2018. december 12., szerda, Gabriella, Bulcsú napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
13:07 Speciális egységek vadásznak Kárpátalján a magyarokra (is), az utcáról vagy a munkahelyükről hurcolják Porosenko háborújába őket12:42 Megszavazták a közigazgatási bíróságok felállítását12:35 Bizalmi szavazást kezdeményezett May ellen a Konzervatív Párt12:07 Hát persze hogy elutasította az Ab a plakáttörvényt támadó indítványt11:31 Salvini Strassburg kapcsán Izraelben: az ima már nem elég11:21 A Gurmai-félék elfoglalták a parlament pulpitusát, Kövér a helyéről nyitotta meg az ülést10:46 Tízmillió forint egyetlen új munkahelyért - rekordösszeget dugtak idén Orbánék a multik zsebébe10:18 Az ATV-ben még Puzsér is cigánygyűlölő náci lett, aki nem akarja, hogy megszülessenek a kis Járóka Líviák09:41 A Jobbik megint bedobta a népszavazásos "csodafegyvert"09:28 Korábban megúszta a fiúszöktető pedofil robotikatanár, most szexuális erőszak miatt ítélték el09:03 A Jobbik lezárta a Pénzügyminisztérium bejáratát - de közben megnyitottak egy pincelejáratot09:01 Pénz beszél, Trump pedig kiáll a szaúdi trónörökös mellett08:46 Irán elismerte a ballisztikusrakéta-kísérletet, szerintük az "megríkatta" Amerikát08:14 A magyarság szellemi-lelki megrontása, azaz tudatos kizárása saját történelméből, kultúrájából és sajtójából07:57 Többfelé várható havazás
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok, Holokamu ::

Újabb kiütéses revizionista győzelem: Majdanek

Reklám

Azt gyanítom, a Föld lakóinak csupán egészen elenyésző százaléka tudja, mi az a Majdanek. Tartok tőle, hazánkban sem igen tudják. Hogy ez a „bűnös tájékozatlanság” a holokauszt-propagandisták mulasztásainak eredménye-e, nehéz lenne megmondani. Ugyanis ők láthatóan sokat tanulmányozták a PR-szakkönyveket, melyek egybehangzóan leszögezik: ha valamit el akarunk hitetni az emberekkel, akkor nem célszerű túl sok információval terhelni őket. Lehetőleg egyetlen egy jelképet kell a magasba emelni, és úton-útfélen mutogatni. A holokausztnak egyetlen „szakrális” középpontja lehet: ez pedig Auschwitz. Ezért aztán a többi öt „megsemmisítő tábor” némiképp érdemtelenül háttérbe szorul.



Az alábbiakban álljon itt egy részlet Jürgen Graf és Carlo Mattogno: A majdaneki koncentrációs tábor – történelmi és technikai tanulmány című, 2003-ban az USA-ban megjelent könyvéből. Természetesen ezt a lebilincselően érdekes könyvet sem fordították le magyarra, de, ami ennél is jellemzőbb: egyetlen hivatalos holokauszt-történész tollából sem született hasonlóképpen alapos, tudományos igényű történelmi munka a majdaneki táborról. (Egyébként Auschwitz kivételével a többi úgynevezett megsemmisítő táborról sem nagyon írtak, ami persze korántsem véletlen. Persze az Auschwitzcal kapcsolatos munkák is jórészt szemtanúk beszámolóira épülnek, és inkább propagandakiadványoknak tekinthetők, mint komoly történelmi szakmunkáknak. A kivételt talán Jean-Claude Pressacnak az auschwitzi gázkamrák működéséről szóló két könyve jelenti.) Megjegyzem még itt, hogy Jürgen Graf és Carlo Mattogno az elmúlt évek során a majdaneki mellett megírta a belzeci, a treblinkai, a sobibori és a chelmnoi koncentrációs táborok történetét (e négy utóbbi láger történetéről 1218 oldalon keresztül értekeznek), ezen kívül mindketten, de természetesen más revizionisták sokat publikáltak Auschwitzról is. (Mattogno 2010-ben jelentette meg Auschwitz: assistenza sanitaria, “selezione” e “Sonderbehandlung” dei detenuti immatricolati (“Auschwitz: sanitary service, ‘selections’ and ‘special treatment’ of registered inmates, Effepi, Genoa 2010, vagyis Auschwitz: közegészségügyi szolgálat, „kiválasztás” és a regisztrált foglyok „speciális kezelése”) című tanulmányát, melyben roppant sok új, érdekes levéltári forrást és eddig nem ismert adatot vonultat fel. A hivatalos holokauszt-történészek részéről a válasz: zavart, néma csönd.


