Sziasztok!
Többször írtatok már arról, hogy a Népszabadság szakmai, technikai-tudományos jellegű cikkei mennyire megbízhatatlanok és rendes szaklektorért kiáltók. (Kuruc.info: például ITT.) Mint rádiós, digitális műsorszórással foglalkozó, a DAB bevezetésével a munkám során foglalkozó szakember, hadd kommetáljam legújabb agymenésüket, amelyet most egy régi, több, mint húsz éve publikáló bútordarab, Kenczler Mihály “eresztett meg”. Nézzük először az eredeti cikket, majd a megjegyzéseimet.
"Az éter digitális hullámai
Csendben kimúlt egy romantikus média, a kalózrádió. Egyik oldalról a frekvencia-felügyelet, másik oldalról az internet szorította sarokba - ahova végül is teljes egészében átköltözött.
A hagyományos kalózrádiót könnyű volt üldözni: be lehetett mérni az adó helyzetét. Az adótól meg vissza lehetett nyomozni az átjátszó (közbenső, kisebb energiájú és a közönségadótól eltérő frekvenciájú adóvevő) segítségével a stúdióig. Ezen a helyzeten javított valamit az internet: kiváltotta az átjátszót. A stúdióból digitálisan jutott a műsor az adóig, amely azt analóg jellé alakította, és kisugározta. Ez elég jól megfelelt annak a műsorhasználati szokásnak, hogy a hallgatók korábban az autórádiót használták menet közben (ahogy a Jodie Foster játszotta oknyomozó-áldozat riportert nemrég a Másik én című filmben), mostanában pedig a mobiltelefonokon szinte kötelező FM rádiót hallgatják kocogás, biciklizés közben.
Két fő funkciója volt a kalózrádiónak. Olyan zenéket játszott, amelyeket a "nagy" stúdiók nem, és olyan híreket, műsorokat nyomott, amelyeket a "nagy" adók nem vállaltak, vagy nem vállalhattak. Anyagi forrásaik is sokszor olyan "áruk" reklámozásából származtak, amelyeket a "hivatalos" rádiókon nem lehetett hirdetni. Gondoljunk például nyilvánosházak szolgáltatásválasztékára. Mindkét funkciót kiváltotta az internet, kevesebb lett a frekvenciafelügyelet feladata. A félig illegális reklámot pedig példátlan hatékonysággal váltotta fel a web: ez a spamáradat, a "magyar" lányok tömege a szex-webvideókon, stb.
De maradjunk a zenénél, és a hírműsoroknál. Ma nincs "rendes" rádió teljes internetes műsorhallgatási lehetőség nélkül. Az alternatív zene, illetve a (még) nem (eléggé) befutott alkotók életműve már évek óta a lehető legszélesebb csatornákon juthat el a fogyasztókhoz az MP3 és környező technikák révén. Az internetes rádióadás pedig nem más, mint egy vagy több MP3 adatfolyam folyamatos rendelkezésre állása. Rákattintunk a weboldalon egy linkre, és maga a böngésző elkezdi játszani a csatornát. De aki jobban szereti a digitális zenét virtuális rádión hallgatni, az MP3 lejátszó szoftverekkel, jellemzően a WinAmppal, avagy magával a Windows Media Playerrel közvetlenül tud kapcsolódni rendkívül sok internetes adóhoz, amelyek között műfajok szerint lehet tallózni.Az internetrádió 128 kb/s sávszélességű vagy minőségű MP3-adást sugároz. Ez vált szabványossá, jól hallhatóan rosszabb mint a CD, annyira, hogy az ingyenesen letölthető zenék is jellemzően ilyenek, aki jobbat akar, fizessen. Ennek ellenére az internetrádió mondhatni bevonult a köztudatba, ugyanaz a vállalkozó, amelyik céges vagy magán weboldalakat üzemeltet pénzért, ("szervert hosztol"), internetrádió-szolgáltatást is vállal, például 7x24 órás folyamatos zenelejátszást.
Pedig üldözéstől nem mentes az internetrádió sem. Amerikában 1998 óta jogdíjat kell(ene) fizetni a számok jogtulajdonosainak, illetve a jogdíjbegyűjtő szervezeteknek. A háború változó intenzitással folyik, a nagy tartalomforgalmazók, például az AOL, a Yahoo, és természetesen a BBC, legális, professzionális internetes rádiócsatornákat üzemeltetnek.
Nem is olyan régen még a Twitter mostani népszerűségéhez volt hasonló a "podcast" műfaja, amelyet ugyanazon a jogon lehet internetrádiónak, mint audióblognak nevezni... Digitálisan rögzített, interneten elérhető audióműsorról beszélünk.
Ahogy az asztali PC dicsfénye kopik, egyre több, a részfunkciókat ellátó célkészülék jelenik meg. Ilyen a digitális, wifis rádió, amely meglevő internetkapcsolatunkat használva közvetlenül csatlakozik a "behangolt" internetrádió-adóra. Messze nem azonos a DAB rádióval, amely hasonló, nagy hatótávolságú rádiósugárzást vesz, mint a hagyományos rádió, de az adás digitális, s ezért lényegesen jobb minőségű, és kevésbé, illetve másképp zavarérzékeny, mint az analóg. És a láthatáron sincs, mikor lesz kötelező áttérni, nem úgy, mint a 2012-es tévés átállás."
Eddig a cikk. Nos, soroljuk fel a komoly, faktuális hibákat.
1.) “Az internetes rádióadás pedig nem más, mint egy vagy több MP3 adatfolyam folyamatos rendelkezésre állása.” Féligazság. MP3-t csak az adásoknak csak egy részében használnak, jellemzően a nem állami műsorszórók. Ez utóbbiak általában még mindig vagy RealAudiót (mint pl. a BBC), vagy WMA-t használnak. És akkor még az AAC-ről, illetve annak fejlettebb változatáról, az AAC+ PS-ről még nem is beszéltünk, ahogy az OGG-ról sem. Ezeket is széles körben használják.
2.) “Az internetrádió 128 kb/s sávszélességű vagy minőségű MP3-adást sugároz. Ez vált szabványossá, jól hallhatóan rosszabb mint a CD, annyira, hogy az ingyenesen letölthető zenék is jellemzően ilyenek, aki jobbat akar, fizessen.” Elvitatkozhatnánk azon, mi a “minőségi”. Ha audifilként nézzük, a 128bit/s sebességű MP3 tényleg nem CD-minőségű, viszont még mindig kiváló.
Kenczler viszont itt (minőségben) egy kalap alá vette a 128 kbps sebességű adásokat az ingyen, a lemezkiadók által hozzáférhetővé tett zeneművek jellemzően 48-64 kbit/s sebességű MP3 változataival. (Azért ilyen lassúak, hogy nagyon rosszul szóljanak, és az embereket valóban arra kényszerítsék, hogy megvásárolják a CD-t vagy a CD-minőségű tömörített változatot.) Ez viszont, természetesen, hülyeség: a 128 kbps sebességű (vagy, ha más, hatékonyabb formátumot használnak, azzal egyenértékű minőségű) webrádiók lényegesen, nagyságrendekkel jobb minőséget produkálnak, mint a “közönségcsalogató”, 48-64 kbit/s sebességű, szabadon, legálisan letölthető reklám-MP3-ak. Ergó: Kenczler hülyeségeket beszél.
Többször írtatok már arról, hogy a Népszabadság szakmai, technikai-tudományos jellegű cikkei mennyire megbízhatatlanok és rendes szaklektorért kiáltók. (Kuruc.info: például ITT.) Mint rádiós, digitális műsorszórással foglalkozó, a DAB bevezetésével a munkám során foglalkozó szakember, hadd kommetáljam legújabb agymenésüket, amelyet most egy régi, több, mint húsz éve publikáló bútordarab, Kenczler Mihály “eresztett meg”. Nézzük először az eredeti cikket, majd a megjegyzéseimet.
"Az éter digitális hullámai
Csendben kimúlt egy romantikus média, a kalózrádió. Egyik oldalról a frekvencia-felügyelet, másik oldalról az internet szorította sarokba - ahova végül is teljes egészében átköltözött.
A hagyományos kalózrádiót könnyű volt üldözni: be lehetett mérni az adó helyzetét. Az adótól meg vissza lehetett nyomozni az átjátszó (közbenső, kisebb energiájú és a közönségadótól eltérő frekvenciájú adóvevő) segítségével a stúdióig. Ezen a helyzeten javított valamit az internet: kiváltotta az átjátszót. A stúdióból digitálisan jutott a műsor az adóig, amely azt analóg jellé alakította, és kisugározta. Ez elég jól megfelelt annak a műsorhasználati szokásnak, hogy a hallgatók korábban az autórádiót használták menet közben (ahogy a Jodie Foster játszotta oknyomozó-áldozat riportert nemrég a Másik én című filmben), mostanában pedig a mobiltelefonokon szinte kötelező FM rádiót hallgatják kocogás, biciklizés közben.
Két fő funkciója volt a kalózrádiónak. Olyan zenéket játszott, amelyeket a "nagy" stúdiók nem, és olyan híreket, műsorokat nyomott, amelyeket a "nagy" adók nem vállaltak, vagy nem vállalhattak. Anyagi forrásaik is sokszor olyan "áruk" reklámozásából származtak, amelyeket a "hivatalos" rádiókon nem lehetett hirdetni. Gondoljunk például nyilvánosházak szolgáltatásválasztékára. Mindkét funkciót kiváltotta az internet, kevesebb lett a frekvenciafelügyelet feladata. A félig illegális reklámot pedig példátlan hatékonysággal váltotta fel a web: ez a spamáradat, a "magyar" lányok tömege a szex-webvideókon, stb.
De maradjunk a zenénél, és a hírműsoroknál. Ma nincs "rendes" rádió teljes internetes műsorhallgatási lehetőség nélkül. Az alternatív zene, illetve a (még) nem (eléggé) befutott alkotók életműve már évek óta a lehető legszélesebb csatornákon juthat el a fogyasztókhoz az MP3 és környező technikák révén. Az internetes rádióadás pedig nem más, mint egy vagy több MP3 adatfolyam folyamatos rendelkezésre állása. Rákattintunk a weboldalon egy linkre, és maga a böngésző elkezdi játszani a csatornát. De aki jobban szereti a digitális zenét virtuális rádión hallgatni, az MP3 lejátszó szoftverekkel, jellemzően a WinAmppal, avagy magával a Windows Media Playerrel közvetlenül tud kapcsolódni rendkívül sok internetes adóhoz, amelyek között műfajok szerint lehet tallózni.Az internetrádió 128 kb/s sávszélességű vagy minőségű MP3-adást sugároz. Ez vált szabványossá, jól hallhatóan rosszabb mint a CD, annyira, hogy az ingyenesen letölthető zenék is jellemzően ilyenek, aki jobbat akar, fizessen. Ennek ellenére az internetrádió mondhatni bevonult a köztudatba, ugyanaz a vállalkozó, amelyik céges vagy magán weboldalakat üzemeltet pénzért, ("szervert hosztol"), internetrádió-szolgáltatást is vállal, például 7x24 órás folyamatos zenelejátszást.
Pedig üldözéstől nem mentes az internetrádió sem. Amerikában 1998 óta jogdíjat kell(ene) fizetni a számok jogtulajdonosainak, illetve a jogdíjbegyűjtő szervezeteknek. A háború változó intenzitással folyik, a nagy tartalomforgalmazók, például az AOL, a Yahoo, és természetesen a BBC, legális, professzionális internetes rádiócsatornákat üzemeltetnek.
Nem is olyan régen még a Twitter mostani népszerűségéhez volt hasonló a "podcast" műfaja, amelyet ugyanazon a jogon lehet internetrádiónak, mint audióblognak nevezni... Digitálisan rögzített, interneten elérhető audióműsorról beszélünk.
Ahogy az asztali PC dicsfénye kopik, egyre több, a részfunkciókat ellátó célkészülék jelenik meg. Ilyen a digitális, wifis rádió, amely meglevő internetkapcsolatunkat használva közvetlenül csatlakozik a "behangolt" internetrádió-adóra. Messze nem azonos a DAB rádióval, amely hasonló, nagy hatótávolságú rádiósugárzást vesz, mint a hagyományos rádió, de az adás digitális, s ezért lényegesen jobb minőségű, és kevésbé, illetve másképp zavarérzékeny, mint az analóg. És a láthatáron sincs, mikor lesz kötelező áttérni, nem úgy, mint a 2012-es tévés átállás."
Eddig a cikk. Nos, soroljuk fel a komoly, faktuális hibákat.
1.) “Az internetes rádióadás pedig nem más, mint egy vagy több MP3 adatfolyam folyamatos rendelkezésre állása.” Féligazság. MP3-t csak az adásoknak csak egy részében használnak, jellemzően a nem állami műsorszórók. Ez utóbbiak általában még mindig vagy RealAudiót (mint pl. a BBC), vagy WMA-t használnak. És akkor még az AAC-ről, illetve annak fejlettebb változatáról, az AAC+ PS-ről még nem is beszéltünk, ahogy az OGG-ról sem. Ezeket is széles körben használják.
2.) “Az internetrádió 128 kb/s sávszélességű vagy minőségű MP3-adást sugároz. Ez vált szabványossá, jól hallhatóan rosszabb mint a CD, annyira, hogy az ingyenesen letölthető zenék is jellemzően ilyenek, aki jobbat akar, fizessen.” Elvitatkozhatnánk azon, mi a “minőségi”. Ha audifilként nézzük, a 128bit/s sebességű MP3 tényleg nem CD-minőségű, viszont még mindig kiváló.
Kenczler viszont itt (minőségben) egy kalap alá vette a 128 kbps sebességű adásokat az ingyen, a lemezkiadók által hozzáférhetővé tett zeneművek jellemzően 48-64 kbit/s sebességű MP3 változataival. (Azért ilyen lassúak, hogy nagyon rosszul szóljanak, és az embereket valóban arra kényszerítsék, hogy megvásárolják a CD-t vagy a CD-minőségű tömörített változatot.) Ez viszont, természetesen, hülyeség: a 128 kbps sebességű (vagy, ha más, hatékonyabb formátumot használnak, azzal egyenértékű minőségű) webrádiók lényegesen, nagyságrendekkel jobb minőséget produkálnak, mint a “közönségcsalogató”, 48-64 kbit/s sebességű, szabadon, legálisan letölthető reklám-MP3-ak. Ergó: Kenczler hülyeségeket beszél.
Nem véletlen az sem, hogy a lemezkiadók általában kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen, hogy digitális rözítést implementáljanak az egyes rádióvevő programokba. Például a SHOUTcast kiköti, hogy azok a rádióvevő programok, amelyek az állomáslistáját használják (beépítik), nem támogathatják a rádióadás veszteségmentes(!) rögzítését. Ezért van az, hogy jópár olyan rádióvevő alkalmazás létezik, amelynek két verziója van: az egyikben nincsen beépített állomáslista, és ez tud felvenni; a másikban van, ez viszont nem. Ha valóban igaz lenne Kenczler állítása (az, hogy a szerinte általánosan használt 128 kbps minősége olyan, mint a zenekiadók által az Internetre kitett “vevőcsalogató”, teljes MP3-ak), akkor nem lenne ilyen nagy kiadói tiltakozás a rádiók veszteségmentes rögzíthetősége ellen, nemde?
3.) “Messze nem azonos a DAB rádióval, amely hasonló, nagy hatótávolságú rádiósugárzást vesz, mint a hagyományos rádió, de az adás digitális, s ezért lényegesen jobb minőségű, és kevésbé, illetve másképp zavarérzékeny, mint az analóg.” Kenczlernek láthatóan fogalma sincs arról, hogy a DAB alapproblémái micsodák. Pedig, ha vette volna a fáradságot, és legalább a kapcsolódó Wiki-oldal “Criticisms of DAB” szekcióját elolvasta volna, tudná, hogy nem véletlenül utálják a DAB-ot olyan sokan, állami szinten is. Például azért, mert az eredeti (szabványos) DAB MPEG-1 Layer 2 enkódolást használ, aminél a normális, minőségi átvitelhez minimum 256 kbit/s sebesség szükséges (szemben mondjuk az újabb és fejlettebb MP3 kb. azonos minőséget nyújtó 128 kbps-ével, vagy a DAB+-féle HE-AAC még jóval alacsonyabb, 32-48 kbps-ével). Igenám, de a DAB-adók, hogy minél több programot belezsúfolhassanak a rendelkezésükre álló (erősen korlátozott) sávszélességbe, szeretik lefaragni az egyes csatornák számára engedélyezett sebességet; így lesz a normális, az analóg FM-nél egyértelműen jobb 256 kbps-ből jó esetben 192, rosszabban (és, sajnos, általánosabban) 128 kbps. Még a 192 kbps sebességű adások (a zavaró tömörítési hibák miatt) is rosszabbak, mint a rendes FM-ek, hát még a bűnrossz 128 kbps-esek...
