Tisztelt Szerkesztőség!
A tragikus békéscsabai késelés apropóján néhányan kaptak az alkalmon, hogy az esettel kapcsolatban a vágyvezérelt, félinformációkon alapuló véleményüket komment formájában a nagyvilág elé tárják, alapvető igazságként interpretálva azt. A legbosszantóbb, hogy az ilyesmi a mi köreinkben sem ritka, többszörösen érintettként pedig számomra rendkívül bosszantó, amikor hasonlókat olvasok, mert a valóság ezektől igen távol áll.
Az eset nagyon sok szempontból vizsgálható, de én most csak a kommentek között található nyilvánvaló tévedésekre igyekszek reagálni. (A televízió részrehajló, szakmaiatlan, szenzációhajhász megnyilvánulásait („műanyaggal ellátott taktikai kesztyű”) most hagyjuk.)
Magamról annyit: azért írtam, hogy többszörösen érintett vagyok, mert évek óta diszkókban, rendezvényeken biztosítom a rendet, számtalan hasonló szituációt éltem már meg, 25 éve küzdősportoló vagyok, és Sándort is ismertem. Alkoholt soha semmilyen mértékben nem fogyasztok, nem dohányzok, nem kábítószerezek, nem vagyok „alvilági figura” (később), a „kidobó” jelzőt mindig kategorikusan visszautasítottam.
 "Sándor, derekasan helyt álltál, dicsőség, tisztelet és hála, nyugodj békében!" |
A felsorolásban nem feltétlenül van kronológiai sorrend, csupán véletlenszerűen szemezgetve válogattam ki párat. Elnézést a terjedelmes írásért, igyekeztem úgy írni, hogy aki csak bele-bele pörget, annak is élvezhető legyen az olvasás. (Esetleg igény esetén szívesen írok még ezt-azt a témában, mert óriási a vákuum és a sötétség, de ha a kutyát se érdekli, akkor nem küszködök vele, mert rengeteg időt elvesz.)
Előbb a hozzászólás vonatkozó része, majd a saját álláspontom.
Joe Dr House: „…amit itt a videón én láttam az értelmetlen erőszak volt. Intelligens fehér ember nem ugrik oda így összeverni senkit, olyan előzmény nem volt…”
A kijelentés a felvétel fényében értelmezhetetlen. Értelmetlen erőszak (a verbális is az!) csak a cigány részéről volt tapasztalható, ez volt az eset előzménye. Sándor intelligens, fehér ember volt, nem ugrott oda és nem verte össze a cigányt. Egymással szemben álltak.
Joe Dr House: „Rendőrt kell hívni ha valaki balhézik nem verőembert.” ” …normális törvénytisztelő ember nem üt le senkit hanem rendőrt hív”. „…Intelligens fehér ember nem így reagált volna. Sportszerűtlen is volt.”
Na persze. Először is ez csak akkor járható út, ha mindkét fél normális, törvénytisztelő ember, és a sportszerűséget is csak ilyen esetben lehet számon kérni. Úgy sejtem, a kommentelő ilyesmit csak videófelvételen látott még, máskülönben nem jelentene ki ilyet. Nekem fogalmam sincs, hogy kell elképzelni ezt a gyakorlatban, nekem erre lehetőségem még egyszer sem volt a munkám során, pedig felsorolni is nehéz lenne az esetek számát. Egyszerűen nem életszerű.
Joe Dr House: „…A túlerő már ott felmerült hogy képzett kickbox edző ütötte meg.…”
Az átlagember számára biztosan nehéz elképzelni, de amit a felvételen látunk, az valóban egy képzett küzdősportolótól elvárható cselekedet volt. Ugyanis annak ellenére sem K.O.-zta le a cigányt, hogy nyilvánvalóan volt némi fogalma arról, hogyan kell. Szándékosan nem volt nagy ütés, nem fordul rá, nem áll bele csípőből. Két akkora állast kapott, amitől a tökös legények még állva maradnak – sajnos ez lett Sándor végzete.
Mellesleg a Btk. nem ismer olyan fogalmat, hogy képzett kick-box edző. Ez nem feltétlenül minősítő körülmény, de semmiképp sem túlerő. A hatóság valószínűleg nem vizsgál ilyesmit egy profi teniszező vagy kézilabdázó esetén sem, pedig ők sokkal nagyobbat ütnek. Ez a tévének, a tévénéző prolinak meg a mindentudó kommentelőknek szól, ők meg rá is ugranak.
Joe Dr House: „…Az őr dolga megakadályozni a verekedést. Csak ezek általában alvilági bűnözők aztán többet hisznek magukról.…”
Az őr dolga valóban ez, csakhogy a biztonsági személyzet nehéz helyzetben van, mert csak akkor kerül be a hírekbe, ha valami rosszul sül el. Kérjük ugyanilyen hangosan elismerni azt az éveken át jól végzett munkát is, melynek köszönhetően sokezer ember biztonságban szórakozhatott és épségben hazaért, mert időben eloltottam egy kialakuló tüzet, újraélesztettem, szabadtéri vészkijáratot nyitottam viharveszélyben, tolvajt fogtam, elsősegélyt nyújtottam, áramütést akadályoztam meg - röviden ügyeltem a rendre. A verekedés a mi munkánknak csak igen kis része, a biztonság ennél jóval komplexebb, legtöbben el sem tudják képzelni, hogy az évek alatt milyen helyzetekkel szembesülünk.
Az alvilági bűnöző jelzőt pedig ismét visszautasítom. Több nyelven beszélek, eredményes sportoló vagyok, és tudok a saját anyanyelvemen helyesen írni. Tudom, hogy nem ez az átlag, de már nem a kilencvenes éveket írjuk. (Mellesleg az alvilági bűnöző már a kilencvenes években sem szorult rá, hogy portázzon, ma meg nem fog ezért kijárni a Parlamentből.)
Magyar Bull: „…Tessék többször és figyelmesen megnézni a videót. A késelő nem csupán egy pofont kapott! Konkrétan leütötte őt az őr! Így viszont tökéletesen megáll a jogos védekezés akkor is, ha túlvédekezett, - de az új BTK-ban ilyen fogalom nincs! Minden a BTK-ban megfogalmazott feltételnek megfelel ez a védekezés! Sajnálom, de akár cigány, akár magyar, ilyen helyzetben ez jogos és törvényes VÉDEKEZÉS! Igazán jó lenne látni, hogy az emberek megtanulnák az alapvető jogaikat, és alkalmazni is tudnák szükség esetén…”
Féligazság. Nem tudom, hogy a kedves kommentelő mekkora küzdősport-múltról és -tapasztalatról számolhat be, de ha kevesebbről, mint én, akkor tisztelettel kérem, hadd pontosítsak: ismét hangsúlyozom, ez nem kiütés volt. Ekkora állastól csak az üvegállú dagadt cigányok dőlnek ki. Ha valamihez nem értünk, ne erősítsük a sztereotípiákat, és ne adjuk a lovat a hülyék alá. A komment további része jogi kérdés, és bár van némi tapasztalatom benne, nem véleményezem. (Egyébként a kommentelő összes többi írása hemzseg a hasonló tévedéstől, nem akarom mindet ide citálni, de tökéletesen látszik, hogy nem érti a helyzetet, keveri a fogalmakat, nincs ilyenben tapasztalata, mégis jogászkodásba kezd.)
Süsü: „…Miután nincsen hang a videóban így nem tudhatjuk hogy milyen szóváltás keletkezett közöttük…”
Helyes. Ha az állast megelőzte egy „Szíven szúrlak mindkettőtöket, ti rákos g×ci magyarok” kijelentés (ami lássuk be, a történtek ismeretében nem elképzelhetetlen), mindjárt más megvilágításba kerül a dolog. Ez nem hozza vissza Sándort, és az utólagos jogászkodás is felesleges, de önmagában az, hogy valaki elsőként üt, nem feltétlenül szabálytalan.
acetaldehid: „…Ez egy megvágott video. Nem az volt hogy: leütötték és a további várható ütleg előtt kést kapott elő és szúrt, hanem :leütötték -csaj odarohant -patália hogy miért tette azt -viszontválasz hogy kb mert ebből értett ,nyugodjon meg hölgyem -hejehuja tralalla... az ürge közben kitisztul némileg, felül és szurkálni kezd…”
Nagy valószínűséggel helyes. Az éjszakai tapasztalataim alapján tökéletes a helyzetértékelés, ez százból kilencvenkilenc esetben így zajlik. (Egyébként a nőstények is veszélyesek, ilyenkor azokat kell elsőként lecsapni. A kan nem tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel és téged támadjon vagy a nőstényt védje; ezenkívül éktelenül és indokolatlanul hangosak, ráadásul nem ritkán ők szúrnak, és MINDIG hátulról támadnak.)