1. Amit a lublin-majdaneki koncentrációs táborról mindenkinek tudnia kell


1941 júliusában a nemzetiszocialista megszálló hatóságok egy hatalmas koncentrációs tábor felállítását határozták el a lengyelországi Lublin közelében. Októberre el is készült a láger a város délkeleti külvárosának közelében. A lengyelek Majdaneknek nevezték el, amely Lublin egyik közeli külső kerületének (Majdan Tatarski) elnevezése. Végül is ezen a néven került be a köztudatba.

Idővel Majdanek lett a legnagyobb koncentrációs tábor a Lengyel Főkormányzóság területén1. Kezdetben zsidók és lengyelek voltak többségben a foglyok között, azonban az idő múlásával más nemzetiségű emberek is érkeztek szép számmal. Ezen kívül pedig igen sok szovjet hadifoglyot is oda hurcoltak.

1944. július 23-án a koncentrációs tábort felszabadította a szovjet Vörös Hadsereg, amely csupán 1500 foglyot talált a lágerben2. A többieket a németek az előző hónapokban evakuálták.

Nem sokkal a láger felszabadítása után a szovjetek és a lengyelek is a táborban elkövetett szörnyűséges bűncselekményekről kezdtek írni és beszélni, amelyeket a németek követtek volna el. Egy lublini rögtönítélő törvényszék hat elfogott német őr ellen benyújtott vádiratában az olvasható, hogy 1.7 millió embert gyilkoltak meg Majdanekben3. A nürnbergi per hivatalos irataiban pedig azt olvassuk, hogy a majdaneki lágerben 1,5 millió ember vesztette életét4.

Ma már azonban egyetlen komoly történész sem fogadja el ezeket a mértéktelenül eltúlzott áldozati számokat. Azonban a hivatalos holokauszt-történetírás továbbra is kitart amellett, hogy a lágerben nem csupán „természetes” okokból haltak meg, illetve fegyelmi kihágás miatt agyonlőtt vagy felakasztott emberek vesztették életüket, hanem igen nagy számban végeztek ki foglyokat (főleg zsidókat) elgázosítás útján, illetve mindenfajta ítélet vagy bírósági eljárás nélkül is történtek tömeges kivégzések.
2. Majdanek a hivatalos nyugati történettudományban

A hivatalos nyugati történetírás szerint Majdanek egyszerre volt munka- és megsemmisítő tábor5. A foglyok állítólag alapos válogatáson estek át, mihelyst a lágerbe megérkeztek: az egészséges felnőtteket kényszermunkára fogták, viszont akiket munkára alkalmatlannak találtak, azokat likvidálták. A hivatalos holotörténészek azt állítják, hogy 1942 kora őszén már tömegesen gyilkolták a zsidókat a gázkamrákban, részben Ciklon B-vel, részben szénmonoxid gázzal. Ezen kívül pedig további 18 000 zsidót lőttek agyon Majdanekben 1943. november 3-án – hirdetik a hivatalos holotörténészek..

A Nationalsozialistische Massentötungen durch Giftgas című kiadványban (szerkesztette E. Kogon, H. Langbein és A. Rückerl) a következőt olvassuk6:

"Miképp Auschwitzban, úgy a Lublin melletti Majdanekben is - ha nem is olyan hosszú ideig, és olyan döbbenetes méretekben -, de a láger vezetőségének irányítása mellett tömegesen gyilkolták az embereket a gázkamrákban. Mihelyst ezeket a kamrákat használni kezdték, a táborba hurcolt zsidókat szelekciónak vetették alá: akiket alkalmatlannak ítéltek a munkára, azokat azonnal elgázosították."
Talán némiképpen óvatosabban, de hasonlóképpen látják a Majdanekben történteket az Enzyklopädie des Holocaust szerkesztői is7:

"Bizonyos számú foglyot megérkezése után azonnal a gázkamrába vittek: vagyis Majdanek joggal nevezhető megsemmisítő tábornak.”

