Manapság gyakran felmerül az anomália: mégis hogyan érvényesül az Alaptörvényben foglalt passzus, mely a magzati élet védelméről szól, ha például a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjének, Dúró Dórának azon javaslatait rendre lesöprik, hogy legalább a szívhangot legyen lehetőség meghallgatnia az édesanyának, aki abortuszra készül? Emlékezhetünk arra is, a Momentum politikusa, Cseh Katalin hogyan viccelődött az abortuszon. Ő vélhetően idoljának tekinti Morgentalert, kinek életújtát és „munkásságát” vesszük sorba jelen cikkünkben.

Morgentaler 1923. március 19-én született Lodz városában egy lengyelországi zsidó családba. A német megszállást erősen megsínylették ők is, apját ellenálló tevékenysége miatt például a Gestapo likvidálta. Végül is Morgentaler Auschwitzba került, majd később Dachauba, ott érte őt az amerikai csapatok bevonulása, és a koncentrációs tábor felszabadítása. A háború után kis időre Brüsszelbe költözött, majd 1950-ben hagyta el Európát, és Kanadában keresett magának új „hazát”, és innentől kezdve válik témánk szempontjából érdekessé élettörténete.

Az Université de Montreál egyetemen orvosi végzettséget szerzett, a kanadai állampolgárság megszerzése után orvosként is dolgozott Montreálban. Bár általános jellegű orvosként kezdett 1955-ben, de egyre inkább a családtervezésre szakosodott. Ő volt többek között az első, aki méhen belüli eszközöket helyezett el, melyek fogamzásgátlóként funkcionáltak. Ám ennél tovább is ment. 1967. október 19-én a kanadai Humanista Szövetség nevében felvetette az abortusz kérdését. Ekkor az még illegálisnak számított. Nem kevesebbet állított, mint hogy a nőknek ehhez minden körülmények között joguk van. Nyilvános fellépése folytán titokban abortuszt végrehajtani akaró nők jelentkeztek nála. Mivel ez törvénybe ütköző lett volna, eleinte még hárított. Majd hosszas gondolkodás után, mérlegelve a várható retorziókat, úgy döntött, innentől kezdve felteszi életét erre: ha kell, illegálisan is abortuszokat fog végezni.

Bár eljárásai, azon túl, hogy a legártatlanabbak legyilkolását célozták, a nők egészségére nézve is komoly kockázatot rejtettek magukban, ezt ő „polgári engedetlenségnek” nevezte. Magánklinikáján működött, de tudni kell, hogy Kanadában ezekben az években abban az esetben volt legális az abortusz, ha a nő élete forgott veszélyben. Bár 1969. augusztus 26-án annyiban módosult a büntető törvénykönyv, hogy egy erre szakosodott bizottság meghallgatása után, más esetekben, kórházakban is elvégezhető, Morgentaler „klinikái” továbbra is jogellenesnek minősültek.

A kanadai Legfelsőbb Bíróság 1988-ban változtatott csak ezen a gyakorlaton. Többek között Morgentaler elszánt küzdelmeinek köszönhetően, aki ezekben az évtizedekben rendszeresen került szembe a hatóságokkal.

További érdekességként szemezgessünk Morgentaler ötleteiből, javaslataiból, tevékenységéből.

1974-ben egy magát „pro-choice” (világszerte így nevezik magukat az abortuszpártiak) megnevezésű ottawai szervezet anyagi segítséget nyújtott Morgentaler jogi költségeihez, és támogatták azt az elképzelését is, hogy az abortuszokat úgynevezett vákuumszívással lenne érdemes végrehajtani. 1996-ban például, mikor már beérett munkájának „gyümölcse”, s legálissá vált az abortusz Kanadában, így írt az abortuszról, mintegy „erkölcsi” oldalról megtámogatva:

Ekképpen érvel tehát, mindent körüljárva, még a gyermekek „jogaira” is hivatkozik, miszerint sok esetben olyan intézményekbe kerültek, ahol nem voltak meg a boldog élet feltételei, ami szintén tragédia, csak erre nem az a helyes válasz, hogy akkor elvesszük még a lehetőségét is ennek, magyarul legyilkoljuk őket.

Morgentaler szerint viszont igen. Bár a '70-es években sok támadás érte őt és „klinikáit”, többek között fizikai atrocitásokat is szenvedett, halálos fenyegetéseket kapott, napjaink Kanadája egyértelmű tisztelettel és hálával adózik feléje. A kanadai munkaügyi kongresszus 2008. május 28-án elismerte őt az emberiségnek nyújtott kiemelkedő szolgálat díjával.

Az akkor már 85 esztendős Morgentaler elfogadta a kongresszus díját, megköszönte azoknak is a támogatását, akik mellette álltak a hosszú küzdelmében, mely szerinte úgy foglalható össze: választás és szabadság.

Éppen e kettő nem illette meg azokat a gyermekeket, kiket elabortáltak.

Élete alkonyán még további abortuszklinikákat nyitott a kanadai sarkvidéken. Nem úgy tűnik, hogy életéből bármit is megbánt volna, ugyanis:
"hajlandó voltam börtönbe menni, hajlandó voltam meghalni érte" - mondta a CTV kanadai televíziónak, majd így folytatta: "tehát, amikor visszatekintek rá, egy teljes életre gondolok, mert sokat értem el, és nagyon büszke vagyok rá."

2013. május 29-én adta vissza lelkét a Teremtőnek, tetteiről és életéről ezentúl az Isteni Bíró ítél.

Lantos János – Kuruc.info