Emlékszem, pont tíz éve történt, hogy Badiny Jós Feri bácsival beszélgettem az akkor leköszönő köztársasági elnökről, Göncz Árpádról, akinek dél-amerikai látogatása igen fagyosra sikeredett az ottani magyar emigránsok köreiben.
Többek között az olyan kijelentései miatt lehetetlenedett el, mint a „Szeressétek azt a vacak kis hazátokat” meg hasonlók. A Magyarországot továbbra is „édes egy szülőhazájának” tekintő emigráns magyarság hangosan kérte ki SZDSZ-es érzelemből fakadó „független” elnöki szemtelenségét, ami megpecsételte diplomáciai körútjának sorsát.
Amit Göncz elkövetett, az magánemberi szemtelenség volt, gazdagítva amúgy sem szép jellemrajzának tekintélyes listáját. Viszont nem is gondoltunk arra, egészen az elmúlt napokig, hogy köztársasági elnök ennél nagyobb szemtelenségre vetemedhet hazáját illetően.
Azonban Schmitt Pál, a derék karrierista ezt messzemenően túlszárnyalta. Érvényes NOB-tagságának hatalmával, köztársasági elnökként hadat üzent a „túlzott hazafiságnak, nacionalizmusnak” akkor, amikor Jacques Rogge beleegyezését is megszerezve megtiltatta az ifjúsági olimpiádén résztvevők számára a nemzeti zászlóval való dobogóra állást.
Nehéz nem észrevenni azt a megfelelési szándékot, ami az új „független” elnökünket hajtja. Gyurcsány most sárgulhat az irigységtől, hogy nem ő találta ki. Mesterházy szintén.Neki csak a gyűlölettörvény maradt. Igen, az „emberek embere” most túl tudta licitálni e két politikai hulladékot, Göncz Árpádtól is fényévekre elhúzva. Csak a világ fog úgy emlékezni rá, mint az az ember, aki minden nemzet örömét piszkította be ötletével. Mert az olimpiai dobogóra felállni, kezünkben nemzetünk zászlajával, még mindig a legnemesebb győzelmek egyike.
Most még csak az ifjúsági olimpiáról van szó, de ismerve az européer gondolkodást, lesz ebből több is... Bizonyára kissé irigy volt az elnök úr, hiszen neki nem adatott meg ez a szabadság a maga idejében. Irigy, mert neki nem volt hozzá bátorsága, ugyanis akkor nem futott volna be ekkora politikai karriert. Mint ahogy a Los Angeles-i olimpiai részvételt bojkottáló szavazás alól is kihúzta magát, nehogy bárki is nyílt, őszinte
– tehát: férfias – kiállást láthasson tőle pro vagy kontra.
A sunyi, karrierista emberek jellemével Schmitt ugyanúgy tíz éves mandátumra számíthat pozíciójában, mint hasonszőrű SZDSZ-es elődje. Ahogyan Antall József idején kapott nagyköveti pozícióját meg tudta tartani a „szalonképes” Horn Gyula érájában, és ahogy karriert tudott befutni a Fidesz pártfogásában, úgy – amennyiben a Fidesz elbukik négy év múlva – az őt váltó ellenzék fogja örömmel meghosszabbítani mandátumát, mint igaz, jólfésült européerét. De ne szaladjunk előre a politikai spekulációkban.
Viszont egyvalami több is lehet, mint spekuláció, ha van még büszkeség a világ nemzeteiben. Milyen szép látvány is volna, ha még ezen az ifjúsági olimpiádén, lelátónyi büszke szurkoló emelné a magasba a „Fuck schmitt!” feliratú nemzeti zászlóját. És ha nem angolul írják, az sem baj, hármat is megért. Csak kis betűvel, többet nem érdemel.
(Antidogma)