A párt tehát biztosan megszűnik parlamenti erő lenni jövő tavasztól, azt meg felesleges is komolyan venni, hogy „olimpikonként” térnek majd vissza 2030-ban, akik akár „aranyat is nyerhetnek”.

Íme a visszavonulás hivatalos indoka a szervezet részéről: „A Momentum a rendszerváltás beteljesüléséért és egy nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország megteremtéséért jött létre. Ezen cél eléréséhez az kell, hogy az Orbán-rendszer bukjon és egy következő választáson, se a Fideszen, se semmilyen más szervezeten keresztül ne térhessen vissza. Ezen lépés – a kormányváltás – érdekében hozta meg a párt ezt a döntést.”.

Szépen becsomagolt, mézes-mázos tagadása a nyilvánvaló ténynek, hogy a párt körül elfogyott a levegő, a hídlezárások inkább bosszantották a budapestieket, semmint egyetértettek vele, és úgy általában nem rezonál az LMBTQ-jogokra a magyar társadalom – ilyen intenzitással legalábbis. A 106 képviselőjelöltet sem tudták volna kiállítani, és 10 hónappal a választások előtt 1-2 százalékról nem reális a visszatérés 5 százalékra egy olyan helyzetben, amikor minden ájrópér nagyonellenzéki Magyar Péter izzadságcseppjeit fogyasztja hűsítőnek.

Jogos a kérdés azonban, hogy Bedőn és Hajnalon kívül mi lesz a parlamenti pénzen hizlalt semmittevő képviselőikkel, illetve a momentumos udvartartással – valószínűtlen ugyanis, hogy elmennének hasznos munkát végezni.

Ha nem indulnak el, akkor állami támogatást sem kapnak (holott az még egy 1%-os eredmény esetén is járna, csak rajtvonalhoz kell állni), az eddig és a reálisan áprilisig összeharácsolt pénzből kell tehát kitalálni valamit.

„A Momentum a következő 10 hónapban minden erejével azon lesz hogy, Magyarországon megvalósuljon a kormányváltás és hogy – minél szélesebb társadalmi egyeztetéssel – lefektesse a rendszerváltás és a demokratikus átmenet garanciáit” – írták szintén tegnap. Ezzel együtt a kormányváltást szerintük „rendszerváltás” is kell hogy kövesse, ahol a „demokratikus átmenet” egyik „legfontosabb eleme”, hogy az új országgyűlés biztosítsa az „igazságszolgáltatás függetlenségét”, illetőleg „új média- és választójogi törvényt” is alkossanak.

A „rendszerváltás” persze ebben az esetben nem takar mást, mint a nyugati liberalizmus mintájára megszervezett állam, amely az állampolgárok biztonsága, jóléte helyett LMBTQ és kisebbségi „jogokkal” foglalkozik elsősorban. Persze, ez egyszersmind jelentené a fideszes korrupció és urambátyám rendszer visszaszorulását is, de csak azért, hogy valami más tőről fakadó, de ugyanolyan káros tákolmány hulljon a nyakunkba.

Ám a Momentum nem csak a „rendszerváltás” felett akar őrködni, de Fekete-Győr létrehozna egy 500 milliós Rendszerváltó Alapot is. A fentiek fényében ez azt jelenti, hogy a Momentum nyílt politizálás helyett háttérmunkákat végezne, képviselné a szélsőlibsi „üldözötteket”, pénzelné a sajtójukat, illetve beépülnének az általuk megálmodott liberális mélyállamba. Ha ez valamilyen módon meg is valósulna, ott valóban ki lehetne építeni egy politikai utánpótlást, amely immáron SZDSZ 3.0-ként ismét kitermelhetné a maga szélsőliberális 5-6%-át.

Ilyetén, ha a Momentum visszatérése irreális is, az általuk képviselt sötét, felforgató világnézet túlélne, így pedig már sokkal inkább nyer értelmet a párt lenullázása is.

Felvetődik azonban még egy kérdés: ha a Momentum a Tisza számára biztosít sima utat, miért akarnának bármi felett őrködni? Netán nem bíznak Magyar Péterék „rendszerváltó” erejében, esetleg a Tiszában? Csak mert ők sem egy átlagos kormányváltást vizionálnak, hanem a NER teljes eltörlését, mindenki másnak meg kerítést kolbászból.

A kérdés persze költői. Korábban Bedő is úgy fogalmazott, hogy Magyar előélete és szocializációs háttere „nem feltétlenül arra mutat, hogy valódi rendszerváltás történhessen”, magyarul sokakkal ellentétben nem felejtette el, hogy Magyar a NER végterméke. Azt is mondta, hogy nem látja, „milyen indítékkal akarja véghez vinni a változást”, magyarul egyáltalán nem bízik benne, és ezzel biztosan nincs egyedül a pártján belül.

Összességében tehát: a Momentumot beáldozták, lenullázták, a fiúk megbuktak a nyílt politizálás színterén. A maradék választóikat cserben hagyták, „feloszlatták”, a vereség elkerülhetetlen. Azonban a távoli horizonton felsejlik a fénnyel kecsegtető Nap, melynek sugarai új reménnyel töltik meg antifasiszta lelküket: miért exponálnák magukat nyíltan egy velük jobbára ellenséges, de minimum semleges társadalomban, ha beépülhetnek az általuk áhított „rendszerváltás” megszületendő mélyállamába is?

Az út rögös, de nem járhatatlan. Pénzük van dögivel, idejük is legalább ennyi, így addig fognak itt tenyészni, amíg végre nem lép fel ellenük valaki valóban hatékonyan. De ezt persze nem a NER-től várhatjuk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info