Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola diákjai állítják: miután a főiskola Zsámbékról átköltözött Vácra, és rektorcsere történt, folyamatos leépítés zajlik. Szétverik a teológiaképzést, kitúrják, elküldik a legjobb tanárokat és megfélemlítik a diákokat.

Információink szerint hétfőre tüntetés készül a főiskola előtt.

Az esetről "Az igazság oldala" címmel ellátott blogbejegyzésben olvastunk bővebben:

A bukott fideszes államtitkár teszi tönkre a főiskolát

Egy főiskola működése általában belügy. Az is, ahogyan az aktuális vezetés megoldja a felmerülő problémákat a fennmaradásáért. Ez általában az intézményre tartozik, egészen addig, amíg ez nem válik ámokfutássá; tönkretéve az intézményt, egzisztenciálisan megnyomorítva az oktatókat és csaknem kétezer hallgató alkotmányos jogát figyelmen kívül hagyva, csak azért, hogy egy hatalomittasult dilettáns akarnok, megalomán, öncélú csörtetését kiszolgálja.

Egy jelentős múlttal rendelkező, valaha szebb napokat megért, egyházi intézményről, az Apor Vilmos Katolikus Főiskoláról – továbbiakban AVKF – van szó. Az egyház nem szereti kiteregetni a szennyest, de amit ezen főiskolán belül néhány vezető pozícióban lévő ember művel a katolicizmus eszméje mögé bújva, attól egészen biztos, hogy Apor Vilmos forog a sírjában. Bár semmilyen kapcsolatom nincs és nem is volt az AVKF-el, ezeknek dolgoknak napvilágra kell kerülniük. Az okot, amiért hívő katolikusként- akár a „szent inkvizíció” dühét is magamra vállalva - nyilvánosságra merem hozni, a János evangéliumában olvashatjuk: „az igazság szabaddá tesz benneteket.”


Egy igazi dilettáns

Az AVKF 2004-ben a nyakába kapta Szilágyiné dr. Szemkeő Judit nevű csapást megbízott rektornak aki, habozás nélkül belekezdett a főiskola módszeres tönkretételébe. Ebben a tevékenységében az ilyenkor villámgyorsan kialakuló csatlós osztaga is a segítségére van. Élén hű „hadvezérével” egy bizonyos Boros Istvánnal. Akinek teológus és filozófusként az fő elfoglaltsága, hogy hogyan tegyen tönkre szakokat és embereket, de erről majd később.

Nézzük az elejétől. A rektor asszonyt Mídász királyhoz tudnám hasonlítani, azzal a kis különbséggel, hogy amihez ő hozzá ér, nem arannyá változik, hanem sz…, akarom mondani tönkremegy. Szemkeő Judit a Fidesz kormánynak volt oktatási államtitkára, ahonnan a saját kormánya rekordidőn belül kirúgta. Ezután kezdte meg áldatlan tevékenységét a Magyar Kolping Szövetség élén, mint világi elnök. A Kolping szövetség egy olyan katolikus társadalmi szervezet, ami szegényebb sorsú gyerekek, fiatalok oktatását és képzését segíti. Belső információk szerint, Szemkeő ezt figyelmen kívül hagyva megpróbálta úgy vezetni, mint despota uralkodó. Akár tetszett a vezetőség többi tagjának, akár nem, akkor is véghez vitte saját akaratát. Rengeteg intézményt vett át működtetésre, amit a szövetség képtelen volt fenntartani, ezzel a manőverrel a Kolping szövetséget a teljes összeroppanás szélére sodorta. Ezekből az iskolákból jó néhányat a csőd szélére sodort, azáltal, hogy jogtalanul vett fel állami támogatásokat, amiket persze most vissza kellene fizetni. Több száz pedagógust hozott egzisztenciálisan lehetetlen helyzetbe.

Hogy konrétumot is említsek: a saját alapítványi iskoláját is a Kolpinghoz integrálta. Alapítványi iskolák, magán iskolák, amiknek a működését a tanulók finanszírozzák - ez a teljesen ellenkezik a Kolping szellemiségével, ám ez a világi elnököt nem zavarta. Ráadásul az összes létező állami támogatást felvette rájuk. A rendes fejkvótától kezdve az egyházi iskoláknak járó kiegészítő támogatásig. Az egy másik történet, hogy ennek az iskolának az igazgatónője, egy bizonyos Hibály Erzsébet még, néhány tízmilliót eltüntetett, persze nem karitatív célokra. Ez az alapítványi iskola annak rendje és módja szerint csődbe ment, és most olyan módon próbálja feléleszteni, hogy működő szakok tönkretételével az AVKF fenntartása alá akarja vonni, több más csőd szélén álló Kolping intézménnyel együtt. Az AVKF Krisztina kőrúti épületében több évfolyam működését megszüntette, hogy a saját döglött alapítványi iskoláját az egyház és az adófizetők pénzén ott működtesse tovább. De erre a főiskolának nincs anyagi bázisa, előre prognosztizálható tehát, hogy a főiskola ebbe beleroppan.

Szemkeő tehát az ámokfutását most az AVKF-en folytatja. Első körben teljes erővel és szakértelem nélkül szétverte az addig ragyogóan működő teológiai tanszéket. Kezdve a tanszékvezetővel, majd szép sorjában mindenkitől megszabadult, egyházi intézmény vezetőjéhez méltatlan módon. Mindezt tehette Beer Miklós püspök tudtával? Nemeshegyi Péter atyától olyan vérlázító és megalázó módon vette el a tanszék vezetését, hogy egy nem keresztény emberhez is méltatlan volna. Az idős Nemeshegyi atyát azt hiszem senkinek nem kell bemutatni; ha vannak szentek a földön, akkor ő bizonyára közéjük tartozik. Nemeshegyi atya az AVKF születésénél ott bábáskodott és hosszú ideig mélységes alázattal és szeretettel vezette a tanszéket és nagyon sok kiváló szakember került ki a kezei közül. Őt úgy váltotta le Szemkeő, hogy előzetes bejelentést nélkül egy főiskolai vezetőségi ülésen bemutatta az új tanszékvezetőt…

S mialatt a főiskolán teljes káosz uralkodik, az volt a legfontosabb vezetési problémája, mint frissen kinevezett mb főigazgató, hogy milyen szentírási idézetek legyenek az iskola folyósólyán.
Beer Miklóssal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy milyen püspök az olyan, akinek még csak eszébe sem jut, hogy Nemeshegyi atya tizenöt évi munkáját megköszönje. Pedig ha csak fele annyi könyvet elolvasott volna, mint amennyit Nemeshegyi atya élete folyamán megírt…

És az atya példája csak egy a sok közül, arra, hogy milyen módon szabadult meg kiváló szakemberektől.
Egy másik elképesztő történet, ami a főiskola első egyetemi szintű szakjával történik. A Vallástudomány szak 2004-ben indult, ami Magyarországon akkor és most is egyedülálló kezdeményezés. Itt az a fajta klasszikus vallástudományi képzés folyik, aminek Európában évszázados hagyományai vannak. Bármely más felsőoktatási intézmény vezetője vitus táncot járna örömében a város főterén, ha egy ilyen képzést a magáénak tudhatna. Kivéve Vácot. Ez is természetesen a szétveretés útját járja. Pedig a képzés olyan magas szinten kvalifikált oktatók biztosítják, amiről más főiskola még csak álmodni sem mer. Mint például Adamik Tamás, ha van Magyarországon olyan ember, aki latinul valamilyen szinten tud, az vagy tőle tanult, vagy valamelyik tanítványától. Vagy Luft Ulrich, aki a Német Tudományos Akadémia tagja, oxfordi díszdiplomás, de még sorolhatnám. Ezeknek az embereknek a szétverők a cipőjük talpáig nem érnek föl és soha nem is fognak.


A Türannisz embere

De térjünk vissza egy kicsit az elején említett Boros Istvánhoz.  Az ő múltjába most nem kívánnék belemenni, pedig érdemes lenne. A Kalocsai Érseki Könyvtárban, ahol évekig garázdálkodott, tudnának róla mesélni egy s mást. Boros jó hűbéresként hamar megkapta a tanszékvezető helyettesi széket. Elődjét természetesen gátlástalanul túrta ki a helyéről. A dolog pikantériája hogy elődje által került a főiskolára, mint állástalan, három gyerekes családapa, és a kollégái a saját óráikból adakozták össze Boros óraszámát. Oktatási módszereihez tartozik, hogy képes egy egész félévet arra fordítani, hogy a saját politika meggyőződéséről szónokoljon a katedráról. Mondanom sem kell, hogy a pitiáner és szánalmas bosszúállásai és fenyegetései mind a hallgatókon, mind az oktatókon, hozzátartozik napi teológiai svédtornájához. Mindezt teszi azon a főiskolán, ahol csak a kollégái szánalma és jóindulata miatt tudott gyökeret verni. Sajnos a teológiai tanulmányaiból egy alapmű kimaradt, a Szentírás azon része, ami Újszövetség címen fut egy csokorba fogva. Most kellet rájönnöm, hogy Nagy Feró a 80-as évek végén mégis csak örök érvényű igazságokat énekelt. „Rangot kapott, de eszet hozzá nem”

A főiskolán tapasztalható számos törvénytelenség közül talán a legmegdöbbentőbb, hogy Szemkeő Judit „lefokoztatta” magát rektor helyettessé, mégpedig olyan módon, amire a történelemben még nem volt példa. Kocsis Imre atya lett ugyanis a rektor, ami nem oldotta meg a problémát, sőt tovább fokozta. Akármilyen elképesztően hangzik is, de a történet a következő. Kocsis Imre a rektor, övé minden felelősség de gyakorlatilag semmire nincs joga. Szemkeő Judit a rektor helyettes, aki az összes jog birtokában semmi iránt nem tartozik felelősséggel. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ha itt is meg csinálja a Kolpingos trükkjét, és belebukik, akkor, az egész balhét Kocsis Imre atya fogja elvinni. Ő, pedig vitorlázik tovább az élet tengerén.

Felmerül a kérdés, hogy ez a Szemkeő és Boros mit keresnek egy főiskola vezetésében, főleg egy katolikus főiskolán? Hiszen Szemkeő már vezetői képességeit bizonyította a Kolpingnál. Ez a két ember, valójában még docens sem lehetne, nem hogy vezető, mivel egyiküknek sincs meg hozzá a megfelelő kvalifikációja. Szemkeő Juditnak nem csak a fokozata hiányzik, de felsőoktatásban sincs gyakorlata. Ezért kénytelen minden pozícióba hozzá nem értő embereket ültetni. Helyzet kissé hasonlít Platón Államában a türanniszról szóló részéhez. Érthetetlen, hogy az egyháznak miért jó, ha nyilvánvalóan alkalmatlan emberre bízza közel kétezer ember sorsát, és szó nélkül elnézi, hogy egy főiskola élén miként folytatja gátlástalan tombolását. Ezt a két embert olyan erővel kellene kirúgni, hogy tokostól vigye ki a Konstantin téri épület ódon fakapuját. Mostanra a főiskola erkölcsi és morális szintje olyan mélyre süllyedt, ami ezelőtt elképzelhetetlen volt. Mindenki akkor és úgy hazudik, ahogyan éppen azt a pillanatnyi érdeke megkívánja. A közhangulat, pedig oly mértében feszült mind a hallgatók mind az oktatók körében, hogy ha portásnak egy kis üzleti érzéke volna, gyomorgörcs elleni pirulát árulna a kapuban.

Mindez Magyarországon történik, egy olyan intézménnyel, ami a 2003-as pusztító tűz után is talpra tudott állni, mert akkor még hozzáértő szakemberek irányították, a hallgatók és az intézmény érdekeit szem előtt tartva. És amíg ez a két dilettáns és arrogáns ámokfutó embereket tapos el, keresztény szellemiséget hangoztatva a saját érdekeit mindenáron keresztül verve, hogy önmagában tetszeleghessen, eközben a főiskolán virágzik a kábítószer-kereskedelem és az alkoholizmus. Természetesen a püspöki misén az első padban teli torokból az éneklik, hogy „Templomodba jöttünk buzgó szeretettel, mint a szent asszonyok illatos kenettel…” és ehhez az egyházi vezetés mosolyogva, két kézzel osztja az áldást.

Forrás: http://avkf.blog.extra.hu