A Népszabadság – amely a közelmúltban a TGM- és a legújabb Révész Sándor-cikkekkel (ezeket nem idéztük / kommentáltuk, annyira ostobák; ha valakit nagyon érdekelnek, ITT és ITT) mutatta meg, hol is áll – most egy viszonylag normális írást hozott le Monok-témában.
"Tizennyolc dühödt ember
A szerencsi kistérség és az "ingyenélők"
Elég volt az ingyenélőkből - így lehetne összegezni a szerencsi kistérség 18 polgármesterének nyilatkozatát. Bár az üdvözítő megoldást maguk sem ismerik, ám abban egyetértenek, nem várhatnak tovább...
Akad közöttük türelmetlen fiatalember és a nyugdíjas éveire tervező hivatalnok, van, aki korábban építkezéseken irányította a brigádokat, és aki helikoptert vezetett, találunk az ingatlanpiacon sikeres vállalkozót és a kertjét a mai napig saját kezével kapáló gazdát, az MSZP színeiben politizáló képviselőnőt, és magát jobboldali elkötelezettségűnek valló, templomjáró férfit. A szerencsi kistérséget alkotó 18 település polgármestereiben néhány héttel ezelőttig nehéz lett volna közös vonást találni. Eltérő gondolkodású emberek ülnek egy nem túl nagy jelentőségű testületben, még csak azt sem mondhatjuk, hogy valamennyien a szülőfalujukat képviselik, hiszen akad közöttük, aki ma is Nyíregyházáról ingázik az általa irányított településre. Május végén, két nappal azután, hogy a monoki önkormányzat helyi rendeletben munkavégzéshez és a gyerekek iskolalátogatásához kötötte a segélyek kifizetését, a 18 polgármester egyhangú szavazással nyilatkozatot fogadott el. Az ötoldalas szöveg - a hangzatos Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá tétele érdekében címmel - több borsodi, hajdú-bihari és hevesi településen is egyetértő fogadtatásra talált. A lényege egyetlen mondatban: elég az ingyenélőkből!
"Mi, a szerencsi kistérség polgármesterei látjuk, hogy elérkezett az a pont, ahol hangosan kell jeleznünk, hogy rossz irányba haladunk... A családtámogatási rendszer felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést, maffiaszerű bűnözéssé a szociálpolitikai csalást és a tiltott banki tevékenységet... A szociális segély legmagasabb összege a munka kerülésére ösztönöz..."
(Részlet a polgármesterek nyilatkozatából)
A prügyi csatornát keresztező hidak és gyalogjárók egyikén sincs korlát. Vasból volt, eltűnt. Ahogy eltűntek a fák is a főutcáról.
(a kép nagyfelbontású eredetije ITT)
A polgármesteri hivatal legfrissebb adatai szerint Prügy lakóinak száma 2749. A község idei 583 millió forintos költségvetéséből 210 millió forintot fizetnek ki szociális segélyekre, amit 344 helyi családnak utalnak át. Egy - prügyi viszonylatban nem kirívóan népes - nyolcgyermekes család a hivatal kimutatása szerint havonta 170 692 forintnyi támogatást kap közvetlenül az államtól és 56 170 forintot a helyi önkormányzattól. Az egy főre jutó jövedelem alapján a család továbbra is rászoruló, további támogatásokra és kedvezményekre jogosult. A prügyi óvoda 125 óvodása közül 113 mentesült az étkezési díj megfizetése alól. A községi iskola 368 tanulójából tizenöt fizet az ebédért. (Kuruc.info: ezek a rideg számok, kérem, K.O. mindazon fajvédők számára – pl. a zsidó fajtajellegekkel büszkélkedő Krémer Balázs, aki nagyon nagyot szopott a múlt héten a HírTV-ben Szepessy Zsolttal szemben –, akik azt bizonygatják, hogy szegíny nagycsaládos romákoknak havi 10-20-30 ezerből kell kijönni egy hónapban, és nem csoda, hogy emiatt szegínyeknek bűnözniük kell. Ahogy látjuk, sokkal többet kapnak, mint egy csóró, bár életét végigdolgozott TSZ-nyugdíjas. Ezek a fajvédők többek között úgy csúsztatnak, hogy amikor a szociális segélyről beszélnek, akkor csak az alapsegílykét nevezik meg. Pedig amellett még van egy rakás más címszó alatt adható – és adják is, ahogy látható. Együtt kell vizsgálni a segílykék mértékét, ami, bizony, nem kevés.)