BenHenokh: „…Magyarként hiába fáj a szívem a boxedzőért, hibát követett el azzal, hogy ő kezdeményezett. Csak sajnos itt a kurucon, ha értesz a joghoz, és egy ilyen helyzetben nem a többség véleményét szajkózod, akkor jó esetben csak lepontoznak, rossz esetben idegen-szívűnek, meg hasonlóknak tartanak…”
Jogilag nem feltétlenül követett el hibát azzal, hogy lepofozta a cigányt, ezt fentebb leírtam, ha a kommentelő valóban ért a joghoz, ahogyan állítja, tudnia kell. És nem ő kezdeményezett, ne csúsztassunk, az eset nem a pofonokkal kezdődött.
BenHenokh: „…biztonsági őrként nem volt joga megütni őt mindaddig, amíg nem kezd el verekedni. Egy biztonsági őrnek nincs hatósági jogköre, így az egyetlen jogszerű intézkedés, amit megtehetett volna, hogy anélkül, hogy hozzáérne, folyamatosan távozásra szólítja fel. Ha viszont a cigány előzőleg valamilyen bűncselekményt követett el (pl. nem fizette ki a számlát), akkor a boxedzőnek jogában állt volna feltartóztatni őt amíg kijön a rendőrség, de(!) akkor sem alkalmazhatott volna fizikai erőszakot.…”
Alapvetően igen, csak szembejön a valóság, és mindezt felülírja. A rendkívül jólértesült hópihekommentelőnek jelezném, hogy ilyen jellegű eredményes intézkedést én még soha az életemben nem láttam. Régi vesszőparipám, hogy a kerékpártárolókat olyanok tervezik, akik nem kerékpároznak, mert a legtöbb teljesen alkalmatlanok arra, amire valók, gondolom, ezek a törvények is így születnek. A fogalmazók azt hiszik, hogy a valóság olyan, mint Hollywood, a legszörnyűbb mégis az, hogy az átlagemberek még az elhunyton is számon kérik, miért nem volt jogkövető. (Egyébként akkor is ennyire számítana a Szent Jogszerűség, ha a tisztelt kommentelő kerülne bajba? Ha ő kérne segítséget a személyzettől, akkor is elvárná ugyanezt?)
Engem nem érdekel, mihez van jogom, én azt tartom szem előtt, hogy mire van lehetőségem. Ha annyiszor kaptam volna 50 forintot, ahányszor hallottam a „biztonsági őrnek nincs joga…” kezdetű mondatokat, most Várkonyi Andi az én yachtomon inná a dobozos kávét.
BenHenokh: „…nálam is mindig van könnyen elővehető kés a zsebemben (…) Ezen kívül, a sporttevékenységem miatt, gyakran van nálam, vagy a kocsiban éles lőfegyver és a hozzá való lőszer (…) Önvédelmi vészhelyzet esetén kb. 10-15 mp alatt tűzkész állapotba tudom hozni…”
Nincs összefüggés. A „há’ most mér’? énnálam is mindég van” nem válasz a feltett kérdésre és nem legitimál semmit. Az önvédelmi vészhelyzet kifejezés pedig önmagában kizárja a 10-15 másodperces késleltetést, és ismét egy arra utaló jel, hogy a kommentelő életében nem került még bajba.
A legnagyobb különbség, hogy a kés nem több mint egy szerszám, egy eszköz, ami nagyon sok esetben jól jön. Aki viszont szórakozni késsel megy, az fegyvernek tekinti azt, és ez a fontos. Semmi szükség rá a diszkóban vagy kocsmában, bunyóban használni meg aztán végképp megvetendő cselekedet. Ha vagány gyerek volt és kikapott, így járt, tanuljon meg bokszolni, majd legközelebb győz. Ezért nem kell megölni valakit. (Mondom ezt úgy, hogy kb. 20 éve természetesen nálam is minden nap van, de sosem vettem elő, pedig fogadjunk, hogy többet verekedtem, mint a kommentelő vagy a videón látható hájas cigány. De mondjuk nagyon sok dobozt kinyitottam már, sok kötelet elvágtam vele, ráadásul még zsemlét és pizzát is szeleteltem.)
