A kínai kormánypolitika nem tolerálja a szólás-, sajtó- és művészeti szabadságot az ország alkotmányában lefektetett magasztos elvek ellenére sem. Liu Hsziao-po nem fogadta el ezt az ellentmondást, a kínai vezetők viszont úgy vélik, hogy megsértette az állam törvényeit és rágalmazta Kínát, ezért bűnözőnek tekintik és 11 évi börtönbüntetésre ítélték. A német alkotmány elvileg ugyan garantálja a sajtó, a szólás és gyülekezés szabadságát, a gyakorlatban azonban a hatóságok szájkosár-törvényekkel igyekeznek gátat szabni a nekik nem tetsző vélemények hangoztatásának. Horst Mahler nem volt hajlandó elhallgatni és megtagadni a véleményét, ezért bűnözőnek tekintik, és különböző kirakatperekben összesen 11 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélték.

Liu Hsziao-pót a nyugati világ kormányai, médiumai és jogvédői piedesztálra emelték. A Nobel-bizottság elnöke, Thorbjoern Jagland kijelentette: „A kínai alkotmány garantálja a sajtó, a szólás és a gyülekezés szabadságát, valamint az állampolgárok jogát a bírálatra. Liu nem tett más, csak ezeket a jogokat gyakorolta, ezért szabadnak kell lennie” (Westfalen-Blatt, 2010. december 11.) Szavai nyilvánvalóan Németországra és Horst Mahlerre is érvényesek. Ennek ellenére ez utóbbiért a nyugati világ kormányai, médiumai és jogvédői a kisujjukat sem mozdítanák, sőt a német hivatalos álláspontot visszhangozva egyenesen bűnözőnek tekintenék, ha egyáltalán tudnának a kálváriájáról, amelyről azonban bizonyára fogalmuk sincs, hiszen ezt nem kísérte nemzetközi sajtókampány, mint Liu Hsziao-po esetében. Érdemes legalább vázlatosan megismerni az életútjukat, a tevékenységüket és a személyiségüket, hogy megértsük a merőben eltérő hozzáállás okait.

Liu Hsziao-po az 1989-es Tienanmen téri rendszerellenes megmozdulások idején az USA-ban tartózkodott vendégtanárként a Columbia Egyetemen, de hazatért, hogy csatlakozzon a tüntetőkhöz. 1989 júniusában „ellenforradalmi magatartás” szításának vádjával börtönbe csukják, ahonnan 1991 januárjában szabadul, miután aláírt egy „megbánó levelet”. 1995 májusában házi őrizetbe helyezik, mert a Tienanmen téri események évfordulójára aláírásgyűjtésbe kezdett a politikai reformok érdekében. „A hidegháború leckéi” (1996) című cikkében azt írja, hogy „az USA által vezetett szabad világ majdnem minden rezsim ellen harcol, amely eltiporja az emberi jogokat... A fontosabb háborúk, amelybe az USA belekeveredik, etikailag mind védhetők”.

Támogatásáról biztosítja az amerikai álláspontot az izraeli-palesztin konfliktusban, amely szerinte a palesztin „provokatőrök” hibája. 1996 októberében letartóztatják, mert nyilatkozatban síkra szállt a Tajvannal való békés újraegyesítésért, és három év munkaterápiás „átnevelésre” ítélik a „közrend megzavarása” címén. „Az angol-amerikai szabadságszövetség győzelme” (2004) című cikkében védelmébe veszi Bush Irak elleni agresszióját, és az amerikaiak által viselt háborúkról úgy vélekedik, hogy ezek „a legjobb példák arra, hogyan kell háborút viselni egy modern civilizációban”.

A 2004. évi elnökválasztáson is megdicséri Busht iraki háborús erőfeszítéseiért, és elítéli John Kerry demokrata jelöltet, akit nem tartott eléggé harciasnak. Izrael kapcsán azt vallja, hogy „Amerika védelme nélkül a régóta üldözött zsidóságot, amely a II. világháborúban a megsemmisüléssel szembesült, valószínűleg ismét megfojtaná az iszlám gyűlölete”. 2003 és 2007 között a CIA egyik fedőszerve (NED) által gründolt ellenzéki kínai írószövetség elnöke. A Kína demokratizálódását és az emberi jogok tiszteletben tartását követelő Charter 08 kiáltvány megszövegezésében való részvételéért 2008 decemberében letartóztatják, és a következő év december 25-én „az államhatalom felforgatására irányuló felbujtás” vádjával 11 év börtönre ítélik. Feleségét, Liu Hsziát házi őrizetbe helyezik, miután meglátogatta férjét börtönében.