- Ha nem változik semmi, húsz éven belül komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent majd az ingyenpénzből élő népesség egyre magasabb aránya - mondja Boros-Leskó Géza polgármester. - Ha sarkítva fogalmazok, a segélyből élő családok egyetlen dolga, hogy hó elején felvegyék a folyószámláról a pénzt. Ingyen kapják a pénzt, ingyen kapják a gyerekek tankönyveit, a gyerekek ingyen étkeznek az iskolában. Csakhogy annak, ami ingyen van, nincs értéke. Ha ugyanezért dolgozni kellene, akár csak havi tízszer fél napot valami közmunkán, már nem adnák ki olyan könynyen a pénzt. Másrészt az otthoni tétlenség sem generálna nehezen kezelhető feszültséget, csökkenne a bűnözés, nem mellesleg a feketemunka aránya.
"Itt, ahol élünk és dolgozunk, ahol a tisztességes munkához nem szokott, iskolába nem járt emberek, családok; de akár azt is mondhatjuk, hogy az együttélési kultúrát és a civilizált emberi morált nem ismerő tömegek kezdenek túlsúlyba kerülni."
(Részlet a polgármesterek nyilatkozatából)
- Most kell cselekednünk, amíg mi vagyunk többségben - mondja Vajtó János, Taktaszada polgármestere. - Így is a huszonötödik órában vagyunk. Tisztán és egyértelműen látszik, hogy a segélyből élő családokban a felnövekvő generációnak esze ágában sincs dolgozni, piacképes szakmát tanulni, vagy akárcsak elgondolkodni a saját sorsán. Szokás mondani, hogy nem önhibájukból váltak rászorulóvá. Ez igaz lehet arra, akit a rendszerváltáskor küldtek el a miskolci kohászatból, és ötven fölött már nem tudott másik szakmát tanulni. De miért soroljuk önhibáján kívül rászorulóvá lett munkanélkülinek a '88-ban és '90-ben született, életerős fiatalembereket? (Kuruc.info: minden szava ül és 1000%-ig helyes) Miért szükségszerű az, hogy tizenöt-tizenhat évesen már maguk is szülők lesznek? Miért regisztráltatják magukat a tizenhetet épp csak betöltő kamaszok a szerencsi munkaügyi irodán? Azért, mert ahhoz, hogy szociális segélyt kaphassanak, egy évig kapcsolatban kell állniuk a munkaügyi központtal. Mire nagykorúvá lesznek, megszerzik a jogosultságot a segélyre, nem veszítenek egyhavi pénzt sem. (Kuruc.info: fifikásak a cigók. Ugyanazt csinálják, mint pl. a finnországi fajtatársaik, akik 18 évesen automatikusan megkapják a rokkantnyugdíjasi státuszt. Egy hónapot sem vesztenek, egész életükben kapják a segílyt, és nem kell dolgozniuk egy percet sem.) Normális világ ez? Tizenhét éves fiatalembereknek még az iskolapadban volna a helyük.
A nem egészen 2200 lakosú Taktaszadán 176 család él segélyből. Vajtó János azt mondja, szinte a két kezén meg tudja számolni azokat, akikre közhasznú munkásként komoly, felelősségteljes munkát lehetne bízni, vagy aki a többiek irányítására alkalmas lehetne.
A polgármester szerint a község vezetése retorzió és kirekesztés helyett az érintettek felemelésére és integrációjára törekszik. Ezt bizonyítja, hogy három év felett minden gyereket beíratnak az óvodába, hogy szokja a közösségi normákat, bár ez már az egészen kicsi gyerekek esetében is komoly kihívásokat jelent.
- Ha este tizenegykor a polgárőrök szóvá teszik, hogy hatéves gyerekek mit keresnek az utcán, olyan választ kapnak, amit nem tesznek zsebre - folytatja. - Ha a fejünkhöz vágott sértéseket komolyan vennénk itt a hivatalban, minden héten személyiségi jogi perre mehetnénk. (Kuruc.info: Hol van ilyenkor a TEGYESZ? Ja, hogy a cigányokat nem szabad bántani?!)
