Az Európai Uniónak fel kell tennie önmagának a kérdést, hogy van-e helye az európai értékközösségben egy olyan országnak, mint Magyarország – írja Susanne Scholl a Salzburger Nachrichten című országos napilapban.

Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy a hatalom jelenlegi magyarországi birtokosa ne bizonyítaná: még nem elég érett Európához. Már hogyha az ember a valóban demokratikus, humanista, szabad és tisztességes államok közösségeként értelmezi Európát. Természetesen hosszasan lehet elmélkedni arról, hogy mi a demokrácia, és hogy tényleg ez lenne-e a legjobb államforma. Amiről viszont nem lehet vitázni, az az a tény, hogy eddig még senki nem talált ki ennél jobb államformát, valamint az, hogy a többi tagállamban létező mulasztások igazolhatják-e Magyarországon a diktatúra felé történő folyamatos haladást.

Ez egy olyan ország, ahol a romák és szintik ellenni támadások éppen úgy napirenden vannak, mint az antiszemitizmus. Egy ország, ahol egy rasszista, antiszemita és xenofób párt is jelen van az országgyűlésben. Egy ország, ahol ismét élettel töltik meg „a Nagy-Magyarországról” szóló szélsőségesen nacionalista mítoszt, és eközben belegyezően tudomásul veszik, hogy más EU-tagállammal is konfliktusba kerülhetnek. Egy ország, ahol a szegények legszegényebbjeit – a hajléktalanokat – megbüntetik a szegénységük miatt. Egy ilyen országnak semmi keresni valója nincs abban az Európában, amelyet elképzeltünk, amikor megszavaztuk Ausztria EU-hoz történő csatlakozását.

Valóban, a Szovjetunió széthullását és a Közép- és Kelet-Európában létező, kényszeren alapuló, állítólagos szocializmus megszűnését követően úgy látszott, hogy sürgető kényszer van arra, hogy valamennyi, korábban szovjet elnyomás alatt élő államot, a lehető leggyorsabban hozzákapcsolják a szabad, demokratikus Európához. Közülük azonban nem minden tagállam oldotta meg az elvégzendő házi feladatát.

Épp ellenkezőleg. Mostanában Magyarország aggodalmat keltő példája annak, hogy milyen végzetes következményei lehetnek a fasiszta uralom éveire ráépülő, évtizedekig tartó szovjet egyeduralomnak az olyan országokra nézve, amelyek a történelmük során csupán rendkívül rövid, csaknem elhanyagolgató ideig voltak demokratikus államok.

Magyarország „demokratúrába” vezető útja bizonyos értelemben a múltba visszavezető út. És még hozzá a Kádár-időszaknál is messzebbre vezető út, mert a kommunista hatalomátvétel előtt időszakba vezet vissza.

Hogyha a magyar városokban manapság szabad hangosan kiáltani, hogy „romákat a gázba”, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az országban már valamennyi demokratikus intézmény és eljárási mód csődöt mondott. Hogyha ennek az országnak az ausztriai nagykövete azt követeli, hogy egy Magyarországgal szemben kritikus hangú művésznő kiállítását tiltsák be, akkor az azt mutatja, hogy ez az ország Európában is érvényesíteni akarja a saját politikáját.

És miként reagál erre az EU? Eddig mindig csak akkor lépett, ha pénzről volt szó. Más esetekben mindig azt az álláspontot képviselte, hogy nem avatkozik be a tagállamok belső ügyeibe. A magyarországi fejlődés azonban már régen nem szigorúan vett magyar ügy, hanem veszély egész Európára, ami ellen végre tenni kellene valamit.

Susanne Scholl Ausztria-szerte ismert újságíró, évtizeden át az ORF moszkvai tudósítója volt, számos könyv szerzője - olvasható a cikket megjelentető Szervusz, Ausztria című oldalon.