1945 óta több tízezer könyvet írtak a „Holokausztról”. A „Holokauszt” középpontjában pedig a hat lengyelországi úgynevezett „megsemmisítő tábor” áll. Az ember azt várná, hogy óriási mennyiségű könyv és tanulmány jelent meg ezekről a „megsemmisítő táborokról”, így többek között Majdanekről is. Csakhogy csalatkoznunk kell: a nyugati történettudomány teljes mértékben elhanyagolta a Lublin melletti „megsemmisítő tábor” történetének bemutatását. 1945 óta egyetlen egy nyugati vagy amerikai történész sem tartotta szükségesnek, hogy könyvet írjon Majdanekről, amely akár csak távolról is megfelelt volna egy szaktudományos történettudományi munka kritériumainak.

Eltekintve a korábbi foglyok szükségképpen szubjektív visszaemlékezéseitől - melyek aligha tekinthetők elfogulatlan, történettudományi összefoglalásoknak - Heiner Lichtenstein Majdanek. Reportage eines Prozesses8 című könyve az egyetlen, a tábor történetéről szóló német nyelvű munka, amely említésre érdemes. Ugyanakkor ez a könyv sem tekinthető tudományos műnek. Lichtenstein természetesen a Majdanekben elkövetett állítólagos tömeggyilkosságokat megkérdőjelezhetetlen axiómaként fogadja el, és még a láger egykori őreinek düsseldorfi perét (1975-1981) is arra használja, hogy szidalmak özönét zúdítsa a nemzetiszocialista rendszerre, a vádlottakra, védőikre, sőt, a nyugatnémet szövetségi bírósági rendszer egészét is vitriolos hangon támadja, mivel érzése szerint az igazságszolgáltatás túlságosan is elnéző a nemzetiszocialisták „bűneivel” szemben. A szerző érzelmi kitörései helyettesítik az alapos, elfogulatlan tudományos elemzést.

Hogy a hivatalos történészek ennyire „elfeledkeztek” a majdaneki táborról, alapvetően két okra vezethető vissza:

- Az egyik, hogy Auschwitz szinte teljes mértékben lefoglalta a történészek figyelmét, háttérbe szorítva a többi „megsemmisítő tábort”;

- A másik pedig, hogy a holokauszt-kutató történészek nem hajlandók megtanulni lengyelül, holott enélkül teljesen lehetetlen a majdaneki láger történetét feldolgozni.

3. Majdanek a lengyel történettudományban

Mivel a majdaneki tábort lengyel területen hozták létre, érthető, ha számos tanulmány és elemzés látott napvilágot a láger történetével kapcsolatban Lengyelországban. Közülük nem is egy magas színvonalú, értékes munka - eltekintve két roppant lényeges és egymással összefüggő kérdéstől: az egyik az áldozatok számának, a másik pedig a foglyok „tömeges megsemmisítésének” ügye elgázosítással vagy agyonlövéssel. Csakhogy, mint a Majdanekról szóló könyvünkben bemutatjuk, a két említett kérdéssel kapcsolatban felmutatott „bizonyítékok” egyáltalán nem állják ki a tudományos vizsgálódás próbáját.

Eltekintve néhány, nyugati nyelvekre is lefordított lengyel munkától, a Majdanekről szóló szakirodalom legnagyobb része ismeretlen Lengyelország határain kívül.

A lengyel kutatók, nyugati kollégáikhoz hasonlóan, Majdaneket úgynevezett „vegyes, munka- és haláltábornak” tekintik. Az a tény, hogy a kommunista uralom idején a történészeknek politikai útmutatásokhoz és elvárásokhoz kellett igazodniuk, teljes mértékben közismert ma Lengyelországban. Így például Czesław Rajca, a Majdaneki Múzeum munkatársa egy 1992-es tanulmányában elismerte, hogy a majdaneki láger áldozatainak számát mértéktelenül eltúlozták nem csupán a szovjetek, de Zdzislaw Lukaszkiewicz is, aki első ízben írt átfogó történelmi művet a lágerről9.