Itt nem arról volt szó, hogy hatalmas szerencséjére éppen nála volt, és alkalma nyílt használni, ahogyan mondjuk egy másik kommentben leírva valaki egy kuvaszkutyával szemben. Ne csúsztassunk, nem önvédelemből szúrt a cigány, még akkor sem, ha esetleg jogilag igen (bár én erről sem vagyok meggyőződve). Nincsenek illúzióim és sejtem, hogy a bíróság hogyan fogja majd értékelni, de legalább itt, egymás között ne törődjünk bele az ilyesmibe. A cigány annak tudatában vergődött, hogy kés van nála. Ez adta meg a bátorságot neki, ezért mert kiállni, mert tudta, hogy ha minden kötél szakad, legfeljebb előveszi.
Pászthy Bence: „…Kíváncsi lennék mit szólnál, ha kérdés nélkül kapnál két állast... ráadásul egy "boxedzőnek" ilyen helyzetben rohadtul észnél kellett volna lennie és nem kezdeményezhetett volna... Felszólíthatta volna a távozásra, megfoghatta volna kivihette volna az étterem területéről, és szarrá is verhette volna ha esetleg támadólag lép fel. Plekniből üttött mint egy óvodosá ilyet egy "boxedző" nem csinál... A kés más kérdés azért meg fogja kapni a büntetését... nem nem mosdatok senkit, de a lófasznak is van vége…”
Ismét egy hozzáértő véleménye arról, hogy mit hogyan kellett volna. Barátunknak láthatóan fogalma sincs a valóságról, ezt a többi kommentjében is bizonyítja. Felszólíthatta volna távozásra, ééédesanyám…
Egyébként a kérdés nem hozzám érkezett, csak érdekességképpen igyekszem megválaszolni, hátha valakit érdekel, mert - a kommentelővel nyilvánvalóan ellentétben - én már számtalan állast kaptam. Vannak ugyanis olyanok, akiknek ez az életük része, és nem csupán egy elképzelhetetlen forgatókönyv.
Ha a kommentelő még soha életében nem kapott ütést, és szeretné megtapasztalni, hogy milyen érzés, akkor két lehetőséget ajánlok: az egyik az, hogy adok neki én egy olyat, mintha címmeccset vívnék, és abból egyből tudni fogja.
A másik, hogy keres egy tornatermet, ahol lehetőleg van, szőnyeg, és megcsinál egyhuzamban, folyamatosan 15 bukfencet. A végére nagyjából ugyanazt az érzést fogja tapasztalni, amikor feláll, mintha állba vágták volna, ha egyáltalán fel tud. Akit érdekel, próbálja ki.
Ja, a pleknizés meg oldalról, hátulról érkezik, kiszámíthatatlanul, ahogy a négerek szokták a járókelőkkel. Ha egymással szemben állnak, ott már bármire lehet számítani, ahogy Hofi mondta: ha a bíró belefújt a sípjába, az onnantól már meccs. Ha a verekedés már láthatóan elkerülhetetlen, akkor mindig én ütök elsőként. Hülyenevű dagadt fogyatékos cigányokkal csak így lehet.
Thomas: „…Nem kerülök ilyen helyzetbe. A munkahelyemen kevés az ilyen ember. Dolgozni járok, nem kocsmába.”
Óriási tévedés és alapvetően hibás érvelés, ún. báránymentalitás. A nyáj minden tagja azt hiszi, hogy csak a másikat viheti el a farkas, az meg szépen egyesével kiszedegeti őket. Ne legyenek illúzióink, vagy, ha vannak, olvassuk vissza az elmúlt 20 év erőszakos bűnügyeit, és számoljuk meg, hány áldozat volt ártatlan, dolgozni járó, becsületes ember.
Számtalan komment érkezett még a cikk alá, szinte mindegyiket lehetne véleményezni egyesével, de nincs rá szükség. Talán enélkül is érzékelhető, hogy mekkora a zavar a fejekben, és hogy fest a dolog egy biztonsági őr szemüvegén át.
Nagyszerű dolog, hogy kommenteken keresztül megoszthatjuk egymással az álláspontunkat, de egy vélemény csak akkor ér pontot, ha tapasztalaton, információn vagy tudáson alapul. Ha egyik sincs meg ezek közül, akkor ne próbáljunk az otthoni fotel kényelméből okosak lenni, és ne akarjuk megmondani, hogy kell végezni a munkát azoknak, akik ezt csinálják évek óta. Tudom, hogy ez tízmillió szakértő országa, de ha ne adj’ Isten, agyonüt egy villanyszerelőt az áram, sosem gyűlik össze ugyanennyi okos ember, hogy a cikk alatt szakmai kérdéseket vitasson meg. Senki nem veszi a bátorságot, hogy a tűzoltók munkáját kritizálja, a biztonsági őrködéshez mégis mindenki úgy gondolja, hogy ért, mert párszor hallott valami konyhajogi hülyeséget a tévében.
Pedig ez is egy szakma, megvannak az írott és íratlan szabályai, kialakult szokásai, a dolgozóknak ráadásul érdekvédelem nélkül, kollektív megvetés mellett, a törvényadta lehetőségek – személyes biztonság – munkáltatói kívánalmak – társadalmi elvárások rendkívül kicsi közös halmazában kell váratlan, extrém eseményeket kezelni. Ez önmagában is rendkívül nehéz feladat, aki rólunk csak lesajnáló, pökhendi, kioktató, mindent jobban tudó stílusban képes nyilatkozni, inkább ne tegye, és örüljön annak, hogy biztonságban szórakozhat, ha akar, mert ez nem magától értetődő.
Magyarországon valami (talán az a bizonyos, kriminalisztikai szempontból viszonylag biztonságos 40 év) miatt évtizedekre berögzült az állampolgárok gondolkodásába, hogy a rendőr mindenható, és már a puszta jelenléte gátat szab minden rossz szándéknak. Még mindig azt hisszük, hogy a bűnözők az egyenruha láttán meghúzzák magukat, az alkohol meg a kábítószer pedig rendőr jelenlétében nem is hat. Gyakorlatilag oda jutottunk, hogy az átlagember számára a rendőrség tárcsázása nem egy lehetséges, hanem az egyetlen megmaradt eszköz, amiben bízik, annak ellenére is, hogy 35 éve látja ennek hatástalan mivoltát. Szeretném jelezni, hogy a törvényen kívüli állampolgárok között is felnőtt egy-két generáció, akik ezt már finoman szólva máshogy gondolják. Számoljunk le végre ezzel a szánalmas és gyáva magatartással! Rendőr Magyarországon magyart még nem védett meg. Még önmagukat sem tudják.
Megmagyarázhatatlan okból valamiért mindig az erőszakmentes utat keressük. Ha valaki felemeli a kezét, azzal átlépi a vörös vonalat. Talán abban bízunk, hogy ha már elvi szinten kizárjuk az erőszakot az életünkből, és nem veszünk tudomást a jelenlétéről, akkor minket sem érhet baj. Aztán egy napon jön egy nálunk primitívebb egyed, és legyőz. Még ilyen tragikus esetek után is azon megy a vita egymás között, hogy miért nem hívott mindkettő rendőrt, és vettek fel jegyzőkönyvet, meg ilyen elképesztő ostobaságok.
Egy elkényelmesedett nyugati társadalom tagjai vagyunk, a valósággal párhuzamosan éljük az életünket, elszoktunk a küzdelemtől, a fájdalomtól, a tűréstől. Ne mástól várjunk megoldást, Vérnyúl is lehajigálta a vonatról a koszlott retekfejűeket, akik nem tudtak viselkedni, és milyen jó volt olvasni a beszámolót! Halkan megsúgom, átélni az ilyesmit még jobb! ;)
Szabó Sándor, derekasan helyt álltál, még sunyi, aljas, cigány módon is csak nehezen tudtak legyőzni! Dicsőség, tisztelet és hála, nyugodj békében!
Frissítés: a BenHenokh nevű hozzászóló válasza:
Mivel a cikkben az én véleményem is felsorolásra került, ezért pontokba szedve hadd válaszoljam meg ezt az erősen részrehajló írást. Főleg, hogy a szerző kifogásolja azt, hogy a "tízmillió szakértő" országa vagyunk, miközben az írása másról sem szól, mint a saját biztonsági őri tapasztalatából fakadó szakértősködéséből, amit jól hangzóan csupán úgy állít be, mintha csak a kommentekre válaszolna. (Ezeket vajon miért nem a kommentszekcióban tette meg?)