A DAB-ot nem véletlenül utálják a privát rádióadók, és nem véletlenül olyan nagy a nyomás a nyugati országok kormányain, hogy minél előbb számolják fel a DAB-ot, és térjenek át a DAB+-ra, ill. hogy egyáltalán ne is foglalkozzanak a DAB-bal, hanem várják meg, amíg a DAB+ elterjed és mind adó-, mind vevőoldalon hasonló árszintre csökken, mint jelenleg a DAB. A helyzet erősen különbözik a digitális TV-zéstől, ahol a standard felbontású MPEG-2 még mindig egész elfogadható a sávszélesség kihasználása szempontjából, és a nagyfelbontású adások még nincsenek széleskörben elterjedve, emiatt nem is kell amiatt fájnia az egyes államok fejének, hogy a kiépített MPEG-2-es adó- és vevőhálózatot hogyan állítsák át a kb. kétszer-háromszor hatékonyabb MPEG-4 H.264-esre. Példa: kis hazánkban a nagyfelbontású (HD) adások kapcsán (szerencsére) eleve átugorjuk az MPEG-2-t, és MPEG-4-ben kezdünk sugározni. (Jelenleg ennek csak tesztsugárzása létezik Budán, meglehetősen kis hatótávolsággal.)
Ami pedig a hatótávolságot illeti, itt is legalábbis pongyolán fogalmaz: “Messze nem azonos a DAB rádióval, amely hasonló, nagy hatótávolságú rádiósugárzást vesz, mint a hagyományos rádió". Ha itt a “nagy hatótávolság” csak a Wi-Fi-hez (pár tíz méteres hatótáv) vagy egyéb Internet-csatlakozási technikákhoz (pl. mobiltelefon) képest “nagy”, akkor részlegesen igaza van. A DAB adók jellemző hatótávolsága viszont soha nem nagyobb, mint az FM-adóké, sőt, a használt (az L sáv [1452–1492 MHz] esetében ráadásul lényegesen - bár az alap 174–240 MHz is már eleve korlátozottabb hatótávolságú, mint a feleekkora frekvenciájú analóg FM) magasabb frekvenciatartomány, valamint a kihagyások nélküli vételhez és a DAB csapnivaló hibajavítása miatt megkövetelt a normális analóg FM-vételnél nagyobb, kötelező térerő miatt leszögezhető, hogy legjobb esetben is csak 20-30 km. Reméljük, szerzőnk nem keveri össze a DAB-ot a kifejezetten nagytávolságú (több ezer km-es), emiatt rövidhullámot használó (csak rövidhullámon létezik megbízható visszaverődés az ionoszféráról / sztratoszféráról) DRM-mel (Digital Radio Mondiale) - vagy akár a “rendes” középhullámú adók 100-300 km-ével. Kenczlerből kinézzük, hogy még a DAB, illetve a DRM különbségével sincs tisztában – pedig azt még egy 30-40 perces Wikipedia-böngészés után is megérti a földi halandó, ha megfelelő szinten beszéli az angolt.