A taktaszadai óvodába 99 gyerek jár, az iskolába 205. Az igazolatlan hiányzások száma magas, Pestiné Borza Erzsébet iskolaigazgató szerint három elsős gyermekük is megközelítette a jogszabályokban meghatározott 250 órát. A családokat felkereső tanítók a szülőktől azt a választ kapták, hogy a gyerekeknek kisebb testvéreikre kellett otthon vigyázni. (Kuruc.info: És ilyenkor....? Szülőt lesittelni, gyereket nevelőszülőhöz AZONNAL! Munkanélküli, otthon lebzselő szülő, és a gyerek vigyáz az aprajára...?)
"...országosan érzékelhető a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők egy csoportjának rohamos meggazdagodása, amely vidékünkön már családok tragédiájához is vezetett. Mindannyian tudjuk, miről van szó: az uzsoráról. Nehéz kitörni az adósságspirálból, az embertelen és kíméletlen feltételek, a kegyetlen behajtás sok esetben öngyilkossághoz vezet".
(Részlet a polgármesterek nyilatkozatából)
Januárban a miskolci intercity halálra gázolt egy ötgyermekes taktaharkányi férfit. Feltehetően öngyilkos lett, özvegye a BOON megyei hírportálnak kilátástalan adósságaikról beszélt. A helybeliek szerint komoly tartozásai voltak annak a férfinak is, akit házában felakasztva találtak. Március 18-a óta eltűntként keresnek egy fiatalembert, aki a környékbeliek szerint zsarolók elől próbált menekülni. A rendőrség kommandós egységei Taktakenézen és Prügyön két férfit fogtak el április végén, ők a gyanú szerint bankhitel felvételére kényszerítettek embereket, majd a pénz egy részét erővel elvették tőlük.
- A kamatos pénznek nevezett uzsorahitellel hosszú évek óta együtt élünk - segít értelmezni a történteket az egyik Szerencs környéki település polgármestere. - Az üzletből nincs kiszállás, ötezer forint kölcsönre a következő hónapban tízet kell visszaadni, de akkor még hamarabb elfogy a segély, ezért még abban a hónapban visszakérik a tízezret, de akkor már hússzal tartoznak. Néhány család hihetetlenül meggazdagodott ebből. Ha valaki, mondjuk egy APEH-ellenőr végigmenne a falun, látna egy-két házat kőoroszlános kerítéssel, az udvaron álló tízmilliós autókkal. Ha megkérdezné a polgármesteri hivatalban, miből él az ott lakó ember, azt mondanánk, bizony, havi 53 ezer forint segélyből. Nem tudom, mire jutna egy vagyonosodási vizsgálat. De azt tudom, hogy az összegyűlt adósságokat egy ideje megkezdték behajtani, ehhez az érintetteket egy közeli bankfiókba vitték, ahol a jelzáloghitel folyósításához nem kértek jövedelemigazolást. A pénz nagy részét azután elvették szerencsétlen adósoktól, akiknek most a banki törlesztés szakadt a nyakukba. Nem kizárt, hogy belátható időn belül Szerencs környékén már a bank fogja árvereztetni az adósok házát...
Kihalt utcákon fel-alá autózva vadászunk a segélyezettek tömegére a kistérséghez tartozó településeken, de a déli órán egy lélekkel nem találkozunk. Prügyön, a Kodály utca közepén leállítjuk a kocsit, kiszállunk. Öt percen belül vagy százhúsz ember áll az utcán (Kuruc.info: "dögszagra gyűl az éji vad..."), nézi, találgatja, és vérmérséklete szerint firtatja, minek jöttünk ide.
Egy pizsamás férfi a sérvműtétjét fedő kötést mutatja, és azt mondja, hiába vitte be receptjeit a hivatalba, nem kapott pénzt gyógyszerre. "Meghalni se érdemes, már nem adnak a temetésre sem" - kiabálja egy aszszony a mögötte felbukkanó csoportból. "Vegyék el azt a kis pénzt, haljunk éhen mindannyian" - veri a mellkasát egy másik nő. Egy tizennyolc éves, magát ácsnak mondó fiatalember arra panaszkodik, hogy a rendőrök állítólag összetörték a kerékpárját, pedig csak egy csomagtartónyi fával kapták el. "Levelet akartam írni a miniszternek a segélyért, csak nem tudom a címét" - kiabál utánunk a hatvannégy éves Glonczi Erzsébet. (Kuruc.info: tessék mondani, tetszett az életében akár egy percet is dolgozni? Ha igen – a KMK miatt –, akkor is biztosan sokkal kevesebbet, mint egy csóró, havi 20-30 ezret kapó TSZ-nyugdíjas. Akkor meg mit akar? A két szép szeméért fizessünk segílykét, mert “az jár”? Tessék kimenni Kanadába, Angliába, akárhova, és ott élősködni.)
Jenő börtönviselt, agyontetovált fiatalember egy valaha garázsként szolgált omladozó melléképület bevakolásán ügyködik rokonaival. Tizenketten laknak már a házban, jön a gyerek, mondja, még ha csak tíz négyzetméter lesz is az új otthon, de külön költöznek a többiektől. Unokatestvére, Károly veszi magához a szót, nélkülözésről és méltóságról beszél. A körülöttünk képződött csődület miatt megáll az áramszolgáltató furgonja, a sofőr lépésben sem hajt be az emberek közé, percekig vár, míg utat nyitnak neki. Közben valaki bekiabál: mondjátok meg az igazat, senki nem költözik a garázsba, csak a segély miatt csináljátok. Mert a segélyt családonként adják, és ha azt mondják, kiköltöznek a garázsba, külön családnak számítanak. "Most akkor garázs vagy lakás?" - kérdezzük Károlytól. "Én már nem tudom, nem én építem" - vonja meg a vállát.
A szerencsi kistérség polgármesterei között akad, aki szerint a monoki döntés elhamarkodott lépés volt, és akadnak kételyek azzal kapcsolatban is, lehet-e egyik hónapról a másikra értelmes feladatot találni száz-kétszáz embernek. Abban azonban nincs vita közöttük, hogy a nyilatkozatukban foglalt problémák megoldását nem szabad tovább halogatni. Utolsó kérésként ezt írták a szöveg végére: tegyük a dolgunkat, amíg nem késő.
Keretes anyag 1: A végső szót az alkotmánybírák mondják ki
A szociális támogatások kifizetéséhez a települések nem állapíthatnak meg a hatályos szabályokban foglaltakon túli feltételeket - erre a monoki jegyző többször is figyelmeztette a képviselő-testületet, ám az önkormányzat tagjainak többségét nem sikerült meggyőznie, és elfogadták a segélyt közmunkához kötő önkormányzati rendeletet. Ez nyilvánvalóan törvénysértő, a helyhatóságok önállóságának cizellált garanciarendszere miatt mégis jó ideig hatályban marad, és az abban foglaltak végre is hajthatók.
Az önkormányzati alapjogokat az alkotmány garantálja, és e körbe tartozik például a helyi életviszonyok szabályozása. Az alaptörvény ugyanakkor leszögezi, hogy a képviselő-testület rendelete "nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". Monokon viszont éppen ez történt, így a helyhatóságok működésének törvényességét felügyelő közigazgatási hivatalnak lépnie kell. Saját hatáskörében viszont csak annyit tehet, hogy felhívja a figyelmet a jogellenes állapot megszüntetésére.
Ez a figyelmeztetés a helyi képviselőket azonban nem kötelezi semmire. De ha nem lépnek, azt kockáztatják, hogy a közigazgatási hivatal az Alkotmánybírósághoz fordul, és kéri, hogy a törvénysértő rendeletet semmisítse meg. Ebben az esetben az alkotmánybírák mondják ki a végső szót. Csakhogy a tizenegy fős testülethez az idén eddig már több mint hatszáz beadvány érkezett, így gyors döntésre aligha lehet számítani. Vagyis: Monokon a következő egy-két évben - esetleg akár hosszabb ideig is - akkor fizethetik ki a szociális támogatást, ha a jogosult közmunkát vállal. (L. K.)
Keretes anyag 2:
A szerencsi kistérség polgármesterei
Bűdi Károly (Alsódobsza), Béki József (Bekecs), Kiss Lajos (Golop), Hlivják László (Legyesbénye), Galambosi Imre (Mád), Csáki Barnabás (Megyaszó), Bíró Ferenc (Mezőzombor), Szepessy Zsolt (Monok), Boros-Leskó Géza (Prügy), Héring Istvánné (Rátka), Sztrakon Béla (Sóstófalva), Rónavölgyi Endréné (Szerencs), Varga László (Taktaharkány), Molnár Tibor (Taktakenéz), Vajtó János (Taktaszada), Osika József (Tállya), Majdanics László (Tiszalúc), Perge István (Újcsanálos)"
(NOL)
"Tizennyolc dühödt ember
A szerencsi kistérség és az "ingyenélők"
Elég volt az ingyenélőkből - így lehetne összegezni a szerencsi kistérség 18 polgármesterének nyilatkozatát. Bár az üdvözítő megoldást maguk sem ismerik, ám abban egyetértenek, nem várhatnak tovább...
