Mint ismeretes, a múlt hét folyamán választották meg a Római Katolikus Egyház új pápáját. Az amerikai (de latin gyökerekkel bíró) Robert Prevost bíborosra esett a választás, aki XIV. Leó pápakánt lesz a Katolikus Egyház 267. pápája. Alighanem portálunk keresztény olvasói közül többségben vannak azok, akik azt óhajtanák, óhajtották volna, hogy az egyház Ferenc pápa után térjen vissza gyökereihez, a „felszabadítás teológiája”, a liberális-progresszív irányvonal helyett a tradíciók mellett törjön lándzsát. Ezzel kapcsolatban a legtöbbek meglehetősen szkeptikusak.
Zoom
Fotó: Guglielmo Mangiapane / Reuters
Azonban releváns a felvetés, hogy a névválasztás egy pápa esetében azért értékválasztást is szokott jelenteni, ebből kifolyólag nem érdektelen megvizsgálnunk, ki volt az előző Leó pápa. Még akkor is, ha – s ez könnyen bekövetkezhet – nem is éppen az ő szellemében fogja vezetni az egyházat Prevost, de ne szaladjunk ennyi előre, ugyanis a történelmi visszatekintő önmagában is megállja a helyét, ilyen szemmel nézzük tehát.
XIII. Leó pápát szokás a „munkások pápájaként” emlegetni. Ennek több oka van, de kétségkívül az egyik legerősebb a Rerum Novarum elnevezésű pápai enciklika. Ennek főbb állításait és eszmei tartalmát ismertetjük az alábbiakban.
Zoom
Forrás: vaticannews.va
1891-ben XIII. Leó pápa tehát egy korszakos jelentőségű dokumentumot adott ki Rerum Novarum címmel – latinul „az új dolgokról”. Ez az enciklika nemcsak a Katolikus Egyház első átfogó társadalmi tanítása volt az ipari forradalom nyomán kialakult új társadalmi viszonyokról, hanem határozott válasz is a kor egyre népszerűbbé váló eszméire, különösen a marxizmusra és a kommunizmusra.
A történelmi háttér: az „új dolgok” világa
A 19. század végére Európát mély társadalmi feszültségek jellemezték. Az iparosodás hatására a hagyományos társadalmi rend felbomlott, új osztályok - különösen a munkásság - emelkedtek fel, akik gyakran nyomorúságos körülmények között éltek. A burjánzó kapitalizmus mellett a kommunista eszmék is terjedni kezdtek, elsősorban Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista Kiáltványának hatására, amely a munkások forradalmát és a magántulajdon eltörlését hirdette. XIII. Leó felismerte, hogy az egyháznak reagálnia kell erre az új helyzetre – nemcsak lelkipásztori, hanem társadalmi és gazdasági kérdésekben is irányt kell mutatnia.
A Rerum Novarum célja és üzenete
A pápai enciklika egyszerre bírálta a vadkapitalizmust és a kommunizmust, és helyette egy harmadik, keresztény alapokon nyugvó utat ajánlott, ebből aztán több 20. századi politikai ideológia is táplálkozott, de például ez a szellemiség volt egyik alapköve Prohászka Ottokár keresztényszocialista felfogásának, az ő hungarizmusának is. Célja az volt, hogy a munkások jogait és méltóságát védelmezze, miközben megőrizze a társadalmi rendet és a magántulajdon jogát.
A Rerum Novarum egyik legerőteljesebb üzenete a kommunizmus bírálata volt. A pápa hangsúlyozta:
Az úgynevezett szocialisták [...] a közös tulajdont hirdetik, és minden egyéni tulajdon megszüntetését akarják. Ez azonban igazságtalan, és aláássa a társadalmi rendet.
A pápa szerint a magántulajdon természetes jog, amely az emberi szabadság és családi élet alapja. A kommunizmus ezzel szemben a tulajdon eltörlésére és az állam mindenhatóságára épül, ami a keresztény tanítással összeegyeztethetetlen.
Továbbá a kommunizmus osztályharcot hirdet, míg a kereszténység az együttműködésre, szolidaritásra és kölcsönös felelősségvállalásra épít. Az egyház célja nem az egyik osztály felszabadítása a másik elnyomása árán, hanem az igazságosság megteremtése az egész társadalomban.
A munkások melletti kiállás
Bár a kommunizmust elutasította, XIII. Leó határozottan kiállt a munkások jogai mellett:
  • Méltányos bérhez való jog – a munka nem árucikk, hanem emberi tevékenység, amelynek tisztességes ellenszolgáltatás jár.
  • Emberi munkakörülmények – a dolgozóknak joguk van pihenőnaphoz, észszerű munkaidőhöz és biztonságos környezethez.
  • Szakszervezetek támogatása – a munkások önszerveződését az egyház nemcsak elfogadta, hanem szükségesnek is tartotta érdekeik védelmében.
  • A család elsődlegessége – a családot a társadalom alapegységének tekinti, amelyet az államnak és a gazdasági rendszernek védenie kell.
Érdemes szemügyre vennünk a keresztény tanítás és a kommunizmus közötti éles különbségeket is. A kommunizmus meg akarta szüntetni a magántulajdont, a kereszténység védte mint természetes jogot. A bolsevik eszmék szerint a munka csak gazdasági tényező, a kereszténység szerint az emberi méltóságból fakadó tevékenység. A vörösök osztályharcot hirdettek materialista alapon, míg az egyház együttműködést, szolidaritást és erkölcsi rendet. S természetesen a kommunisták ateisták és vallásellenesek voltak.
Öröksége és mai jelentősége
A Rerum Novarum nem csupán korának szólt, hanem megalapozta a modern katolikus társadalmi tanítást. Azóta több pápa is továbbfejlesztette ezt az irányvonalat, új helyzetekhez igazítva – de az alapelvek, mint az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság, a szubszidiaritás és a szolidaritás máig érvényesek.
A dokumentum rávilágít: nem kell választanunk a vadkapitalizmus embertelensége és a kommunizmus utópisztikus ígéretei között. Létezhet olyan harmadik út, amely az emberi méltóságra, a közjóra és a keresztény erkölcsre épül – és ezt az utat már több mint 130 éve kijelölte az egyház. A kérdés sokkal inkább az, az egyház mai politikájában ez mennyire van jelen. Az én meglátásom szerint ezt is, mint oly' sok minden mást a II. Vatikáni Zsinat után, amikor a sok esetben jó és hasznos zsinati dokumentumokat teljesen félrevittek, félremagyaráztak, ezt sem vállalták fel és képviselték a maga eredeti szellemiségében. Erre pedig óriási szüksége lenne ma az emberiségnek.
Lantos János – Kuruc.info