1. A párbeszéd ahhoz hasonlít, mint mikor két hajléktalan koldus azon kezd vitázni, hogy ha közösen lottóznának, és ötös találatuk lenne, akkor mire költenék a nyeremény összegét. A Jobbiknak mindaddig csak virtuálisan lehet külpolitikája, míg a 2/3-os Fidesz fütyül ez irányú indítványaira. Ha pedig 4 év múlva kormányzati tényezővé válik, addigra feltehetőleg egészen más lesz Kína, és Törökország is.

2. Szinte minden hozzászólás egy kalap alá vette e két országgal való kapcsolatunkat, holott Törökország, vagy Kína pozíciója ég és föld. Gyöngyösi Márton érvelése ezért elfogadhatatlan, Hegedűs Tamásé alapjában elfogadható.

3. Mindkét fél megfeledkezik bizonyos alapadottságokról. Első a demokrácia, melynek lényeges velejárója az individualista széthúzás és viszály. Az emberek – anélkül, hogy észrevették volna – agymosottakká válva, a maguk véleményének tartanak olyasmit, amit (pl. a média) csak sugalltak nekik. Ha egy párt kinyilvánít 10 kérdésben 10 elvi állásfoglalást, akkor az ilyen emberek kilépnek a pártból, vagy nem szavaznak rá többé akkor is, ha csak egyetlen pontban is más lesz a véleményük. Ezért esnek szét a nemzeti pártok, mert túlzottan fegyelmezetlen a szellem egyénieskedése.

4. A globalista világuralom rég eldöntött célja a cionista háttérmaffiának. A néppárti vagy szociáldemokrata „népakarat” egyazon démon hazug módon különböző maskarája. Ők az EU-ban is az abszolút többséget képviselik, tehát kevés esély van rá, hogy a harmadik utas nemzeti erők össze tudnak fogni, és képesek megváltoztatni a sodrás irányát. Persze erkölcsi kötelességünk megkísérelni. De fontos, hogy készen álljunk a gyors kilépésre, amíg még a ránk leselkedő veszedelmes zuhatag nem teszi lehetetlenné a partra úszást. Ez persze csak időnyerés. A szörnynek is mindegy, hogy ki tag, ki nem tag, mindez csak eszköz. A cél, hogy az áradás mindenkit elsodorjon rajtuk kívül.

Néhány szó Kínához: Nem az a döntő kérdés, hogy van-e mit importálnunk Kínába. (Egyébként szerintem van mit: Pl. szellemi tőkénket, illetve az ebből megvalósított termékeket. Nemrég találtuk fel pl. a lánc nélküli biciklit. Mindjárt felkínálhattuk volna Kínának, hogy ha hazánkban segítenek felépíteni ehhez egy gyárat, akkor folyamatosan leszállítunk nekik mondjuk egymilliárd darabot.) Arról van szó, hogy Kína kommunista-ateista, soknemzetiségű, elnyomó, diktatórikus nagy-birodalom, mely halomra gyilkolja a békés tüntetőket (Gyurcsányék hozzájuk képest gyenge amatőrök), melynek börtönei dugig teli vannak kegyetlenül megkínzott politikai foglyokkal. S mindezen nem változtat, van-e, vagy nincs efelől ENSZ határozat!

Akkor is, ha a „mennyei birodalom” nemzeti maszkot ölt, meg kapitalistát. S ezen a tényen az sem változtat, ha 400 km/h sebességgel járnak a vonatok, és 300 emeletes felhőkarcolók épülnek. Hasra esünk a kínai gazdasági csodától, s közben homokba fúródik a fejünk, hogy meg ne lássuk egy diktatúra titkos hullakamráit? A belügyekbe való be nem avatkozás ilyenkor erkölcsileg elfogadhatatlan érvelés. Hányszor hagytak cserbe minket ugyanezen érveléssel! Az ujguroknak joguk van olyan vallást követni, amilyet akarnak! Az őket elnyomó Kína hazug módon terrorizmussal érvel, éppúgy, mint a palesztinok esetében az USA, a csecsenek esetében az oroszok, Budaházy esetében a bíróság. És az is kétes, kettős erkölcsi mércére vall, ha autonómiát követelünk Erdélynek, vagy Székelyföldnek, de gazdasági kapcsolatok reményében nem emeljük fel szavunkat a tibeti, vagy az ujgur nép függetlenségi törekvései mellett!

A török csatlakozás körül még ingadoznak a vélemények. Törökország csak az utóbbi években indult meg a nemzeti radikalizmus irányában. Ha Martonyi szeretné csatlakozásukat, azért, mert reméli, hogy megáll, vagy visszafordul e tendencia. Ha a Jobbik, az viszont éppen azért, mert reméli, hogy nem torpan meg, hanem tovább folytatódik a török radikalizálódás. Ugyanazt akarják ellentétes okból. Geyer meg kellene ezt értse éppúgy, mint azt, hogy a szabadkőműves Ata Türk épp az erőszakos laicizálással – melynek feltétlen eszköze volt a katonaság belpolitikai diktatúrája – biztosította Törökország amerikai-izraeli orientációját. Kemal pasa által rájuk testált iszlámellenesség odáig vezetett, hogy nemrég még tilos volt a leányhallgatók számára az egyetemeken a kendő hordása, mely ott abszurdabb, mint a hasonlóan csökött friss francia törvény.

Persze Hegedűs párhuzama is sántít, mikor az örmény problémát a Délvidékhez hasonlítja. Ugyanis a szerbeket csak a törökökhöz, s az örményeket a magyarokhoz lehet hasonlítani, s nem fordítva. Nem csak azért, mert katonai konfliktusok kölcsönös túlkapásai esetén mindig az erősebb fél a brutálisabb, hanem rendszerint ő az, aki utólag nagyobbat hazudik az áldozatok arányát illetően. A szabadságukért felkelő, elnyomott örményeknek nem volt más lehetősége, mint elfogadni a nyilván nem önzetlen szovjet-kommunista segítséget, melyért később meg is szenvedtek, Szovjet gyarmatként. Viszont a török lakosság elleni akcióikat a legszerényebb becslések szerint is minimum tízszeres vérbosszúval fizették meg a törökök! Ugyanez történt Délvidéken is. A bevonuló magyar hadsereg túlkapásait minimum tízszeres áldozatszámmal járó szerb megtorlás követte. Tehát nem romlott liberalizmus, hanem erkölcsi felemelkedés, ha Törökország most végre eljutott odáig, hogy lehetővé teszi a nemzetközi kutatók párbeszédét az örmény genocídium kapcsán. Ugyanilyen előrelépés tapasztalható a török-kurd kapcsolatokban is. Természetesen mindez csak a kezdet. Ám ha Törökország ebben az irányban megy tovább, és EU-tag lesz, akkor biztos, hogy indokolt a francia–német vezetők félelme, hogy blokkolják a globalista-cionista európai irányt. Az én véleményem, hogy ha a törökök bejönnek, maradjunk, de ha nem, akkor lépjünk inkább mi is ki. 

Amit Geyer Egerről ír, azt képtelenségnek tartom. Először is jelenleg (még) – hál’ Istennek – nem a katonai hadjáratok idejét éljük. Másodszor, ha Mohács vagy Eger ürügyén elleneznénk a török tagságot, az épp olyan lenne, minta a mi tagságunkat Árpád apánk nyugati portyáira hivatkozva vétózták volna meg a németek. Az újkori népvándorlásokat sajnos az EU-s határok sem állíthatják meg, ezt nem árt tudomásul vennünk. Sárközinek a jövőben is még cigány-útra megy majd a falat. Ha hazánk – ad abszurdum – gazdaságilag erősebbé válna Németországnál, akkor az anatóliai török bevándorlók helyett ugyanúgy félnünk kellene a nyugat-európai törököktől hozzánk özönlésétől. Addig viszont az anatóliaiak Eger helyett inkább Berlinbe fognak vándorolni. Nem tudom, a hozzászólók közül ki élt nyugati nagyvárosban. Én 15 évig éltem Bécsben, ahol hasonló a törökök lakossági aránya, mint más nyugati nagyvárosokban. (A katolikus után második legerősebb felekezet az iszlám.)

Ez idő alatt szinte soha semmilyen komolyabb konfliktusom nem volt törökökkel, és arról sem hallottam, hogy osztrákoknak lett volna. (Ifjúsági bandák akadnak, de azok lényegében nem rosszabbak a hasonszőrű bennszülöttekénél.) Ugyan a törökök nem asszimilálódnak, de félig-meddig sikeresen integrálódnak. Amikor nem, az se rajtuk múlik, mert az e célra fordítandó pénzt a szocialista felelősök ott ugyanúgy lenyúlják, mint a roma pénzeket idehaza. Sem a radikális nemzeti pártok, sem a törökökre ferde szemmel néző lakosok nem tudnak valóságos érveket felhozni ellenük. Csak arra tudnak hivatkozni, hogy túl sokan vannak, hogy egymás közt törökül beszélnek, hogy nem tökéletesen beszélik a németet, hogy fokhagyma szaguk van, hogy sok gyereket csinálnak, s hogy a nők kendőben járnak. Emellett azonban szorgalmasan és becsületesen dolgoznak, szelídek, barátságosak és tiszták. Vallásosságuk semmiben sem hasonlít az úgynevezett „iszlámista országok” tagjainak harciasságához. (Rengeteg a kínai is, ők még kevésbé feltűnőek, és még csendesebbek.

Csaknem ennyi szerb vendégmunkás is él Bécsben, ők – noha európaiak, minden szempontból kihívóbban és agresszívebben viselkednek! Az igazsághoz tartozik persze, hogy kb. 70%-uk szerbiai cigány.) Ha választani kellene, hit szeretnék szomszédomnak jobbról-balról, inkább két 6-6 gyerekes törököt, mint egy-egy Gyurcsányt, vagy egy Orbánt.

Ami Európa keresztény jellegének féltését illeti, úgy gondolom – mint teológiai tanulmányokat folytatott katolikus, ez is ad abszurdum. Az Európában 2000 éves hagyományra visszatekintő kereszténység ugyanis már 1700 éve annyira eltávolodott Jézus evangéliumi tanításától, másképpen szólva annyira szemitizálódott, hogy semmivel sem áll magasabb erkölcsi szinten, mint az iszlám. Ha a keresztények arról panaszkodnak, hogy az iszlám országokban üldözik a keresztény misszionáriusokat, akkor most bizonyíthatjuk buzgóságunkat: Európában senki sem tilthatja, hogy meggyőzzük a muszlimokat a keresztény hitigazságokról. Itt a lehetőség bizonyítani hitünk bátor buzgóságát!

(Kuruc.info)