Mottó: „Aki kegyetlen az állatokkal, jó ember nem lehet.” (Schopenhauer)
Belgiumban zsidók és muszlimok egyaránt felháborodással fogadták a vallon parlament döntését, amely betiltotta az állatok rituális lemészárlását. Ennek során az állat torkát elvágják, és kínok között hagyják kivérezni, miközben egy rabbi vagy egy imám áldást mond a szenvedő teremtmény fölött, hogy a húsa „tiszta” (kóser vagy halal) legyen.
 |
A brüsszeli székhelyű Európai Zsidó Szövetség szerint a vallon parlament döntése „jelzés az itteni zsidóságnak, hogy valójában nem tisztelünk titeket és a szokásaitokat”. Korábban Philippe Markiewicz belgiumi zsidó politikai főkomisszár ezekkel a szavakkal igyekezett eltántorítani a vallon képviselőket a törvény elfogadásától: „Utoljára 1940 októberében, a náci megszállás alatt akartak rátámadni (sic) a rituális vágásra, mert jól tudták, hogy ez milyen fontos a zsidók számára. Még ha felvilágosult demokráciában is élünk, felszólítom önöket, hogy ne kövessék el ugyanezt a tettet.”
 |
A zsidó logika szerint, mivel „felvilágosult” demokráciában élünk, kábítás nélkül kell kivéreztetni, vagyis halálra kell kínozni az állatokat. A felvilágosult embernek megáll az esze, amikor ekkora hücpével szembesül, és csak a honlap olvasóinak közismerten galamblelkületére tekintettel tartózkodom attól, hogy vulgárisabban fogalmazzak. Sokkal vulgárisabban. Az állatkínzásnál undorítóbb és elítélendőbb cselekedetet ugyanis elképzelni sem tudok (holtversenyben a gyermekek szexuális molesztálásával). Márpedig a francia Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) 2009-es tudományos jelentése egyértelműen megállapítja: „Az el nem kábított, teljes tudatuknál elvágott torkú állatok intenzív szenvedést éreznek, és az agóniájuk akár 14 percig is tarthat.” Amikor tehát állatkínzásról hallok, függetlenül attól, hogy vallásos vagy vallástalan vadbarom az elkövető, már nyúlnék is egy Uzi géppisztolyhoz, ahogyan állítólag Goebbels a Lugeréhez a kultúra szó hallatán.
 |
Ha már itt tartunk: noha „felvilágosult” korszakunkban a német nemzetiszocializmusról csak és kizárólag rosszat ildomos mondani, azért a történelmi hűség kedvéért nem árt emlékeztetni rá, hogy a harmadik birodalom bizony élen járt az állat- és természetvédelem területén is. Maga Adolf Hitler köztudottan elkötelezett állatvédő volt.
 |
Heinrich Himmler ellenezte a vadászatot, és az SS-tagjait határozottan eltiltotta tőle.
 |
Hermann Göring javaslatára világelsőként a nemzetiszocialista rezsimben helyezték törvényen kívül az állatok élve boncolását (vivisectio) 1933. augusztus 16-án, miután ugyanazon év április 21-én már betiltották a kóser vágást.
 |
Általános állatvédelmi törvényben (Reichtierschutzgesetz) írták elő az állatokkal való humánus bánásmódot a filmforgatások vagy más nyilvános rendezvények alkalmából is, sőt szabályozták a baromfitartást, és megtiltották a még élő békák forró vízbe dobását. Minden más országot megelőzve „önmaguktól valóan védettnek” (um seiner selbst willen geschützt) nyilvánították az állatokat, az iskolákban pedig kötelezővé tették az állatvédelem oktatását.
 |
Még az INRA előbbi jelentése is kénytelen elismerni, hogy Franciaországban is a német megszállás alatt tették kötelezővé a haszonállatok előzetes elkábítását a levágásuk előtt.
 |
A „felvilágosodás” őshazájában, amely egyébként Európa legnépesebb zsidó és muszlim közösségével „dicsekedhet”, azóta csak egyetlen kamikaze politikus mert a kóser vágás (sehita) politikailag öngyilkos kérdésével foglalkozni. Sylvie Goy-Chavent centrista szenátor 2012-ben az egyik lapban – Brigitte Bardot állatvédő alapítványa által fizetett hirdetésként – felhívást intézett François Hollande államfőhöz, burkoltan azt kérve tőle, hogy választási ígéretéhez híven tiltsa be az állatok rituális levágását. Ez majdnem a karrierjébe, sőt az életébe került, miután zsidó internetes portálok lejárató és megfélemlítő kampányt indítottak ellene, halállal fenyegették és antiszemitizmussal vádolták. Akciójukhoz a franciaországi zsidó lobbi is csatlakozott, felszólítva pártjának vezetőit, hogy zárják ki soraikból. „Néhány nap óta az izraeli szélsőjobboldalhoz közeli csoportok nekem rontanak, és nyíltan gyűlöletre és erőszakra buzdítanak. Különböző személyek, nevezetesen parlamenti képviselők azt tanácsolták, hogy nagyon vigyázzak magamra, még egy idegen hatalom különleges szolgálatainak az ellenem történő lehetséges beavatkozását is megemlítve”, írta Goy-Chavent a köztársasági elnöknek címzett levelében.
 |
Erre válaszul párttársa, egy Jonathan-Simon Sellem nevű ultracionista zsidó „antiszemita ostobasággal” és „valószínű elmebetegséggel” stigmatizálta. Az ügy a gojok szokásos kapitulációjával végződött: Goy-Chavent-t dezavuálta saját pártjának vezére, aki az egyik zsidó lobbi vezetőjének címzett mentegetőző levelében hason csúszva megerősítette, hogy „szó sincs egy több ezer éves hagyomány kétségbe vonásáról”. Sellem szerint ez egy „újabb győzelem az emberi és állampolgári jogokat tisztelő franciák számára”, majd a miheztartás végett bocsánatkérést követelt a szenátorasszonytól, nyíltan megfenyegetve, hogy több nyomásgyakorló csoport alakult a párton belül, hogy ne lehessen újraválasztani.
Egyes zsidók egyébként minden alkalmat megragadnak az állatokkal, különösen a szárnyasokkal szembeni kegyetlenkedésre. Vannak köztük, akik vallási rituálé formájában élik ki állatkínzó szadizmusukat, így az engesztelés napi (jom kippur) ún. kapparot szertartással, amelynek során fehér csirkék vagy kakasok bántalmazásával vélik mentesíteni a vétkeseket.
 |
Mások performansznak álcázzák deviáns késztetéseiket. Steven Cohen, ez a dél-afrikai születésű exhibicionista perverz, aki megmagyarázhatatlan oknál fogva nem Izraelt, hanem Franciaországot választotta az önmegvalósításhoz, például az Eiffel-torony tövében brutalizált nyilvánosan egy kakast azzal, hogy a közszemlére kitett farkához kötözte és ide-oda rángatta, ezzel akarván tiltakozni a szerinte (és reményeink szerint is) egyre inkább homofób, idegengyűlölő és antiszemita világ ellen. „A legintimebb részem mutogatásával azt mondom, hogy hímnemű vagyok, zsidó vagyok, buzi vagyok, fehér vagyok”, avatta be a nagyérdeműt ars-poeticájába a Le Figaro francia napilapnak nyilatkozva, hozzátéve, hogy azért választott partneréül egy kakast, mert ez Franciaország emblémája.
 Steven Cohen (bővebben a kapcsolódók között) |
 |
Pinchas Goldschmidt, az Európai Rabbi-konferencia elnöke időközben az európai zsidó és muszlim megszállók közös ügyének nyilvánította „a kisebbségi vallásokat érő támadásokkal szembeni ellenállást és a vallásszabadság megvédését”. Természetesen a vallásszabadság sérelmeként értékelte a rituális vágások tilalmára vonatkozó felhívásokat, miközben volt képe a „közös európai értékek” megőrzéséről papolni.
 |
Teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehetnek „közös európai értékeink” olyanokkal, akik egyrészt nem őshonos európaiak, hanem fajilag idegen jöttmentek, másrészt kőkorszaki vallási babonák nevében állatokat kínoznak halálra. Ez közös bűnlajstromuknak csupán egyetlen pontja, de mindenképpen az egyik legelítélendőbb. Az állatok ugyanis képtelenek védekezni ellenük. Ellentétben az európaiakkal, akikből csak az akarat hiányzik hozzá. Legalábbis egyelőre.
 |
Hep Titusz - Kuruc.info
Kapcsolódó:
