Újabb Magyar Futár-lapszemlével gazdagodik gyűjteményünk, ezúttal a zsidóságról hoztam egy rövidebb anyagot, melyben rengeteg aktualitást találunk a jelenkorra nézve is. A Magyar Futár a legnagyobb példányszámú szélsőjobboldali lap volt a Horthy-korszakban, melyet a szó szoros értelmében kissé leegyszerűsített dolog volna egyértelműen nemzetiszocialistának is nevezni.
A lap elején található glosszákban sem minden alkalommal tűntek fel a zsidók mint szereplők, igaz, tevékenységükre több cikk is rávilágított a lap élete során.
 |
Döbbenetes a hasonlóság így több mint 80 év elteltével is. Maximum annyi változott, hogy a végzetet már nem hajszolják, hanem a nagypolitikát irányítják, miközben genocídiumra ítéltek egy teljes közel-keleti népet. A „faji gőg” és a „türelmetlenség” 2025 Magyarországán is jellemző rájuk, mint ahogy a jól ismert „pökhendi hazafiaskodás” is. „Magyarabbak ők a magyarnál, patriótábbak a patriótábbnál”, melyet melldöngetve igyekeznek tudtunkra adni, miközben antiszemita maradisággal vádolják a valódi jobboldaliakat. Ez a jelenség pedig a neokonzervativizmus előretörésével jóval fajsúlyosabb, mint a két világháború között.
Ugyanúgy élvezik a belföldi és külföldi állampolgár jogait, az orbáni rendszer pedig soha nem látott mértékben kényezteti el ezeket a gázai mészárosokat.
Jövőbe látott a Magyar Futár szerkesztősége? Vagy csak ennyire nem változott semmit a helyzetük? Kicsit talán mindkettő.
A végzetet hajszolta lihegő törtetéssel a zsidóságA végzetet hajszolta lihegő törtetéssel a zsidóság, amikor vérének vad indulataival s a faji gőg és türelmetlenség sokezeréves, alattomos módszereivel furakodott bele a magyar politikába s a rágalom, a gúny, a hazugság és a pökhendi hazafiaskodás mérgeit fröcskölte szét maga körül. Senki sem volt elég jó magyar a zsidónak, csak aki már meghalt. Falkában támadtak meg mindenkit, aki igazságtalan előjogaikról a legcsendesebben is beszélni merészelt. Ijesztő hibáikból mákszemnyit sem ismertek el, haragosan üvöltöttek a közéletbe, ha gazdasági bűneiket enyhen megbíráltak és féktelen örömújjongással ünnepelték meg egy-egy ellenfelük kiesését a nyereségesnek vélt küzdelemből. A tényleges hatalom birtokosait, nyiltan sohasem támadták, de a leghűségesebb csatlósai voltak az uralkodó klikknek, védtelen, ellenzéki politikusok szellemi és erkölcsi meghajszolásában.Azt hitték, hogy másokat üldöznek s elborította agyukat az embervadászat izgalma, pedig csak végzetük felé rohantak, történelmük rejtelmes, felismerhetetlen és misztikus parancsára... A végzetüket hajszolták, lázas buzgalommal s hiábavaló volt minden intelem és emberséges tanács, az előre látható tragédia megakadályozására.A zsidó nem alkudozott a sorssal! Mindent árult, adott, vett, – fehéren és feketén, – de faji győzelmének kérdésében, hajlíthatatlan makacssággal ragaszkodott, keleti babonákba süllyedt hitének világuralmi ígéreteihez. Nem lehetett józanságra szoktatni, mert a zsidót vérig sértette a puszta féltételezése is annak, hogy oka van a csendes viselkedésre s nincs joga a magyar politika irányítására... Idegen akart maradni önként, de úgy, hogy arról senki se beszéljen s a zsidó, egy külföldi és egy belföldi állampolgár jogait együttesen élvezhesse! És annyira bízott a talmud tételein csiszolt értelmében, hogy a kettős jog s a vagyon, a jólét és a gazdasági monopóliumok megszerzésének lehetőségét vakon hitte. Minden bonyolult, spekulatív szellemi, politikai és gazdasági játékban verhetetlen volt a zsidó, csak az élet egyszerű alaptörvényeinek síkján vesztette el a csatát, – úgy, mint mindig, 5000 esztendő óta…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi Magyar Futár-lapszemlék:
