/Megjelent a "Magyar" Hírlap 2014. szeptember 26-i számában/

A jobbikos fiúk egyre szánalmasabb története. Mondtam már, így jöttek: „Húsz évet a húsz évért!” – hazudták, és már akkor sem volt fogalmuk semmiről. Még azt sem vették észre, kikhez is beszélnek valójában. A szocialista szavazók törzsgárdájához beszéltek.

És azok, akik igazi, elmélyült, szelíd szeretettel csüngtek Horn Gyulán, kedvelték Medgyessyt, és pusztító, öröknek hitt, lángoló szenvedéllyel voltak szerelmesek Gyurcsányba, nos azok hirtelen felfedezték maguknak a jobbikos fiúkat.

Biztosan az tetszett meg nekik, hogy „húsz évet a húsz évért”. Hiszen pont ennyi az eszük. Meg aztán, a mély, férfias cigányutálat is ezek sajátja, együtt ápolgatják azt a munkásőr-nosztalgiával és immáron a jobbikos fiúk obligát kecskeszakállával. No és persze Suchman Tamás is megmondta végre, hogy az MSZP-szavazók nagyjából harmada súlyos antiszemita. Azért csak ennyi, mert a többi már rég jobbikos szavazó.

Csak a jobbikos fiúk nem vették ezt észre.

Nem tűnt fel nekik, hogy a régi, bevehetetlennek tűnő szocialista fellegvárakban lettek erősek. Nem tűnt fel nekik, hogy ahogy ők erősödtek, úgy gyengült ezeken a helyeken az MSZP – és viszont. Nem vették észre, hogy olyanok ők ketten, mint a közlekedőedények. Nem vették észre, mint Bélájuk a KGB-t. Pedig már rég benne volt. A jobbikos fiúk is benne vannak. Csak nem látják. Csak hajtogatják egyre, hogy „húsz évet a húsz évért”, meg hogy az MSZP és a Fidesz egy és ugyanaz.

Ezt hajtogatják Mátészalkán is.

Arrafelé Apáti Pistike az ő főnökük. Csengeri fiú ő. Családi indíttatása is megfelelő: apukája volt az SZDSZ csengeri tótumfaktuma, egészen 2010-ig. Mindig ő koszorúzott az SZDSZ nevében az ünnepeken. Ma a napszámo­saival meg a közmunkásokkal üvöltözik. A mama a Nőszövetség helyi elnöke volt a szocializmusban, ami szintén klasszikus ellenálló pozíció volt. Ma „szebb jövőt” rikkantással köszönti a szembejövőket az utcán. Ebből következően mindenki átmegy a túloldalra, ha közeledik. Talán nem is csoda, hogy Apáti Pisti szülővárosában is alig kapott szavazatot tavasszal. Azóta rühelli az egész hálátlan világot, amely nem tartott igényt őreá, s amely természetesen meg sem érdemli őt. Haragszik az Apáti fiú, és furfangos tervet eszelt ki, hogy bosszút álljon. Bosszújának neve: Katona Péter.

Katona Péter a 2010-es önkormányzati választásokon a Jobbik kompenzációs listájáról jutott mandátumhoz, és lett Mátészalka képviselő-testületének tagja. Katona Péter ma, mikor önök ezeket a sorokat olvassák, Mátészalka jobbikos képviselője a városházán. És mit gondolnak, még micsoda?

Elárulom: Katona Péter a 2014-es önkormányzati választáson „független” (!) egyéni képviselőjelölt és „független” polgármesterjelölt is egyben. Ezzel párhuzamosan Katona Péter ismét vezeti a Jobbik mátészalkai kompenzációs listáját.

Ez azért izgalmas, nem?

És hogy a maga természetes közegében lássuk a dolgokat, nem árt tudnunk, hogy a mátészalkai MSZP fizetett hirdetésben szólította fel híveit a „független” Katona Péter támogatására. „Kérjük, hogy szavazatukkal Önök is Katona Péter függetlenként induló polgármesterjelöltet támogassák!” – szól a szocialisták hirdetése.

Mindeközben a Jobbik fennen hangoztatja, hogy a Fidesz és az MSZP egykutya; az MSZP meg azt hajtogatja, hogy a Jobbik a Fidesz kreatúrája, édes gyermeke, és a Jobbik meg a Fidesz egylényegűek. Hát persze…

Tényleg így kerek a világ. Együtt tolják a szekeret Mátészalkán, meg máshol is. Eközben Vona Gábor vizslakölyköket dédelget az ölében. Képviselőjelöltje, bizonyos Takó Péter az ország Mátészalkával szemközti végében, Körmenden, kimaradt az irányváltásból. Ez a fehérjehalmaz halálfejes SS-pólóban pózol a soproni Tűztorony tetején, és a Betyársereg ku-klux-klanos posztját kommentálja imigyen: „Kár, hogy a régi dolgokból nem maradt meg semmi.”

Bélájuk meg feleségül veszi a KGB-t, csak nem veszi észre.

„Mint aki halkan belelépett. / / És jönnek távol, ferde illatok / Mint kósza lányok és hideg cselédek / Kiknek bús kontyán angyal andalog / Mint aki halkan belelépett. / / Mint aki halkan belelépett / Valamibe... s most tüszköl s fintorog / Mint trombiták és roppant trombonok / S a holdvilágnál szédelegve ferdül / Nehéz boroktól és aranyló sertül / Úgy lépek vissza mostan életembe / Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe / S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet - / / Mint aki halkan belelépett.”

Ez a Karinthy paródia (Így írtok ti) a jobbikos fiúk himnusza. És visszalépnének már végre az életükbe ők is, csak nem tudják, az hol van. Így aztán marad nekik a vizslakölyök, az SS-póló, az MSZP-támogatás és a KGBéla kombináció. Meg a húsz évet a húsz évért.

Meg is fogják kapni.