Persze, hogyne.

Gondolkodtunk egyébként, hogy ez helyes-e, udvarias-e, hiszen a választópolgárok jelentős része középkorú vagy idősebb. A mai világban talán már nem annyira szúrja ez a szemet. Azt mondják a szakembereink is, hogy ez rendben van, és szerintem a kampányban is bejött.

Nem nagyon tudok erre válaszolni. Csak a plakátkampány végeztével lesznek pontos számaink. Szándékosan nem is foglalkoztam vele.

A pártigazgató hatáskörébe utaltam ezt a kérdést. Nem tudok pontos összeget mondani, tippelni meg nem hiszem, hogy szükséges. De piaci tárgyalásokat folytattunk. Az Állami Számvevőszék felé majd el kell számolnunk természetesen.

Az nem egy pártdöntés volt.

A Barikád tulajdonosa, Forrai Richárd, aki nekem egyébként személyes jó ismerősöm, tehát ráláttam arra, hogy mi zajlott. Anélkül, hogy reklámbevételekhez tudna jutni – és a mai világban a reklámpiac egy félelem által fogvatartott közeg – nem lehet fenntartani egy hetilapot, tehát ráfizetéses volt.

A Zsúrpubi nem a Jobbik lapja... az Alfahír sem, bár úgy-ahogy vállalja a Jobbik szimpátiáját.

Mi ezt nem vállaltuk soha, én nem tartom magam zsúrpubinak. Ha meg kellene neveznem zsúrpubikat a magyar közéletben, akkor Habony Árpád és Rogán Antal sokkal inkább zsúrpubi, mint én.

Akkor ők egyoldalúan vállalták fel ezt? Mégis csak egy lightosabb Alfahírnek tűnik az oldal.

Egy lightosabb Alfahíren nem tudom, hogy Kéri László publikálna-e.

Persze, képben vagyok, sőt, a főszerkesztőt, Béres Ferencet személyesen is ismerem az egyetemről. De a Zsúrpubira én azt mondanám inkább, hogy ellenzéki.

Az nagyon ellenzéki. Annyira, hogy ott még én is folyamatosan kapom az ívet. Kialakult egyfajta közérzet a politika és a média szereplői között, hogy a Kuruc.info a Jobbiknak egyfajta pártlapja, de ez soha nem volt így. Nekem soha nem volt ráhatásom a Kuruc.infóra.

Megmondom őszintén, nem olvastam már nagyon rég a Kuruc.infót.

Nagyon eklektikus oldal a Kuruc.info. Megjelennek rajta nyíltan náci és nyíltan fasiszta, és sokszor nagyon vulgáris tartalmak is, amikkel sem akkor, sem most nem tudtam azonosulni.

Erre mondtam, hogy az ilyen jellegű nyílt náci propagandával sem korábban – a néppártosodás előtti időben –, sem most nem tudok azonosulni.

Nem szeretem ezeket a címkézéseket.

Nem, csak azt, hogy jelennek meg ott nyíltan náci tartalmak. Nem az én dolgom, hogy a szerzőket minősítsem, és az elmúlt években nem is olvasom a Kuruc.infót.

Nem, az egy hiba volt. De túl az ifjonti héven, azért a kereskedelmi televíziók tudatromboló hatása szerintem ma is áll. Lehetne szórakoztató műsorokat úgy is csinálni, hogy közben értéket teremtünk, vagy legalább nem rombolunk értékeket. Ez inkább egy morális felháborodásból fakadt, semmint politikaiból, hiszen akkor sem voltunk a kereskedelmi televíziók kedvencei és most sem vagyunk azok – főleg nem a TV2-é.

Nekem a valóságshow-val se lenne bajom, mert a műfajban lenne érdekesség és potenciál. Az, hogy embereket társas helyzetekben nézünk, hogy ki hogyan reagál, nagyon izgalmas dolog. Csak ez már arról szól, hogy embereket belekényszerítünk altesti szituációkba, az egyszeri fogyasztó pedig odahaza csorgatja a nyálát.

Ha lenne politikusok számára, akkor lehet, hogy elvállalnám, igen.

Mi közszolgálati médiát teremtenénk, mert a Fidesz megszüntette a közszolgálati médiát. Kétféle megoldást látok: amennyire csak lehet, elzárni a pártoktól a közmédiát és a szakmaiságra bízni, vagy politikai megegyezéssel felosztani az ezzel kapcsolatos döntési kompetenciákat. De ahogy most ki van sajátítva, az nem jó. Néhány év múlva nagyon ciki lesz azoknak, akik most ott dolgoznak.

Én voltam az első!

Nem, csak furcsa, hogy a Momentum ezt bedobta nemrég, és hetekig erről szólt a sajtó, miközben én a Vona '18 sorozatban ezt már február elején bejelentettem. De mindegy. A javaslatra térve ez azért lenne fontos, mert az adott személy számára a miniszterelnöki pozíció nyolc év alatt lehetőséget ad arra, hogy az ember kibontsa önmagát, megmutassa, hogy mire képes. Ennyi az országnak is bőven elég.

Igen, korkedvezményes politikai nyugdíjba. (Nevet.) De komolyan, ez Orbán Viktorra úgysem lenne érvényes, hiszen ő már tizenkét évet volt miniszterelnök. Ezt magunkra meg a jövőre nézve tartjuk egyfajta önkorlátozásként érvényesnek. Tanulva abból a hibából, ami történt a miniszterelnök körül, mert rajta jól látható egyfajta emberi, szellemi leépülés.

Ez a Simicska Lajos-Vona Gábor-kapcsolat már óriásplakátokon is szerepel az országban. De azon kívül, hogy Simicska Lajos bejelentette, hogy a Jobbikkal szimpatizál, ennek milyen alapja van?

Elég sok mindenkinek ott kéne lennie. Ha a Jobbik kormányra kerül, mindenkire vonatkozni fognak az elszámoltatással kapcsolatos jogi változások és politikai lépések, aki a szabályozás hatókörébe beletartozik – legyen az akár Simicska Lajos. Nincsenek szent tehenek.

Nem Simicska jelenti most a legnagyobb veszélyt a magyar demokráciára meg politikára, hanem sokkal inkább Mészáros Lőrinc és az ő miniszterelnökkel való kapcsolata. Simicska Lajos idején azt lehetett érezni, hogy van két ember, akik irányítják az országot; az egyik a gazdaságért, a másik a politikáért felel. Most azt látjuk, hogy Orbán Viktornak van egy strómanja Mészáros Lőrinc személyében, akin keresztül a személyes vagyonát gyarapítja. Sok minden van, amit egyszer beadtunk, aztán nem adtuk be újra, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen változás állt volna be.

Nincs még a törvényről döntés, és teljesen más volt annak a kontextusa.

Én nem feltétlenül ragaszkodom ehhez az „ügynök szervezet” megnevezéshez. De az, hogy a civil szervezetek működése, különösen külföldi támogatása legyen átlátható, számomra továbbra is evidencia. De a jelenlegi belpolitikai helyzetben a Fidesz tevékenysége láttán félő, hogy ez nem csak a civilekről szólna, hanem olyan antidemokratikus folyamatról, amihez mi nem biztos, hogy szeretnénk asszisztálni. Ha a törvényjavaslat olyan lesz, ami részünkről támogatható, támogatni fogjuk.

Van egy ilyen aggodalom.

Lehet, hogy tanultunk Répássy Róbert érveléséből. De nem csak ezzel szoktunk érvelni, hanem azzal is, hogy ha a civil szervezetek működését tisztába akarjuk tenni, akkor valószínűleg a CÖF-fel kellene kezdeni. Most kiderült, hogy az MVM-től „csekély” 508 milliót kapott a mi pénzünkből arra, hogy aztán teleplakátolja az országot bohócos óriásplakátokkal. Most nem a sértettség beszél belőlem, mivel én is szerepeltem ezeken a plakátokon. Hanem, hogy ebből a pénzből nem beteg gyerekek gyógyítását, szegény emberek segítését, vagy állatvédő szervezetek munkáját támogatta az MVM.

Ez már cinizmus. De tényleg vannak olyan szervezetek, akik a saját pénzükből embereket, kutyákat, macskákat vagy műemlékeket mentenek mindenféle anyagi segítség nélkül. A CÖF meg nem csinál mást, mint a Fidesz által kiszervezett politikai tevékenységet elvégzi, és erre 508 millió forintot kap az adófizetők pénzéből.

Ez én vagyok, és mindig bánt, hogy nincs utána a folytatás. Ezt egy török egyetemen mondtam, ahová meghívtak: éppen arról beszéltem, hogy nekem mennyire szimpatikus, hogy Törökországban az emberek megtaláltak a mindennapi élet és a vallás között egyfajta egyensúlyt. Azzal folytattam a mondatot, hogy ezt én keresztényként mondom, akinek nagyon fáj, hogy az európai mindennapokból a keresztény vallás értékei kivesztek.

Abban a kontextusban igen, de nyilván annyira szét lett már trollkodva ez a mondat, hogy nehéz így utólag magyarázkodni, pedig szerintem nincs is miért. Másrészt ami most történik Európában – akár a migráció, akár a terrorizmus kapcsán – az átalakította az embereknek az iszlámhoz való viszonyát.

Holott azt tudni kell, hogy másfél milliárd muszlim ember van a világban, és ezeknek a nagy része békés, tisztességes, becsületes ember, aki senkinek nem akarja levágni a fejét és senkit nem akar felrobbantani, hanem hisz egy istenben és éli a mindennapjait. Én nagyon fontosnak tartom, hogy a migrációtól és a terrorizmustól Magyarországot megkíméljük, de megkíméljük attól is magunkat, hogy bárkinek a vallásába belegázoljunk, legyen az muszlim, zsidó, hindu vagy buddhista.

Először is minden felekezetnek küldtünk karácsonyi üdvözletet, a zsidó felekezeteknek pedig hanukaüdvözletet.

Nem, sőt! Gyöngyösi nyilatkozata egy nagyon szerencsétlen dolog volt: ott ugye a kettős állampolgárságról beszélt, és izraeli állampolgárokra célzott volna, de rettenetesen rosszul jött ki neki az a mondat, sajnos félreérthető volt. Elnézést is kért utána, és elmondta, hogyan értette; de persze ez utána már senkit se érdekelt, és beindult a politikai gőzhenger ellenünk.

Ezt a nyilatkozatot akkor se vállaltuk és azóta sem vállaljuk. Már számtalanszor nyilatkoztam arról, hogy nekem feltett szándékom, hogy a zsidó közösségekkel megpróbáljak párbeszédet kialakítani. Hála Istennek úgy tűnik, hogy van erre fogadókészség is. Nem lesz egyszerű, Köves Slomó válaszát pedig egy picit pártpolitikailag motivált válasznak értékeltem.

Én el se engedtem volna! Amikor Szegedi Csanád származása kiderült, tartottam egy sajtótájékoztatót, ahol elmondtam: a Jobbikban nem azt nézzük, hogy kinek milyen a származása, hanem, hogy mit tesz le a közösségnek és a nemzetnek az asztalára. Tehát kiálltam mellette. Az, hogy utána távozott, amiatt volt, hogy egy korrupciógyanús ügy kapcsán ő maga döntött így. Ezt akkor már persze én sem akadályoztam. Nagyon sajnáltam, mert egy nagyszerű lehetőség lett volna a Jobbik és az ő számára is, hogy a zsidó identitását és a jobbikos identitását egyszerre élje meg.

Nem, nem, arra nincs szükség. Most is vannak zsidó tagjaink, egyik szóvivőnk, Jakab Péter ugyanúgy holokauszttúlélő nagyszülőknek az unokája.

Nem. A Szegedi Csanád-ügy alatt megkeresett engem és elmondta. Én meg mondtam neki, hogy Péter, az egyik legtehetségesebb politikusunk vagy, semmi gond, a származás nem számít, megyünk tovább.

Szerintem használjuk nyugodtan a cigány szót: ez a magyar nyelvben egy régóta használt kifejezés, például Országos Cigány Önkormányzat volt korábban a szervezetnek is a hivatalos megnevezése. Az, hogy a cigány szóhoz sok negatív asszociáció társul...

Pont ezen kellene változtatni, hogy ne tapadjon ennyi minden hozzá.

Cigánybűnözés alatt mi akkor is és most is annyit értünk, amit a kriminológia tanít róla. Vagyis vannak olyan bűnelkövetési formák, amelynek a jegyeiből arra lehet következtetni, hogy az elkövetők valamelyik etnikumhoz tartoznak. Ilyen értelemben van cigánybűnözés. Van olyan is, hogy fiatalkorú-bűnözés, női bűnözés.

De ha az az ára annak, hogy a magyar-cigány együttélésben előrelépjünk, hogy ezt a kifejezést ne használjuk, akkor én ehhez sem ragaszkodom görcsösen. Csak mindenki leragadt ezen, ezt a gumicsontot rágta ahelyett, hogy a lényegről beszéltünk volna: hogy mi a probléma, és hogyan lehet ezen változtatni. Mert azt azért nem lehet letagadni, hogy ha bemegyünk egy büntetés-végrehajtási intézetbe, akkor sajnos a társadalmi arányuknál jóval magasabb számban cigány származású emberekkel fogunk találkozni az elítéltek körében.

Szerintem magyarok. De azt ugye nem tagadjuk le, hogy van egy olyan kisebbség Magyarországon, hogy cigányság? Ők magyar állampolgárok, Magyarországon születtek, magyarul beszélnek. Pont arról szólna a magyar-cigány együttélés programja a mi részünkről, hogy a felnövekvő cigány gyerekek számára a magyar identitást erősítsük. Ez is kicsit furcsa: néha úgy tűnik, mintha én lennék felelős azért, hogy itt tart a magyar-cigány együttélés.