A másfél millióra vagy annál is többre taksált áldozati szám oly mértékben hihetetlennek tűnt, hogy már a háború után is sokan kételkedni kezdtek annak hitelességében. 1948-ban Z. Lukaszkiewicz már arról írt a könyvében, hogy a lágerben 360 000 ember hunyt el, akiknek 60%-a "a tábori körülmények következtében”, vagyis járványok, illetve alultápláltság miatt vesztette életét, és csupán 25%-uk halt meg a „gázkamrákban”, a fennmaradó 15% pedig más okok következtében (agyonlövés, felakasztás, méreginjekció stb.) távozott az élők sorából10.

Hosszú évtizedeken át Z. Lukaszkiewicz adatai megkérdőjelezhetetlennek számítottak, azonban néhány esztendeje a történészek már nem fogadják el azokat érvényeseknek. Czeslaw Rajca fent említett 1992-es tanulmányában hozzávetőleg 235 000 főre teszi a majdaneki táborban életüket vesztett foglyok számát. Ezt az adatot fogadták el a Majdanek Emléközpont hivatalos történészei is. (Egy ideig. Ugyanis 13 esztendő elteltével, 2005-ben Thomas Kranz, a Majdaneki Múzeum kutatási igazgatója 78.000 főben adta meg a majdaneki koncentrációs táborban életüket vesztett emberek számát11. A két „előítéletes gondolkodású”, „elfogult”, „antiszemita”, „tudatlan” történész, Jürgen Graf és Carlo Mattogno 1998-ban megjelent KL Majdanek. Eine historische und technische Studie című tanulmányukban, majd a 2003-ban napvilágot látott, Majdanekről szóló könyvükben meggyőzően érvelnek amellett, hogy Majdanekben 42.200 fogoly veszíthette életét12. - P. O.)

Majdanek történetének elhanyagolásáért nem lehet pusztán a lengyel kortárs történészeket okolni – de nyugati kollégáikat sem. A fő gond az, hogy képtelenek megszabadulni a sztálinista történetírás nyomasztó hagyományától, amely ugyanis egy meglehetősen torz és hamis képet festett a majdaneki táborról. A lágerben meghaltak számának jelentős csökkentése, ami már 1948-ban megkezdődött, majd a korai 90-es években tovább folytatódott, sajnos csupán vonakodva megtett és elégtelen lépés abban az irányban, hogy túlhaladjuk végre a politika által vezérelt, sztálinista történetírás rossz hagyományát.

4. Majdanek a revizionista történetírásban

Akárcsak az ortodox nyugati történészek, sajnos a revizionisták sem fordítottak sok figyelmet Majdanekre. A mai napig (2003-ig – P.O.) csupán egyetlen, a láger történetét feldolgozó könyv jelent meg a revizionisták részéről, címe: Majdanek in alle Ewigkeit?, szerzője pedig Josef Gideon Burg, egy anticionista zsidó kutató. Ez a munka 1979-ben jelent meg, akkor, amikor zajlott az úgynevezett majdaneki per Düsseldorfban, és írója nem is törekedett akadémikusi babérokra. Burg elsősorban a szemtanúk beszámolóira, valamint újságcikkekre támaszkodott munkája során. Bírálta a cionistákat, akik szerinte teljesen eltorzították a majdaneki táborban történt eseményeket annak érdekében, hogy morálisan megalázzák a németeket, és újabb pénzösszegeket csikarjanak ki belőlük. Burg meg volt győződve arról, hogy nem voltak gázkamrák a lágerben. Hogy elégedetlenségét kifejezze, csak azért is németül írta művét, holott anyanyelve a jiddis volt. Mint Burg írta13:

"A breslaui propagandista-képző iskolába jártam, ahol gyakran mutogattak nekünk egy szappant, amelyet zsidók zsírjából készítettek a nácik, továbbá a gázkamrákról és a megsemmisítési elméletekről is sokat beszéltek nekünk. Egy fiatalember azonban felkeltette a figyelmemet rendkívüli bátorságával és becsületességével. Később találkoztam vele egy emlékező ünnepség során Hildesheimben. Arról panaszkodott, hogy vízumkérelmét kétszer is visszautasították, és megfenyegették, hogy megakadályozzák kivándorlását az Egyesült Államokba, hacsak nem számol be „részletesen” arról, mit tett a gázkamrákban végzett munkája során. R.W., aki most 30 esztendős, könnyek között mesélte nekem, hogy nem tud hazudni, még a gójok kárára sem képes erre. Ő, aki ortodox hívőnek vallja magát, az Exodus 20:16 alapján nem hazudhat, ugyanis ott a következők olvashatók: „Ne tegyél hamis tanúságot a felebarátoddal szemben”. Mint nekem elmondta, ő a majdaneki táborban a fertőtlenítő kamrákban dolgozott, később pedig Birkenauba került. De neki azokban az időkben is sok baja volt egyes zsidó vezetőkkel, mert ő nem volt hajlandó lopni azokból a készletekből, amelyeket a fertőtlenítés céljából szállítottak a táborba. R.W. panaszkodott, hogy azzal vádolták meg, hogy szándékosan terjesztette a tetveket fogolytársai körében és ellopta a meggyilkolt emberek ruházatát.”

Az érvelésének módja és erőteljesen érzelmi, szenvedélyes stílusa miatt J.G. Burg munkája joggal nevezhető Heiner Lichtenstein könyve revizionista párjának. Burg egy másik írásában is foglalkozik Majdanekkel, melynek címe: Zionazi Zensur in der BRD14.

A revizionisták két tanulmányban is írtak a feltételezett majdaneki gázkamrákról. 1988-ban írt nevezetes jelentésében az amerikai Fred Leuchter ugyan elsősorban az Auschwitz I-ben és a Birkenauban lévő gázkamrákkal foglalkozott, de írásának vége felé említést tesz a Majdanekben található hasonló létesítményekről is. Leuchter arra a következtetésre jutott, hogy a feltételezett gázkamrákban – már csak technikai és műszaki okok miatt is – teljességgel képtelenség lett volna embereket elgázosítani15.

De amíg Leuchter tanulmányának Auschwitzra vonatkozó részeit igen sokan igyekeztek cáfolni, addig a majdaneki gázkamrákkal kapcsolatos megállapításait csupán egyetlen szerző, a francia Jean-Claude Pressac vitatta16.

Germar Rudolf német revizionista négy oldalt szentelt az állítólagos majdaneki gázkamráknak nevezetes tanulmányában17. Rudolf véleménye szerint technológiai, kémiai okok miatt, valamint az épületek jellegéből adódóan a feltételezett elgázosítások nem történhettek meg Majdanekben, ezen kívül pedig a szemtanúk egymással homlokegyenest ellentétes beszámolói is súlyos kétségeket ébresztenek a hivatalos holokauszt-történet megállapításait illetően.
Fordította: Perge Ottó - Kuruc.info
Álljon itt végezetül a Wikipédia majdanekről szóló szócikke:

Majdanek was a German Nazi concentration camp on the outskirts of Lublin, Poland, established during German Nazi occupation of Poland. The camp operated from October 1, 1941 until July 22, 1944, when it was captured nearly intact by the advancing Soviet Red Army. Although conceived as a forced labor camp and not as an extermination camp, over 79,000 people[1] died there (59,000 of them Polish Jews) during the 34 months of its operation.

Magyarul: Majdanek német koncentrációs tábor volt Lublin külvárosában, amelyet Lengyelország német megszállása idején hoztak létre. A tábor 1941. október 1. és 1944. július 22. között működött., amikor is az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg behatolt a jórészt teljesen épen maradt lágerbe. Noha munkatábornak, és nem megsemmisítő tábornak tartják, több, mint 79 000 ember halt meg ott (akik közül 59 000 lengyel zsidó volt), a tábor működésének 34 hónapja alatt.

