Schiffer rámutatott: miután a magyar társadalomfejlődésnek több száz éves tehertétele az, hogy mi alapvetően az egyéni túlélésre kondicionálódtunk, és azok az emberek, akiknek van veszítenivalójuk, próbálják magukat távol tartani például a pártpolitikától - egy ilyen országban meghozni azt, hogy folyamatosan rotáljuk a politikai elitet, az első fokon azt jelenti, hogy a politikába azok fognak bemenni, akik annyira szélhámosok, annyira alkalmatlanok mindenre, és annyira orvosi segítségre szorulnak az elmeállapotuk miatt, hogy másutt kevésbé tudnak figyelmet és főként anyagi hasznot remélni.

De pont ez a Magyar Péternek segítséget nyújtó nyugati hatalmak elvárása - fejtette ki az interjúalany, aki a miniszterelnök "valóban aggasztó elmeállapotáról" is szót ejtett.

Ha ez az alkotmánymódosítás átmegy, akkor ugyanúgy, ahogy a Fidesz időszakban, a Tiszáéban sem gondolja azt a hatalom, hogy vele szemben bármilyen alkotmányos ellensúly létezne – fogalmazott a Törökülésben a politológus az Alaptörvény 17. módosításával kapcsolatban.

„Valójában a kétharmados politikai hatalommal szemben alkotmányos ellensúly, fék nincs a rendszerben. Ez volt a Fidesz hatalomgyakorlása, mi ezt nevezzük abszolút köztársaságnak, Zárug Péter Farkassal közösen írt könyvünkben. Most ebből a szempontból az abszolút köztársaság újra itt áll előttünk. Ennyire pőrén még a Fidesznek sem sikerült ezt bemutatnia, hogy van egy akaratom – a köztársasági elnök távozzon –, és beleírom, hogy a köztársasági elnök nincs a helyén” – mondta Török Gábor.

Az elemző azt ajánlja, hogy akiknek ez az eszköz elfogadható, gondolják végig a történteket más szereplőkkel. Mit szóltak volna, ha 2010-ben, mondjuk, Szili Katalin a köztársasági elnök, és a Fidesz kétharmados többséggel olyan alkotmánymódosítást hoz, amelynek hatálybalépésekor Szili Katalin köztársasági elnöki mandátuma megszűnik?

„Ha valaki erre azt mondja, hogy ez rendben van, akkor az szerintem joggal mondhatja ma is. Az ő felfogásának megfelel, hogy a kétharmad korlátlanul bármit megtehet. Ha valaki azt gondolta volna akkor, hogy ez alkotmányosan vitatható, akkor az gondolja át szerintem most is a válaszát!” – vetette fel a politológus, aki szerint attól, mert valami politikailag hasznos és egyébként támogatott, attól még érdemes azon is gondolkodni, hogy az eszköz, amit alkalmazunk ehhez, vajon elfogadható-e.

Szerintem a mostani kétharmados többség is azt fogja bizonyítani, és már ezzel bizonyítja is, hogy valójában nem ismer el semmilyen féket, korlátot maga felett. Ilyenek maximum a Tisza Párton belül léteznek, vagy esetleg politikai fékek. Tehát, ha a közvéleménynek valami nem tetszik, akkor abba az irányba nem lép a hatalom. De alkotmányos értelemben vett fékje az akaratáramlásnak nem létezik – fogalmazott Török, hozzátéve, hogy Magyar Péter előre meghirdette, hogy a közjogi intézmények vezetőit el kívánja távolítani, hogy ha kétharmada van, és ehhez megkapta a választói felhatalmazást.

A kormány az Alaptörvény 17. módosítása mellett szeptemberre egy széles körű, társadalmi egyeztetéssel és vitával kísért, új alkotmányozási folyamat elindítását ígéri. A tervezetet a későbbiekben népszavazással erősítenék meg. A politikai elemző meglátása szerint alapvető kérdés, hogy mi lesz az alkotmányozási folyamat végeredménye.

Az új alkotmányozás egy új politikai rendszert hoz létre, amelyben tényleg lesznek intézményi és személyi gátjai a kétharmados hatalomgyakorlásnak, vagy örökre elfogadjuk azt, hogy a kétharmad ezt jelenti? Egy abszolút hatalmat, amiben csak a belső korlátozáson múlik az, hogy meddig mész el– mondta Török, hozzátéve, hogy Orbán Viktor pártjának mint legnagyobb ellenzéki erőnek semmi hitele nincs abban, hogy a kétharmados vagy politikai alapon történő alkotmányozást bírálja. Emiatt hosszú távon ebből nagy valószínűséggel egy új politikai erő profitálhat, ha egyszer megteremtődnek annak a feltételei, hogy a Tiszának egy a Fideszen és a Mi Hazánkon kívüli ellenzéke legyen.

