A Tárki megjelentetett egy tanulságos közvélemény-kutatást arról, hogy az egyes európai népeket, ill. kisebbségeket a visegrádi országokban mennyire kedvelik.

Az eredmény kijózanító: ahogy várható volt, a cigányokat mindenhol a leginkább utálják. A százalékos eredményekből egy-két érdekességet idézünk, hogy elejét vegyük a cigányfaj- és -bűnözővédők mucsaizásának, keleteurópaibunkózásának. Kezdjük pl. azzal a kérdéssel, hogy van-e ott cigánygyűlölet, ahol nincs cigány, azaz a cigánygyűlölet valóban rasszista elő-, vagy inkább tapasztaláson alapuló utóítélet.

Keadjük a súlyosan cigányfertőzött Csehországgal és Magyarországgal (3. Táblázat). Ezeknél az elutasítottság 78,59, ill. 68,4-os (az előző a cseh adat - hoppá, ezek szerint nem a magyarok a legcigánygyűlölőbb nép?!), az elfogadottság pedig 6,03, ill. 11,8-os. Hoppá! Vajon miért utálják a csehek ENNYIRE a cigányokat? Eredendően fasiszta, náci nép lenne? Kizárt dolog, amit a Második Világháború története is bizonyít. Akkor mi lehet mégis az ok? Tán csak nem az, ami az ITT található, kötelező jellegű cikkből (ne felejtsük el onnan visszafelé is követni a linkeket – megéri!) is kiderül: az, hogy a cigányság Csehországban is bűnöz ezerrel? Megjegyzem, ez a 6%-os elfogadottság nagyon közel van a finnországi, 5%-os elfogadottsághoz. Namármost, a finnekre aztán senki nem foghatja rá, hogy nácik, fasiszták lennének, és mindenkit utálnának, aki nem finn. A zsidókat is megvédték Hitlerrel szemben – sehol máshol nem volt olyan szintű, állami zsidóvédelem a 2. VH során, mint Finnországban! Mégis, a finnek 95%-a utálja az ott is bűnöző, élősködő cigányokat. Vajon mi lehet ennek az oka? Csak nem az utóítélet?

Annak bizonyítására, hogy senki se születik rasszistának, és egyik nép sem utál olyan népeket, népcsoportokokat, amelyeket amúgy egyáltalán nem ismer, nézzük a Lengyelországban, ill. Litvániában a cigányok elutasítottsági, ill. elfogadottsági arányát (4. Táblázat):  24,3 / 54,5, ill. 69,2 / 12,5%-os. Nézzük a Wiki friss adatait: hány százalékos a cigányság a két országban? Olyan kevés, hogy a Wiki cigányoldalán nincs is megemlítve a két ország. Lengyelországban 30 ezernél garantáltan kevesebben vannak, amit az is bizonyít, hogy az ország wikis oldala csak 30 ezertől nevezi meg az egyes kisebbségek konkrét létszámát; az ennél kevesebb tagból álló kisebbségeket csak felsorolja. Számoljunk mondjuk 20 ezerrel: az a 40 milliós lakosság 5 tízezreléke – azaz, arányaiban, négyszer kevesebben vannak, mint Finnországban. Egy átlaglengyel emiatt valószínűleg nem igazán találkozott még cigánnyal, így nem is nagyon utálja őket.  

Litvániában pedig 3000 roma él, azaz 8 tízezrelék – még mindig sokkal alacsonyabb, mint a finnországi (hát még a magyar vagy a cseh!) arány.

Azt se mondhatjuk tehát, hogy Kelet-Európa egyenlő a kirekesztéssel és a cigánygyűlölettel, mert, úgymond, a kelet-európaiak eredendően buták és nem tudják, mi az a demokrácia (ez is a cigányfajvédők kedvenc érve). A litvánoknál pl. viszonylag elfogadottak a romák.

Egyértelműen látható, hogy minél inkább luteránus elvek (puritánság, becsületesség, munkaszeretet; a munkakerülés, ingyenélés, lopás, csalást elítélése – a finnek ilyenek, ezért IS utálják a cigányokat, bár náluk “csak” 2 ezrelék az arányuk) szerint élő és/vagy cigányfertőzött egy ország, annál inkább utálják a romákat. Egyenes az arány. Azaz: a romák utálata bizony tapasztalatokon alapuló utóítélet. Amit, nem mellesleg, a világtörténelem is bizonyít, gondoljunk csak a cigányság európai fogadtatására (megkaptak minden földi jót, menleveleket, élelmezést), ami aztán fél-egy évszázadon belül, amikor az akkori európai népek rájöttek – tapasztalati úton –, hogy milyenek a romák valójában, átcsapott az ellentettjébe: a (főleg nyugat-)európai méretű cigányüldözésbe.

Kuruc.info – Arppi S.