A Fejér Megyei Hírlap szerdai számában Cser-Palkovics András a szokásos holokausztos borzalmazásokon kívül egyebek mellett az alábbi kijelentéseket tette:

- Fontos a beszélgetés elején rögzíteni, hogy Hóman Bálint egy évtizedes képviselői tevékenysége és Csitáry G. Emil polgármestersége nélkül ma Székesfehérvár egy kis vidéki város lenne. Ezt nagyon sokan így látják a városunkban, ezért nem volt meglepő, hogy már évekkel ezelőtt is érkezett civil kezdeményezés emlékének ápolására. Akkor, amikor a civilek először megkeresték az önkormányzatot, hogy Székesfehérvár egykori országgyűlési képviselőjének, vallás- és közoktatásügyi miniszternek köztéri alkotással kívánnak emléket állítani, hatályban volt még az az 1946-ban hozott népbírósági ítélet, amely háborús bűntett miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte az egykori kultuszminisztert. Akkor úgy döntöttünk, hogy mindaddig, amíg Hóman Bálintot a második világháború alatti politikai szerepvállalása miatt ért vádak alól fel nem mentik, nem kívánunk állást foglalni a köztéri alkotás elhelyezésével kapcsolatban, azt addig nem javasoljuk és nem támogatjuk. Ezt a civil szervezet korrekt módon el is fogadta. Idén márciusban a Fővárosi Törvényszék azonban jogerős döntésében posztumusz felmentette Hómant. Ez jogilag mindenképpen új helyzetet teremtett.

- A szobrot egy civil szervezet kezdeményezte és készíttette, annak sorsáról a civil szervezetnek van joga dönteni. Székesfehérvár önkormányzatától szerintünk nem várható el, hogy megakadályozza a szobor felállítását. Egyrészt ezt jogilag nem is tehette volna meg, hiszen egy demokratikus jogállamban, mint amilyen Magyarország, a politika nem szólhat bele civil szervezetek döntéseibe. Másrészt morálisan is megkérdőjelezhető lett volna ez a lépés egy olyan személy tekintetében, aki egy évtizeden keresztül dolgozott a város máig ható fejlődéséért. Fél évvel ezelőtt a közgyűlés végül nem emelt kifogást az alapítvány által állítandó szobor elhelyezésével kapcsolatban. Főként egy olyan épület – a könyvtár – árkádsorában, amely Hóman Bálint nélkül egyszerűen nem is létezne. Ezekről a szempontokról a szoborállítás ügyéről érdeklődő amerikai, izraeli és német nagyköveteket is tájékoztattam.

- Az alapítvány az Igazságügyi Minisztérium háttérintézményének támogatásával készíttette el a szobrot, amit tavasszal az állam tulajdonában álló területen kívánt elhelyezni. Mindehhez a város annyival járul hozzá, hogy az alapot megépítteti a Vörösmarty Mihály Könyvtár épületének árkádja alatt, és elvégzi a környező közterület rendezését. Az önkormányzat, ha a kezdeményezés a mi kezünkben lett volna, nem biztos, hogy minden vonatkozásban ezt az utat járta volna, de a kezdeményező civilek így látták jónak.

- A mai Székesfehérvár nagyon sokat köszönhet egykori országgyűlési képviselőjének. Természetesen azokat az eredményeket, amelyek máig meghatározók városunk életében, nem egyedül érte el, de nyilvánvaló, hogy vezető szerepe és lobbitevékenysége nélkül azok nem valósulhattak volna meg. A Nemzeti Emlékhely ma nem lenne látható, ha annak idején Hóman nem támogatja a városi akaratot. A mai Városháza, a strand és sportuszoda, a Rózsakert kialakítása is a nevéhez fűződik. A Teleki és a Vasvári gimnázium, a Ciszter mai épülete, a Széna téri, a mai Kodály, a maroshegyi és szárazréti iskolák alapítása, a múzeum bővítése, az Aba-Novák-pannók megszerzése, a Szent István-szobor állítása mind-mind neki köszönhető. A Hóman lobbierejével kivívott fejlesztések pedig megalapozták a város gazdasági életét, jövőjét, azaz a mi jelenünket. Ezek között érdemes megemlíteni a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt.-t (később Videoton), az Ikarusz elődjét, a repülőgépmotor-gyár bővítését, a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. (SZIM Köszörűgépgyár) és az Alumínium Félkész Árugyár Rt. (KÖFÉM) alapítását. Ezt a felsorolást látva vitathatatlan, hogy ezen fejlesztések nélkül Székesfehérvár ma nem lenne az a város, ami.

- Egy demokráciában mindenkinek, bármely kérdésben lehetősége van a véleménynyilvánításra. Egy város közösségének pedig joga van eldönteni, kinek állít szobrot. Ne Budapestről, és főleg ne külföldről akarják azonban megmondani, mit tehet és mit nem egy helyi közösség. Azt pedig különösen kikérem a város minden polgára nevében, hogy budapesti értelmiségiek egy – remélem, valójában csak szűk – csoportja elvetemültnek és butának nevezzen százezer székesfehérvárit. Ne Budapestről idebuszoztatott, csak szavakban toleráns emberek, pártpolitikai háttérrel akarják nekünk megmondani, hogy egy fehérvári civil szervezet kinek állíthat szobrot Fehérváron!

Természetesen kár lenne tagadni, hogy ez a kérdés megosztja a fehérvári értelmiség egy részét is, ezért minden álláspontot érdemes meghallgatni. Itt említeném azonban meg, hogy Kosáry Domokos történész, akit szerintem nem kell bemutatni, az 1946-os Hóman-perben kiállt az egykori miniszter mellett. „Politikusi felelősségéért alighanem a méltányosnál súlyosabb mértékkel kellett megfizetnie” – írta később. Annak tükrében tehát, hogy a mai Székesfehérvár mi mindent köszönhet Hóman kiemelkedő kultúrpolitikusi és városfejlesztési tevékenységének, nem meglepő, hogy a szobor felállítását vitató vagy elutasító székesfehérváriak, köztük az itt élő történészek, művészettörténészek, politikusok, tudományos területeken dolgozók is elismerik a városfejlesztési tevékenységét. Látni kell, hogy Székesfehérvár a középkorban a nemzet egyik történelmi fővárosa, Szent István és a királyok városa volt. A török megszállás alatt minden megváltozik, és a Habsburgok idején sem érdeke senkinek a város fejlődése. A változás éppen az 1920-30-as években következik be, amikor is többek között Csitáry polgármester, Széchényi Viktor, Klebelsberg Kuno, Hóman Bálint mindent megtesznek azért, hogy a város felébredjen évszázados álmából. Így a gazdasági és kulturális fejlesztésekkel, a közösségformáló erővel bíró 1938-as Szent István-emlékév megszervezésével a város visszakapta történelmi rangját. Erről a mai Fehérvár nem feledkezhet meg, mert azzal arcul csapná saját magát. Álságos használni és élvezni az eredményeket, de megtagadni az alkotót. Az pedig különösen sajnálatos, hogy miközben az import tüntetőket az autóbusz visszaszállítja Budapestre, az import gyűlölet itt marad.

- Ezek tények, amelyek alapján a fehérvári zsidó szervezetek tiltakozását természetesen megértem. Többször találkoztam is velük ebben az ügyben. Nem is lehet kérdéses, hogy a mai Székesfehérvár és annak vezetése minden helyen és módon elítélte és elítéli a borzalmakat és az azokat megalapozó döntéseket is. Székesfehérvár mindent megtesz annak érdekében, hogy a múltat nem feledve soha többé ne történhessenek meg ilyen borzalmak. Erre nemcsak az évenkénti megemlékezések, de a 2014-es Holokauszt Emlékév székesfehérvári programjai is jó példával szolgáltak. A város méltó módon, a szolidaritás jegyében kifejezte tiszteletét az áldozatok iránt. Nagyon sajnálom, hogy a Hóman-szobor ellen tiltakozók közül igen kevesen voltak jelen ezeken az eseményeken. Kijelenthetem, hogy Székesfehérvár önkormányzata eddig sem és ezután sem fog antiszemita vagy bármely szélsőséges nézeteknek helyet adni, keményen fellép ez ellen.

Igen, Hóman Bálint tevékenysége, szerepe nem tekinthető sem hibátlannak, sem makulátlannak. Emellett az is vitathatatlan, hogy Hóman Bálint munkássága – az összes ellentmondás és az elkövetett hibák mellett – mind a tudomány, mind az oktatás, mind Székesfehérvár fejlődésében sok pozitívumot is hozott. Nem szabad valakit egyoldalúan megítélni, hiszen a történelem nem fekete-fehér. Végre őszintén szembe kellene néznünk azzal, hogy ez a mi történelmünk. Ez a sok tekintetben igen vegyes kép. Nem kirekeszteni és megbélyegezni kellene, hanem feltárni a múltunkat és kimondani, mi volt jó és mi volt rossz. Ne csak szavakban, szervezetek nevében legyünk toleránsak, hanem a tettekben is!