„Hogyha lesz egy újabb jelentős mozgás a magyar pártrendszerben, és felüti a fejét egy új ellenzéki politikai erő, az fog tudni esetleg érvelni azzal, amivel egyébként Magyar Péter érvelt. Akkor jöhet majd az, hogy volt egy Orbán–Magyar-korszak, amely ugyanúgy ezt az abszolút hatalomgyakorlást folytatta” – fogalmazott a politológus, hangsúlyozva, hogy ettől még annyira messze lehetünk, hogyha az országgyűlés elfogadja a 12 éves mandátumkorlátozást, akkor Magyar Péter addigra nemcsak miniszterelnök, hanem talán parlamenti képviselő sem lehet.

Török a választás előtt Magyar Pétert kalapácshoz hasonlította, akiben a választók azt látják, hogy ő az, aki képes szétverni a Fideszt. Az elemző úgy látja, hogy ez az aspektus az, amely a kampányt követően is tovább él a miniszterelnök politikai működésében és imázsában.

Egyszerűen nem tud leállni és nem is akar, nyilvánvalóan. Ha van bármi állandóság Magyar Péter parlamenti megjelenésében, döntéshozatalában, az az, hogy a Fideszre koncentrál. A legfontosabb politikai iránya láthatóan az, hogyan lehet az egész Fidesz-világot szétverni – fogalmazott a politológus, aki szerint a Tisza Párt elnökének motivációs bázist jelenthetnek a személyes elemek, amelyek abból fakadnak, hogy korábban milyen viszonya volt a Fidesszel, milyen kapcsolatai, sértettségei voltak.

A képviselői mandátumok 12 évben való maximalizálását célzó törvénymódosító javaslattal kapcsolatban az ellenérvek létjogosultságát vetette fel Török Gábor. Szerinte ezzel nemcsak a politikusokat korlátozná a kétharmados többség, hanem a választókat is abban, hogy egyáltalán kire szavazhatnak.

Akkor lehet minőségi törvényhozásban vagy törvényalkotásban gondolkodni, ha nem kell négy- vagy nyolcévente mindenkinek újratanulnia a saját körzetét, a problémáit, a parlament működését, a politikai rendszer működését, hanem ki tud alakulni egy professzionális politikai elit – mondta a politikai elemző, hozzátéve, hogy a módosítás alapvetően változtatná meg a magyar politika működésmódját.

Kovács János politikai elemzőt, Az elemző szemével című Facebook-oldal szerzőjét az Index kérdezte arról, milyen következményekkel járna a magyar politikai rendszer működésére nézve az országgyűlési képviselői mandátumok időbeli korlátozása. Arra keresték a választ, hogy egy ilyen szabályozás valóban a politikai elit megújulását és a hatalmi beágyazottság csökkentését szolgálná-e, illetve mennyire reális cél a politikai szereplők részleges vagy teljes lecserélése nyolc-tizenkét évente. Emellett arról is kérdezték, milyen hatással lenne a parlament működésére a tapasztalt képviselők rendszeres kiesése, mennyiben egyeztethető össze a képviseleti demokrácia elveivel egy népszerű politikus újraindulásának törvényi tilalma, valamint hogy a hatalomkoncentráció elleni legerősebb garanciát a választói döntés, vagy inkább az intézményi korlátok jelentik-e.

Kovács János szerint az Orbán-korszak kormányzati hatalomgyakorlásának tizenhat éve után természetes igényként fogalmazódott meg a fékek és ellensúlyok rendszerének megerősítése. „Ez legitim törekvés lehet, amennyiben az úgynevezett demokratikus intézményi autonómiákat és a hatalmi ágak szétválasztását erősíti”.

Azonban úgy gondolja, hogy az országgyűlési képviselői ciklusok számának kilátásba helyezett korlátozása esetében sikerült túllőni a célon.

A jelenlegi kormányoldali többség önmérsékletére, előrelátására most nagy szükség van, hiszen a populáris vagy populista üzenetek kétségkívül népszerűek lehetnek a választók elitellenes attitűdje miatt, csakhogy a pillanatnyi népszerűség oltárán nem szabad feláldozni a demokratikus intézményrendszer stabilitását és hosszú távú működőképességét – hangsúlyozta az elemző.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy az Alaptörvény kormany.hu oldalon közzétett 17. módosításának tervezetében a képviselői ciklusokkal kapcsolatban megfogalmazott korlátozás arra kényszeríti a pártokat, hogy folyamatosan új arcokat, fiatalabb generációk képviselőit és a civil szférából érkező szereplőket emeljenek be a politikába, megakadályozva a képviselet „megkövesedését” és a pozíciókba való belekényelmesedést. Csakhogy ez a vérfrissítés nem organikusan, hanem bürokratikus eszközökkel történik, vagyis nem a választói preferenciák, hanem a törvényalkotói akarat alakítja.

