Ormos Mária szerint ugyanis a trianoni probléma lényegében megoldódott. Emiatt többször is “beszóltak” a történésznek, az előadás végén pedig provokatív felszólalások következtek, amelyekben a kárpátaljai magyarság mai jogfosztottságát ecsetelték, egyben rákérdezve, akkor hogyan is oldódott meg Trianon? Még kényelmetlenebbé tette a helyzetet, hogy ezekre a kérdésekre Ormos Mária nem is tudott válaszolni.

A főiskola honlapján található beszámoló diplomatikusan hallgat a polémiáról, ugyanakkor közli Ormos sajátos véleményét néhány kérdésben. A marxista történész szerint “a trianoni békeszerződést senki sem vonta vissza, senki sem érvénytelenítette, a helyzet mégsem ugyanaz, mint 90 évvel ezelőtt.” Mint rámutatott, a békeszerződés tucatnyinál is több passzusa közül mára csupán egyetlen egy maradt érvényben lényegében változatlan formában, mégpedig az országhatárokról szóló rész. Ormos úgy látja, hogy még ez a változatlanság sem abszolút. Hozzátette: az évek múlásával ez a kezdetben elfogadhatatlannak tűnő helyzet is megszokottá válik, ha nem is természetessé. Ormos szerint Trianont el kell fogadnia a Kárpát-medencei magyarságnak. Ezzel kapcsolatban így érvelt: “Elfogadja a megcsonkított ember, hogy így, és lehetőleg ebben a helyzetben is jól, boldogan kell élnie, mert az emberi létnek ez az értelme. Ez nyilván megalkuvásokkal, állandó odafigyeléssel jár, s időről időre minden újra feltámad, de az ember mégis él, és azt az életet éli, amelyet egyáltalán élhet”. Ezt az allegóriát tovább gondolva lelki szemünk előtt felsejlik a jövőbeli térkép: egymástól távol sok-sok miniállammal, köztük pedig a hatalmas senkiföldje — az elvesztett “végtagok”. (Ne csodálkozzon a kedves olvasó, ha semmi értelmet nem lát az elgondolásban.)

Ormos Mária kifejtette: napjainkban olyan módon és mértékben változik a világ — amit talán Kárpátalján még nem lehet annyira érzékelni –, hogy a határok átjárhatókká válnak, oldódnak azok a görcsök, amelyeket ezek a határok okoznak, s “a nyílt gyűlölködést sem tartják úri erénynek” immár Európában. Az előadó olyan példákat is bemutatott, amelyek a valóságban nem léteznek: szerinte a trianoni traumák oldódását szolgálja az is, hogy az európai nemzetállamokban egymás után hallatják hangjukat ismét a kisebbségek, s az egyre elfogadottabbá váló autonómiáik révén oldják a merev nemzetállami kereteket. Ormos helyett hadd hozzunk egy tipikus példát: az européer szlovák kormány egyenesen rombolja a nemzetállami kereteket, ráadásul a nyílt gyűlölködés is távol áll tőlük…

(Szabó Gábor, Történelem Portál)