Egy pécsi klinika egyszemélyes kórtermében helyezték el a nyolc éve Berlinben élő Kertész Imrét - értesült a Bors. A 84 esztendős magyargyűlölő a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikáján fekszik, előrehaladott Parkinson-kórral kezelik az intézményben. A kórház hírzárlatot rendelt el az ügyben.
A zsidó pár hete érkezett a pécsi klinikára, ahol úgynevezett VIP-betegnek számít, egyszemélyes kórteremben helyezték el.
A Berlinben élő tehetségtelen író néhány hónapja beszélt a Der Spiegel magazinnak arról, hogy a Parkinson-kór megnehezíti az írást. Kertész néhány éve már számítógépen pötyögte be unalmas mondatait, mert a kór okozta remegés miatt nem tudott kézzel írni.
Az olvashatatlan Sorstalanság írója nyolc éve lakik a német fővárosban, Berlinben tavaly nyitották meg a Kertész Imre-archívumot. A "túlélő" szerint a kéziratoknak jobb helyük van Berlinben, mint Budapesten. – Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon – tette hozzá az interjúban.
Úgy tűnik, a német kórházakkal nem annyira elégedett, ezért Pécsett kezelteti magát. A pécsi klinika kimagasló eredményeket ért el a Parkinson-kór gyógyszeres kezelésében, ezért választotta Kertész ezt a kórházat.
– Nem mondhatok semmit, mert törvényt sértenék. Még azt sem, hogy nálunk fekszik-e a beteg – mondta Komoly Sámuel, a Pécsi Tudományegyetem neurológiai klinikájának intézetvezető professzora.
A klinika dolgozói közül azonban többen is megerősítették a lap értesülését, de azt mondták, szigorúan megtiltották nekik, hogy beszéljenek.
(Bors nyomán)
Frissítés: Hogy még jobban megértsük Kertész jellemtelenségét, amikor "gyilkosaihoz" menekül gyógyításért - részlet Lipusz Zsolt egy korábbi írásából, melyet megtűzdelt I. K.-idézetekkel:
„...Nyilvánvaló: egy kis nemzet, amely réges-rég kicsöppent a nagy folyamatból, az úgynevezett világtörténelemből, ráadásul sehogy sem sikerül megtalálnia hozzá illő, valódi szerepét a térben és időben, (s ilyen szerepe talán nincs is): az a nemzet mint nemzet őrült személyként viselkedhet csupán.”
Végül, hogy az olvasónak szemernyi kétsége se maradjon Kertész Magyarországgal szemben táplált irracionális, talmudi gyökerű gyűlöletéről, az író e sorokkal teszi fel az i-re a pontot:
„Ahogy nézem, ahogy megélem ennek az országnak az ijesztő leépülését, öngyilkos paranoiába fordulását. Ahogy naponta elidegenítenek tőle a gyűlölködés országos bajnokai, s a saját emlékeim. Ahogy növekszik az iránta táplált közönyöm. Ahogy lassan megpróbálok elszakadni tőle. A nyelv – igen, az egyetlen, ami köt. Milyen különös. Ez az idegen nyelv, az anyanyelvem. Anyanyelvem, amelyen megértem gyilkosaimat.”
Ezen idézethez aligha szükséges kommentárt fűznünk…
„Mi is választ el engem a magyar keresztény középosztálytól (amely persze inkább egy középértelmiségi réteg, semmint valóságos középosztály)? Az, hogy nekik fontos a különbség: gróf Teleki Pál zsidózik-e, vagy Szálasi Ferenc, nekem viszont nagyjából mindegy, az én számomra mindenképpen Auschwitz a végeredmény.”
S ehhez még lezárásképpen hozzáfűzi:
„Ez a nyár, 1993 forró nyara… miért emlékeztet annyira 1944 nyarára? (sic!) A köröttem bugyogó gyűlölet, a szakadatlanul tevékeny őrület. (Megj.: amelynek eszkalálódásához a kirekesztő, fajvédő, gyűlöletet szító SZDSZ-nek nyilván a legcsekélyebb mértékben sem volt köze.) A ’nemzet’ fogalma mint egy egész országra ráerőltetett szerencsétlen tudat.”
Ennyi. Innen már nincs lejjebb. Érthetetlen, hogy ez az ember miért csak nyolc éve él távol Magyarországtól, Berlinben.
Kertész közelgő, 80. születésnapja alkalmából osztotta meg egykori „hazájával” kapcsolatos gondolatait a Die Welt olvasóival. Az interjúban megerősíti azt a Valaki más című írásban már említett vallomását, miszerint „az emberi kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz.” Múltunkról, 20. századi történelmi sorsfordulóinkról, az azokkal való szembenézésről pedig a következőket mondja Kertész:
„A szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. A magyarok régi, káros szenvedélyei – a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam – jobban jellemzők, mint valaha. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek."
Kapcsolódó: Imre Kertész nem erőlteti tovább azt, ami nem megy