Akad közöttük türelmetlen fiatalember és a nyugdíjas éveire tervező hivatalnok, van, aki korábban építkezéseken irányította a brigádokat, és aki helikoptert vezetett, találunk az ingatlanpiacon sikeres vállalkozót és a kertjét a mai napig saját kezével kapáló gazdát, az MSZP színeiben politizáló képviselőnőt, és magát jobboldali elkötelezettségűnek valló, templomjáró férfit. A szerencsi kistérséget alkotó 18 település polgármestereiben néhány héttel ezelőttig nehéz lett volna közös vonást találni. Eltérő gondolkodású emberek ülnek egy nem túl nagy jelentőségű testületben, még csak azt sem mondhatjuk, hogy valamennyien a szülőfalujukat képviselik, hiszen akad közöttük, aki ma is Nyíregyházáról ingázik az általa irányított településre. Május végén, két nappal azután, hogy a monoki önkormányzat helyi rendeletben munkavégzéshez és a gyerekek iskolalátogatásához kötötte a segélyek kifizetését, a 18 polgármester egyhangú szavazással nyilatkozatot fogadott el. Az ötoldalas szöveg - a hangzatos Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá tétele érdekében címmel - több borsodi, hajdú-bihari és hevesi településen is egyetértő fogadtatásra talált. A lényege egyetlen mondatban: elég az ingyenélőkből!
"Mi, a szerencsi kistérség polgármesterei látjuk, hogy elérkezett az a pont, ahol hangosan kell jeleznünk, hogy rossz irányba haladunk... A családtámogatási rendszer felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést, maffiaszerű bűnözéssé a szociálpolitikai csalást és a tiltott banki tevékenységet... A szociális segély legmagasabb összege a munka kerülésére ösztönöz..."
(Részlet a polgármesterek nyilatkozatából)
A prügyi csatornát keresztező hidak és gyalogjárók egyikén sincs korlát. Vasból volt, eltűnt. Ahogy eltűntek a fák is a főutcáról.
 Most akkor garázs vagy lakás épül? |
(a kép nagyfelbontású eredetije ITT)
A polgármesteri hivatal legfrissebb adatai szerint Prügy lakóinak száma 2749. A község idei 583 millió forintos költségvetéséből 210 millió forintot fizetnek ki szociális segélyekre, amit 344 helyi családnak utalnak át. Egy - prügyi viszonylatban nem kirívóan népes - nyolcgyermekes család a hivatal kimutatása szerint havonta 170 692 forintnyi támogatást kap közvetlenül az államtól és 56 170 forintot a helyi önkormányzattól. Az egy főre jutó jövedelem alapján a család továbbra is rászoruló, további támogatásokra és kedvezményekre jogosult. A prügyi óvoda 125 óvodása közül 113 mentesült az étkezési díj megfizetése alól. A községi iskola 368 tanulójából tizenöt fizet az ebédért. (Kuruc.info: ezek a rideg számok, kérem, K.O. mindazon fajvédők számára – pl. a zsidó fajtajellegekkel büszkélkedő Krémer Balázs, aki nagyon nagyot szopott a múlt héten a HírTV-ben Szepessy Zsolttal szemben –, akik azt bizonygatják, hogy szegíny nagycsaládos romákoknak havi 10-20-30 ezerből kell kijönni egy hónapban, és nem csoda, hogy emiatt szegínyeknek bűnözniük kell. Ahogy látjuk, sokkal többet kapnak, mint egy csóró, bár életét végigdolgozott TSZ-nyugdíjas. Ezek a fajvédők többek között úgy csúsztatnak, hogy amikor a szociális segélyről beszélnek, akkor csak az alapsegílykét nevezik meg. Pedig amellett még van egy rakás más címszó alatt adható – és adják is, ahogy látható. Együtt kell vizsgálni a segílykék mértékét, ami, bizony, nem kevés.)
- Ha nem változik semmi, húsz éven belül komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent majd az ingyenpénzből élő népesség egyre magasabb aránya - mondja Boros-Leskó Géza polgármester. - Ha sarkítva fogalmazok, a segélyből élő családok egyetlen dolga, hogy hó elején felvegyék a folyószámláról a pénzt. Ingyen kapják a pénzt, ingyen kapják a gyerekek tankönyveit, a gyerekek ingyen étkeznek az iskolában. Csakhogy annak, ami ingyen van, nincs értéke. Ha ugyanezért dolgozni kellene, akár csak havi tízszer fél napot valami közmunkán, már nem adnák ki olyan könynyen a pénzt. Másrészt az otthoni tétlenség sem generálna nehezen kezelhető feszültséget, csökkenne a bűnözés, nem mellesleg a feketemunka aránya.
"Itt, ahol élünk és dolgozunk, ahol a tisztességes munkához nem szokott, iskolába nem járt emberek, családok; de akár azt is mondhatjuk, hogy az együttélési kultúrát és a civilizált emberi morált nem ismerő tömegek kezdenek túlsúlyba kerülni."
(Részlet a polgármesterek nyilatkozatából)
- Most kell cselekednünk, amíg mi vagyunk többségben - mondja Vajtó János, Taktaszada polgármestere. - Így is a huszonötödik órában vagyunk. Tisztán és egyértelműen látszik, hogy a segélyből élő családokban a felnövekvő generációnak esze ágában sincs dolgozni, piacképes szakmát tanulni, vagy akárcsak elgondolkodni a saját sorsán. Szokás mondani, hogy nem önhibájukból váltak rászorulóvá. Ez igaz lehet arra, akit a rendszerváltáskor küldtek el a miskolci kohászatból, és ötven fölött már nem tudott másik szakmát tanulni. De miért soroljuk önhibáján kívül rászorulóvá lett munkanélkülinek a '88-ban és '90-ben született, életerős fiatalembereket? (Kuruc.info: minden szava ül és 1000%-ig helyes) Miért szükségszerű az, hogy tizenöt-tizenhat évesen már maguk is szülők lesznek? Miért regisztráltatják magukat a tizenhetet épp csak betöltő kamaszok a szerencsi munkaügyi irodán? Azért, mert ahhoz, hogy szociális segélyt kaphassanak, egy évig kapcsolatban kell állniuk a munkaügyi központtal. Mire nagykorúvá lesznek, megszerzik a jogosultságot a segélyre, nem veszítenek egyhavi pénzt sem. (Kuruc.info: fifikásak a cigók. Ugyanazt csinálják, mint pl. a finnországi fajtatársaik, akik 18 évesen automatikusan megkapják a rokkantnyugdíjasi státuszt. Egy hónapot sem vesztenek, egész életükben kapják a segílyt, és nem kell dolgozniuk egy percet sem.) Normális világ ez? Tizenhét éves fiatalembereknek még az iskolapadban volna a helyük.
A nem egészen 2200 lakosú Taktaszadán 176 család él segélyből. Vajtó János azt mondja, szinte a két kezén meg tudja számolni azokat, akikre közhasznú munkásként komoly, felelősségteljes munkát lehetne bízni, vagy aki a többiek irányítására alkalmas lehetne.
A polgármester szerint a község vezetése retorzió és kirekesztés helyett az érintettek felemelésére és integrációjára törekszik. Ezt bizonyítja, hogy három év felett minden gyereket beíratnak az óvodába, hogy szokja a közösségi normákat, bár ez már az egészen kicsi gyerekek esetében is komoly kihívásokat jelent.
- Ha este tizenegykor a polgárőrök szóvá teszik, hogy hatéves gyerekek mit keresnek az utcán, olyan választ kapnak, amit nem tesznek zsebre - folytatja. - Ha a fejünkhöz vágott sértéseket komolyan vennénk itt a hivatalban, minden héten személyiségi jogi perre mehetnénk. (Kuruc.info: Hol van ilyenkor a TEGYESZ? Ja, hogy a cigányokat nem szabad bántani?!)
A taktaszadai óvodába 99 gyerek jár, az iskolába 205. Az igazolatlan hiányzások száma magas, Pestiné Borza Erzsébet iskolaigazgató szerint három elsős gyermekük is megközelítette a jogszabályokban meghatározott 250 órát. A családokat felkereső tanítók a szülőktől azt a választ kapták, hogy a gyerekeknek kisebb testvéreikre kellett otthon vigyázni. (Kuruc.info: És ilyenkor....? Szülőt lesittelni, gyereket nevelőszülőhöz AZONNAL! Munkanélküli, otthon lebzselő szülő, és a gyerek vigyáz az aprajára...?)
"...országosan érzékelhető a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők egy csoportjának rohamos meggazdagodása, amely vidékünkön már családok tragédiájához is vezetett. Mindannyian tudjuk, miről van szó: az uzsoráról. Nehéz kitörni az adósságspirálból, az embertelen és kíméletlen feltételek, a kegyetlen behajtás sok esetben öngyilkossághoz vezet".
(Részlet a polgármesterek nyilatkozatából)
Januárban a miskolci intercity halálra gázolt egy ötgyermekes taktaharkányi férfit. Feltehetően öngyilkos lett, özvegye a BOON megyei hírportálnak kilátástalan adósságaikról beszélt. A helybeliek szerint komoly tartozásai voltak annak a férfinak is, akit házában felakasztva találtak. Március 18-a óta eltűntként keresnek egy fiatalembert, aki a környékbeliek szerint zsarolók elől próbált menekülni. A rendőrség kommandós egységei Taktakenézen és Prügyön két férfit fogtak el április végén, ők a gyanú szerint bankhitel felvételére kényszerítettek embereket, majd a pénz egy részét erővel elvették tőlük.
- A kamatos pénznek nevezett uzsorahitellel hosszú évek óta együtt élünk - segít értelmezni a történteket az egyik Szerencs környéki település polgármestere. - Az üzletből nincs kiszállás, ötezer forint kölcsönre a következő hónapban tízet kell visszaadni, de akkor még hamarabb elfogy a segély, ezért még abban a hónapban visszakérik a tízezret, de akkor már hússzal tartoznak. Néhány család hihetetlenül meggazdagodott ebből. Ha valaki, mondjuk egy APEH-ellenőr végigmenne a falun, látna egy-két házat kőoroszlános kerítéssel, az udvaron álló tízmilliós autókkal. Ha megkérdezné a polgármesteri hivatalban, miből él az ott lakó ember, azt mondanánk, bizony, havi 53 ezer forint segélyből. Nem tudom, mire jutna egy vagyonosodási vizsgálat. De azt tudom, hogy az összegyűlt adósságokat egy ideje megkezdték behajtani, ehhez az érintetteket egy közeli bankfiókba vitték, ahol a jelzáloghitel folyósításához nem kértek jövedelemigazolást. A pénz nagy részét azután elvették szerencsétlen adósoktól, akiknek most a banki törlesztés szakadt a nyakukba. Nem kizárt, hogy belátható időn belül Szerencs környékén már a bank fogja árvereztetni az adósok házát...
Kihalt utcákon fel-alá autózva vadászunk a segélyezettek tömegére a kistérséghez tartozó településeken, de a déli órán egy lélekkel nem találkozunk. Prügyön, a Kodály utca közepén leállítjuk a kocsit, kiszállunk. Öt percen belül vagy százhúsz ember áll az utcán (Kuruc.info: "dögszagra gyűl az éji vad..."), nézi, találgatja, és vérmérséklete szerint firtatja, minek jöttünk ide.
Egy pizsamás férfi a sérvműtétjét fedő kötést mutatja, és azt mondja, hiába vitte be receptjeit a hivatalba, nem kapott pénzt gyógyszerre. "Meghalni se érdemes, már nem adnak a temetésre sem" - kiabálja egy aszszony a mögötte felbukkanó csoportból. "Vegyék el azt a kis pénzt, haljunk éhen mindannyian" - veri a mellkasát egy másik nő. Egy tizennyolc éves, magát ácsnak mondó fiatalember arra panaszkodik, hogy a rendőrök állítólag összetörték a kerékpárját, pedig csak egy csomagtartónyi fával kapták el. "Levelet akartam írni a miniszternek a segélyért, csak nem tudom a címét" - kiabál utánunk a hatvannégy éves Glonczi Erzsébet. (Kuruc.info: tessék mondani, tetszett az életében akár egy percet is dolgozni? Ha igen – a KMK miatt –, akkor is biztosan sokkal kevesebbet, mint egy csóró, havi 20-30 ezret kapó TSZ-nyugdíjas. Akkor meg mit akar? A két szép szeméért fizessünk segílykét, mert “az jár”? Tessék kimenni Kanadába, Angliába, akárhova, és ott élősködni.)
Jenő börtönviselt, agyontetovált fiatalember egy valaha garázsként szolgált omladozó melléképület bevakolásán ügyködik rokonaival. Tizenketten laknak már a házban, jön a gyerek, mondja, még ha csak tíz négyzetméter lesz is az új otthon, de külön költöznek a többiektől. Unokatestvére, Károly veszi magához a szót, nélkülözésről és méltóságról beszél. A körülöttünk képződött csődület miatt megáll az áramszolgáltató furgonja, a sofőr lépésben sem hajt be az emberek közé, percekig vár, míg utat nyitnak neki. Közben valaki bekiabál: mondjátok meg az igazat, senki nem költözik a garázsba, csak a segély miatt csináljátok. Mert a segélyt családonként adják, és ha azt mondják, kiköltöznek a garázsba, külön családnak számítanak. "Most akkor garázs vagy lakás?" - kérdezzük Károlytól. "Én már nem tudom, nem én építem" - vonja meg a vállát.
A szerencsi kistérség polgármesterei között akad, aki szerint a monoki döntés elhamarkodott lépés volt, és akadnak kételyek azzal kapcsolatban is, lehet-e egyik hónapról a másikra értelmes feladatot találni száz-kétszáz embernek. Abban azonban nincs vita közöttük, hogy a nyilatkozatukban foglalt problémák megoldását nem szabad tovább halogatni. Utolsó kérésként ezt írták a szöveg végére: tegyük a dolgunkat, amíg nem késő.
Keretes anyag 1: A végső szót az alkotmánybírák mondják ki
A szociális támogatások kifizetéséhez a települések nem állapíthatnak meg a hatályos szabályokban foglaltakon túli feltételeket - erre a monoki jegyző többször is figyelmeztette a képviselő-testületet, ám az önkormányzat tagjainak többségét nem sikerült meggyőznie, és elfogadták a segélyt közmunkához kötő önkormányzati rendeletet. Ez nyilvánvalóan törvénysértő, a helyhatóságok önállóságának cizellált garanciarendszere miatt mégis jó ideig hatályban marad, és az abban foglaltak végre is hajthatók.
Az önkormányzati alapjogokat az alkotmány garantálja, és e körbe tartozik például a helyi életviszonyok szabályozása. Az alaptörvény ugyanakkor leszögezi, hogy a képviselő-testület rendelete "nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". Monokon viszont éppen ez történt, így a helyhatóságok működésének törvényességét felügyelő közigazgatási hivatalnak lépnie kell. Saját hatáskörében viszont csak annyit tehet, hogy felhívja a figyelmet a jogellenes állapot megszüntetésére.
Ez a figyelmeztetés a helyi képviselőket azonban nem kötelezi semmire. De ha nem lépnek, azt kockáztatják, hogy a közigazgatási hivatal az Alkotmánybírósághoz fordul, és kéri, hogy a törvénysértő rendeletet semmisítse meg. Ebben az esetben az alkotmánybírák mondják ki a végső szót. Csakhogy a tizenegy fős testülethez az idén eddig már több mint hatszáz beadvány érkezett, így gyors döntésre aligha lehet számítani. Vagyis: Monokon a következő egy-két évben - esetleg akár hosszabb ideig is - akkor fizethetik ki a szociális támogatást, ha a jogosult közmunkát vállal. (L. K.)
Keretes anyag 2:
A szerencsi kistérség polgármesterei
Bűdi Károly (Alsódobsza), Béki József (Bekecs), Kiss Lajos (Golop), Hlivják László (Legyesbénye), Galambosi Imre (Mád), Csáki Barnabás (Megyaszó), Bíró Ferenc (Mezőzombor), Szepessy Zsolt (Monok), Boros-Leskó Géza (Prügy), Héring Istvánné (Rátka), Sztrakon Béla (Sóstófalva), Rónavölgyi Endréné (Szerencs), Varga László (Taktaharkány), Molnár Tibor (Taktakenéz), Vajtó János (Taktaszada), Osika József (Tállya), Majdanics László (Tiszalúc), Perge István (Újcsanálos)"
(NOL)