Történelmünk ellentmondásait jól jellemzi a zsinagóga megsemmisülése. A Dunántúl egykori legimpozánsabb neológ imaháza a II. világháború alatt angolszász repülőről kapott bombatalálatot, majd egy rázuhanó német gép további súlyos károkat okozott benne. Tegyük fel a kérdést, hogy miért is kellett a történelmi belvárost támadni, szenvedést okozni és hadászati cél nélkül bombázni?

Sajnálatos tény az is, hogy a romos épületet nem újították fel, hanem a szovjet megszállás alatt, a kiépülő szocialista diktatúrában széthordták. Miért is döntöttek így a szocialisták? Milyen jó lenne, ha ma is állna! Azt sem szabad elfeledni, hogy Székesfehérváron van jó néhány olyan köztéri alkotás, amelyek létjogosultságát különféle ideológiák képviselői időről időre megkérdőjelezik. Mi ebben a kérdésben középen állva nem adunk helyet sem annak, aki ki akarja „dobni” a Nyitott könyv emlékművet a városból, sem annak, aki megakadályozná, hogy Hómannak szobra legyen. Azt gondolom, ahogy a Nyitott könyvnek, úgy a Hóman-szobornak is helye van ebben a városban. Mások nézeteit tiszteletben kell tartani. Az az érdekes, hogy ebben a kérdésben mintha mi képviselnénk a liberális álláspontot. Arra biztatok mindenkit, akinek inkább ez lenne a dolga, hogy saját értékei mellett bátrabban álljon ki! Akkor is, amikor esetleg olyan dolog történik, amivel nem ért egyet, de elfogadja, hogy egy demokráciába beletartozhat az is, hogy másnak, például egy másik civil szervezetnek más a véleménye adott kérdésben. Hogy ne csak üres szlogen legyen a véleménynyilvánítás szabadsága.

Egyébként pedig különösen furcsa, hogy azok, akik politikai okból keményen tiltakoznak a Hóman-szobor ellen, ezekben a hónapokban éppen amellett kardoskodnak, hogy tegyék teljesen szabaddá az utat a nyíltan keresztény- és zsidógyűlölő csoportok Európába vagy éppen hazánkba áramlása és idetelepítése előtt. Ez különösen elgondolkodtató.

Amennyiben esetleg kiderülne Kun Béláról, hogy annyit tett városunk fejlődéséért, mint Hóman Bálint, és lesz ilyen civil kezdeményezés, akkor esetleg beszéljünk róla... Ha már ilyen gondolatok felröppennek, akkor izgalmas kérdés az is, hogy mit kezdjünk például a tanácsrendszer által választott díszpolgárokkal? Véleményem szerint ezeket a kérdéseket nem szabad kinyitni. Ezek mind a múltunk, a történelmünk részei, amit átéltünk, örököltünk és szembe kell nézni vele, vállalva azt minden sikerével és gyarlóságával együtt. A sikert be kell mutatni, a gyarlóságot el kell ítélni, hogy soha többé ne történhessen meg.

- Az alkotó elképzelései szerint az év végén felavatásra kerülő alkotással megvalósul egy szellemi egység a téren, ahol már Klebelsberg Kuno (2013) és Kornis Gyula (2014) szobra is megtalálható azon épületek előtt, amelyek születése e neves államférfiak nevéhez köthető. Folyamatosan zajlanak a felújítások. Az elmúlt tanévben megszépült a gimnázium épülete, de szeretnénk a fejlesztést folytatni. A tér teljes rekonstrukcióját követően az épületeken olyan táblákat helyezünk el, amelyek tükrözni fogják a történelmünkkel való tényszerű, őszinte szembenézést is. A múlt megítélésében a vélemények különbözhetnek, de bízom benne, hogy mindenki tiszteletben tartja a mások számára fontos értékeket, ezzel is mutatva Székesfehérvár közösségének erejét. Városunk közéletére az elmúlt negyed században a nyugalom volt a jellemző, amely Fehérvár nagy értéke. Ezért a szobor felállítását ellenző és támogató civilektől is azt kérem, hogy őrizzék meg városunk békéjét!

(Forrás: www.szekesfehervar.hu)

Kapcsolódó: Mi vagyunk a sötétség, a zsidók pedig fényt gyújtanak ellenünk a saját hazánkban: a Hóman-szobor tervezett helyén provokálja a gazdanépet a Mazsihisz