A „tudatlan”, „ostoba”, „előítéletes”, „antiszemita”, „náci”, sőt, „aljas gazember” revizionista történészek tehát teljes győzelmet arattak, ugyanis mindenben nekik lett igazuk Majdaneket illetően. Az 1,5 (sőt 1,7) milliós áldozati szám 79 000-re csökkent (akik közül 59 000 zsidó, de elképzelhető, hogy még ez a szám is lejjebb megy idővel), és a hivatalos álláspontot képviselő Wikipédia is elismeri immár: Majdanek nem volt megsemmisítő tábor! De hiszen pontosan ezt állították a revizionisták évtizedek óta! Vagy a Wikipédia is holokauszttagadó lenne? Mi a hivatalos álláspont végső soron Majdanek ügyében? Sürgős tájékoztatásra lenne szükség, tekintve, hogy börtönbe kerülhetnek azok, akik nem azt hirdetik...
P. O.
Lábjegyzetek
1 A Felső-Sziléziában elhelyezkedő Auschwitz nem a Főkormányzóság területén volt, ugyanis miután a németek elfoglalták Lengyelországot, a területet a Német Birodalomhoz csatolták.
2 A lengyel történészek legalábbis 1500 felszabadított fogolyról tudnak, lásd erre nézve Anna Wisniewska és Czesław Rajca, Majdanek. Lubelski obóz koncentracyjny, Panstwowe Muzeum na Majdanku, Lublin 1996, 32. o. Gerald Reitlinger tekintélyesnek mondott hivatalos holoszakértő ugyanakkor úgy tudja, hogy 6000 fogoly tartózkodott a táborban a szovjet hadsereg megérkezésekor. Lásd erre nézve Die Endlösung. Hitlers Versuch der Ausrottung der Juden Europas 1939-1945, Berlin: Colloquium Verlag, 1983, 512. o.
3 Sentencja wyroku. Specjalny Sad Karny w Lublinie, December 2, 1944 (Az ítélet indoklása a Hermann Vogel és társai elleni perben), Archiwum Panstwowego Muzeum na Majdanku (A Majdaneki Állami Múzeum Archívuma), sygn. XX-1, 100. o.
4 IMT, VII. kötet, 590. o.
5 A "Vernichtungslager" („megsemmisítő tábor”) kifejezés nem szerepel egyetlen, a háborús időkből származó német dokumentumban sem. A szó a szövetségesek terminológiájából („extermination camp”) származik.
6 E. Kogon, H. Langbein és A. Rückerl szerk.: Nationalsozialistische Massentötungen durch Giftgas, Frankfurt/M.: S. Fischer Verlag, 1983, 241. o.
7 Eberhard Jäckel, Peter Longerich és Julius H. Schoeps szerk.: Enzyklopädie des Holocaust, Berlin: Argon Verlag, 1993, 918. o.
8 Heiner Lichtenstein, Majdanek. Reportage eines Prozesses, Frankfurt/M: Europäische Verlagsanstalt, 1979.
9 Czesław Rajca, "Problem liczby ofiar w obozie na Majdanku", in: Zeszyty Majdanka (Majdanek Periodical) XIV, 1992, 127-132. o.
10 Zdzislaw Lukaszkiewicz, "Obóz koncentracyjni i zagłady Majdanek" (A majdaneki koncentrációs és megsemmisítő tábor) in: Biuletyn Glównej Komisji Badania Zbrodni Nimieckich w Polsce (A Lengyelországban Elkövetett Német Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottság jelentése), 4. k. (1948),
11 Tomasz Kranz, „Ewidencja zgonow i smiertelnosc wiezniow KL Lublin“, in: Zeszyty Majdanka, 23 (2005).
12 Jürgen Graf und Carlo Mattogno, KL Majdanek. Eine historische und technische Studie, Castle Hill Publishers, Hastings 1998, 4. fejezet, illetve Jürgen Graf-Carlo Mattogno: Concentration Camp Majdanek – A Historical and Technical Study Thesis and Dissertation Press USA, Chichago 2003. június. 71-94. o.
13 Josef Gideon Burg, Majdanek in alle Ewigkeit?, Munich: Ederer Verlag, 1979, 96. o.
14 Josef Gideon Burg, Zionazi Zensur in der BRD, Munich: Ederer Verlag, 1980.
15 Fred A. Leuchter, An Engineering Report on the Alleged Gas Chambers at Auschwitz, Birkenau and Majdanek, Poland, Toronto: Samisdat Publishers Ltd., 1988.
16 Jean-Claude Pressac, "Les carences et incohérences du rapport Leuchter", in: Jour J, December 12, 1988, pp. I-X.
17 Germar Rudolf- Ernst Gauss, "Die 'Gaskammern' von Auschwitz und Majdanek", in: Ernst Gauss (szerk.), Grundlagen zur Zeitgeschichte, Grabert, Tübingen 1994, 276-279. o.
 

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2018 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready