Balog Zoltán! 
Elismerem, talán durva kissé így ez a megszólítás, viszont mentségemre szolgál, hogy képtelen vagyok akár „tiszteltnek”, akár „kedvesnek” nevezni téged. Az sem szép, hogy csak úgy letegezlek, de hát te is tagja vagy annak az úgynevezett „politikai elitnek”, amely eladta, kiárusította és tönkretette Magyarországot. Ezért a ma vezető pozícióban lévő embereknek kivétel nélkül egy alapos seggberúgás járna, egy részüket pedig bizonyosan törvényszék elé kellene állítani elkövetett bűncselekményeik miatt. Így hát nem illet meg sem téged, sem politikustársaidat semmiféle tisztelet. 
Ezt a levelet sem azért írom, hogy válaszolj rá, mert különben sem tudnál értelmes választ adni. Inkább hallgatni fogsz, vagy legjobb esetben is azt mondod, hogy „nácikkal és fasisztákkal nem vitatkozol”. Nincs is miről vitatkoznunk. Én ugyanis a következőt állítom: amikor a „gazdasági-politikai elitnek” nevezett bűnszövetkezet bármely tagja tesz vagy mond valamit, sohasem az igazság, netán a kereszténység vagy éppen a magyarság érdekei vezérlik tetteit vagy szavait, hanem csak és kizárólag az önérdek. Például most, hogy itt járt a világ egyik leggátlástalanabb hazudozója, a szélhámos Elie Wiesel, nyilván eltöprengtél azon, mit is kell mondanod ahhoz, hogy megőrizhesd jelentős fizetéssel járó posztjaidat, és a karriered se szenvedjen törést. Mert ha az igazság kimondását tartanád szem előtt – ami református lelkészként kötelességed lenne –, akkor szembesíteni kellett volna a gazember Wieselt a hazugságaival.

Például megkérdezhetted volna tőle, igaz-e, hogy – mint egyik könyvében állította – látta, amint a németek élve dobálnak tűzbe csecsemőket az auschwitzi lágerben? Vagy érdeklődni lehetett volna nála, hogy az egyik legelső könyvében – a címe Éjszaka, de hát te biztosan olvastad – miért nem szól még egyetlen árva szót sem a gázkamrákról, holott egyébként auschwitzi „élményeit” meséli el? Aztán jó lett volna tisztázni, fenntartja-e még azt az - idővel ugyancsak nevetségessé vált - állítását, mely szerint naponta tízezer embert öltek meg a nácik a buchenwaldi koncentrációs táborban? (1985-ben tette ezt a kijelentést a Time magazinnak adott interjújában.) Roppant érdekesek továbbá „csodálatos megmenekülésének” körülményei, továbbá az sem igen világos, miért indult el a csecsemőket a tűzbe hajigáló németekkel együtt Nyugatra 1945 januárjában az auschwitzi lágerből, ahelyett, hogy bevárta volna a „felszabadító” szovjet hadsereg érkezését? 
Mondom tehát, ha téged a legcsekélyebb mértékben is érdekelne az igazság, akkor feltetted volna ezeket a kérdéseket Wieselnek. Na persze tudom, ha téged a legcsekélyebb mértékben is érdekelne az igazság, nem lennél most sem fityiszes parlamenti képviselő, sem pedig a kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke. Tedd a szívedre a kezed, és valld be: hányszor hazudtál, alakoskodtál, játszottad meg magad és hallgattad el az igazságot azért, hogy a mostani pozícióba jussál? Jó, megértem én, hogy nem kívánsz visszamenni egyszerű református lelkésznek sem Maglódra, sem pedig máshová. Hittanórát tartani gyerekeknek és felnőtteknek, keresztelni, temetni, prédikálni, és mindezt viszonylag csekély pénzért, meglehetősen fárasztó foglalatosság, neked pedig különben is öt gyereked van, akiket szeretnél valami jó iskolába járatni. Egy szó, mint száz, kell a zsozsó, persze nem csak a családodnak, neked is, mert te is szeretsz jól élni, szeretsz kedvezményesen zabálni a parlamenti büfében meg különböző elsőosztályú éttermekben, szereted, ha jó autó van a feneked alatt, szereted, ha hajlonganak előtted, szereted, hogy titkárnők és más beosztottak lesik a parancsaidat, egyszóval szereted a kényelmes életet és a hatalmat. Gondolom, az egymilliót is eléri, vagy talán meg is haladja a havi fizetésed, hiszen nem csak képviselő vagy, de bizottsági elnök is. Ha jól viselkedsz, és megfelelően megalázkodsz a hazánkat felvásárló héberek előtt, még feljebb is léphetsz a ranglétrán, és lehet például belőled valamilyen miniszter, vagy tudom is én, miféle posztra áhítozol még. Szóval téged is csupán az önérdek mozgat, mint az összes politikustársadat, ami emberileg valahol érthető a mai világban, csak ebben az esetben: 1: ne nevezd magad többé kereszténynek, és ne pofázz kereszténységről, hitről, értékekről és szeretetről; 2: ne csodálkozz, ha az őszinte és tisztességes emberek, mihelyst átlátnak rajtad, megvetnek, és egy aljas, képmutató alaknak tartanak. 
Mármost ami az Elie Wiesel előtti hason csúszást illeti, a következő mondatot izzadtad ki magadból a találkozó során: „Magyarország arca nem egy gyűlölködéstől eltorzult arc, még ha némelykor annak is látszik.” Lehet, nem szó szerint idéztem, de az igazi kérdés a következő: ki nem tesz magasról arra, hogy, milyennek látja Magyarország „arcát” a lókötő, mindamellett a holobizniszből remekül megélő Elie Wiesel? Ki ő végső soron? Miért kell magyarázkodni és földön csúszkálni előtte? Költői kérdések ezek, mert te is, én is tudom a választ: azért kell, hogy a hozzád hasonló alakok megmaradhassanak jól fizető állásaikban, mivel a pénzt és a hatalmat a héberek osztják e hazában, és ők fogják osztani a Zsidesz választási győzelme után is. Persze ha nyíltan megkérdeznének téged erről a hülye kijelentésedről, meg a Wiesel előtti hajbókolásról, akkor talán a bűntudatról hadoválnál valamit, de az igazság mégis az, hogy egyetlen ma élő magyar embernek sem kell semmiféle megbánást tanúsítania sem Wiesellel, sem másokkal szemben, még akkor sem, ha mondjuk Magyarország területéről szállították ki őket valamelyik német munkatáborba. És itt nem azon kell rágódni, hogy a magyar hatóságok milyen mértékben vettek részt a zsidók deportálásában, mit tett és mit nem tett az ország népe a zsidók megmentése érdekében. Az igazi kérdés az, vajon az amerikaiak, az angolok, az oroszok és a győztesek oldalán álló más népek tanúsítottak valaha is megbánást azért, amit a németekkel, japánokkal és magyarokkal műveltek a háború előtt, alatt és után? (Hogy a palesztinokat naponta mészárló fajtestvéreiről ne is beszéljünk.) Mert ha bárki felteszi a kérdést, mi szükség volt például Németország városait porig bombázni, miért kellett sok-sok millió németet és több százezer magyart a lakóhelyéről kitelepíteni, miért kellett atombombával két japán várost elpusztítani, akkor a válasz így hangzik: egyrészt háború volt, másrészt pedig a „bűnös népek” megérdemelték sorsukat. Nos, tehát, ugyanezt Elie Wieselnek is el lehetett volna mondani: sajnos háború volt, és hogy ki a „bűnös nép” és ki nem, vagy hogy ki viseli a fő felelősséget a második világháborúért, az korántsem olyan egyértelmű, mint ahogyan szeretnék elhitetni velünk. Arra pedig már ki sem térünk, hányszor kértek bocsánatot a zsidók a kunbélákért és a rákosikért.
No de nem érdemes ilyen részletekbe bocsátkozni, mert téged aligha érdekel az igazság a második világháborúval vagy bármi mással kapcsolatban. Te alighanem már a jövő évi választásokra veted a tekinteted, és építgeted tovább a karrieredet. Tegyed, de soha, de soha ne beszélj többé a kereszténység nevében! Mégiscsak van valami értelme annak, hogy nem jó az, ha a papok és lelkészek részt vesznek a politikai életben, mert az ő esetükben sokkal fájóbb látni, mint adják el testüket és lelküket az ördögnek. Jézus Krisztus megmondta: nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Bár te pontosan ezt teszed, hiszen eljátszod a mélyen hívő református keresztényt, miközben már régóta csak a pénzt és a hatalmat imádod. Elismerem, nem te vagy a legnagyobb gazember a politikusok között. De te is részt veszel ebben a gyalázatos színjátékban. Az önérdekeknek a gátlástalan érvényesítése (a kereszténység és a haza rovására), illetve a világ hatalmasságai előtti szégyenletes hajbókolás jellemzi az egész politikai osztály viselkedését, amelynek következményeképpen nem csoda, ha teljesen kivész az emberekből az erkölcs, és mindenki ott csal és lop, ahol tud. Ha az ország gazdasági süllyedéséért talán nem is vagy felelős, de a hazánkat mélybe rántó erkölcsi züllés előidézésében te is kulcsszerepet vállaltál. Ha még hiszel Istenben, és a túlvilági igazságszolgáltatásban, haladéktalanul mondj le minden jól fizető posztodról, és menj vissza egyszerű falusi lelkésznek. Akkor talán még megmentheted a lelked üdvösségét.  
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó: