Kuruc.info - Európai nacionalista pártok nyomában, XX. rész: Ausztria

Legutóbb Svájcban jártunk. Most egy másik alpesi országba látogatunk, Ausztriába.

Az alábbiakban az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) ismerkedhetünk meg részletesebben. Ausztriában az FPÖ-nél jobbra lévő párttal jelenleg nem találkozhatunk. 1967 és 1988 között létezett Ausztriában a Nemzeti Demokrata Pár (Nationaldemokratische Partei - NDP), mely az FPÖ-ből vált ki, mivel nem érezték eléggé meghatározónak a párt nacionalizmusát. Az osztrák NDP a németországi NPD-t tekintette fő inspiráló erejének. Egyébként az NPD Németországban akkoriban érte el egész eddigi története csúcspontját (1969 - 4,3%, valamint 1,4 millió szavazat), míg Ausztriában az FPÖ támogatottsága csökkent (1966 - 5,35%), s csak 1986-tól jöttek ismét lendületbe (1986 - 9,73%). Részletesebb adatokért lásd az utolsó képet. Ezek alapján az osztrák NDP alapítói joggal gondolhatták, hogy kihívói lehetnek majd az FPÖ-nek, s az osztrák társadalomban is van igény a markánsabb nacionalista érdekképviseletre. Nem így lett. A pártban egyébként Gerd Honsik is vezető tisztségviselő volt.

A bécsi Operaház

1988. június 25-én az Osztrák Alkotmánybíróság ítéletével az NDP-t az 1947. évi Verbotsgesetz és az Osztrák Államszerződés 9. cikke (a nemzetiszocialista szervezetek feloszlatása) alapján betiltották, megvonva politikai pártként való jogképességét. Indoklásában a bíróság megállapította, hogy az NDP „kulcsfontosságú alapelvei és követelései” a „biológiai-rasszista ideológián („Volksbegriff”)” alapulnak, valamint azt is, hogy „pánnémet propagandája” összhangban van a nemzetiszocializmus fő céljaival.

Hogy jelenleg nincs Ausztriában erős fehér öntudattal rendelkező politikai párt (mint például Németországban a Die Heimat), már csak azért is sajnálatos, mert a fehér közösség egyik legnagyobb harcosa pont innen indult, hogy gondolataival megreformálja a romlott Európát.

Osztrák Szabadságpárt - Freiheitliche Partei Österreichs (FPÖ)

1956-ban alapították. Jelenleg Herbert Kickl vezeti. A Nemzeti Tanács öt pártja közül a harmadik legnagyobb, a 183 képviselői helyből 30, és a 2019-es parlamenti választáson a leadott szavazatok 16,2%-át szerezte meg, és képviselteti magát mind a kilenc tartományi törvényhozásban. Európai szinten az FPÖ az Identitás és Demokrácia Párt alapító tagja. A 2024-es EP-választásokon első lett. A voksolásokon 25,7%-ot ért el, s ezzel 6 mandátumot zsebelt be.
Megalakulása óta folyamatosan jelen van a Bundestagban.

A pártot Anton Reinthaller alapította. Reinthaller korábban a Waffen SS tagja, illetve a Reichtag tagja volt. A párt eredetileg nemzeti-liberális párt. 1967-ben az FPÖ radikálisabb szárnya kiszakadt a pártból és megalapította a Nemzeti Demokrata Pártot (NDP). 1978-ban az FPÖ csatlakozott a Liberális Internacionáléhoz.

Anto Reinthaller, az FPÖ alapítója

A 80-as években Norbert Steger vezette a pártot, s az 1983-as választások után koalícióra lépett a szocdemekkel (SPÖ). Ugyanebben az évben a karintiai szervezet elnöke a jobboldali Jörg Haider lett, s meg is indult a párton belüli torzsalkodás Haider és Steger között. Az 1985-ös Reder-ügyben például Haider határozottan támogatta az FPÖ védelmi miniszterét, Friedhelm Frischenschlagert, amikor az utóbbi személyesen üdvözölte a Waffen-SS tagjaként háborús bűnösnek ítélt Walter Redert, amikor Reder megérkezett a grazi repülőtérre, miután kiszabadult Olaszországból. Míg az FPÖ az 1980-as évek közepén országos szintű alacsony támogatottságával küszködött, addig ez éles ellentétben állt a párt Haider karintiai pozíciójával (ahol a párt az 1979-es 11,7%-ról növelte támogatottságát 1984-re, amikor is 16%-ot ért el a tartományi választásokon).

A belső harcokból Haider került ki győztesen, a pángermán és konzervatív csoportok támogatásával 58%-ot szerzett a tisztújításon, s így ő lett az FPÖ elnöke. Azonban Franz Vranitzky, az SPÖ új kancellárja – aki szintén 1986-ban lépett hivatalba – erős negatív érzelmeket táplált Haider iránt, akit túlságosan szélsőjobboldalinak tartott. Vranitzky ezt követően 1986-ban feloszlatta az SPÖ-FPÖ „Kis Koalíciót”, majd a választások után koalícióra lépett az ÖVP-vel. Haider vezetésével az FPÖ 9,7%-ra növelte szavazatait, miközben a párt fokozatosan jobboldalibbá vált, korábbi liberális befolyása pedig alábbhagyott. Mivel az FPÖ Haider radikális-populista retorikájával növelte választói támogatottságát, a párt csökkentette annak esélyét, hogy koalíciót kössön más pártokkal.

Jörg Haider

1989-ben Karintiában az FPÖ 29%-ot szerzett Haider vezetésével. A párt jobbratolódása folytatódott: előkerült a bevándorlás témája, s egyre inkább euroszkeptikusak lettek. 91-ben úgy fogalmazott Haider, hogy a Harmadik Birodalomnak tisztességesebb volt a foglalkoztatási politikája, mint a jelenlegi (tehát 1991-es) Ausztriának, melynek hatására megfosztották tartományi kormányzati pozíciójától. A párt 1993-ban otthagyta a Liberális Internacionálét.

Az 1999-es szövetségi választásokon az FPÖ 29%-ot ért el, megverte az ÖVP-t. A két párt koalícióra lépett. S következett a csodálatos demokrácia egyik legnagyszerűbb eseménye. Normális esetben, mint győztesnek, Haidernek kellett volna lennie a szövetségi kancellárnak, ám nemzetközi nyomás hatására Haidernek vissza kellett lépnie Wolfgang Schüssel (ÖVP) javára. Az EU többi kormányfője úgy döntött, hogy megszünteti(!) az osztrák kormánnyal való együttműködést, hogy így próbálják meg politikai karanténba zárni az FPÖ-t. Több állam visszautasította a diplomáciai kapcsolatot az osztrák kormánnyal. Az EU szankciókat helyezett kilátásba Ausztriával szemben, az indok: az FPÖ bevétele a kormányba legitimálja Európában a szélsőjobbot. Még egyszer tisztázzuk: az FPÖ nem kisebbségi partnerként lett volna a kormány tagja, hanem ők nyerték a választást! De ugye "szélsőségesek" akkor se alakíthatnak kormányt, ha nyernek... Ezen érdemes elgondolkodni minden hazafias pártnak.

Az események hatására Haider lemondott pártelnöki tisztségéről. A lépés természetesen feszültségeket keltett a párton belül, s erodálódni is kezdett a szavazóbázis. Haider lemondása (2000) és Strache elnökségének kezdete (2005) közötti öt évben öt elnöke volt a pártnak, de sokkal többet mond ennél, hogy volt olyan elnök az öt év alatt, aki 40 napot, s volt olyan, aki 18 napot(!) töltött székében. Haider 2005-ben otthagyta az FPÖ-t és megalakította a BZÖ-t (Szövetség Ausztria Jövőjéért). Haider 2008 októberében hunyt el tragikus autóbalesetben, melynek egyes részleteit még mindig homály fedi. Ezekről bővebben itt, itt és itt olvashatunk. Haiderrel kapcsolatban nem mehetünk el amellett, hogy állítólag kettős életet élt. Ámbár annak idején az itthoni fideszes Lügenpresse meg Vona Gábort állította be aberráltnak. Egyébként Vona Gábor is részt vett Haider temetésén.

Jörg Haider autója a halálos baleset után

A pártot 2005-től 2019-ig Heinz-Christian Strache vezette. A párt radikálisabbá vált, egyre hangsúlyosabb lett a bevándorlás. A választásokon nagy többséggel lenyomta a BZÖ-t. Az FPÖ választásról választásra erősödött.

2017 és 2019 között a párt a Sebastian Kurz vezette ÖVP koalíciós partnere. Az ibizai botrány után - amikor is Strache pénzt vett át egy orosz állampolgártól - a koalíció összeomlott, az FPÖ nagyot esett: 26%-ról 16%-ra. Strache távozni kényszerült, jött helyette Norbert Hofer. Strache távozása után egyébként saját pártot alapított Team HC Strache néven. Egyelőre nem túl sikeres a formációja.

Heinz-Christian Strache 14 évig vezette az FPÖ-t

Mint láttuk, az FPÖ alakulásakor egy nemzeti liberális, kvázi centrista párt volt, mely a Liberális Internacionálénak is a tagja volt. Később fokozatosan tolódott jobbra, leginkább Haider vezetése alatt, végül a Liberális Internacionálét is otthagyták. Strache alatt arra összepontosított a párt, hogy az osztrák identitás és a szociális jóléti állam garanciájaként tüntesse fel magát.

A bevándorlással kapcsolatban az FPÖ úgy fogalmaz, hogy "a kulturális identitás és a társadalmi béke védelme Ausztriában megköveteli a bevándorlás megállítását", fenntartva, hogy nem a külföldiek ellen dolgoznak, hanem az őslakos osztrákok érdekeinek és kulturális identitásának védelmében.

Herbert Kickl, a jelenlegi elnök

Az FPÖ 1994-ben ellenezte Ausztria EU-s tagságát, 1998-ban az osztrák schilling megtartása mellett kampányolt. Ellenzik Törökország esetleges EU-s tagságát. Véleményük szerint ha ez mégis megtörténne, akkor Ausztriának azonnal távoznia kellene az EU-ból.

Az FPÖ Izrael-barát álláspontot képvisel. 2010 decemberében az FPÖ (a hasonló gondolkodású jobboldali pártok képviselőivel együtt, például a holland Szabadságpárttal) Izraelbe látogatott, ahol kiadták a Jeruzsálemi Nyilatkozatot, amely megerősítette Izrael jogát a létezéshez és a "védekezéshez", különösen az iszlám "terrorral" szemben. A párt Jeruzsálemet is elismeri Izrael fővárosaként. Az FPÖ meghívására ezt követően Bécsbe látogatott az izraeli drúz Ayoob Kara, a Likud párt tagja.

Az FPÖ egyik idei plakátja: "Állítsuk meg az EU-s őrületet!" A plakáton Von der Leyen és Zelenszkij csókolóznak. A plakát kiverte a biztosítékot az ukrán külügynél

Strache a szerbek barátjának vallja magát, s elutasítja Koszovó elismerését. Az FPÖ emellett felszólít az Oroszországgal szembeni, az EU által jóváhagyott káros és értelmetlen nemzetközi szankciók feloldására. A párt továbbra is ellenzi az orosz energiát sújtó szankciókat, és országos népszavazást kér a kérdésben.

2023. március 30-án a párt képviselői kivonultak az osztrák parlament alsóházából Volodimir Zelenszkij "ukrán" elnök beszéde közben, tiltakozásul Ausztria nemzeti semlegességi elvének vélt megsértése ellen.

Amikor néhány hete az Identitás és Demokráciából kizárták az AfD-t, akkor az FPÖ - akárcsak az észt EKRE - azon az állásponton volt, hogy vállalhatatlan számukra Max Krah kijelentése, miszerint a Waffen SS-ben nem volt mindenki háborús bűnös, de csak Krah tagságának felfüggesztését támogatták, nem az egész pártét. Azon nyilván nem gondolkodtak el mélyebben az FPÖ soraiban, hogy az ő pártjukat is egy egykori SS-tag alapította...