkínálata tematikus sokoldalúságának és igényességének válik dicsőségére. Azonban fájdalom, de a minap arra figyeltem fel, hogy Tihanyi csodadoktor fantasztikus bűvészmutatványát immár - a kétségkívül jobb sorsra predesztinált - Echo TV-ben is megosztja a nagyérdeművel, és az emelt díjas telefonvonalon bejelentkező babonás szerencsétleneket egy füst alatt "megtávműti".

Tudjuk, sarlatánok mindig is voltak, mindig is lesznek, a démonológia egyidős az emberiséggel, s azok, akik nem kevés pénzért hajlandók hosszú percekig csevegni a csodadoktorokkal, majd a különféle hókuszpók varázsterápiákért súlyos százezreket kifizetni ezeknek a szélhámosoknak, nos, azok meg is érdemlik. Ami a dolog pikantériáját adja, az az, hogy a társadalom felsőbb, sokak által műveltnek vélelmezett rétegei veszik igénybe ezeket az ún. ezoterikus szolgáltatásokat, ugyanis mások nem is engedhetik meg maguknak ezt, lévén, hogy egész évben nem keresnek annyi pénzt, amennyivel egy nevesebb "mesternél" egyetlen "kezelés" tiszteletdíja a hálapénz lerovásával kiegyenlíthető.

Azonban ez korántsem újkeletű történet. A sarlatánság burjánzásának egyik fénykora a 17. század volt. Számos csodás, fiktív történet is kapcsolódik a korhoz. Állítólag 1666-ban jelent meg Velencében egy bizonyos Aristide Torchia Az árnyak királyságának kilenc kapuja című könyve, amelynek társszerzője a mester követőinek hite szerint maga Lucifer (LCF) volt, s az ördög megidézésének titkát tartalmazta. Művéért a szerzőt az inkvizíció halálra ítélte, s a következő évben máglyán elégette. (Egyébként a könyv körüli bonyodalmakról a mostanság nehéz időket élő Roman Polanski készített egy egyébként kiváló pszicho-thrillert A kilencedik kapu címmel 1999-ben). Idézzünk fel most csupán egyetlen, valóban megtörtént magyarországi szellemhistóriát e kor végéről. Hogy lássuk, semmit nem "fejlődött" az emberiség. Bár manapság gyakran abban a tévhitben tetszeleg, hogy, detronizálva Istent, és átvéve az ő szerepét, mindentudóvá és mindenhatóvá vált.

Történt tehát még 1701-ben, hogy a felvidéki birtokos, Barkóczy Ferenc gróf uram szerette volna az uralkodótól elnyerni az országos főhadbiztosi méltóságot. A szerencsétlenségre kárhoztatott, már hetvenen túli főnemest azonban visszautasították Bécsben, mondván, túlságosan öreg már egy ilyen fontos tisztség betöltéséhez. Ekkor a gróf sorsdöntő elhatározásra jutott: mindenáron meg kell fiatalodnia! Így került Barkóczy várába, a zempléni Sztropkóra saját kora egyik celebje, az olasz messer Carfiole mágus, aki valóságos polihisztorként egy személyben volt asztrológus, nekromanta, alkimista és feketemágus, azaz csillagjós, halottidéző, aranycsináló és ördögidéző látnok. Minthogy jó Barkóczy uram egy ily sokoldalú tudósra tett szert, annak minden oldalát ki akarta használni, így az örök ifjúságot biztosító elixír előállításán túl azt is megkívánta Carfiolétól, hogy készítse el a horoszkópját, illetve csináljon neki aranyat. Nem keveset, hanem nagyon sokat.Természetesen eme kívánságlista teljesítéséhez jó Barkóczy uramnak hat hónapon keresztül tekintélyes mennyiségű aranyat, gyémántot és mindenféle egyéb ékszereket kellett a Maestrónak saját kezűleg átadnia. Amennyiben Carfiole mester és famulusai a bűbájos processzus során nem vétenek hibát, akkor maga a pokol királya, Lucifer fog megjelenni fél év elteltével, hogy valóra váltsa a gróf álmait - ámította a zseniális olasz gazember a hiszékeny nagyurat. Ekkor juthat birtokába a csodálatos elixírnek, no meg a 77 mázsa színaranynak, melyet Carfiole megígért neki. Képzelhetjük, hogy az örökifjúság délibábját kergető derék Barkóczy uram kis híján leszédült a csodás hírt hallva várának abból a toronyszobájából, melyet átengedett a varázslónak, hogy az ott a sarlatánság mindenféle titkos kellékének felhasználásával berendezze vegykonyháját. Aztán elérkezvén a jeles nap előestéje, Carfiole közölte Barkóczyval, hogy miután egy láthatatlan szellemkíséret előreküldését követően maga Lucifer fog a következő nap éjfélkor megjelenni a várban, minden élő emberfia tartózkodjék a házában, továbbá ne leskelődjön és hallgatózzon, mi több, az istállót és a vár kapuját is hagyják őrizetlenül. Szerencsétlen Barkóczy uram ugyancsak elcsodálkozott másnap reggel - ámbár éjjel holmi patkócsattogást vélt hallani, amelyet rémületében azonmód a várat megszálló ördögsereglet patája koppanásának visszhangjával azonosított -, amikor sem az olaszt, sem pedig legjobb hátas- és málhás lovait nem találta sehol a várban. Csak egy búcsúlevélre lelt Carfiolétól, melyben az tudatja vele, hogy a mágia során hibát ejtett, ezért Lucifer a pokolra vitte őt, ahol most fél évig vezekelnie kell vétkéért. Próbáljuk magunk beleélni e tragikus szituációba, hogy miután hősünk fejében végre kigyulladt a gyertya, és megvilágosodott elméje, miszerint bizony alaposan bolonddá tették és kifosztották, minő lelkiállapotba került. Végre levegőhöz jutván, el-elcsukló hangon, zihálva kiadta csatlósainak a parancsot: - Hű, a bestye, cudar mindenségit az édesanyjuknak! Lóra, és utána a gazembereknek, de mindenki!

