Nepál mellett (cikkünk ITT) Indiában is hatalmas budiépítési láz van.
Érdekes módon ott nincsenek Kállai Ernő kisebbségi ombudsmanok, akik csírájában elfojtanák az ügyet (nálunk ugyanis nevezett ténykedése, fenyegetőzése stb. miatt kellett leállni a nyírmihálydi “budiprogrammal”). Mindenki belátja, hogy, amint azt az alább is olvasható, azért terjednek a fertőzések sokkal könnyebben és gyorsabban Indiában, mert nagyon sokan a természet lágy ölén végzik el szükségleteiket.
Még egyszer felhívjuk a figyelmet a párhuzamra. Nepálban, ill. Indiában ugyanaz történt, mint nálunk Nyírmihálydiban: az emberek összesz@rtak mindent. Az eredmény: fertőzések. Az első két országban kormányprogramra emelték a budiépítést és az emberek szokásainak megváltoztatását. Nyírmihálydi esetén meg mi történt? Az egész balliberális és cigány “értelmiség” egy emberként esett Nyisztornak, a település polgármesterének, hogy hogyan merészeli lejáratni szegínromákokat. Szegénynek visszakoznia kellett – a nyírmihálydi cigányok azóta is oda ürítenek, ahol éppen vannak, a Hepa meg terjed, csak terjed. (Azaz: dehogy csak az ottaniak. Tegnap hívtuk fel a figyelmet ERRE a filmre… Ehhez, valamint a cikkből linkelt további, a cigók “tisztaságát” igazoló egyéb hírek, cikkek mindent megmagyaráznak.)
Feltesszük a kérdést: a nepáli, ill. indiai kormány miért vállalta azt, hogy sokak szemében – az archaikus szokások és közállapotok nemzetközi sajtóba kerülése miatt - leértékelődik az ország? Miért nem léptek fel hangos jogvédők a két országban, és miért nem kellett leállítani az egész iparosí…, bocsánat, budisítást? Mi a különbség Nepál/India és Magyarország között?
A HVG eredeti cikke, videóval:
“Nincs wc, nincs feleség”- videóval
Gazdasági növekedése félelmetes versenytárssá avatja Indiát a fejlett országok szemében, a híradások szerint azonban az űrkutatás és a számítástechnika mellett a polgárok ürítési szokásai legalább olyan fontos témát jelentenek Gandhi hazájának.
Érdekes módon ott nincsenek Kállai Ernő kisebbségi ombudsmanok, akik csírájában elfojtanák az ügyet (nálunk ugyanis nevezett ténykedése, fenyegetőzése stb. miatt kellett leállni a nyírmihálydi “budiprogrammal”). Mindenki belátja, hogy, amint azt az alább is olvasható, azért terjednek a fertőzések sokkal könnyebben és gyorsabban Indiában, mert nagyon sokan a természet lágy ölén végzik el szükségleteiket.
Még egyszer felhívjuk a figyelmet a párhuzamra. Nepálban, ill. Indiában ugyanaz történt, mint nálunk Nyírmihálydiban: az emberek összesz@rtak mindent. Az eredmény: fertőzések. Az első két országban kormányprogramra emelték a budiépítést és az emberek szokásainak megváltoztatását. Nyírmihálydi esetén meg mi történt? Az egész balliberális és cigány “értelmiség” egy emberként esett Nyisztornak, a település polgármesterének, hogy hogyan merészeli lejáratni szegínromákokat. Szegénynek visszakoznia kellett – a nyírmihálydi cigányok azóta is oda ürítenek, ahol éppen vannak, a Hepa meg terjed, csak terjed. (Azaz: dehogy csak az ottaniak. Tegnap hívtuk fel a figyelmet ERRE a filmre… Ehhez, valamint a cikkből linkelt további, a cigók “tisztaságát” igazoló egyéb hírek, cikkek mindent megmagyaráznak.)
Feltesszük a kérdést: a nepáli, ill. indiai kormány miért vállalta azt, hogy sokak szemében – az archaikus szokások és közállapotok nemzetközi sajtóba kerülése miatt - leértékelődik az ország? Miért nem léptek fel hangos jogvédők a két országban, és miért nem kellett leállítani az egész iparosí…, bocsánat, budisítást? Mi a különbség Nepál/India és Magyarország között?
A HVG eredeti cikke, videóval:
“Nincs wc, nincs feleség”- videóval
Gazdasági növekedése félelmetes versenytárssá avatja Indiát a fejlett országok szemében, a híradások szerint azonban az űrkutatás és a számítástechnika mellett a polgárok ürítési szokásai legalább olyan fontos témát jelentenek Gandhi hazájának.
“A közelébe se engedem a lányomat olyan fiúnak, akinek nincs latrinája” - nyilatkozta Usha Pagdi a Washington Postnak. Vimlas Sasva, a kérdéses ifjú hölgy 18 éves korára befejezte a középiskolát és egy műszaki iskolában elektronikával kapcsolatos leckéket is vett. “Nincs wc? Nincs igen!” - idézett egy rádióreklámot Vimlas nevetve a riporternek.
A menyasszonyok “lázadásában” több tényező is szerepet játszik, de a konkrét kampány, amelyben a kívánatos arák csak a saját vécével bíró kérőknek mondanak igent, egy régebb óta futó kezdeményezés része.
Az indiai otthonok vécével való ellátása nem új elgondolás, a Világbank már 2001-ben jelentős összeget költött egy programra, amelynek során ingyen bocsátották a latrinákat a rászorulók rendelkezésére. Az újdonsült vécétulajdonosok közül sokan azonban nem rendeltetésszerűen használták az ajándékot, a fabódékból raktárakat csináltak vagy egyszerűen szétszedték őket, hogy a faanyagot máshová építsék be. Az azóta is folyó állandó környezetszennyezésnek meg is van a hatása, szinte minden fertőző betegség jóval elterjedtebb Indiában.
“A nők szenvednek a legtöbbet, mivel a kutató szemek mindenhol ott vannak. Megalázó, szívszaggató és rendkívül egészségtelen. Rengeteg fiatal nőt látok, akinek hosszan tartó húgyúti fertőzései, vese- és májproblémái vannak, mivel nincs egy biztonságos hely, ahová mehetne” - mondta a Washington Postnak dr. Ashok Gera.
Az indiai nőket a házasodáskor kötelező hozomány miatt hagyományosan pénzügyi tehertételnek tartották évszázadokon keresztül, a lánymagzatok abortálásának azonban meglett az eredménye. A fiatalok között felborult a nemek egyensúlya, a házasodni kívánó férfiak száma jóval magasabb, mint az elérhető menyasszonyoké, és ezzel a választás lehetősége a nők kezébe került. A lányok később mennek férjhez, pénzügyileg egyre függetlenebbek, több vidéki lány jár iskolába, mint korábban valaha.
“Amikor elkezdtük, kulturális tabu volt még csak beszélni is a vécékről. Ez most változik. Az anyám még hajnali négykor kelt fel, hogy találjon egy csendes helyet. A feleségem hétkor kel és biztonságosan intézi el a dolgot az otthonában” - világította meg a probléma egyik aspektusát Bindeshwar Pathak, aki elnyerte a Stockholm Vízdíjat egy olcsó, környezetbarát vécé kifejlesztéséért.
A “nincs wc, nincs feleség” kampányt tökéletes időpontban indították el, a latrinák elterjesztéséért vívott küzdelemben eddig ez a kezdeményezés bizonyult a legsikeresebbnek. Sok faluban hindi nyelven a falakra festik a jelmondatokat, még a népszerű szappanoperákban is megjelentek a kampányra utaló drámai párbeszédek.
“Mindig azt mondom a kormánynak: ha India szuperhatalmat akar, akkor először vécékre van szükségünk. Talán a nők lesznek, akik végül ezt megváltoztatják” - jósolta Bindeshwar Pathak.