XY, Budapest
3.) “Messze nem azonos a DAB rádióval, amely hasonló, nagy hatótávolságú rádiósugárzást vesz, mint a hagyományos rádió, de az adás digitális, s ezért lényegesen jobb minőségű, és kevésbé, illetve másképp zavarérzékeny, mint az analóg.” Kenczlernek láthatóan fogalma sincs arról, hogy a DAB alapproblémái micsodák. Pedig, ha vette volna a fáradságot, és legalább a kapcsolódó Wiki-oldal “Criticisms of DAB” szekcióját elolvasta volna, tudná, hogy nem véletlenül utálják a DAB-ot olyan sokan, állami szinten is. Például azért, mert az eredeti (szabványos) DAB MPEG-1 Layer 2 enkódolást használ, aminél a normális, minőségi átvitelhez minimum 256 kbit/s sebesség szükséges (szemben mondjuk az újabb és fejlettebb MP3 kb. azonos minőséget nyújtó 128 kbps-ével, vagy a DAB+-féle HE-AAC még jóval alacsonyabb, 32-48 kbps-ével). Igenám, de a DAB-adók, hogy minél több programot belezsúfolhassanak a rendelkezésükre álló (erősen korlátozott) sávszélességbe, szeretik lefaragni az egyes csatornák számára engedélyezett sebességet; így lesz a normális, az analóg FM-nél egyértelműen jobb 256 kbps-ből jó esetben 192, rosszabban (és, sajnos, általánosabban) 128 kbps. Még a 192 kbps sebességű adások (a zavaró tömörítési hibák miatt) is rosszabbak, mint a rendes FM-ek, hát még a bűnrossz 128 kbps-esek...
A DAB-ot nem véletlenül utálják a privát rádióadók, és nem véletlenül olyan nagy a nyomás a nyugati országok kormányain, hogy minél előbb számolják fel a DAB-ot, és térjenek át a DAB+-ra, ill. hogy egyáltalán ne is foglalkozzanak a DAB-bal, hanem várják meg, amíg a DAB+ elterjed és mind adó-, mind vevőoldalon hasonló árszintre csökken, mint jelenleg a DAB. A helyzet erősen különbözik a digitális TV-zéstől, ahol a standard felbontású MPEG-2 még mindig egész elfogadható a sávszélesség kihasználása szempontjából, és a nagyfelbontású adások még nincsenek széleskörben elterjedve, emiatt nem is kell amiatt fájnia az egyes államok fejének, hogy a kiépített MPEG-2-es adó- és vevőhálózatot hogyan állítsák át a kb. kétszer-háromszor hatékonyabb MPEG-4 H.264-esre. Példa: kis hazánkban a nagyfelbontású (HD) adások kapcsán (szerencsére) eleve átugorjuk az MPEG-2-t, és MPEG-4-ben kezdünk sugározni. (Jelenleg ennek csak tesztsugárzása létezik Budán, meglehetősen kis hatótávolsággal.)
Ami pedig a hatótávolságot illeti, itt is legalábbis pongyolán fogalmaz: “Messze nem azonos a DAB rádióval, amely hasonló, nagy hatótávolságú rádiósugárzást vesz, mint a hagyományos rádió". Ha itt a “nagy hatótávolság” csak a Wi-Fi-hez (pár tíz méteres hatótáv) vagy egyéb Internet-csatlakozási technikákhoz (pl. mobiltelefon) képest “nagy”, akkor részlegesen igaza van. A DAB adók jellemző hatótávolsága viszont soha nem nagyobb, mint az FM-adóké, sőt, a használt (az L sáv [1452–1492 MHz] esetében ráadásul lényegesen - bár az alap 174–240 MHz is már eleve korlátozottabb hatótávolságú, mint a feleekkora frekvenciájú analóg FM) magasabb frekvenciatartomány, valamint a kihagyások nélküli vételhez és a DAB csapnivaló hibajavítása miatt megkövetelt a normális analóg FM-vételnél nagyobb, kötelező térerő miatt leszögezhető, hogy legjobb esetben is csak 20-30 km. Reméljük, szerzőnk nem keveri össze a DAB-ot a kifejezetten nagytávolságú (több ezer km-es), emiatt rövidhullámot használó (csak rövidhullámon létezik megbízható visszaverődés az ionoszféráról / sztratoszféráról) DRM-mel (Digital Radio Mondiale) - vagy akár a “rendes” középhullámú adók 100-300 km-ével. Kenczlerből kinézzük, hogy még a DAB, illetve a DRM különbségével sincs tisztában – pedig azt még egy 30-40 perces Wikipedia-böngészés után is megérti a földi halandó, ha megfelelő szinten beszéli az angolt.
XY, Budapest
