A vasutak visszaállamosításának programja a 2024-es parlamenti választások óta kormányzó Munkáspárt előre meghirdetett gazdaságpolitikai cselekvési terveinek egyik sarkalatos eleme.

Elsőként, tavaly májusban a South Western Railway (SWR) került ismét köztulajdonba.

A londoni közlekedési minisztérium vasárnapi tájékoztatása szerint ezúttal újabb négy vasúttársaság, a Thameslink, a Southern, a Great Northern és a második legnagyobb londoni repülőtérre, Gatwickre közlekedő Gatwick Express került vissza állami kezelésbe.

Az államosított vasúttársaságok közvetlen működtetője a közlekedési minisztérium (Department for Transport, DfT) erre a célra létrehozott, DfT Operator Limited (DFTO) nevű holdingvállalata lesz, amíg létre nem jön a program központi eleme, a Great British Railways nevű állami szervezet, amelynek feladatköre idővel a vasúti infrastruktúra fenntartására és a vonatközlekedés működtetésére egyaránt kiterjed.

A munkáspárti brit kormány tervei alapján 2027-re az utasforgalmat lebonyolító összes brit vasúti vállalat állami tulajdonba kerül.

Az államosítási folyamat olyan ütemben zajlik, ahogy a jelenlegi magánszektorbeli üzemeltetők koncessziós szerződései lejárnak, így nem kell közpénzből szerződésbontási kötbért fizetni.

Az 1990-es évek konzervatív párti kormányainak hatalmas ívű privatizációs kampányában 1993-ban jött el a vasút ideje: akkor hozták meg az addigi állami vasúttársaság, a British Rail lépésenkénti privatizációjáról intézkedő törvényt, amelynek értelmében az utas- és a teherszállítást, valamint a pályafenntartással foglalkozó céget (Railtrack) külön-külön adták magánüzemeltetésbe.

A vasútvonalakat 14 hónap alatt, egyenként ítélték oda franchise-rendszer keretében különböző magánvállalatoknak. A magánosított vasúti hálózat működése azonban azóta is szinte folyamatos bírálatok tárgya az elmaradt fejlesztések, a sorozatos késések, járatkiesések és a vonatok krónikus túlzsúfoltsága miatt.

Egyes szakértői becslések szerint a privatizált brit vasúti infrastruktúra fejlettségi szintje legalább negyven évvel elmarad a mintának tekintett francia és spanyol vasúti hálózatokétól. Nagy-Britanniában a London és a kontinens között közlekedő Eurostar szuperexpresszek számára épített vonal 120 kilométeres brit szakaszának kivételével nincsenek olyan, 250 kilométer/óránál nagyobb sebesség elérésére alkalmas vasúti pályák, amelyekből Franciaországban és Spanyolországban többezer kilométernyi épült.

(MTI)