Alain de Benoist francia filozófus a Heti Válasznak adott interjúban a Nemzeti Front megerősödésének okait és lehetőségeit elemzi - közöljük az interjú erre vonatkozó részét.
- Történt egyáltalán valami érdekes a francia elnökválasztási kampányban?
- Felettébb unalmasnak éreztem az egész kampányt.
- Merthogy?
- A jelöltek nem foglalkoztak az igazán fontos kérdésekkel. Ahelyett, hogy a pénzügyi válságra, a nemzetközi politika kihívásaira figyeltek volna, megelégedtek másodlagos fontosságú, súlytalan ügyekkel. Mindez csak tovább szélesíti a nép és a politikusai közötti szakadékot. Azon jóslatok persze, hogy majd éppen ezért eleve kevesen mennek el szavazni, nem teljesültek, a távolmaradók száma nem volt jelentős. Ámde igenis jelzésértékű, hogy a választók majdnem fele nem a jelenlegi rendszer két jelöltjét, Nicolas Sarkozyt vagy Francois Hollande-ot választotta az első fordulóban, hanem valódi alternatívákat kerestek.
- Többek között Marine Le Pent. A Nemzeti Front jelöltje tekinthető jobboldalinak?
- A Nemzeti Front természetesen megmaradt továbbra is egy jobboldali pártnak, de Marine Le Pen - apjával ellentétben - nagyon helyesen megértette, hogy a mozgalomnak nem szabad pusztán szélsőjobboldali erőként megjelennie, hanem voltaképpen „a nép pártjaként” túl kell lépnie a bal-jobb megosztottságon.
- Miben áll az új Nemzeti Front lényege?
- Marine Le Pen jelentős változásokat vezetett be. Gyakorlatilag sikerült kiszorítania a régi, hagyományos, szélsőséges nézeteket a pártból. A német megszállás vagy a francia fasizmus iránti nosztalgiát már nem képviseli a Nemzeti Front. Gazdaságpolitikában is változást hozott. Korábban a párt inkább liberális volt e téren, Marine Le Pen azonban határozott antikapitalista vonulatot képvisel. Ennek révén tudott új szavazókat megszólítani, akik látják a bevándorlás káros gazdasági következményeit, a munkanélküliséget és a fizetésük csökkenő vásárló értékét. Le Pen szavazói főleg a már válságba került alsóbb osztályokból, illetve a lecsúszástól félő középosztályból kerülnek ki. Marine Le Pen a bevándorlás-kritikáját is egy általános iszlámkritikává szélesítette ki, amit személyesen én problematikusnak érzek. Valamint gyakorlatilag a francia politika legjakobinusabb szereplőjévé lépett elő, védelmezve olyan baloldali, jakobinus eszméket, mint a nemzetállam, a laicizmus. Jakobinus fordulatából következik, hogy elutasítja a kulturális, regionális sokszínűséget, a többnyelvűséget, a kommunitarizmust. Ez az egyik legnagyobb hibája, szerintem.
- A Nemzeti Front számos hagyományos szavazója, így például az ultrakonzervatív katolikusok elárulva érzik magukat, főleg Le Pen laicista nyelvezete miatt.
- Nem mondanám, hogy a párt egésze teljesen kidobta volna korábbi ideológiáját, de tény, hogy például a reakciós katolikus köröktől, amelyek egykoron a francia szélsőjobboldal egyik fontos elemét alkották, eltávolodott. Eme katolikus körök, amelyekre ön is hivatkozik, nem csak a laicizmust róják fel Marine Le Pennek, hanem azt is, hogy egyre több homoszexuális dolgozik a Nemzeti Frontban, és a párt nem utasítja el egyértelműen az abortuszt.
Kapcsolódó:
