Manapság egyre többet lehet hallani a keresztények elnyomásáról az arab és az iszlám világban. Szaporodnak azok a tudósítások, melyek Jézus követőinek meggyilkolásáról, hátrányos megkülönböztetéséről szólnak például Irakban, vagy Pakisztánban. Legutóbb az Európai Parlament nyilatkozatban kezdeményezte e gyakorlat elítélését és hathatós lépések megtételére kéri a Bizottságot.

Az iszlám országokban a keresztények ellen elkövetett atrocitások főleg a 2001-es afganisztáni és a 2003-as iraki háború után szaporodtak meg. Akkor, amikor a muszlimok többsége úgy ítéli meg, hogy saját kultúrájuk ellen visel háborút a Nyugat.

Irakban Szaddam Huszein idején a keresztény közösségek békében éltek a muszlim többség mellett. Szabadon gyakorolhatták vallásukat, az állam intézményeiben pedig egyenlő bánásmódban részesültek. Ma azonban a háború előtt mintegy 800 ezres létszámuk kevesebb, mint a felére csökkent. Többségük az ellenük elkövetett erőszak elől más arab államokba, főleg Szíriába, vagy nyugatra vándorolt. A tudósítások szerint az iraki keresztények nem csupán az általános anarchia miatt szenvednek. Emellett iszlamista csoportok szisztematikusan gyilkolják meg, űzik el őket lakhelyükről, erőszakolják meg asszonyaikat.

Az „Iraki Iszlám Állam“ nevű, az al-Kaidához köthető militáns csoport például a Bagdadhoz közeli ad-Daura város keresztény lakóit a középkorban az iszlám világban a nem muszlimokra kivetett adó, a Dzsízja megfizetésére akata kényszeríteni. Nem csoda, hogy ezeknek az embereknek a 70%-a elmenekült. Múlt hónapban militánsok kivégeztek egy káldeus papot annak három diakónusával együtt, miután azok nem voltak hajlandók az iszlámra áttérni. Egyes iszlamisták radikális, eltorzult vallásjogi értelmezései szerint a nem muszlim nőket meg lehet erőszakolni, a más vallásúakat meg is lehet ölni, ha azok megsértik a sari’át akár a legkisebb mértében is. Ez lehet a vallás nyílt gyakorlása, vagy akár az is, ha az asszonyok nem veszik fel az iszlám szerint kötelező fejkendőt.

Pakisztánban is történtek hasonló atrocitások az ott élő keresztények ellen. Az országban nem egyszer ítéltek halálra olyan muszlimokat, aki áttértek a keresztény hitre. De emellett az afgán, a szudáni, vagy a szaúdi bíróságok is halállal sújtják az iszlámot elhagyókat.

Nyugaton általában az iszlám vallás intoleranciájával magyarázzák ezeket az eseményeket. Sokszor idézeteket ragadnak ki a Koránból, azok kontextusa nélkül, melyeket aztán úgy magyaráznak, hogy a keresztények, vagy a nem muszlimok megölésére szólít. Ez azonban teljességel hamis megközelítés.

Valójában a muszlim jog szerint a keresztények (a zsidókkal és sok más vallás képviselőivel együtt) a Könyv népei közé tartoznak. Vallásukat teljesen szabadon gyakorolhatják és békében élhetnek a muszlimok földjén. Ez így is volt majdnem mindig a történelem folyamán. A gyakran ügyes kereskedő és kézműves keresztények megbecsült tagjai voltak a muszlim többségű társadalmaknak akkor, amikor Európában brutális eszközökel végezték ki a keresztséget elutasító iszlám vallásúakat. Spanyolországban a reconquista győzelme után muszlimok százezreit űzték el a keresztény fennhatóság alá került területekről.

Annak az oka, hogy az iszlám világban ma nő a keresztényekkel szembeni intolerancia, több tényezőben keresendő. Egyrészt az USA és a nyugati országok közel-keleti szerepvállalásának hatására joggal felháborodó muszlimok egy része a saját országában élő keresztényeket a „Nyugat nagyköveteinek“ tekinti. Ez azért van, mert az Iszlám követőinek többsége a vallás által határozza meg önmagát. Így a nyugati világot is a kereszténységgel azonosítják. Az iraki, vagy az afgán háború pedig a történelmi emlékezetben máig élénken megmaradó keresztes hadjáratokat idézi fel bennük.

Másrészt a saját jogértelmezésük szerinti puritán életvitelt megkövetelő iszlám mozgalmak követői a „keresztény világot“ a gyakran erkölcstelen műsorokat sugárzó, szabados életstílust hirdető amerikai és európai tévécsatornákból ismerik. Úgy gondolják, mindez kapcsolatba hozható a keresztény vallással is.

A harmadik okot a nyugati hírközlés által az iszlámról alkotott torz képben kereshetjük. A muszlimok ellen indított médiaháború természetszerűleg radikalizmushoz vezet a másik oldalon. Ennek a legnagyobb kárát pedig megint csak a vallási kisebbségek látják.

Az iszlám világban élő keresztény kisebbségek helyzete csupán akkor fog javulni, ha a Kelet-Nyugat kapcsolatok dinamikája megváltozik. Ha az olajért folytatott háborúkat a kölcsönös megértés és tisztelet váltja majd fel, akkor valószínűleg a templomok harangja sem fog senkit zavarni a muszlim többségű országokban.

(Kitekintő)