- "Ha kiderülne, hogy zsidó vagyok, lemondanék" - Kuruc-interjú Vona Gáborral a legkellemetlenebb kérdésekből

- "Egyáltalán nem érzek polkorrektkedést a Jobbik részéről" - Kuruc-interjú Vona Gáborral, II. rész

- A holokausztból nekem már mindkét szempontból elegem van. Azokból is, akik állandóan vitatják, meg azokból is, akik napi szinten emlékeztetnek rá. Nekem semmi közöm hozzá, nem kelek, nem fekszem ezzel, és boldog lennék, ha végre Magyarországgal, a magyar emberekkel, az ő tragédiáikkal, és az ő jövőjükkel lehetne foglalkozni. Nem akarom, hogy a gyerekem élete is erről szóljon. Tudom, hogy a Kurucon is állandó téma, de szerintem ez nem jó, csak a másik oldalt erősíti. A mindennapi holokauszt-megemlékezések ellenreakciójaként manapság divat a holokauszt tagadása, én azonban nem szeretem a divatokat. Történész vagyok, és akkor lennék boldog, ha történészi szinten lehetne ezt a kérdést vizsgálni, és nem a végletesen elfogult álláspontok meddő politikai vitája zajlana egy történelmi kérdésről. Az egyik oldalon vannak a tagadók, a másikon pedig a mindennap emlékezők és tabusítók.

- Nem hinném, hogy a Jobbik pozícióit erősítené, ha ebbe a kérdésbe pártszinten bekapcsolódna. Szerencsére már nagyon sok olyan felület van, amely ezt a vitát felvállalja, megpróbálja az objektivitást erősíteni. Tehát nem az ellen vagyok, hogy a történelmi kérdésekről folyjon vita, soha nem mondtam, hogy bármiről is hallgatni kellene, sőt mint történész, éppen azt támogatom, hogy ez megtörténjen. Ami ellen vagyok, hogy a Jobbikot, mint politikai szervezetet ebbe az utcába bevigyük, és hagyjuk felmorzsolni. Én azt szeretném, ha mindenki a maga dolgát végezné, és nem mindenki csinálna mindent. Az előbbi a rend, az utóbbi meg a káosz. A rend erős, a káosz gyenge. Nekünk erőseknek kell lennünk.

- Pontosan ezért. Nem akarom megadni az ellenoldalnak az örömet, hogy hetekig ezen csámcsogjanak. El lehet képzelni, mi jönne akkor. Egész hónapban holokauszt megemlékezés lenne. Éppen azért válaszoltam az első kérdésre is azt, amit, mert tudom, a háttérben pontosan azt akarják, hogy a holokauszt legyen az állandó téma, ehhez pedig a Jobbik kivonulása nekik nagyon jól jönne. Tudom, hogy ez nem mindenkinek tetszik, de a politikát nem csak erővel, de ésszel is játsszák.

- Mivel tudom, hogy ezek a jelentések mit takarnak, milyen hátsó szándékok motiválják és mennyire hazugak, ezért egyfajta büszkeséget érzek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valakik nagyon félnek tőlünk. Ilyenkor pedig elő szokták venni a modern kor politikai jolly jokerét, az antiszemitizmus kártyát.

- A kettő nem ütközik egymással.

- De, természetesen zavarnak. Ami ennél milliószor jobban zavar, az a magyar emberek megnyomorodása, hogy megszűntek a munkahelyek, elveszítettük a mezőgazdaságunkat és iparunkat. Ha az irániak, kínaiak megveszik a magyar termékeket, és ezáltal újraindítható lesz a magyar gazdaság, engem nem érdekel, hogy ott milyen belső problémák vannak, ugyanis nincs közöm, közünk hozzá. Ez az ő országuk, kultúrájuk, nekik kell fenntartani vagy megváltoztatni, ha akarják. Mi sem szeretjük, ha mások mondják meg nekünk, hogy mi a jó és a rossz, igaz? Egyébként a keleti nyitással kapcsolatban a Jobbik számára Törökország és Oroszország jelenti a két legfontosabb célországot.

- Kína a világ legerősebb gazdasága lesz rövidesen, ha tetszik, ha nem. Magyarországnak is erre kell felkészülnie, és én azt mondom, amit lehet, használjunk ki ebből. Bizonyára nem mi leszünk Kína legnagyobb beszállítói, de ha valamelyik tízmilliós városukba tömegével tudunk eladni magyar konzervet, akkor én azt mondom, adjuk el, mert ezzel munkát teremtünk magyar embereknek. A bevándorlást minden országgal és nációval szemben ellenezzük, tehát ez teljesen független attól, hogy valakivel kereskedni akarunk-e vagy sem.

- Egy polgárháborúban megszűnik a pártok fontossága. Sajnos egy ilyen jellegű jövő nem elképzelhetetlen. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne így legyen, mert ez mindenkinek csak ártana, és lehet, hogy a nevető harmadik éppen erre játszik. Ha mégis bekövetkezik, tudni fogom a dolgom. 

- Visszaállítanák a sorkötelezettséget? Harcba küldené a fiát fegyverrel a hazáért? 

- A Jobbik az önkéntes sorkatonaság lehetőségét támogatja, ami azt jelenti, hogy az a fiatal, akiben van szándék az ilyen jellegű ismeretek elsajátítására, annak az állam erre lehetőséget és kellő környezetet teremt. Biztos vagyok benne, hogy sok magyar fiatal között van erre igény. Én még voltam sorozáson, alkalmasnak is találtak, de bevonulni már nem tudtam, mert megszűnt a sorkatonaság. Nem úgy érzem, hogy megmenekültem előle, hanem hogy ezzel megfosztottak valamitől. Természetesen mint apa, bízom benne, hogy a fiamnak soha nem kell harcolnia. A nagyapám, Vona Gábor Erdélyben halt meg, így az édesapámnak nélküle kellett felnőnie, ami hatalmas tragédia volt a családnak, ahogy sok más magyar családnak is. Ennek ellenére, ha a helyzet úgy hozza, én készen állok, hogy harcoljak a hazámért, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a fiam sem lesz másként, ha felnő.

- Nem érez személyes felelősséget „másik gyermeke”, a Magyar Gárda szétmorzsolódásáért? 

- Dehogynem. Sokszor gondolkodom azon, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hol hibáztam, hogyan lehetne helyrehozni. De a lelkiismeretem tiszta, mert bármit is tettem, mindig a Gárda megerősítése és egyben tartása motivált. Én híres, ismert pártelnök voltam, mára pedig parlamenti frakcióvezető is, nekem ezért a Gárda sohasem volt hiúsági kérdés, ezért nem is vállaltam el, hogy konkrét vezetői tisztséget töltsek be, bár erre az elején, látva az első töréseket, kapacitáltak. Sajnos a Gárda túl jól sikerült, túl sok tisztességes ember csatlakozott hozzá, amitől a hatalom megrettent, és ez azóta is így van. Teletöltötték ügynökökkel, sokakat megtaláltak, megzsaroltak, volt is emiatt öngyilkosság. Végül arról se feledkezzünk el, hogy sokszor a saját soraink kisszerűsége, hiúsága és torzsalkodása segítette a külső erőket a támadásaikban. Az élet megy tovább, a Gárda él, és ha rajtam múlik, ez így is marad. Ahogy már többször mondtam: lesz még a Hősök terén gárdaavatás, fekete mellényben, fehér ingben.

- Nem kellene a Jobbiknak a nemzeti szervezetekkel intenzívebb együttműködést kialakítania? 

- Ezt mindig azok szokták kérdezni, akik jó szándékuk mellett sem látják, hogy milyen jó kapcsolatot tudunk kialakítani több nemzeti szervezettel, tehát tájékozatlanok. Vagy olyanok, akikkel valamiért rossz a kapcsolat, és ennek az okát ők maguk helyett a Jobbikban látják. Itt is teljesen tiszta a lelkiismeretem. Akikkel lehet szót érteni, azokkal szót értünk, de akiknek a szemén sértettség és a Jobbik-gyűlölet hályogja már teljesen eluralkodott, azokkal nem tudunk mit kezdeni, még ha fejen állunk sem.

- Ez az adott ügytől függ. Egy közösségnek meg kell védenie a megtévedt tagjait, mert ha nem így tesz, akkor nem is igazi közösség. Másrészt, ha olyan súlyos az ügy, természetesen az elsődleges a párt hitelességének megvédése, és eszerint kell cselekedni. Bízom benne, hogy a kampány nem erről fog szólni, hanem a programokról, de egyúttal naiv sem vagyok. Tudom, hogy a többi pártot frusztrálja, hogy tönkretették az országot, és hogy mi ezzel nem vagyunk vádolhatóak. Ezért igyekeznek majd emberileg lejáratni bennünket.

- Szerencsére, amikor egyetemista voltam, még sem a Jobbik elnöke nem voltam, sem közösségi oldalak nem léteztek, mert nekem is volt néhány görbe estém. De ugye nem baj, ha ezekről nem beszélek? A titkosszolgálat majd úgyis kideríti, hol rúgtam be, mennyit ittam, és hogyan találtam meg a szobámat.

- Igaz-e, hogy egykori barátja, Szegedi Chanád nemcsak a párt, hanem az Ön családjának belső életére is rálátással volt, s valamivel zsarolni tudja Önt? Mandátumából való visszahívása óta beszélt vagy váltott üzenetet vele? 

- Szegedi Csanád barátom is volt, így természetesen belelátott az életembe. Amióta visszahívtuk, egyetlen egyszer nem beszéltünk, nem üzentünk egymásnak, a kapcsolatunk teljesen megszűnt. Én is hallottam már azokról a pletykákról, hogy biztosan zsarol valamivel, de ez butaság. Egyrészt nem is tett ilyen kísérletet, másrészt én nem vagyok zsarolható, amit teszek, azt mindig vállalom. Ha zsarolható lennék, már régen lemondtam volna a pártelnökségről.

- Napi szinten olvasom, mint a többi nemzeti portált is. A Jobbik mindig fellépett mind a nemzetközi, mind a hazai zsidóság nemzetellenes lépéseivel szemben. Ezzel kapcsolatban nem érzem, hogy bárkinek bármilyen irányba bármit bizonygatni kellene.