Egy cigány a cigányokról


Az elmúlt időszakban rengeteget foglalkozott a kisebbség helyzetével a Szoljon.hu. Elutasító és helyeslő hozzászólások százait kaptuk a cikkeink miatt. Most megint robbantunk: megszólaltattunk egy roma fiatalembert a rendkívüli port kavart téma kapcsán.

Nagy port kavart fel közelmúltban megjelent írásunk, mikor a kisebbséghez tartozó fiatalok a buszon, délidőben megvertek egy szolnoki középiskolást lányt. Felháborodott hozzászólások százait kaptuk, s nem titok, a névtelenség homályába burkolva számos nyomdafestéket nem tűrő véleményt kellett moderálnunk. Az indulatokat látva határoztuk el, mélyebben beleássuk magunkat a témába, s vitafórumot indítunk. Általános meglepetésünkre első interjúalanyunk, egy barnabőrű fiatalember önszántából kereste fel szerkesztőségünket, hogy elmondhassa véleményét.

—  Harminchárom éves, szolnoki félcigány vagyok, aki nevelőotthonban nevelkedett — kezdte mondandóját Sz. I. — Lehet, hogy saját fajtámból is majd sokan ujjal mutogatnak rám, de akkor is elmondom a véleményem. Nem vagyok büszke a származásomra és nem az édesanyám miatt, aki egy becsületes, dolgos asszony volt. Apám ingajáratban közlekedett a börtönök között, s miután anyám fiatalon elhunyt, nevelőotthonba kerültem. Ott már az első perctől kezdve éreztem hátrányát félcigány mívoltomnak, de nem is ez a lényeg. Bár tizenévesként kitanultam a könyvkötő szakmát, majd megszereztem a szakács képesítést is, képtelen vagyok normális munkahelyen elhelyezkedni. Ha véletlenül felvettek valahova, mindig a legalantasabb munkát bízták csak rám. Sajnos nem tanultam megküzdeni, nem tudok taposni, könyökölni, erre vagyis az életre nem készített fel az otthon. Jelenleg esti gimnáziumba járok, s ha végeztem, szeretnék szociális munkásként cigánygyerekekkel foglalkozni. Saját tapasztalatomból kiindulva nekik talán tudnék segíteni.

— Önt zavarja, ha cigánynak vagy romának nevezik?

— Miért zavarna? Ez csak egy szó, a hangsúlyon van a lényeg.

— Jó, akkor maradjunk a cigány megnevezésen. Ön miben látja azt a hihetetlen ellenérzést, mely ezt a népcsoportot körülveszi  Magyarországon?

— A cigányok zöme tanulaltlan, iskolázatlan, semmilyen szaképesítéssel nem rendelkezik, ráadásul mindig mástól várja a segítséget. Önmaga képtelen megküzdeni a felemelkedéséért. Így pedig még a normálisabbját is előbb utóbb lenézik. Véleményem szerint a cigány társadalom hierarchiája három dolgon alapszik: a nagy család, a gazdagság és a fizikai erő. Ha ezek bármelyike megvan, rangod van és kiemelkedhetsz a többiek közül. Egyenként vizsgálva a pilléreként, gyorsan kiderül a helyzet fonákja. A család: akkor vagy igazi férfi, ha sok gyereked van. A sok gyerek, nagyobb családi pótlékot, segélyt jelent, s máris biztosítod magadnak a könnyebb megélhetést, már nem is akarsz dolgozni. A gyerek pedig ezt látva ugyan ilyen lesz. Gazdagság: a környezeted keresi a kegyeiedet, hozzád jönnek kölcsönökért, s te csak jókora uzsorakamattal adsz nekik. Te még gazdagabb, előkelőbb leszel, a szegény még szegényebb, s ez az ördögi kör soha nem szűnik meg. Fizikai erő: a bűnözés melegágya. Te vagy az utca királya, agresszív, rámenős vagy, félnek tőled, s mint falkavezért követnek. Ezt kihasználva szinte kizsákmányolod a gyengébbet. Ezek ismeretében csoda, ha a többségi társadalom megpróbálja kirekeszteni soraiból a cigányokat? Szinte önmagunk vívtuk ki, hogy így kezeljenek minket.  (Kuruc.info: azaz, ahogy sehol, egyetlen másik országban sem, nálunk sincs szó előítéletről. Utóítéletről annál inkább. Ezt a számokból és statisztikákból is levezettük ITT.)

— Mi jelenthet ebből kiutat?

— Egyértelműen a tanulás és a munka. A legszomorúbb azonban az az egészben, hogy ennek a kialakult helyzetnek a tanult, értelmes, dolgozni akaró romák isszák meg a levét. Nem véletlen, hogy ők a legtöbb esetben nem is vallják magukat cigánynak, s igyekeznek megszakítani minden kapcsolatot népükkel, hiszen nagy a feléjük irányuló visszahúzó erő. Emellett meg kell küzdeniük azzal az előítélettel, mely az évtizedek során kialakult velük szemben. Nagyon sokan ugyanis csupán a bőrszín alapján ítélnek, s meg sem adják az esélyt a cigányoknak a bizonyításra. Nem tett jót a romatársadalomnak az igazi, ősi vajda-rendszer felbomlása. A jelenlegi kisbbségi önkormányzatok ugyanis képtelenek átvenni a szerepet, szinte csak státusz szimbólumot jelentenek a vezetők számára. Nekünk cigányoknak előbb önmagunk zárt világában kellene rendet tennünk, s csak utána várhatnánk el, hogy változzon megítélésünk, s megkapjuk azt a külső segítséget, mely a társadalomba való tényleges beilleszkedésünkhöz szükséges.

Meglepődtünk a fiatalember kendőzetlen őszinteségén. Nem hisszük ugyanis, hogy egyedül ő látja így a cigányok helyzetét Magyarországon, ám mindezidáig senkitől nem hallottunk ilyen nyersen megfogalmazott véleményt. Pedig ő is közéjük tartozik...

(szoljon.hu)

Kuruc.info - Arppi S.