Gyilkos és áldozatai

Megrongálták a hazaáruló Kádár János síremlékét a fővárosi Fiumei úti temetőben szerdán – közölte a rendőrség szerdán. Sajtóinformációk szerint a tettesek elvitték Mária asszony, Kádár János felesége urnáját és a néhai tömeggyilkos MSZMP-főtitkár csontjait is.

Kormos Endre, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) sajtóügyeletese elmondta: ismeretlenek leszedték a síremlék fedlapját, a földet pedig kidobálták. A kerületi kapitányság rongálás miatt rendelt el nyomozást, a vizsgálat jelenleg is tart – tette hozzá. Az ügy kivizsgálására a kapitányságvezető tíz fős (sic!!) nyomozócsoportot állított fel, mely megkezdte a tanúkutatást és adatgyűjtést. A temetőt megszállták a rendőrök, tudósítónk legalább 10 rendőrautót és egy csapaszállító kisbuszt is látott. A helyszínelők kordonnal lezárták a sírt körülvelő füves, legalább 40x50 méteres területet. A sírt egy sövény veszi körül, a rendőri helyszínelők és a temető munkatársai amögött vizsgálják a családi sírhelyen keletkezett károkat.  (Amikor egyszerű magyar halandók sírját gyalázzák meg, lopják le róluk a nemesfémet, a rendőrség messze nem szokott ekkora erőket mozgósítani - a szerk.)

A rendőrség egyelőre az emberi maradványokkal kapcsolatban egyetlen információt sem erősített meg. A Népszabadság Online szerint a sír mellett egy meredek, embernyi vastagságú „alagút“ látható. Vélhetően a tettesek azon keresztül érték el a koporsót, és vitték el a csontokat vagy azok egy részét.

A temetőben a munkásmozgalom (vagyis a kommunista gyilkosok és talpnyalóik) panteonjára fekete festékkel  feliratot írtak: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat.“ A BRFK vizsgálja, hogy van-e köze a feliratnak a sírrongáláshoz.

Ismeretes: az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után kivégzett 229 embert - csaknem harmaduk 24 évnél fiatalabb volt! - jeltelen sírba, sokszor megkötözve, arccal lefelé földelték el. A híres-hírhedt 301-es parcellában - ahol a legtöbb meggyilkolt hazafi nyugodott -33 évig egy szál virágot sem szabadott elhelyezni. Hozzátartozóik közül sokan 1989-ig nem is tudták, hova temették szülőjüket, gyermeküket, házastársukat, vagy testvérüket.

A munkásmozgalmi panteon felállításáról egyik tanulmányában így ír Apor Péter történész:

"Hozzávetőleg egy hónappal annak a jelentésnek a kézhezvétele után, amelyben megtervezték az 1956-os elesettek szétválogatását, 1958. június 16-án fölakasztották Nagy Imrét, az 1956-os forradalom kommunista miniszterelnökét és három társát. Először – együtt egy ötödik áldozattal, aki a börtönben halt meg a kihallgatások során – a fogház udvarán temették el őket. Három évvel később hamvaikat átszállították egy akkortájt távoli temető távoli parcellájába.12 Temetésük valódi „kivezető rítus” volt: nem volt sem szertartás, sem sírkövek, sem feliratok. A halottak nem csupán a kommunizmus világából vettettek ki, hanem magából a világból is. Nyughelyüknek nem volt nyilvános jele, mint ahogy nem létezett biztos tudás magáról e helyről sem. Nyilvánosan nem lehetett rájuk emlékezni, így emlékük arra kényszerült, hogy elhagyja a társadalmi világot. A beavatás és kivezetés egymást kiegészítő rítusai segítségével a kommunista párt határozottan és látványosan kijelölte két egymással szembenálló csoport határait: forradalmárokét és ellenforradalmárokét. Az a világos szétválasztás, amely az 1956-os felkelés elesettjeinek korábban megkülönböztethetetlen holttestein alapult, az első kísérletet jelentette a mártírok közösségének meghatározására, és ezáltal arra is, hogy valamilyen jelentést adjanak az eseménynek magának is."

1989 után a nemzet nagyjainak végső nyughelyéül szolgáló Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben álló munkásmozgalmi panteont nem távolították el, az emlékmű ma is hirdeti Kun Béla, Korvin Ottó, Cserni József és a Pártházból tömegre lövető ÁHV-sok dicsőségét. Sőt Kádár Jánost is ide temették síremléket emelve földi maradványai fölé. 

Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti bizottság elnöke az Indexnek azt mondta, a testület álláspontja ismert, főhajtás csak a diktatúra áldozatainak jár, de a diktatúra résztvevői sírjainak is jár az a tisztelet, mint bármelyik állampolgár nyughelyének. "Így a kgyeleti bizottság csak elítélő hangnemben nyilatkozhat Kádár János és felesége sírjának feldúlásáról" - mondta Boross. Hozzátette, hogy a bizottság soha nem támogatta a diktatúra prominenseinek földi maradványait tároló sírhelyek eltávolítását.

Az, amit Kádár János sírjával és földi maradványaival tettek, köztörvényes bűncselekmény, annak is a leggyalázatosabb és legembertelenebb formája. Ennek a szégyenteljes eseménynek semmi köze a politikához vagy a történelemhez, azt pártállástól és világnézettől függetlenül minden jóérzésű, civilizált ember elítéli" - áll Gyurcsány Ferenc közleményében. A miniszterelnök szerint az emlékhely meggyalázásának elítélése független attól, hogy a harmadik Magyar Köztársaság hogyan viszonyul a Kádár-rendszerhez és Kádár János politikai örökségéhez: ez a bűncselekmény nem Kádár Jánosról, hanem a sírját meggyalázókról szól. "Azzal, ami történt, egy teendője van minden politikusnak: a lehető leghatározottabban elítélni. Így teszek a magam és a kormányom nevében én is: nincs olyan politikai, vagy egyéb szempont, amely menthetne, vagy magyarázhatna a szememben ilyen szörnyűséges, embertelen és gyáva tettet. A többi a rendőrség dolga" - írta a kormányfő.

A Magyar Kommunista Munkáspárt elnöksége közleményben tudatta, a párt "mélységes aggodalmának és felháborodásának ad hangot Kádár János sírjának meggyalázása miatt", és elítélik mindazokat, akik a sírgyalázást elkövették, vagy elősegítették. A párt azt követeli, hogy a kormány "azonnal és a leghatározottabban ítélje el az eseményt", a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség pedig találja meg a tetteseket.

A magyar szélsőbal gyakorlatilag összes prominens szervezete csatlakozott a gajdoló kórushoz. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Antifasiszta Liga, a Kádár János Baráti Kör, a Marx Károly Társaság, a Május 1. Társaság, a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyarországi Munkáspárt 2006 közös közleményben tiltakozott a sírrongálás ellen.

"A Fidesz ezt az esetet nem politikai, hanem kegyeleti kérdésnek tekinti. A végső nyugalom mindenkinek jár" - olvasható Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivőjének közleményében. Az MSZP is kegyeleti kérdésnek tartja az esetet. "Európában sírt gyalázni és könyvet égetni nem illik, nem szokás, nem szabad" - fogalmazott Nyakó István, a párt szóvivője, hozzátéve, hogy az esetet "ugyanebbe a kategóriába" sorolják. A Kereszténydemokrata Néppárt csatlakozik mindazokhoz, akik elítélik Kádár János sírjának barbár meggyalázását, közölte Halász Zsuzsa, a Kereszténydemokrata Néppárt szóvivője. Hozzátette, hogy egy ember életében elkövetett cselekedetei halála után csak istenre és őrá tartoznak, olvasható a közleményben.

"Kádár János és felesége síremlékének meggyalázása egy tolerálhatatlan, ízléstelen tett volt. Mi, liberálisok elítéljük a diktátor cselekedeteit – de nem jobbak nála a temetői vandálok sem" - olvasható az SZDSZ közleményében. Elkeserítő, hogy a temetői fütyülés és ordibálás után rongálásba kezdett a politikai ostobaság, teszik hozzá a liberálisok, akik közül többeknek szülei a munkásmozgalmi panteonban nyugszanak tettestársaikkal együtt.

Kuruc kommentár: Mi erre a kádárizmus élő klasszikusával, Horn Gyulával szólva csak azt tudjuk mondani: Na és?

Talán sokak megelégelték a tétlenséget? Mi várható még?