Az elmúlt évtizedben Kína a világgazdaság egyre meghatározóbb szereplőjévé vált. A távol-keleti ország dinamikus növekedése miatt sokan jutottak arra a következtetésre, hogy az Egyesült Államok hegemóniája hamarosan véget ér. Vannak, akik multipoláris világ beköszöntét valószínűsítik, mások Kína előretörését jósolják.

A gazdasági válság kirobbanása óta számos történész és közgazdász érvelt amellett, hogy a recesszió könnyen Amerika szuperhatalmi státuszába kerülhet. Niall Ferguson például kifejtette, hogy az államcsődválság nem áll meg Görögország határainál: Nagy-Britannia, majd az Egyesült Államok is bajba kerülhet a magas államháztartási hiány és az eladósodottság miatt. Az sem elképzelhetetlen - vélte a neves brit gazdaságtörténész -, hogy Amerika is fizetésképtelenné válhat.

Ferguson egy másik cikkében egyenesen az amerikai birodalom végnapjairól beszélt. Kifejtette, hogy a társadalomtudósok évszázadokon át abból indultak ki, hogy a történelem ciklikusan halad előre. Szükségszerűnek tartották, hogy a nagy világbirodalmak virágzásuk után bomlásnak indulnak. A brit történész a birodalmakat termeszvárhoz hasonlítja: olyan rendszernek tekinti, amelynek stabilitását a bonyolult és áttekinthetetlen hálózati struktúra tartja fent. Az ilyen komplex rendszerekben azonban egy kisebb változás is láncreakciót indíthat el, amely aztán az egyensúly felbomlásához vezet. Mivel a hálózat rendkívül bonyolult, nem lehet előre megjósolni, hogy milyen hatás okozza az összeomlását. Ferguson emlékeztet rá, hogy a szakértők nem csak előrejelezni nem tudták a Szovjetunió felbomlását és hidegháború végét, még utólag sincs teljes egyetértés abban a kérdésben, hogy tulajdonképpen mi vezetett a szovjet birodalom pusztulásához. A legvalószínűbbnek az a magyarázat látszik, amelyek szerint már Brezsnyev idején összeomlott volna a Szovjetunió, ha nem szökik egekbe az energiahordozók világpiaci ára, megmentve ezzel a Kremlt a csődtől.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, Ferguson emlékeztet rá, hogy az Egyesült Államok makrogazdasági szempontból katasztrofális állapotban van. Az költségvetési hiány idén 11 százalék körül alakul, az államadósság az egekben. Mindezek persze nem vezetnek szükségképpen az Egyesült Államok hegemóniájának csökkenéséhez. Amerika mindaddig szuperhatalom maradhat, amíg a világ elhiszi, hogy az Egyesült Államok nem válik fizetésképtelenné. Ha azonban kitör a pánik, akkor az amerikai birodalom végnapjai köszöntenek be.

Piers Brendon nem ért egyet a borúlátó forgatókönyvekkel. Szerinte nemcsak túlzók, hanem egyenesen nevetségesek az Egyesült Államok hanyatlásával kapcsolatos jóslatok. „A történészek gyakran beleesnek abba a hibába, hogy megpróbálják megírni a jövő történetét." Brendon elismeri, hogy a kísértés óriási, hiszen hová máshová fordulhatnánk útmutatásért, mint a múlthoz. Csakhogy a történészeknek tudniuk kell, hogy a történelmi események csak utólag nyerik el jelentőségüket.

Nem kell hozzá különösebben mély történelmi ismeret, hogy párhuzamokat vegyünk észre a hanyatló Római Birodalom és az Egyesült Államok helyzete között. Róma erejét az egyre nagyobbra duzzadó birodalom határainak és belső rendjének biztosítása emésztette fel - az Egyesült Államok erőforrásait szintén a háborúk és a globális rendőri szerep viszi el.

A különbségek azonban még szembeötlők. Rómát belviszályok tépázták, az Egyesült Államok belpolitikai értelemben viszont stabil: az alkotmányos rendre semmilyen veszély nem leselkedik. A Római Birodalom külső ellenségei - a vandálok, a gótok és a hunok - komolyan kihívást jelentettek, az Egyesült Államoknak viszont semmilyen jelentős katonai konkurenciája nincs.

Nem állnak meg jobban az Egyesült Államokat a Brit Birodalomhoz hasonlító párhuzamok sem. Előbbi ugyanis egy aránylag kis ország terjeszkedésének következménye, míg Amerika népes és gazdag állam.

Mindez azonban nem jelenti, hogy az Egyesült Államok szuperhatalmi státusza ne forogna veszélyben. Ám az amerikaiaknak akkor sincs miért aggódniuk, ha véget ér az amerikai hegemónia korszaka - teszi hozzá Brendon. Ahogyan azt Nagy-Britannia példája is mutatja, a letűnt birodalmak kulturális, politikai, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt virágozhatnak.