A Fidesz–KDNP soraiban számos olyan képviselő ül, aki már régen átlépte a tizenkét éves határt. Ez a javaslat – amennyiben visszaható hatályú – közvetlenül a volt kormánypártok legfontosabb, helyben beágyazott és legtapasztaltabb politikusait veszi célkeresztbe, miközben az ellenzéki térfél egészét – így a Mi Hazánk frakcióját is – megtisztítaná a régebbi szereplőktől.

„A Tisza friss politikai erőként egyelőre haszonélvezője lenne ennek, de fontos megjegyezni, hogy egy ilyen szabályozás hosszabb távon a jelenlegi kormánypárt esetében is problémákat okozhat. A párt ugyanis a legtapasztaltabb, leginkább beágyazott képviselőitől köszönhetne el három ciklust követően. Ami a hatalmi beágyazottságot illeti: mi van akkor, ha egy képviselő mindhárom ciklust ellenzékben tölti? Egy tizenkét éve ellenzékben ülő képviselő korlátozása mögött nincs semmilyen demokratikus vagy korrupcióellenes indok, hiszen nincs olyan hatalom a kezében, amitől meg kellene fosztani a rendszer védelmében” – mutatott rá Kovács János.

A modern demokráciákban a parlamenti képviselői mandátum időbeli korlátozása egyáltalán nem bevett gyakorlat.

„A világ legtöbb országában a cikluskorlátozást kizárólag a végrehajtó hatalomra, az elnökre, miniszterelnökre alkalmazzák. Az Európai Unió tagállamaiban például egyetlen országban sincs jogilag kötelező cikluskorlát a nemzeti parlamenti képviselőkre” – mondta az elemző. Hozzátette: az Egyesült Államokban sem létezik ilyen szövetségi szinten, a washingtoni kongresszusban, viszont léteznek hasonló megoldások néhány tagállam „helyi parlamentjében”, a State Legislature-ben. Más földrajzi régiókban, eltérő politikai kulturális közegben azért találhatunk példákat, úgymint Chile, a Fülöp-szigetek, Mexikó, Costa Rica.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen korlátozásoknak köszönhetően sok a zöldfülű képviselő, akik nehezebben látják át a jogszabályalkotási eljárásokat és a költségvetést, kevesebb gyakorlattal rendelkeznek a közpolitikai döntések meghozatalában. Eközben a képviselői rutin és befolyás csökkenésével a lobbicsoportok, a technokrata háttérapparátus, a küldő pártszervezet és a végrehajtó hatalom erősödik. Az sem ritka, hogy egyes politikusok kijátsszák ezeket a szabályokat, vagyis nem cserélődnek le, hanem a parlamentből más, államigazgatási vagy állami céges pozícióba ülnek át – emelte ki Kovács János.

Ezzel kapcsolatban megjegyezte: ha egy képviselő pontosan tudja, hogy a harmadik ciklusa után törvényi kötelezettség miatt mindenképpen távoznia kell, és a választók már nem tudják őt újraválasztással jutalmazni, úgy csökken a motivációja és az elszámoltathatósága is.

Az elemző hangsúlyozta, hogy a politikusi szakma olyasmi, amit nem lehet az iskolában tanulni, csak tapasztalat és az abból nyert politikai bölcsesség útján. Arra figyelmeztetett, hogy a hagyományos országgyűlési képviselői karrierút korlátozásával, a többciklusos képviselők kiesésével elveszne az a rutin, jogalkotási tapasztalat és technikai tudás, amely a bonyolult parlamenti eljárásokhoz és a bizottsági munkához szükséges. Emiatt a képviselői szakértelem le-, míg a háttérben dolgozó apparátusok és lobbicsoportok szerepe felértékelődhet.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a képviselői autonómia és szakpolitikai felkészültség csökkenése gyengítené az Országgyűlés képességét a kormány ellenőrzésére. Ráadásul a pártok számára is rendkívül nagy kihívást jelentene, hogy néhány ciklus leforgása alatt teljesen lecseréljék a képviselői gárdát, a fürdővízzel együtt kiöntsék a felhalmozott politikai rutint, a helyi beágyazottságot és a pótolhatatlan szakpolitikai tudást – mondta Kovács János.

Mint fogalmazott: a demokrácia alapelve, hogy a választók döntenek arról, kit szeretnének látni a parlamentben.

