A magyarok történelmi okokból a kereszténységet ismerik, és részben a másik két ábrahámi vallást. Emiatt más népek vallását is ebből a szemszögből tudják értelmezni, ami félrevezető, mivel már a "hit" vagy "vallás" fogalmak is önmagukban a keresztény értelmezést kényszerítik ránk. A saját kulturális közegünk fölé emelkedve, a világ más vallásaira a hit mellett tekinthetünk úgy is, mint gyakorlatra, szellemi útra vagy hagyományra (vagy ezek kombinációjára).

A kereszténység középpontjában a hit áll, ugyanakkor a judaizmusban például fontosabb a vallási gyakorlat, a Tóra parancsolatainak követése, míg dogmáik nincsenek. A buddhizmus szellemi út, a megvilágosodás elérésére törekszik meditáció segítségével, a gondolatok megtisztításán keresztül. A hagyomány különösen a természetvallásokban fontos, ahol vallásalapító és szent szövegek hiányában ennek segítségével tudnak kötődni a transzcendenshez.

A természetvallások és a tételes vallások közötti különbséget úgy szokták megfogalmazni, hogy amikor a vallási/erkölcsi filozófia elér egy bizonyos bonyolultságot, akkor szükség van teológiára, és papságra, aki ezt magyarázza. Hogy ez jelent-e rangbeli különbséget, ha a japán sintót, a germán odinizmust vagy a görög hellenizmust hasonlítjuk össze a tételes vallásokkal, azt az olvasóra bízom. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a természetvallásoknak, melyek időben megelőzik a tételes vallásokat, eredetileg nem volt nevük, ugyanis elválaszthatatlannak tartották az adott nép kultúrájától.

Hogy az ábrahámi vallásokon kívül egy alternatív nézőponttal is rendelkezzünk, ismerjük meg röviden a legjobban megőrzött természetvallást, a sintót.

A sintó elnevezése a kínai shen dao (a szellemek útja) szóösszetételből ered, középpontjában a természeti szellemek (kami) és az ősök szellemének tisztelete (őskultusz) áll. A természeti szellemek befolyással vannak az ember életére, de nem istenek, nincsenek mindenhol jelen, és nem is mindenhatóak. Fontos a rituális tisztaság, a szellem és a test megtisztítása, a harmónia a természettel, valamint az erkölcs, amit a hagyomány és a tanító történetek alapján ismernek. Vallásalapítóval vagy hivatalos teológiával a sintó nem rendelkezik. A kamik tiszteletére vannak szentélyeik, és a természet körforgását követő fesztiválokat tartanak.

A magyarok ősvallása is természetvallás. A fenti értelmezési keret bemutatásának az volt a célja, hogy felismerjük, egy vallás kapcsán nem mindig az a legfontosabb kérdés, hogy miben kell hinni, vagy ki a vallásalapító, lehetséges más megközelítés is.

Az eurázsiai sztyeppe lovasnomád népeinek, a türköknek, hunoknak és mongoloknak az úgynevezett "tengrizmus" volt az ősvallása. Ma már megszilárdult a tudomány álláspontja abban, hogy a magyaroknak is ez volt az ősvallása, ami három oldalról is bizonyítható. Tudhatjuk a külföldi utazók feljegyzéseiből, a régészeti leletekből¹, valamint a Magyarságkutató Intézet által bizonyított hun-magyar közös eredetből (hiszen a hunoknak ez volt a vallása).

A tengrizmus egy olyan egyistenhívő természetvallás, amely megőrizte a történelem előtti időkből származó elképzelést, hogy a természeti jelenségeknek szellemük van (animizmus), az őskultuszt, és a táltos szerepét.

A tengrizmus elnevezés egy 19. századi kazah kutatótól ered, de ha megkérdezték volna valamelyik türk népet ezer évvel ezelőtt, hogy mi a "vallása", akkor azt mondta volna, hogy Tengri útját, vagy Tengri törvényét követi. Tengri az égi atya, magyarul az Isten, neve különböző formában számos népnél megtalálható: a türköknél Tengri, a mongoloknál Tenger, a bolgároknál Tangra, de a Tenri kifejezés még a japánoknál is égi uralkodót jelent, és a polinézek is ismernek egy Tangaroa nevű istent. A Tengri két szóból álló összetétel, a ten eget jelent a türköknél (és japánul is, kínaiul pedig tien), a (g)ri pedig embert vagy atyát.

Felmerül a kérdés, hogy ha ez a név ilyen elterjedt, akkor miért hívjuk magyarul Istennek? A magyar nyelv nem az altáji nyelvcsaládhoz tartozik, már az eurázsiai sztyeppén is nyelvi kisebbségben voltunk. Az Isten szavunk valószínűleg az is vagy isa (ős, atya) és a türk ten (vagyis ég) szóból tevődik össze. Úgy gondolom ez a legvalószínűbb, de vannak akik az Istent a perzsa jezdan, vagy a sumér istin (egyetlen) szóból eredeztetik.