Tehát, szellemek márpedig ma is vannak, hiszen olyan, autentikus televíziós csatornán reklámozzák őket, akár egy mosóport, mint az intellektuális nívójáról és szellemi igényességéről immár csaknem másfél évtizede legendásan elhíresült TV2. És sajnálatos módon mára már a magát a konzervatív, jobboldali értékek szócsöveként meghatározó Echo TV is. A dolog különös pikantériája az, hogy e látnokok általában kivétel nélkül afféle univerzális zseni szerepkörben szoktak tündökölni, s gyakorta történészek, nyelvészek, táltosok, orvosok egy személyben. Kovács maestro sem kezdő már a szakmában. Táltosképzői az 1990-es évektől működnek, sőt, Magyarország után az emigráns magyarság közösségeit is célkeresztjébe hozta, s köreikben is hirdetni kezdte az igét (pl. Kanadában), tehát úgy tűnik, a vállalkozás prosperál és sok pénzt fial. Ámbár a mai, virtuális látnoksághoz és szellem-exorcizmushoz képest a Mágus anno még igencsak bagatell dolgokkal kezdett. A magyar őstörténetet és etnikai-civilizációs gyökereink kutatását illetően például megtudhattuk tőle, hogy lényegében a földkerekségen minden ősi kultúra a magyarsággal hozható összefüggésbe, példának okáért ő az amerikai indián törzsek tagjaival magyar nyelven beszélt, s a prehellén mínoszi civilizáció megteremtőit is őseinkben kell feltalálnunk, hiszen Kréta szigetén minden helynév magyar. Az ultima ratio, a megdönthetetlen bizonyíték erre nézvést az, hogy a krétai főistenségek megnevezése, a női és férfi princípium megjelölése a "Telepinu" és "Telephas" szóalakokkal történt (miként az közismert, a krétai civilizáció örököseinek, a görögöknek a nyelvében a ' ph ' betűkapcsolat hangértéke ' f '). Ízelítőül talán ennyi is elég a démonológia és látnokság ördöngös tudományai hitelességének árnyaltabb megítéléséhez.

A magyarországi, 2010. évi áprilisi forradalom után - álnaivan - végképp érthetetlen számomra az, hogy a különböző kuruzsló, csodatévő, energizáló, kísértet-purifikáló kurzusok és tanfolyamok, egyháznak álcázott gazdasági társaságok, s más egyéb kétes hírű és zavaros legitimitású profitmaximalizálásra rekrutálódott szerveződések miképpen működhetnek legálisan hazánkban, noha, amit művelnek, az a jelenlegi jogi szabályozás szerint is kimeríti egy Btk.-tényállás fogalmát, lévén közönséges csalás. Ceterum censeo: mely tevékenységnek nagyobb a társadalmi veszélyessége: egy revizionista történész által végzett tudományos kutatómunkáé, melynek eredményeként az illető más végkövetkeztetésre jut az ún. holokauszt történetét illetően attól, mint amit a jelenlegi hivatalos autoritás kánonként kőtáblára vésett, vagy pedig azoknak a sarlatánoknak az igehirdetéséé, akik a legnagyobb nézettségű elektronikus médiumokon keresztül hülyítik és csapják be a már kellően elbutított és médiafüggővé tett milliónyi televízió-plebs tömegeit? S vajon a kreténológia tanainak hirdetésére széles virtuális terepet biztosító televíziós csatornákra miért nem csap le a törvények biztosította jogi keretek között a lehető legnagyobb eréllyel és brutalitással az új magyarországi médiahatóság?