Ahogy azt már korábbi közleményünkben jeleztük, sem adománygyűjtést nem hirdetünk, sem pénzgyűjtési akciókba nem kezdünk. Előbbivel kapcsán sajnos nincs kapacitásunk a felajánlások raktározására és folyamatos szállítására, utóbbit pedig nem tartjuk átláthatónak. Minden szimpatizánsunk figyelmét felhívjuk rá, hogy ha civil hátterű pénzgyűjtő felhívásokhoz csatlakozik, akkor kétszer is ellenőrizze le azoknak a hátterét, akiknek felajánlásokat tesz. Mozgalmunk rendelkezik olyan hátországgal, hogy ilyen rendkívüli helyzetekben át tudjuk csoportosítani a forrásokat, így nem okoz problémát, hogy egy átlagember viszonylatában nagyobb összeget fordítsunk humanitárius célokra.

A helyszínen érdemes néhány szót beszélgetni a kárpátaljai menekültekkel, és a koordinátorokkal egyaránt. A közösségi média világában elképesztő mennyiségben ömlenek ránk a hírek, melyek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A mainstream média által közvetített üzenetekben sem bízhatunk meg, hiszen az egymásnak feszülő két nemzetközi érdekkör valamelyikének álláspontját ömlesztik rá a lakosságra. A személyes tapasztalat, a konkrét tények ismerete soha nem volt még annyira lényeges, mint napjainkban.

(...)

Akik figyelemmel kísérik a világpolitika alakulását, és a magyar kormány ezzel szinkronban lévő kommunikációját és cselekedeteit, azok láthatják, hogy a kérdés nem az, hogy Kárpátalja hazatér-e, hanem az, hogy a kárpátaljai magyarok hazatérnek-e. Ha záros határidőn belül nem térnek vissza otthonaikba, akkor akár a keletről érkező menekültek, akár a környékbeli cigányok elfoglalhatják házaikat, mely beláthatatlan feszültségekhez vezet a térségben. Magyar élettérről csak akkor beszélhetünk, ha van magyar identitás, ami csak akkor lesz, ha vannak magyarok.