„Itt nőttem fel, 34 évesen soha nem volt olyan, hogy kellett volna félnem, hogy kimegyek az utcára. Most fel kell hívnom apukámat, hogy jöjjön ki elém” – meséli az egyik lakó, aki gyerekkorában még nyugodtan biciklizhetett ezekben az utcákban. A telep egykor büszke volt hírességeire: Kovács Kokó István ökölvívó és Kökény Bea olimpikon kézilabdás is a helyi iskolában tanult.

– Mi úgy járkáltunk itt át egymáshoz, hogy maximum miattunk volt hangos a telep, mert sikítva bicikliztünk – emlékszik vissza egy másik helybeli. „Az 54-ben lakott az egyik barátom, Gábornak hívták, és akkor összebeszéltük, hogy mindannyian – nyolcan, tízen – jövünk. Életem első csókjára is ezeken az utcákon került sor. Nekem ezek az emlékek vannak meg.”

Ma azonban minden megváltozott. A játszóteret ugyan egy éve újították fel jelentős összegből, de, mint egy lakó ironikusan fogalmaz, „a játszóteret megcsinálták, hogy kényelmesen tudjon feküdni a drogos, miközben bekábítja magát.”

A telep központjában, az 54-es számú házban telepedett meg a Dávid nevű drogkereskedő, aki egy darabig a rendőrség körözési listáján is fent volt. Amióta ő ide költözött, megszállták az idegenek a telepet.

– Tegnap pont készítettünk egy képet, ahogy a kocsiból adják ki egymásnak az anyagot – mutatja telefonját az egyik lakó. A fényképeken tisztán látható, ahogy külföldi rendszámú autókból csomagolnak át valamit.

„Amikor jön a terítés, akkor megjelennek külföldi rendszámú autókkal – német, olasz rendszámok” – tette hozzá egy másik helyi.

A díler és társasága nem csak drogokkal foglalkozik. Néhány hete egy kisgyerektől ellopták a telefonját, azonban a készüléket nem kapcsolták ki, így le lehetett nyomozni.

– Nem meglepő módon az 54-es házból jött a GPS-jel – mondja az egyik lakó.

A probléma nem újkeletű, ciklikusan tér vissza.

– 2018-ban volt egy rosszabb időszak, akkor még megvolt a Hős utcában mind a két épület. Akkor hemzsegtek a drogfüggők a telepen, itt feküdtek a járdán – emlékszik vissza egy helybeli, aki szerint az akkori helyzet annyiból jobb volt, hogy olyan szereket használtak a függők, amelyek teljesen leszedálták őket, így nem jelentettek veszélyt senkire.

– Ezek már nem zombik, tehát valószínűleg más anyagot szednek. Mindent eltakarítanak maguk után. Ez már nem az a fajta drogos, aki ne tudná a következményeit, hanem pontosan tisztában van vele, hogy mit tesz, és annak nyomait hogyan kell elrejteni – teszi hozzá az egyik helyi, aki fotókat mutat eldobált tűkről, bizonyítva, hogy mindent azért nem takarítanak össze maguk után a drogosok.

A 2018-as állapotok váratlanul megoldódtak, ami után a helyiek nyugalomban éltek egy darabig.

„Nem tudom igazából, mi történt, hova tűntek, eltűntek. Utána egy ideig csönd lett” – teszi hozzá az idős lakos.

A jelenlegi hullám tavaly indult el, amikor elkezdték lebontani a közeli Hős utcai épületeket, majd akkor fajultak el a dolgok, amikor Dávid beköltözött a telepre.

– Amikor lebontották a Hős utcát, volt egy ilyen hullám, amikor ezek az emberek jöttek, de ez a drogterjesztő gyerek március-február környékén jelent meg, és utána megsokasodtak a problémáink – magyarázzák a helybéliek.

A probléma forrása szerintük részben a közeli Népliget és a „Görög-ház” – egy hajléktalanszálló a Kőbányai úton, ahonnan könnyen át tudnak járni a drogosok.

A helyiek minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy valaki segítsen rajtuk.

– Március óta jelezzük ezt a problémát, március óta hitegetnek minket, hogy kezdenek ezzel valamit – panaszkodik egy lakó.

A rendőrök azt mondják, bizonyíték kell ahhoz, hogy tudjanak cselekedni.

„A fotó sem elég. Azt mondták, hogy az sem bizonyít semmit – rázza a fejét egy másik helybeli – Ha bejön valaki a kertembe, az még csak szabálysértés, de ha én fejbe vágom egy vasléccel, akkor hozzám kijön a rendőr.”

Szerintük a rendőrség csak akkor tehet bármit is, ha rajtakapja osztás közben a drogdílert, de senki sem meri feltartóztatni őket, amíg megérkeznek a hatóságok.

