Hanukalámpás a Grand Hotelben – a zsidó békegalambok tiszteletére (fotó: Jiszráél Há-Jom)

A kezdeményezők hosszas töprengés után azért döntöttek úgy, hogy elhelyezik a hanuka-gyertyatartót, mert szerintük az eddigi Nobel-békedíjasok között a kis lélekszámához képest igen sok a zsidó, akik jelentősen hozzájárultak a népek közötti béke megteremtéséhez. A hanukija elhelyezésére azért ezekben a napokban került sor, mert Norvégiában most ünneplik V. Harald király és neje, Sonja Haraldsen házasságkötésének 50. évfordulóját.

Lod (Lydda) városából kiűzött „fegyveresek” úton kelet felé 1948-ban (fotó: David S. Boyer)

A népek közötti béke megteremtéséhez jócskán hozzájárult zsidó Nobel-békedíjasok közül hármat mindenképpen meg kell említenünk (A holoszélhámos Elie Wieselről ezúttal inkább hallgatunk – H. J.). Az első, Simon Peresz, háborús bűnös, egykori miniszterelnök, államelnök, hadügyminiszter-helyettes, az izraeli nukleáris fegyverkezés atyja. Peresz a Nobel-békedíjat 1994-ben az oslói egyezmény tető alá hozásáért kapta megosztva Jasszer Arafattal és Jichák Rabinnal. Rabint nem sokkal később a palesztinoknak tett „túlzott engedékenységéért” egy zsidó meggyilkolta, míg Peresz a hosszú élete végéig békésen szemlélte, hogy az izraeli hadsereg időnként miképpen hajt végre népirtó hadjáratokat a Gázai övezetben és Ciszjordániában, a több százezer zsidó telepes honfoglalásával hogyan válik köddé az oslói egyezményben is célként meghatározott önálló palesztin állam. Azért vált köddé, mert „nincs kivel tárgyalni”.

Simon Peresz és Menáhem Begin – Két zsidó békegalamb

De ejtsünk néhány szót a díjat Peresszel együtt átvevő Jichák Rabinról is. A békegalamb Rabin ifjú korában a Pálmáh nevű zsidó terrorszervezet egyik alapító harcosa, később igen magas beosztású parancsnoka, s az 1948. július 10-18. között lezajlott, úgynevezett „Dáni-hadművelet” parancsnokhelyettese volt. A hadművelet keretében a zsidó fegyveresek elfoglalták Lod (Lydda), Rámle és Látrún palesztin városokat. Július 12-én Lod és Rámle városok arab védői megadták magukat a zsidó ostromlóknak, s a polgári elöljáróik alá is írták a megadási dokumentumot. A békegalamb Jichák Rabin ottani gyalázatos szerepéről nem nagyon illik beszélni, mert zsidóról és Nobel-békedíjasról van szó. De aki mégis beszélni merészel, azt kikiáltják „újkori antiszemitának” (Tudják, ki mondta ezt…)

A Grand Hotel Oslóban

Dan Kurzman, amerikai zsidó író, hadtörténész az 1998-ban kiadott A béke harcosa: Jichák Rabin élete című könyvében az első zsidó, aki ugyan Rabin kozmetikázott feljegyzéseit idézve, de mégiscsak leírja, hogy a Nobel-békedíjas kivitelezője, parancskiadója volt Lod és Rámle palesztin városok polgári lakossága elűzésének (Rabin a Kurzman által idézett feljegyzésében az elűzöttekről ugyan mint „fegyveres és ellenséges” emberekről tesz említést, de ez természetesen szemenszedett hazugság. Nyilván voltak fegyveresek is a két városból elűzött, s a környező falvakból is oda menekült, több mint 70 ezer palesztin között, de a többség az civil volt – H. J.)

Lod és Rámle bevétele után … Mit tegyünk a két város 50 ezer fős lakosával? (A környező falvakból menekültekkel együtt több mint 70 ezer volt – H. J.) … Erre a kérdésre még Ben Gurionnak (Izrael első miniszterelnöke – H. J.) sem volt határozott válasza … A katonai parancsnokságon megejtett megbeszélésen ő (Ben Gurion), amiképpen hasonló helyzetekben máskor is szokása volt, ezúttal is hallgatott … Érthető, hogy nem hagyhattunk hátra magunk mögött fegyveres és ellenséges lakosságot ott, ahol lehetőségük lett volna veszélyeztetni a közben kelet felé előretörő katonáink utánpótlási vonalait … Ben Gurion megismételte a kérdést: Mi legyen a lakossággal?, miközben a tenyerével olyan mozdulatot tett, amely azt jelentette: űzzétek el őket! … ’Elűzni’, ez egy kemény kifejezés … Pszichológiai szempontból ez volt az egyik legnehezebb feladat, amelyet végrehajtottunk …

Menáhem Begin beszéde a Nobel-békedíj átvételekor, 1978-ban

Végül szóljunk a Nobel-békedíjas Menáhem Beginről, az Irgun nevű zsidó terrorszervezet főparancsnokáról, aki egyéb díjazandó cselekedete mellett fölrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király Szállót, 1948. április 9-én pedig a főparancsnoksága alatti Irgun terroristái, a Stern csoport terroristáival karöltve, összehangolt támadást intéztek a Jeruzsálem melletti Dir Jászin palesztin falu ellen. A lakosságot megafonon kiszólították a házaikból, majd tüzet zúdítottak rájuk. Közel 250 embert gyilkoltak meg a zsidó fegyveresek, ám a legújabb zsidó hászbárapropaganda szerint mindez csupán antiszemita hírverés, mert az áldozatok száma Dir Jászinban csak 110 volt… A Nobel-békedíjas Menáhem Begin volt az is, aki 1982-ben megindította (Áriél Sáronnal karöltve) a Libanon elleni, a polgári lakosság körében 18-20 ezer halálos áldozatot követelő háborút. Mint ismert, 1978-ban Menáhem Begin Anvár esz-Szádát egyiptomi elnökkel megosztva kapott Nobel-békedíjat a Camp David-i egyezmény aláírásáért.

"A tényszerűség kedvéért a Jiszráél Há-Jom című izraeli újság cikkében nem konkrétan a Nobel-békedíj elnyerőiről volt szó - hanem a Nobel-dijról ill. a Nobel dij elnyerőiről általánosságban - és a történetben is a Nobel-díjat elnyerők közötti zsidók relativan magas arányára hivatkoznak, nem pedig a Nobel-békedíj elnyerőkre.
Egyébként a szálloda a múltban más vallások szimbólumait is kiállitotta és ez motiválta az ajándékozót is abban, hogy a menoraht felajánlotta. Érdekességként még annyit emelnék ki a az eredeti cikkből - hogy az ajándékozók a norvég származású és azon belől Osloi születésű Philipsonék - akik jelenleg N.Y.-ban élnek."

חנוכייה מפוארת הוצבה בכניסה למלון "גרנד הוטל" באוסלו, שבו מוענק הפרס היוקרתי ביותר בעולם • הסיבה: שיעור הזוכים הגבוה באופן חריג בקרב יהודים