Ha egy képviselő tizenkét év után is élvezi közössége bizalmát, kiválóan képviseli a körzetét, és a választók újra megválasztanák, egy ilyen adminisztratív korlát mesterségesen felülírja a közakaratot. Egy ilyen bürokratikus akadály atyáskodó is, mert azt feltételezi, hogy a választók maguktól nem képesek kiszűrni a megfáradt vagy korrupt politikusokat, ezért a jogalkotónak kell ezt megtennie helyettük. A rendszer elvileg úgy működik, hogy a jó munkát végző képviselőt a választók újraválasztással jutalmazzák. A cikluskorlát pont ezt a pozitív ösztönzőt iktatja ki, hiszen a sikeres, közkedvelt politikus büntetése az lesz, hogy sikerei csúcsán kell kényszerűen visszavonulnia a képviselőségtől – fejtette ki az elemző.

Továbbá arra figyelmeztetett, hogy a cikluskorlátozás mesterségesen felülírja a jelöltállítási folyamatot is, hiszen hiába képes egy veterán politikus a kiterjedt helyi beágyazottsága révén akár órák alatt összegyűjteni a szükséges számú ajánlást, a törvényi tiltás miatt el sem indulhat.

Ez a tilalom így már a választási folyamat legelső, legközvetlenebb szakaszában semmissé teszi az aláírásukkal aktív támogatást kifejező polgárok akaratát és jelöltállítási jogát – jelentette ki Kovács János.

Az elemző hozzátette: egyfelől igaz lehet, hogy minél tovább ül valaki az Országgyűlésben, annál mélyebb informális kapcsolatrendszert, gazdasági és helyi hatalmi hálózatot, kliensrendszert tud kiépíteni. Vagyis a pozícióban lévő, inkumbens politikus előnye sokszor torzítja a versenyt. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy a túlhatalommal szembeni végső fék és ellensúly az maga a szavazófülke.

„Ha a választók elégedetlenek egy képviselővel, egyszerűen nem szavaznak rá ismét. Egy plusz adminisztratív tiltás bevezetése azt üzenné, hogy a választási rendszer alapvető funkciója, a békés hatalomváltás és számonkérés lehetősége csődöt mondott” – mutatott rá Kovács János.

Az elemző arra is kitért, hogy a cikluskorlátozás következményeként eltűnhetnek a belső kritikusok és az önálló politikai súllyal rendelkező politikusok.

„Bár a magyar Országgyűlésben a frakciófegyelem kifejezetten erős, a pártvezetés számára a legnagyobb kihívást és belső ellensúlyt mindig a nagy tapasztalattal, komoly helyi beágyazottsággal és saját választói bázissal rendelkező képviselők jelentik. Az ő hatásuk most erős korlátok közé szorulhat. Az új, folyamatosan cserélődő, tapasztalatlan képviselőknek nincs saját politikai tőkéjük, sem országos ismertségük. Ők mindent – a jelöltséget, a kampányfinanszírozást, a médiamegjelenést – a központi pártgépezettől és a pártelnöktől kapnak. Ahol bevezették hasonló korlátozást, ott a helyi képviselők önálló kezdeményezőkészsége csökkent, és a frakciók sokkal inkább a központi pártvezetés vagy a kormány akaratának végrehajtóivá váltak” – magyarázta Kovács János.

Az elemző szerint a hatalomkoncentráció elleni valódi garanciát a választói döntés és az intézményi korlátozás együttesen jelenti, ugyanakkor meg kell találni a kettő közötti egyensúlyt, ami illik az alkotmányos hagyományokhoz.

Intézményi korlátok nélkül beállhat a többség zsarnoksága, a merev, mesterséges túlszabályozás viszont konzerválja a társadalmi infantilizmust, miközben idővel apátiához vagy a rendszer elleni radikális lázadáshoz vezethet – figyelmeztetett.

Kovács János leszögezte: a hatalomkoncentráció elleni fő garancia nem az, ha adminisztratív eszközökkel eltiltunk népszerű politikusokat az indulástól, hanem az, ha az intézményi rendszer garantálja, hogy a választási pálya mindig egyenes legyen, a sajtó szabadon tájékoztasson, és a választóknak valódi, manipulációtól mentes lehetőségük legyen négyévente igent vagy nemet mondani.

A Pillanatkép állandó elemzője, Nagy Attila Tibor szerint Magyar Péter hétfői bejelentéseinek egy része, valamint az ismertetett Alaptörvény 17. módosításának tervezete határozottan hatalompolitikai természetű, és a Tisza-kormány hatalmának kiterjesztését szolgálják.

(Kuruc.info - 24 - Index nyomán)

Kapcsolódó: 12 évben korlátozott képviselői mandátum - prolietetésre kiváló, a gyakorlatban viszont megágyaz a korrupciónak

Korábban írtuk: Három mi hazánkos képviselőtől is megszabadulna új javaslatával a Tisza - vagy akár a teljes frakciótól