A legnagyobb figyelmet az elmúlt napokban az kapta, hogy Trump legmagasabb rangú nemzetbiztonsági tisztségviselői észre sem vették, hogy egy csetcsoportban egy napok óta hozzáadott újságíróval osztják meg a jemeni lázadók ellen tervezett katonai csapás terveit. Azonban a csoport azt is megmutatta, hogy zárt ajtók mögött még erőteljesebben fogalmaznak szövetségeseikről, eloszlatva a reményt arra, hogy Európa-ellenes nyilatkozataikat csak nyomásgyakorlásra és tárgyalási alapnak használnák.

Az Egyesült Államokban a legnagyobb botrányt az okozta, hogy a védelmi miniszter a csoportban megosztotta a húszik ellen készülő amerikai katonai támadás tervét, de Európában sokkal inkább a beszélgetés egy másik részlete keltett felháborodást. Az, amikor J.D. Vance és Pete Hegseth – akik már korábban is nyilvánvalóvá tették, hogy nem szívesen segítik az európai országok védelmét – különösen erős szavakkal kelt ki az ellen, hogy a húszik elleni támadással Európának segítenek.

Vance közölte, hogy elhibázottnak tartja a támadást, megemlítve, hogy a Szuezi-csatornán az amerikai kereskedelemnek mindössze három százaléka halad keresztül, miközben az európainak 40 százaléka, és a közvélemény nem fogja érteni, hogy mi szükség van a csapásokra. Ugyanakkor a szaúd-arábiai olajlétesítmények védelmét már fontosnak nevezte.

"Utálom, hogy újra kisegítjük Európát" – írta Vance. Erre reagálva Hegseth kifejtette, hogy hozzá hasonlóan ő is undorodik "az európai ingyenéléstől", csupa nagybetűvel hozzátéve, hogy az szánalmas.

Mike Waltz pedig arról írt, hogy Trump kérésére a védelmi és külügyminisztérium dolgozik azon, hogyan "hajtsuk be az európaiakon" a húszik elleni támadások költségeit.

Ekkor a beszélgetésben S M néven lévő ember – aki minden bizonnyal Stephen Miller, Trump helyettes kabinetfőnöke és közeli tanácsadója volt – is közbeszólt. Azt írta, hogy "hamarosan egyértelművé tesszük Egyiptomnak és Európának, hogy mit várunk cserébe". Szerinte ha az Egyesült Államok visszaállítja a hajózás szabadságát, annak gazdasági nyereséggel kell járnia.

Az európai országok vezetői igyekeztek nem reagálni ezekre az Európával szemben ellenséges kijelentésekre. Keir Starmer brit kormányfő szóvivője nem kritizálta az amerikai alelnököt és védelmi minisztert, de hosszan beszélt arról, hogy Nagy-Britannia hogyan segíti az Egyesült Államok katonai akcióit. A kérdéses jemeni csapásban például brit repülőgépekről töltötték fel üzemanyaggal az amerikai gépeket a levegőben.

Az Euronews megkeresésére pedig a húszi lázadók elleni Aspides hadműveletben részt vevő európai országok sem kommentálták a kiszivárgott beszélgetéseket. Az EU átlagosan három fregattot állomásoztat egy éve a Vörös-tengeren, ahol több száz hajónak biztosítottak védelmet.

A Signal-beszélgetésben kitapintható utálatot Európával szemben az is erősíti, hogy a résztvevők a közzétett részletek szerint arról már nem beszéltek, hogy Kínától is pénzt akarnának beszedni a védelemért, pedig az ázsiai nagyhatalom kereskedelmének szintén jelentős része azon a területen halad át – hívta fel a figyelmet a New York Timesnak nyilatkozva Nathalie Tocci, az IAI olasz külpolitikai intézet igazgatója.

Névtelenül nyilatkozó diplomaták és tisztviselők jelezték, a nyilvánosságra hozott üzenetváltás jól mutatja, milyen mélyen gyökerező utálat van Európával szemben az amerikai kormányzat felső köreiben, és a transzatlanti kapcsolatok nemcsak gyengültek Trump hivatalba lépésével, hanem egyenesen ellenségessé váltak.

A Politico beszámolója szerint az európai diplomaták gyászosan és lemondóan reagáltak a beszélgetésből kiszivárgott részletekre. Ezek többükben végleg megöltek minden reményt, hogy Vance és kollégái csak a nyilvánosság előtt olyan agresszívak Európával szemben, de magánbeszélgetésekben szimpatizálnának az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok legfőbb szövetségesének számító Európával.

A kemény fellépés Európával szemben nem tárgyalási taktika annak elérésére, hogy az európai országok növeljék védelmi költéseiket, ahogy azt egyes európai tisztviselők remélték, írta a Washington Post is. A lapnak európai tisztviselők és elemzők azt mondták, hogy a beszélgetés megmutatta, kormányzati szinten nevetség tárgyának tartják Európát Washingtonban.

A BBC-nek egy magas rangú európai diplomata kijelentette, hogy "szörnyű ezt így feketén-fehéren látni, de nem túl meglepő", míg egy forrás úgy fogalmazott, hogy az európai vezetőknek "felfordult a gyomruk".

A Politicónak egy európai diplomata azt mondta, kijózanító volt látni, hogyan beszélnek Európáról, amikor azt hiszik, hogy senki sem hallja őket. De azért azt is hozzátette, hogy ez nem meglepő.

Nicolas Richoux tábornok, francia hadtörténész szerint a beszélgetés "valódi gyűlöletről" árulkodott Európával szemben, Carl Bildt egykori svéd miniszterelnök szerint pedig megmutatta, hogy J.D. Vance alelnököt mélyen gyökerező Európa-ellenes érzések vezérlik.

Európai diplomaták már akkor aggódni kezdtek, amikor Trump tavaly nyáron alelnökjelöltjének választotta Vance-t. Az elszigetelődéspárti politikus kiválasztását egy magas rangú diplomata a Politicónak nyilatkozva úgy jellemezte, mint egy katasztrófát Európának. Szerintük ezt a félelmet Trump hivatalba lépése óta az amerikai külpolitikában a megszokottnál nagyobb szerepet játszó alelnök csak megerősítette.

Februárban az európai diplomáciai és biztonságpolitikai elitet sokkoló beszédet tartott a müncheni biztonsági konferencián, ahol demokráciából és szólásszabadságból próbálta kioktatni az európai országokat. Aztán jelentős szerepe volt abban, hogy kudarcba fulladt Zelenszkij találkozója Donald Trumppal a Fehér Házban. Pár nappal később pedig úgy jellemezte Nagy-Britanniát és Franciaországot, mint "random országok, amik nem háborúztak az elmúlt 30-40 évben".

A müncheni beszédre reagálva Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője úgy vélte, hogy Vance "harcot akar provokálni" Európával. Claudia Major, a német Külügyi és Biztonságpolitikai Intézet kutatója pedig februárban a New York Timesnek kijelentette, hogy a müncheni beszéddel Vance "kultúrharcot hirdetett" Európa ellen, és nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok "ellenünk fordul".

A Guardian Signal-botrányról szóló cikke szerint egy európai diplomata az alelnököt úgy jellemezte, mint az Európára legveszélyesebb ember az amerikai kormányzatban, egy másik szerint pedig Vance már rögeszmésen igyekszik éket verni az Egyesült Államok és Európa közé. Nathalie Tocci pedig úgy értékelte a beszélgetésben elhangzottakat a New York Timesnak, hogy azzal egyértelművé vált, hogy a transzatlanti szövetség az eddigi formájában véget ért.

Az IAI olasz külpolitikai intézet igazgatója hozzátette, hogy a legjobb esetben is "indifferens megvetés" van, de inkább az, hogy aktívan megpróbálják aláásni Európát.

A Signal-beszélgetésből közzétett részletek ráadásul rávilágítottak arra, hogy Vance nincsen egyedül az Európa-ellenes nézeteivel. Pete Hegseth mellett Mike Waltz és Stephen Miller megértőnek látszott az "ingyenélő európaiakról" szóló kijelentésekkel kapcsolatban, és a kiszivárgott beszélgetés felhívta a figyelmet a csetcsoportban részt vett Steve Witkoff közel-keleti különleges követ egy szombaton megjelent interjújára is, amiben arról értekezett, hogy "Európa működésképtelen".

Az is kiderült, hogy Vance Európa-ellenes és NATO-szkeptikus nézeteit nagyban befolyásoló külpolitikai tanácsadói, Andy Baker és Dan Caldwell milyen magas pozíciókat töltenek be az amerikai kormányzatban, ugyanis Vance és Hegseth őket nevezték meg a beszélgetésben kapcsolattartó embereiknek.