Horst Mahler

Horst Mahler a ’60-as évek végén lesz a németországi szélsőbaloldal egyik vezéralakja a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű városi gerillacsoport teoretikusaként, akitől azonban a „közvetlen akció” sem állt távol. 1970-ben segít a RAF-vezér Andreas Baadernek megszökni a börtönből, majd együtt bankrablásokat hajtanak végre, sőt Libanonba is elutaznak fegyveres kiképzésre az egyik palesztin szervezet táborába. 1970. október 8-án letartóztatják, és négy évvel később 14 év börtönbüntetésre ítélik, amelyből tíz évet le is tölt. A nyolcvanas években totális ideológiai és politikai irányváltás következik be nála, amelynek eredményeként maoistából hitleristává (és hívő kereszténnyé) válik, és egy ideig tagja a szélsőjobboldali Nemzetidemokrata Pártnak. 2003. november 9-én egyik alapítója a holokauszt cáfolása miatt üldözöttek rehabilitálásáért küzdő egyesületnek. Ugyanebben az évben a nacionalista ellenzékiek ellen használt gumijogszabály, az ún. Volksverhetzung (kb. népi gyűlöletkeltés a köznyugalom megzavarására) alapján perbe fogják az USA elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadással kapcsolatos egyik nyilatkozata miatt, amelyben a támadást „kegyetlennek”, de „jogosnak” mondva teljes szimpátiájáról biztosítja az elkövetőket.

2005 januárjában a berlini bíróság egy idegenellenesnek és antiszemitának nyilvánított pamfletje miatt kilenc havi börtönbüntetésre ítéli, amelynek letöltését 2006 novemberében kezdi meg. 2007 novemberében újból vádat emelnek ellene, mert a Németországi Központi Zsidótanács (ukrán prostik társaságában drogozáson rajtakapott) volt alelnökének, Michel Friedman újságírónak adott interjúja során náci karlendítéssel és „Heil Hitler!” köszöntéssel üdvözölte beszélgetőpartnerét, hazugságnak minősítette „a zsidók szisztematikus kiirtását Auschwitzban”, és azt mondta, hogy „Adolf Hitler a német nép megmentője volt, és nem csak a német népé”. Mindezért az erdingi bíróság 2008. április 28-án 10 havi börtönnel sújtja. 2007. november 23-án a cottbusi bíróság hat havi börtönt szab ki rá, mert a saját állítása szerint „viccből” náci karlendítéssel jelentkezett a börtönben egy korábbi büntetése letöltésére. 2009. február 25-én a müncheni bíróságtól hat éves börtönbüntetést kap, és az ítélet kihirdetése során a bíró „átnevelésre alkalmatlannak” nyilvánítja, kijelentve, hogy bíróként meg kell állítania a „nacionalista fecsegést” és az „értelmetlenség terjesztését”. 2009. március 11-én a potsdami bíróság további öt év két hónap börtönre ítéli „holokauszttagadás” és a „náci háborús bűnök banalizálása” miatt, és az ítéletet azonnal foganatosítják.

Ami pedig élettársát, Sylvia Stolz ügyvédnőt és volt egyetemi oktatót illeti, őt a mannheimi bíróság 2008. január 14-én három és fél év börtönre ítéli, mert azt állította, hogy „idegen zsidó hatalom” uralkodik a német kormányon és a nyugati világon, a német bíróságok pedig a szólásszabadság korlátozásával a „győztes szövetségesek igazságszolgáltatását” gyakorolják, és mert Ernst Zündel revizionista kutató védőjeként 2007 februárjában „Heil Hitler!” köszöntés kíséretében „a világtörténelem legnagyobb hazugságának” nevezte a holokausztot, miután a bíróságnak felolvasott egy újságcikket, amelyben Gilad Atzmon világhírű izraeli művész nyilvánosan kijelentette, hogy a második világháború és a holokauszt története „a cionisták és az amerikaiak által kitalált komplett koholmány”.
Szabadulásakor Liu Hsziao-po 65 éves lesz, Horst Mahler 85. Kína kommunista diktatúra, tehát úgymond „zsigerileg” embertelen.

Németország parlamentáris demokrácia, ebből következően ugyancsak „zsigerileg” emberséges. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja...

(Antidogma)