 |
Klár Zoltán hetilapjában egy szegő béla névre hallgató lipótvárosi lúdtalpas kukac éles támadást intézett ellenem vezércikkben. Mindjárt a tizedik mondat után azt mondja, hogy:
„Bitang ember vagy, Sértő Kálmán!“
Tudomásul veszem ezt a magas kitüntetést, ami csak most ért a zsidóság részéről, mivel nyilas lettem. Viszont, ha a túloldalon valakit büntetlenül le lehet bitangozni, akkor, mint az országot szerző ősök unokája, kiszolgált katona, jogot érzek arra, hogy így kezdjem ezt a levelemet:
- Pimasz zsidó vagy, szegő béla!!!
Azzal kezded a leveledet, hogy én a zsidó szerkesztőségekből indultam útnak. Szomorú, de így van! Amikor én Pestre kerültem, abban az időben híre-hamva se volt itt keresztény újságnak, vagy magyar mozgalomnak. Csak akkor kezdett itt némi fény derengeni a láthatáron, mikor boldogult emlékű Gömbös Gyula sarokba szorította Bethlen Istvánt és társait, hogy az akkor még élő Wolff Károllyal és Antal Istvánnal, Mecsér Andrással, Marton Bélával - és még sok jóhiszemű munkatársával kibontsa itt végre a magyar igazság zászlaját. Hogy Gömbös Gyulának miért nem sikerült a terve, azt „egy halott“ iránti tiszteletből nem írom le. Tény azonban az, hogy Gömbös Gyula kormánya alatt kezdtek mozgolódni, erőre kapni, szervezkedés által megsokasodni a zsidók által megbélyegzett „szélsőségek“, hogy újságokat alapítsanak, felokosítsák és kirántsák a zsidó hínárból ezt a szerencsétlen nemzetet...
- Így van ez, szegő béla!...
Azt írod, hogy tőletek indultam el. Hogy Klár Zoltán támogatott. Az csak természetes, hogy Klár Zoltán orra megérezte bennem az üzletet. Földre szállt angyalnak látott, aki tízezer példányszámmal felemeltem lapjának a forgalmát, mikor közölni kezdte a naplómat. És abban az időben én még mérhetetlenül buta voltam. Agyonsimogattatok, zsidók, mert üzletet láttatok bennem. És akkor még azt hittem, hogy a zsidók is munkaszerető emberek, akik szeretnének aratni, dolgozni a szénbánya fenekén, vért izzadni a gyárban, ha nem volna akkora a munkanélküliség és elhelyezkedhetnének a fentebb említett magas pozíciókban. Akkor még nem tudtam, hogy sunyik, dologkerülők, ravaszok, ártalmasok vagytok minden kultúrnemzet számára. Abban az időben tényleg összevesztem két nyilas ügyvéddel, akik a zsidókérdésről beszéltek előttem. Én a parasztság kérdését szerettem volna megoldva látni, gyönyörködni egy gyökeres földreformban, mert nagy nyomorúságot hagytam magam mögött, mikor kihúztam a lábam a faluból. Csak most látom, hogy semmi kérdést nem lehet addig itt megoldani, míg a zsidóság érdekhálózata bilincsbe köti az országot!
- Így van ez, szegő béla!...
Megállapítod rólam, hogy már nem vagyok tehetséges. Érdekes... A minap még tehetséges voltam, amíg „nyilas“ nem lettem. Erdélyi Józsefről is a tehetségtelenséget állapítottátok meg az utóbbi hónapokban. Mert ő sem hajlandó a zsidóság szekerét húzni és tolni. Rendben van!!! Ne legyünk mi tehetségesek! De azért szeretnénk kétszáz év múlva kikukkantani a sírból, hogy Bródi Sándor, Kiss József, Somlyó Zoltán, Szép Ernő és még egy tucat közületek való írónak tündököl-e a neve. Mert ti, zsidó írók, csak hatásvadászok vagytok. Arany, gyémánt, szellőcske szócskákat összeragasztjátok. Becsületes munkát azonban nem tudtok felmutatni. Nem vagytok hősök semmiféle fronton. Tanakodók, összesúgók, puhányok, gerinctelenek vagytok. És tövisként fáj a szíveteknek, hogy minden kultúrnemzet utálattal akarja tömegeiteket becsületes munkára bírni. Még a két - néktek kedves - európai államban: Angliában és Franciaországban is egymást érik naponta a munkástüntetések, hogy ne Blum Leók és közvetlen retyerutyájuk irányítsa a nyugati politikát, amit a magyarországi zsidó sajtó azért kürtöl humánusnak, mert a fentebb említett országokban még a magyarországi zsidók kövérségén is túltesznek az ottani zsidók - és a munkásság járma szinte elviselhetetlen!
- Így van ez, szegő béla!...
Majdnem minden mondatban megrósz felelőtlen, szennyes leveledben, hogy nem vagyok ellensége a bornak. Erre csak azt mondhatom, mint a magyar nép fia és katonaviselt ember: kikérem magamnak, hogy lipótvárosi lúdtalpas kukac állapítsa meg, illetve írja elő, hogy magyar ember létemre megigyam-e a harmadik pohár bort, ha két pohár bor után úgy kívánja a torkom. Jogom van azt csinálni, amit akarok!!!
- Így van ez, szegő béla!...
És ha már a bornál tartunk, te lúdtalpas zsidó, emlékezz arra az estére, mikor négy évvel ezelőtt levittelek a „Szondy sörözőbe“. Megvacsoráztattalak, berúgattalak és három pengőt adtam kölcsön.
- Pimasz zsidó vagy, szegő béla!!!
Leveledben arról is írsz, hogy a zsidóság milyen rendes és törvényt tisztelő. Ezzel szemben megállapítom, hogy a zsidóság nem önakaratból tiszteli a magyar törvényt, hanem azért, mert muszáj! A zsidóság egyáltalán nem híve a magyar törvénynek, minden sajtóbeli kijelentésük dacára. Inkább arról írtál volna, hogy a liliomos Szent Imrét nem a zsidóság szülte, hanem Kun (Kóhn) Bélát, a vörös akasztófára való gazembert, akinek sok-sok lappangó utódja ma is itt lézeng a soraitokban. Írhattál volna hazudozások és zsidóvédés helyett arról, hogy a zsidóság igenis nem szorgalmas. Csak a magyar királyi pénzverdében vert pénzt szereti kizsákmányolni a magyar munkásság izzadtsága árán. Írhattál volna arról, hogy a te famíliádból kerülnek ki a legpiszkosabb csempészek, akik kilopják a határon a pengőt, hogy hálátlansággal szolgálják meg a magyarság jóságát, aki üzletnek, zsinagógának és temetőnek adott kiparcellázott helyet a számotokra!...
Szennyes leveledben végig sértő valótlanságokat írsz, mintha én zsidók ruhájában jártam volna és zsidók adtak volna pénzt a szüleim temetésére. Mondd meg Klár Zoltán gazdádnak, hogy megvetni való alak a javából, aki saját lapjában azzal dicsekszik, hogy pénzt adott az apám koporsójára. Ez éppen olyan hazugság, mint minden cinikus működéstek a megtisztulásra váró magyar közéletben...
És vedd tudomásul, te pimasz zsidó, hogy most először és utoljára felelek az írásodra. Nem akarok többé veled foglalkozni. Én ezután több zsidóval akarok foglalkozni. Hiába környékez gazdáddal együtt a méreg. Én megyek az új, szent úton, vérezve, harcolva, szegényen, de magyarul. Ezen az úton semmiféle lipótvárosi lúdtalpas kukacok nem fognak feltartóztatni!...
(Összetartás, 1938. június 19.)
„Bitang ember vagy, Sértő Kálmán!“
Tudomásul veszem ezt a magas kitüntetést, ami csak most ért a zsidóság részéről, mivel nyilas lettem. Viszont, ha a túloldalon valakit büntetlenül le lehet bitangozni, akkor, mint az országot szerző ősök unokája, kiszolgált katona, jogot érzek arra, hogy így kezdjem ezt a levelemet:
- Pimasz zsidó vagy, szegő béla!!!
Azzal kezded a leveledet, hogy én a zsidó szerkesztőségekből indultam útnak. Szomorú, de így van! Amikor én Pestre kerültem, abban az időben híre-hamva se volt itt keresztény újságnak, vagy magyar mozgalomnak. Csak akkor kezdett itt némi fény derengeni a láthatáron, mikor boldogult emlékű Gömbös Gyula sarokba szorította Bethlen Istvánt és társait, hogy az akkor még élő Wolff Károllyal és Antal Istvánnal, Mecsér Andrással, Marton Bélával - és még sok jóhiszemű munkatársával kibontsa itt végre a magyar igazság zászlaját. Hogy Gömbös Gyulának miért nem sikerült a terve, azt „egy halott“ iránti tiszteletből nem írom le. Tény azonban az, hogy Gömbös Gyula kormánya alatt kezdtek mozgolódni, erőre kapni, szervezkedés által megsokasodni a zsidók által megbélyegzett „szélsőségek“, hogy újságokat alapítsanak, felokosítsák és kirántsák a zsidó hínárból ezt a szerencsétlen nemzetet...
- Így van ez, szegő béla!...
Azt írod, hogy tőletek indultam el. Hogy Klár Zoltán támogatott. Az csak természetes, hogy Klár Zoltán orra megérezte bennem az üzletet. Földre szállt angyalnak látott, aki tízezer példányszámmal felemeltem lapjának a forgalmát, mikor közölni kezdte a naplómat. És abban az időben én még mérhetetlenül buta voltam. Agyonsimogattatok, zsidók, mert üzletet láttatok bennem. És akkor még azt hittem, hogy a zsidók is munkaszerető emberek, akik szeretnének aratni, dolgozni a szénbánya fenekén, vért izzadni a gyárban, ha nem volna akkora a munkanélküliség és elhelyezkedhetnének a fentebb említett magas pozíciókban. Akkor még nem tudtam, hogy sunyik, dologkerülők, ravaszok, ártalmasok vagytok minden kultúrnemzet számára. Abban az időben tényleg összevesztem két nyilas ügyvéddel, akik a zsidókérdésről beszéltek előttem. Én a parasztság kérdését szerettem volna megoldva látni, gyönyörködni egy gyökeres földreformban, mert nagy nyomorúságot hagytam magam mögött, mikor kihúztam a lábam a faluból. Csak most látom, hogy semmi kérdést nem lehet addig itt megoldani, míg a zsidóság érdekhálózata bilincsbe köti az országot!
- Így van ez, szegő béla!...
Megállapítod rólam, hogy már nem vagyok tehetséges. Érdekes... A minap még tehetséges voltam, amíg „nyilas“ nem lettem. Erdélyi Józsefről is a tehetségtelenséget állapítottátok meg az utóbbi hónapokban. Mert ő sem hajlandó a zsidóság szekerét húzni és tolni. Rendben van!!! Ne legyünk mi tehetségesek! De azért szeretnénk kétszáz év múlva kikukkantani a sírból, hogy Bródi Sándor, Kiss József, Somlyó Zoltán, Szép Ernő és még egy tucat közületek való írónak tündököl-e a neve. Mert ti, zsidó írók, csak hatásvadászok vagytok. Arany, gyémánt, szellőcske szócskákat összeragasztjátok. Becsületes munkát azonban nem tudtok felmutatni. Nem vagytok hősök semmiféle fronton. Tanakodók, összesúgók, puhányok, gerinctelenek vagytok. És tövisként fáj a szíveteknek, hogy minden kultúrnemzet utálattal akarja tömegeiteket becsületes munkára bírni. Még a két - néktek kedves - európai államban: Angliában és Franciaországban is egymást érik naponta a munkástüntetések, hogy ne Blum Leók és közvetlen retyerutyájuk irányítsa a nyugati politikát, amit a magyarországi zsidó sajtó azért kürtöl humánusnak, mert a fentebb említett országokban még a magyarországi zsidók kövérségén is túltesznek az ottani zsidók - és a munkásság járma szinte elviselhetetlen!
- Így van ez, szegő béla!...
Majdnem minden mondatban megrósz felelőtlen, szennyes leveledben, hogy nem vagyok ellensége a bornak. Erre csak azt mondhatom, mint a magyar nép fia és katonaviselt ember: kikérem magamnak, hogy lipótvárosi lúdtalpas kukac állapítsa meg, illetve írja elő, hogy magyar ember létemre megigyam-e a harmadik pohár bort, ha két pohár bor után úgy kívánja a torkom. Jogom van azt csinálni, amit akarok!!!
- Így van ez, szegő béla!...
És ha már a bornál tartunk, te lúdtalpas zsidó, emlékezz arra az estére, mikor négy évvel ezelőtt levittelek a „Szondy sörözőbe“. Megvacsoráztattalak, berúgattalak és három pengőt adtam kölcsön.
- Pimasz zsidó vagy, szegő béla!!!
Leveledben arról is írsz, hogy a zsidóság milyen rendes és törvényt tisztelő. Ezzel szemben megállapítom, hogy a zsidóság nem önakaratból tiszteli a magyar törvényt, hanem azért, mert muszáj! A zsidóság egyáltalán nem híve a magyar törvénynek, minden sajtóbeli kijelentésük dacára. Inkább arról írtál volna, hogy a liliomos Szent Imrét nem a zsidóság szülte, hanem Kun (Kóhn) Bélát, a vörös akasztófára való gazembert, akinek sok-sok lappangó utódja ma is itt lézeng a soraitokban. Írhattál volna hazudozások és zsidóvédés helyett arról, hogy a zsidóság igenis nem szorgalmas. Csak a magyar királyi pénzverdében vert pénzt szereti kizsákmányolni a magyar munkásság izzadtsága árán. Írhattál volna arról, hogy a te famíliádból kerülnek ki a legpiszkosabb csempészek, akik kilopják a határon a pengőt, hogy hálátlansággal szolgálják meg a magyarság jóságát, aki üzletnek, zsinagógának és temetőnek adott kiparcellázott helyet a számotokra!...
Szennyes leveledben végig sértő valótlanságokat írsz, mintha én zsidók ruhájában jártam volna és zsidók adtak volna pénzt a szüleim temetésére. Mondd meg Klár Zoltán gazdádnak, hogy megvetni való alak a javából, aki saját lapjában azzal dicsekszik, hogy pénzt adott az apám koporsójára. Ez éppen olyan hazugság, mint minden cinikus működéstek a megtisztulásra váró magyar közéletben...
És vedd tudomásul, te pimasz zsidó, hogy most először és utoljára felelek az írásodra. Nem akarok többé veled foglalkozni. Én ezután több zsidóval akarok foglalkozni. Hiába környékez gazdáddal együtt a méreg. Én megyek az új, szent úton, vérezve, harcolva, szegényen, de magyarul. Ezen az úton semmiféle lipótvárosi lúdtalpas kukacok nem fognak feltartóztatni!...
(Összetartás, 1938. június 19.)