Tengri tehát az égi atya, a mindenható Isten, a világegyetem teremtője, aki a pusztai népeket a gyermekeinek tekinti. Egyfajta éltető erőként is tekintenek rá, nem véletlenül mondjuk magyarul, hogy "Isten éltessen!", míg más európaiak születésnapokon azt mondják: "Isten áldjon".

Az iszlám hitre áttért türkök a mai napig Tengrinek hívják az Istent a hétköznapi beszédben. A Thuróczi-krónika fenti idézete és Anonymus is mutatja, hogy a magyarok már a kereszténység előtt ismerték az Istent, és ugyanúgy megőriztük ezt a nevet, ahogyan a türkök a Tengrit. Ezért beszélünk magyarok istenéről, míg más európai népről nem tudni, hogy például az angolok istene vagy németek istene kifejezést használnák.

Az egyistenhitre vonatkozóan több korabeli forrással rendelkezünk. Al-Bakrí arab földrajzíró mondja a magyarokról a 11. század végén:

Theophülaktosz Történelem című műve (a régi bizánci írók türknek hívták a magyarokat):

Ha valaki ennek ellenére azt mondaná, hogy a magyarok mégis több istent tiszteltek a természeti szellemek miatt, akkor felhívom rá a figyelmét, hogy a bibliában is vannak szellemi lények, angyalok, kerubok, de nem tisztelik őket istenként. Az egyistenhívő magyar hagyományt felfedezhetjük az "egyház" kifejezésünkben, és abban, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház (az unitárius) még a szentháromságot is tagadja, sőt, feszületek, szobrok vagy szent képeik sincsenek, elkerülik az emberábrázolást.

A tengrizmust követő mongolok régen minden levelet úgy kezdtek, hogy: "Az Örökkévaló Tengri hatalma által". Argún kán 1290. május 20-án az alábbi válaszlevelet írta lV. Miklós pápának azt követően, hogy a pápa megkeresztelkedésre szólította fel:

"... Azt mondod, a kán megkeresztelkedése törvényessé tehetné a hatalmát. Mi azt mondjuk: "Mi, Dzsingisz kán leszármazottai, megtartjuk a magunk helyes mongol identitását, hogy valaki megkeresztelkedik-e vagy sem, azt egyedül az Örökkévaló Tengrinek áll hatalmában eldönteni". Az emberek, akik megkeresztelkednek, és akik hozzád hasonlóan igaz és becsületes szívvel rendelkeznek, nem cselekszenek az Örökkévaló Tengri és a Messiás vallása és rendje ellen. Más emberek, akik elfeledkeznek az Örökkévaló Tengriről, nem engedelmeskednek neki, hazudnak és lopnak, nem sok van-e belőlük? Most azt mondod, megbántva érzed magad, amiért nem keresztelkedünk meg, és neheztelve gondolsz ránk. De ha valaki az Örökkévaló Tengrihez imádkozik, és igazak a gondolatai, az olyan, mintha megkeresztelkedett volna."

Mértéktartó, de világos beszéd. Az egyistenhitre hivatkozva érvelnek, ami közös vonás a kereszténységgel, ugyanakkor a tengrizmus természetvallás, más elemeinek semmi köze az ábrahámi vallásokhoz. Nem tudni, hogy az eurázsiai sztyeppe nagyobb népeinél miért alakult ki az egyistenhit, egyes tudósok szerint a vallás lekövette a világi hierarchiát, de máshol (például Egyiptomban) ezt nem látjuk.

Miután az Isten fogalmával megismerkedtünk, térjünk vissza a magyar ősvallás általánosabb elemzéséhez. Eördögh Balázs, a Szegedi Egyetem kutatója A török népek vallásai című tanulmányban² az alábbit írja:

A fent említett "ősi hitvilág" az eurázsiai sztyeppe néphite, de itt több dolgot szükséges megmagyarázni. Az eurázsiai sztyeppe egy földrajzi egység, ami Mandzsúriától Mongólián, Kazahsztánon és Ukrajnán át Magyarországig húzódik. A sztyeppe sajátossága, hogy növénytermesztésre kevésbé alkalmas, állattartással nagyobb népességszám érhető el, így állattartó lovasnomád népek lakják. Ezek a népek nem homogének, de egy kultúrával rendelkeznek. Ezt az egységes kultúrát mutatja, hogy a türköknek, hunoknak, mongoloknak és magyaroknak is a tengrizmus volt az ősvallása, amivel gyakorlatilag az összes itt élő nagyobb népet felsoroltuk. Hozzájuk képest a kisebb népek (és ide sorolhatjuk a tajga öv lakóit is, ahol már csak halászat és vadászat lehetséges, és még kisebb népesség) csak abban különböznek, hogy náluk nincs egyistenhit, a természeti szellemeket tisztelik, de ugyanaz a kultúrájuk és a néphitük, az úgynevezett sámánizmus.

A sámánizmusról tudni kell, hogy nem a sámánokról szól³. A kifejezés az eurázsiai sztyeppe természetvallását jelenti, amelynek elemei közé tartozik többek között a világfa és a háromosztatú világkép, a kettős lélekképzet, az animizmus, az őskultusz és a sámán. Egyes mítoszok, sámánénekek, vagy szertartások különbözhetnek a sztyeppei népeknél, de az előbb felsorolt elemek mindegyikben megtalálhatók. A "sámánizmus" tehát egy rossz nyugati kifejezés, aminél talán csak az rosszabb, amikor a régi magyarokat "táltoshitűnek" mondják. Egyrészt az ősvallásunk nem a hitről szólt, másrészt nem kellett hinni a táltosban, harmadrészt, ha a kifejezés csak az ősvallásunk legfontosabb elemére akar utalni, akkor még ez sem igaz, az őskultusz például fontosabb a sámánizmusban.

A magyar ősvallás nagyon sok elemét megőrizte a néprajz, a magyar krónikák, törvények, külföldi leírások, valamint régészeti leletek. Önmagában ezekből nehéz lenne összerakni az ősvallásunkat, de segíti az értelmezést, hogy a tengrizmus elszórtan ma is létezik Baskíriában, Kazahsztánban és Kirgizisztánban, a legjobb állapotban pedig Mongóliában maradt meg. Utóbbiban Japánhoz hasonló a helyzet, ahol létezik a sintó, a buddhizmus, és a kettő valamilyen keveréke. Mongóliában ugyanúgy a buddhizmus mellett maradt fenn a tengrizmus. Egy-két buddhista elem ugyan beleépült, de a két vallás elkülöníthető, mivel ismerjük külön a buddhizmust és a sámánizmust is.

Végül tehát az az állításom, hogy ha megnézzük a magyar ősvallásról megmaradt néprajzi, történeti, régészeti forrásokat, és azt látjuk, hogy ezek minden egyes eleme ráillik egyetlen vallásra, az eurázsiai sztyeppe népi hitére, azon belül is a tengrizmusra, akkor megvan a magyarok ősvallása.

Az Isten tekintetében ezt az összehasonlítást már elvégeztük, és láthattuk az egyezést. A következő részben a további elemek (világkép, animizmus, szertartások) összehasonlítására fog sor kerülni.

(A szerző olvasónk.)

Megszívlelendő, hogy a magyarságnak szemléletváltásra lenne szüksége. Sokszor úgy gondolunk magunkra, mint akik vendégek Európában, "csatlakoztunk egy klubhoz", ezért mások szabályaihoz és kultúrájához kellene igazodnunk. Ezzel szemben az igazság, hogy a magyarok már Levédiában, Etelközben, és az egykori baskír szállásterületen is Európában voltak, így az ittlétünket nem kell senki irányában igazolnunk. Ráadásul az eurázsiai sztyeppét sem hagytuk el soha (most is ott vagyunk), mivel Európával átfedésben van.

Ami a nyelvünket illeti, Makoldi Miklós, a Magyarságkutató Intézet régésze megjegyzi: a "finnugor" nyelveket nagyjából 20 millió ember beszéli, amiből 15 millió magyar, valamint egykor nem a magyarság vált el a finnugor nyelvi környezettől, hanem a hantik és manysik költöztek tőlünk északabbra. Ezek alapján tehát magyar nyelvcsaládról kellene beszélnünk, aminek a kialakulásához a finneknek például semmi közük.

A politikusok előszeretettel hivatkoznak az ezeréves magyar államiságra. Ugyanakkor a magyar nyelv és kultúra, az ősvallásunk, maga a nép és annak történelme jóval régebbi ezer évnél. Csak a fent említett nyelvi szétválás nagyjából 2600 évvel ezelőtt történt. A magyar egy nagyon régi és nemes nép, őseinknek az elmúlt ezer évet megelőző küzdelmeit úgy tudjuk elismerni, ha az államiságot megelőző magyar kultúrát és történelmet is megismerjük és emlékezetben tartjuk.

¹Fodor István: A magyarok ősi vallásáról (2004)
²A török népek vallásai (SZTE, Altajisztika Tanszék, 2014)
³A honfoglalók műveltsége (MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport, 2018, 135. o.)