Nos, akkor kezdjük:
1. Minden kommentemet és véleményemet jogi megközelítésből írtam (még akkor is ha nem vagyok jogász és a foglalkozásomnak köze nincs ehhez). Ezt már a kommentjeim legelején is világosan jeleztem:
…Magyarként hiába fáj a szívem a boxedzőért, hibát követett el azzal, hogy ő kezdeményezett. Csak sajnos itt a kurucon, ha értesz a joghoz, és egy ilyen helyzetben nem a többség véleményét szajkózod, akkor jó esetben csak lepontoznak, rossz esetben idegen-szívűnek, meg hasonlóknak tartanak…
A jogi megközelítés pedig csakis a tiszta tényekről szól, és nincs köze hozzá annak, hogy ki magyar, cigány, zsidó stb. Tehát a pártatlan jogi vizsgálatkor nincs helye az érzelmeimnek, sem a nemzeti érzéseimnek, pedig én is ugyanúgy együttérzek a bokszedzővel és családjával, mint a kurucos kommentelők többsége, és ugyanúgy tisztában vagyok a cigánybűnőzés létezésével. Fogja már fel végre mindenki, akár jobboldali, akár baloldali ember: Justitia szobrát azért ábrázolják bekötött szemmel, mert ott csakis a törvény számít!
Amikor a szerző folyamatosan a saját tapasztalatait írja, az rendben van, de (!) tudomásul kell venni azt, hogy mindennek van egy jogi megítélése és vonzata. Nagyon meglepett az, hogy egy olyan embert, aki évek óta biztosítja a rendet diszkókban és rendezvényeken, ennyire nem érdekli, vagy nincs tisztában a jogi kérdésekkel. Ezt ő maga is elismeri, amikor ezt írja a cikkben:
Engem nem érdekel, mihez van jogom, én azt tartom szem előtt, hogy mire van lehetőségem.
Ez pedig nagy baj! Mert ez a mentalitás érhető tetten a videóban is: világosan és egyértelműen látható, hogy ahogy megérkezett a biztonsági őr, pontosan másfél másodperc múlva két ütéssel le is terítette a cigányt! Tehát semmilyen párbeszéd nem előzte meg az ütést, ezen kívül az ütést elszenvedő testtartásából az is világosan látható, hogy nem készült verekedésre, nem is számított az ütésre. Úgyhogy a szerző ezen állítása semmiképp sem állja meg a helyét:
Jogilag nem feltétlenül követett el hibát azzal, hogy lepofozta a cigányt, ezt fentebb leírtam, ha a kommentelő valóban ért a joghoz, ahogyan állítja, tudnia kell. És nem ő kezdeményezett, ne csúsztassunk, az eset nem a pofonokkal kezdődött.
Tudomásul kell venni azt, hogyha volt is korábban heves szóváltás a pincér és a cigány között, ez jogilag nem alapozza meg azt, hogy egy biztonsági őr ahogy megérkezik, azonnal üssön. Elhiszem a szerzőnek, hogy biztonsági őrként, neki ez a cigányokkal szembeni élettapasztalata, de még egyszer mondom: itt most a jogi helyzetről beszélünk. Erről pedig nincs szó a Btk.-ban, nincs olyan paragrafus hogy pl. "az élettapasztalat feljogosítja a biztonsági személyzetet megelőző testi erőszak alkalmazására".
2. Érdekes módon a szerző az alábbi kommentemet is hamis megvilágításba állította be:
…nálam is mindig van könnyen elővehető kés a zsebemben (…) Ezen kívül, a sporttevékenységem miatt, gyakran van nálam, vagy a kocsiban éles lőfegyver és a hozzá való lőszer (…) Önvédelmi vészhelyzet esetén kb. 10-15 mp alatt tűzkész állapotba tudom hozni…
Aki személyesen ismer, az tudja, hogy én vagyok a világ egyik legbékésebb embere. A legfontosabb szabály számomra a köztéren, utcán és autóban: el kell kerülni a konfliktushelyzeteket! Ha valaki provokatívan viselkedik velem szemben, megpróbálok kitérni előle! Autóban szinte mindennapos, hogy valaki rohan, ezért időben elengedem, ha pedig agresszívan viselkedik, rám mászik, félrehúzódok a másik sávba, egy mosollyal intek neki, hogy menjen csak nyugodtan, mert tudom, hogy épp elég baj neki a saját agresszív nyomora, semmi szükség egy ebből fakadó balesetre, amelyben ártatlanok is megsérülhetnek. Ha este az utcán, velem szembe jön egy-két-három ember, akikről már messziről látható, hogy ittasak, akkor még mielőtt mellém érnének, inkább átmegyek az utca másik oldalára! Ha mégis megtámadnak, akkor inkább megpróbálok elfutni! Még akkor is, ha a Btk. 22 § (4)-es pontja kimondja, hogy "A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől." És ez nem gyávaság, nem félelem! Azon egyszerű, józan megítélésből fakad, hogy egy konfliktus vagy a rendőrségen/bíróságon, vagy pedig a kórházban/hullaházban ér véget!
De (!), van az a végső helyzet, amit önvédelmi vészhelyzetnek nevezek, amikor már nem lehet kitérni a jogtalan támadás elől. A videót elnézve, ha belegondolok egy olyan helyzetbe, hogy pl. egy szállodai alkalmazottal történő vitás helyzetből kiindulva, odajön hozzám egy biztonsági őrnek látszó idegen és leüt, akkor hajszálpontosan ugyanezt tettem volna: előveszem a kést és azonnal szúrok. Nem egyszer, hanem legalább annyiszor, ameddig földre nem esik! Pedig nem vagyok cigány! Miért cselekednék így? Azért, mert az azonnali ütésével az életemre tört, nem tudhatom és nem is mérhetem fel, hogy pl. nem fog-e a továbbiakban úgy összerugdosni, hogy megreped a májam, lépem, ezért, amennyi erőm marad az ütés után, azt már csak támadásra fogom használni, akár késsel, akár más kezem ügyébe eső tárggyal. És ebben a helyzetben a legkevésbé sem érdekelne, hogy milyen sérüléseket okozok a támadónak, egy a lényeg: amíg csak testközelben van, és amíg csak áll a lábán, mindaddig fogja kapni a szúrásokat! A szerzőnek is tudomásul kell vennie, hogy akármennyire tapasztalt, vannak önvédelmi reflexek/ösztönök, ezt pedig a jog is világosan elismeri. Akár magyar, akár cigány, akár zsidó, akár eszkimó az önvédelemre kényszerített!
2. frissítés: egy végső, rövid reagálás
Tisztelt BenHenokh Barátom!
Köszönöm a korrekt viszontválaszt, röviden reagálnék, és az egyszerűség kedvéért utólagos engedelmeddel tegezni foglak. Tudom, hogy a Kuruc.info rendeltetése nem ez, így nem is szeretnék egy véget nem érő vitába kezdeni, de a minimum, hogy téged is megillet a válasz.
Először is a kérdés, hogy miért nem a kommentszekcióba írtam, jogos. Azért nem, mert, bár 2006 óta napi rendszerességgel látogatom az oldalt, nem regisztráltam, ezen kívül az írás terjedelme miatt praktikusabb volt cikk formájában beküldenem.
Aki Magyar Bull néven kéri rajtam számon a névtelenséget, az önmagában nevetséges, de ha nagyon szeretné, legközelebb kitalálok neki egy nevet, hogy megnyugodjon a lelke, és hátha a mondataimra is odafigyel majd. Aki tud, az próbáljon meg érvekkel, értelmesen vitázni, a többiek meg forduljanak el, ez nem nekik való, most a férfiak beszélgetnek.
A tízmillió mindenhez értő országa jelenséget természetesen nem azokon kérem számon ironikusan, akik a saját tevékenységükhöz valóban jól értenek. Nyilvánvaló, hogy én elfogult vagyok, és a saját szakmámból kiindulva, a tapasztalataim alapján fogok véleményt mondani egy kapcsolódó esetről. Lehetnek tévedéseim, de őszinte vagyok, és a valóságból merítek.
Úgy gondoltam, hogy olyan esemény adódott, amihez történetesen tudok egy értékes véleményt fűzni, így vettem a bátorságot és megtettem. Nem is lenne olyan rossz, ha mindenki csak abba szólna bele, amihez ért, nem? Ha nekem azt mondja egy villanyszerelő, aki 60 éve az, hogy egy biztosítékot márpedig így kell bekötni, akkor sosem venném a bátorságot arra, hogy vitába szálljak vele, mert biztos neki van igaza. Ő tudja, hogy hogy kell, sokkal jobban ért hozzá, rábízom az ilyet és elfogadom, amit mond, mert attól, hogy egyszer-kétszer már élőben is felkapcsoltam egy villanykapcsolót, még nem látok bele a villanyszerelő-szakma mélységeibe. Azokkal van a baj, akik ilyen helyzetben is okoskodnak. De biztosan érted, mire céloztam.
1. pont
Tulajdonképpen elfogadható álláspont, a jogi megközelítés tényleg így lenne a helyes. (A bíróság előtt viszont nagyon is számít, hogy ki a cigány, zsidó stb.). Az esetet viszont azért értelmetlen kizárólag jogi szempontból vizsgálni, mert Magyarországon még akkor is kimondhatják a cigány ártatlanságát, ha nyilvánvalóan bűnös. Ez évtizedes gyakorlat, számtalan példa van erre. Én azt javaslom, hogy szakítsunk végre azzal a gyakorlattal, miszerint mindent a szabályosság fényében próbálunk értelmezni. Néha érdemesebb a józan ész és a gyakorlatiasság talaján maradni, mint mondtam, legalább egymás közt, hiszen látjuk, értékes életek múlhatnak ezen. A valós körülményeket ráadásul nem is ismerjük, és nem rendelkezünk jogi végzettséggel. Megígértem, hogy nem nyújtom hosszúra, de ha találomra mondanál egy bármekkora számot, én annyi példát tudnék vázolni neked a két lángos jogosságára. Kérlek, fogadd el, hogy minden helyzet egyedi. Továbbra is állítom, hogy általánosságban véve elsőként ütni önmagában nem feltétlenül szabálytalan.
Az említett paragrafus pedig valóban nem szerepel a Btk.-ban, ezért is járunk ki-be a bíróságról meg a fogdáról, mert a valóságot ez a tény sajnos sosem érdekli. Hidd el, valós szakmai érdekvédelem nélkül, társadalmi nyomás alatt, minden hatóság ellenszelében, irracionális elvárások mellett, eszköztelenül és lehetőségek híján kell végeznünk a munkánkat úgy, hogy az később még a kommentelőknek is megfeleljen. Legtöbben mégis úgy vagyunk vele, hogy jobban járunk, ha nem jogászkodunk abban a tizedmásodpercben, amiben döntenünk kell, azt majd ráérünk utána. (Tudod, vannak ezek az elcsépelt bölcsességek, hogy „inkább ketten kísérjenek, mint négyen vigyenek”, meg „szabadulás börtönből valaha, temetőből soha”, amiket én nem szeretek, de bármekkora közhelyek, van némi igazszágtartalmuk. Ezeket kegyeleti okokból most zárójelbe is tettem, és nem hangsúlyoznám tovább.)
2. pont
Tulajdonképpen mindkét bekezdést elfogadhatónak és szimpatikusnak értékelem, talán így lenne a normális. Én magam is arra biztatok mindenkit, hogy az életét hasonlóképpen élje, és önvédelmi szituációban ne mérlegeljen. Csak ha lehet, előtte ne keresse a bajt egy diszkóban, ne kötekedjen a személyzettel, ne a nála lévő eszközökből merítsen ehhez bátorságot.
Isten az atyám, hogy kollégaként és sportolóként szakmai vagy önvédelmi megközelítésből is mélységeiben részletezni tudnám az esetet, de részemről (ha csak nem olvasok ismét valami ordítóan nagy marhaságot) innentől a témáról ennyi, és örülök, hogy végre az ellentétek helyett a közös pontot keressük. Még egyszer köszönöm a korrekt eszmecserét, a Kurucnak pedig a lehetőséget és a fórumot. Csak így tovább!
Utóirat: vélemény néven érkezett egy kérdés arról, hogy vajon milyen összeköttetésekkel rendelkezek, aminek köszönhetően a véleményem megjelenhetett. Válasz: semmilyennel, leírtam és beküldtem az oldalon található elérhetőségre. Írj te is egyet és küldd be, meglátod, a tiedet is kiteszik, ha értékelhető.
Korábban írtuk: Videón a békéscsabai késelés: nem sokat teketóriázott a kötekedő cigánnyal a bokszedző
Kapcsolódó: Tüntetés a cigánybűnözés ellen
