Most pedig vágjunk is bele!

3. Kitört a nyár, és ha a mai időjáráson nem is feltétlenül látszik, strandszezon van. Persze egy kis fürdőzéshez nem feltétlenül kell kilépni az utcára, a szerencsésebbek otthon is megmártózhatnak saját medencéjükben.

Ezekhez különböző tartozékokat is árulnak, erőteljesen reklámozzák őket – lévén szezon. A Praktiker árul kerek medencékhez való árnyékolót is, ami kétségkívül nagyon ötletes. Illusztrálták is a terméket, ez már furább lett.

Na igen, kicsit olyan, mintha a szereplőket az AI dobálta volna össze, mindenesetre tényleg nehéz belőni, ki kivel van. Olvasónk szerint lehet, hogy egy kommunával van dolgunk.

2. A Fisherman’s Friend köhögéscsillapító mentolos cukorka sokak számára ismerős lehet Magyarországon is, de ez a reklám szerencsére nem.

Olvasónk Svédországban kapta lencsevégre ezt a borzadályt az ICA bolthálózat egyik egységében (a balti államok és Svédország piacvezető élelmiszer-kiskereskedelmi lánca), a cukorka pedig itt nem egy, hanem rögtön két halász barátja, ám ők szemmel láthatóan már túl vannak a barátságon.

Ezerszer gusztustalanabb, mint bármilyen más egyéb reklám, ahol nem biztos, hogy minden pozitív európai szemmel nézve, de legalább heterók alkotják őket. Itt ez nem mondható el.

1. Van a német WDR (Westdeutscher Rundfunk Köln) csatornán egy olyan műsor, ahol hajléktalanokat karolnak fel a nézők segítségével, majd több részen keresztül bemutatják, hogyan áll az adott delikvens talpra. A műsorvezető évekkel később is meglátogatja az illetőt.

A kezdeményezés jó és ötletes, de természetesen ezt is sikerült az idiotizmus irányába tolni – az egyik részben legalábbis. Az olvasónk által beküldött ominózus rész négyéves, de mit sem vesztett aktualitásából, sőt, beszédes módon a kommentelési lehetőség is ki van kapcsolva a YouTube-videó alatt.

A negyedórás dokumentumfilmben Erik történetét mesélik el, aki hajléktalan volt, majd a közösségi összefogásnak és a szociális hálónak köszönhetően előbb lakókocsiba, majd ingatlanba költözhetett 20 év utcán töltött idő után.

Évek múltán a műsorvezető, Siham El-Maimouni és stábja meglátogatta lakásán Eriket (pontosabban ő hívta őket oda, nem akart már „bujkálni”), aki ekkor már lakkozott körmökkel „Katja” volt, még az azóta felhalmozott cipőgyűjteményét is megmutatta. Állítása szerint gyerekkora óta érezte, hogy ő „más”, csak elnyomta, nem fejezte ki. A műsorvezető még adta is alá a lovat, kérdezte is, hogy mit jelent a transznő kifejezés.

A dolog már önmagában épp elég vérlázító, de az különösen, hogy a WDR Die Maus csatornáján jött le mindez. A Die Sendung mit der Maus eredetileg a WDR-en megjelenő, gyermekeknek szánt televíziós sorozat volt, mely 1971-ben debütált, az egér pedig kvázi védjegye lett a csatornának.

A kabala története haladt a korral, de továbbra is aktív maradt. A saját YouTube-csatorna mellett saját oldala is van a WDR-en belül, ismeretterjesztő filmekkel, mesékkel, játékos anyagokkal foglalkoznak, kinézetre is a fiatalabbak az elsődleges célpontok, a riporternő könnyed, kedves stílusa is erre enged következtetni.

Magyarul tömegesen láthatták kiskorúak is „Katja” történetét egyfajta érzékenyítés gyanánt.

Olvasóink hozzászokhattak már, hogy az esetek döntő többségében a Heti progresszióban a könnyed, vicces hangvétel az uralkodó, ahol ironikusan, némi savanyú humorral tekintjük át, merre tart a világ.

Ez az anyag azonban merőben más tészta, itt még viccelődni sincs kedve az embernek, csak a felháborító és bicskanyitogató jelzők jutnak az eszünkbe. És ez nem mostani anyag ráadásul, hanem négy évvel ezelőtti.

Azt hiszem, ez most a szokástól eltérő módon kellemetlen, de annál megfelelőbb végszó mára.

Jövő héten pedig ismét találkozunk!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info