Az Új Színház újonnan kinevezett igazgatójának pályázata és közéleti megnyilvánulásainak szellemisége annyira eltér az öt éve elhunyt Sütő András író életművétől, toleranciát hirdető, kirekesztés ellen küzdő életfelfogásától, hogy az ellentéteket áthidalhatatlannak találjuk. Így a pályázatnak a „Káin és Ábel” című dráma bemutatására vonatkozó terve nem valósulhat meg. Nem járulunk hozzá, hogy az Új Színház Sütő András műveket állítson színpadra.

Sütő András jogörökösei

Sütő András kitüntetést vesz át Gyurcsánytól és Szilitől (előbbi terjesztette fel az elismerésre) 2005-ben, tehát egy évvel 2004. december 5. és a kitüntetők azt megelőző magyarellenes kampánya után

Veletek vagyunk, magyar kommunisták!

Fájdalmas megdöbbenéssel hallgattuk a magyar rádiónak ama hír közlését, hogy Budapesten sötétlelkű, mindenre elszánt ellenforradalmár bandák fegyveresen törtek a népi hatalom ellen: hogy ezek a bandák az egyetemi ifjúság és a lakosság békés tüntetését felhasználva, a dolgozó nép jelszavait, Kossuth és Petőfi nevét bemocskolva, jóhiszemű fiatalok félrevezetésével rablással és gyilkolással próbálták elpusztítani nehéz esztendők alkotó munkájának eredményeit.

Azokban a tragikus órákban, amikor a magyar nép legjobb fiai a szocializmus ügyéhez hű kommunisták és párton kívüliek, katonák és ifjú munkások a vérük hullatásával védték a népi hatalom rendszerét, lélekben velük voltunk, életükért aggódtunk, de egy pillanatig sem volt kétséges számunkra, hogy a magyar nép, mely félévezredes rabság után a szocializmus felépítésében találta meg társadalmi és nemzeti szabadságának teljes biztosítékát, hű marad önmagához, nemes eszményeihez.

Mi, a Magyar Autonóm Tartomány írói, minden becsületes dolgozóval együtt mélységesen elítéljük azokat, akik fosztogatásban nem átallották Petőfi nevét a szájukra venni. Ugyanakkor bízunk abban, hogy a magyar nép az ellenforradalmi szennyáradat eltakarításával kommunista pártjához, új kormányához, forradalmi hagyományaihoz, híven újult erővel folytatja a szocializmus építését.