– Ha lefényképezem őket, engem bántalmaznak. Ha odamegyek, és szólok nekik, akkor engem támadnak meg – magyarázza a dilemmát egy helybeli.

A helyzet különösen frusztráló a kormányzati ígéretek fényében.

– Orbán Viktor meghirdette ezt a zéró toleranciát a kábítószerrel kapcsolatban, de úgy kell könyörögni a rendőrnek, hogy jöjjön ki, és ha kijön, nem viszi el, vagy ha elviszi, fél óra múlva visszajön – magyarázzák a dühös helyiek.

A lakók szerint még tűcsereprogramot is beindítottak a környéken, ami szintén nem rajtuk segít, hanem a drogosokon. A helyzet abszurditását fokozza, hogy a TEK központja jóformán száz méterre van a teleptől.

„Ott van éjjel-nappal egy rendőrautó. Meddig tartana megkérni őket, hogy jöjjenek be óránként, és menjenek egy kört?” – teszi fel a kézenfekvő kérdést egy lakó.

A helyiek meg is keresték a Terrorelhárítási Központot, azonban a TEK közölte, hogy „ilyenekkel nem foglalkoznak”. A lakók több megoldást is javasoltak.

– Ahogyan minden környéken, a Hungária körúti panelházak el vannak kerítve. Meddig tartana itt is felhúzni egy háromméteres kerítést, mindenki kap egy kódot, és azzal jön be? – érveltek a helyiek az önkormányzatnál.

Az önkormányzat válasza szerint „a postás nem tud bejönni”.

– A postás is kaphatna egy kódot. Mondjuk a postás kéthetente cserélődik ezen a környéken, olyan rossz a helyzet – reagálnak erre a lakók.

A telep 1890-ban épült, a Magyar Államvasutak Északi Főműhely munkásainak telepeként. „249 lakás van, ebből 62 földszintes háznál, a többinél több mint a fele üres” – sorolja a statisztikákat egy idősebb lakos.

A telep épületei jelenleg az önkormányzat vagyonkezelőjének tulajdonában vannak, de a helyiek szerint ők sem akarnak fejleszteni a területen, pedig sok lehetőség rejlik az egykori MÁV-telepben.

– 130 éves épületek, már a mai kor feltételeinek nem nagyon felelnek meg. Rossz villanyvezetékek, közművek. Elég sokba kerülne ezeket felújítani, pedig nagyon sokat érhetne egy kertvárosi ilyen közel Budapest központjához – mondja.

A lakók nem adják fel, pedig „harminc ember van, aki tényleg tenne azért, hogy itt változás legyen” a 300 fős választói létszámból.

– Mi nem ígéreteket szeretnénk, hanem tetteket – fogalmazza meg az egyik aktív helyi.

Kamerák felszerelését kérik, rendőri jelenlétet, és azt, hogy végre komolyan vegyék a problémájukat.

– Az egészet leszarja mindenki a vagyonkezelőtől kezdve a polgármesterig – mondja keserűen az egyik mérgesebb helyi, sokak szerint pedig nem kellene túl nagy erőfeszítés a változáshoz.

– Már az, hogy két-három rendőrautó megjelent egy nap, segítség, mert észreveszik, és nem mernek olyan bátran itt mászkálni – teszi hozzá egy másik lakó, jelezve, hogy milyen kevés is kellene a javuláshoz. 

Amíg azonban senki nem tesz semmit a telepért, addig a lakók életét a folyamatos bizonytalanság határozza meg.

– Reggel nem merem elengedni a nejemet a közértbe – foglalja össze a helyzetet egy lakó.

„Amikor a lányom hazajön, kénytelen telefonálni, hogy menjek ki elé, mert nem mer egyedül besétálni” – panaszkodik egy másik lakos.

– Miközben beszélgettünk a biztonságunkról egy rendkívüli közgyűlésen, az egyiknek éppen törték fel az autóját a hátsó utcában. A rendőrt kihívtuk, nem jött ki – meséli keserűen egy harmadik lakos.

„Felőlem meg is halhatnak bele, azt se bánom. Csak ne itt” – mondja ki nyersen az egyik lakó azt, amit sokan gondolnak.

– Ez egy kicsit önzően hangzik, de ha a Népligetben tizenöt éve nem tudnak mit csinálni velük, akkor legalább az ittenieket is terelgessék oda – teszi hozzá.

A cikk írása közben a sok hívás hatására a rendőrség razziát tartott az 54-es házban. Dávidot bevitték, de két nap múlva kiengedték, ezt követően azonban nyugodtabb lett a helyzet egy darabig. Most azonban a 21-es ház környéke vált gócponttá a drogelosztásban, így sokáig nem tartott a rendőrségi intézkedés hatása - áll frissítésként a riport végén.