Én, vagy a Jobbik, aki – lehet, hogy néha keresetlen szavakkal vagy túlszaladva bizonyos normákon, de – elkezdett erről őszintén beszélni. Szerintem nem mi vagyunk ezért a felelősek, hanem azok, akik az elmúlt huszonhét évben  lényegében szavazógépnek használták a cigányságot. Most is fennáll sajnos annak a veszélye, hogy egyes választókerületekben a cigányságra bizonyos politikai erők úgy tekintenek majd, mint akik olcsón megvásárolható szavazópolgárok. Ez pedig egy nagyon komoly demokráciadeficit.

Na, végre valami lazítás!

Nem tudom.

Nem. Akár hiszed, akár nem, én életemben nem hallgattam...

Nemzeti rockot hallgattam, persze.

Egészséges Fejbőr nem volt jobbikos tüntetésen. A jobbikos rendezvényeken Kárpátia, Ismerős Arcok, Romantikus Erőszak, Hungarica – amik nemzeti rockzenekarok – szoktak szólni, de szkinhed zenekarok nem lépnek fel a rendezvényeinken.

Nem. Hallottam már ilyen dalokat, azért nem burokban nőttem fel, de ezt a dalt nem ismerem.

Én nem egészen értem, hogy a Ripost ezt hogyan gondolta, vagy mire értették. De nem volt jó a címlap szerintem. Bár a Ripostnak egyetlen címlapja sem jó.

Nem.

Nem, hanem mert más a filozófiánk ez ügyben. A szociálpolitika, és a bérpolitika két külön dolog, de mindkettőnek az a célja, hogy az embereket a társadalom hasznos részévé tegye. Szerintem az alapjövedelem egy rossz üzenet: azt üzeni, hogy van ingyen pénz. Ha elindulunk ezen a vonalon, akkor ennek nagyon nehéz lesz megálljt parancsolni. Mi inkább a bérunió irányába indultunk, a bérek európai szintű felzárkózása irányába.

Nem.

Miért lenne? A mi kezdeményezésünk nem erről szól, hanem arról, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet vegyék fel az EU alapelvei közé. Ott van a tőke, a szolgáltatások, az áruk és a személyek szabad áramlása mint elvek, de gyakorlatilag ezek sem áramlanak szabadon a jövedelmi különbségek miatt. A magyar fiatalok nem szabadon áramlanak nyugatra, hanem kényszerből, éppen azért, mert egyenlőtlenek az életkörülmények.

Nem, egyáltalán nem. A bizottság befogadta ezt a kezdeményezést.

Ennek a veszélye sajnos fennáll. Az Európai Unió működése ilyen értelemben valóban hiányos. Az úgynevezett „európai népszavazás” – mert ugye így hívja a köznyelv – valóban messze van a népszavazástól, de ez nem az én szégyenem. Mi a lehető legmagasabb fórumot kerestük, hogy ezért az ügyért küzdjünk. Az első lépést megtettük és ez a lényeg.

Hú, hát szerintem négy-öt éve voltam utoljára. Nincs semmi bajom a Szigettel, csak valahogy mindig úgy jött ki, hogy a nyár azon részében más programom volt. Lehet, hogy már öregszem is.

FankaDelinek nagyon tisztelem a munkásságát, de azért nem tudok felelősséget vállalni minden mondatáért.

Nem volt erről elnökségi döntés. Ez az ő személyes döntése volt. Én FankaDelit nagyon kedvelem, sok értékes dolgot mondott ki a számaiban, de szerintem Orbán Viktor sem mindig szokta értékelni Ákosnak a dalszövegeit – akinek egyébként szintén szeretem a dalait –, én se vállalkozom arra, hogy FankaDeli-interpretátor legyek.

Ez nem a vonuláson múlik. Én is szeretném, ha a szovjet emlékmű át lenne helyezve, de látni kell, hogy ez nagyon komoly érzékenységét sérti az orosz félnek. Ezt megtapasztaltam, az előző ciklusban az orosz-magyar baráti tagozat elnökeként voltam ugyanis a nagykövetségen ez ügyben tárgyalni.

Nekem se tetszett az az ügy, sőt inkább riasztónak találtam. Lehet, hogy nem szólalt meg a párt hivatalosan, de a párton belül sem okozott ezzel Magomed úr osztatlan örömöt. A Jobbik szeretné az orosz emlékművet áthelyeztetni, de ezt tárgyalásos úton kell megoldani. Az én nagyapám is egy ilyen hadisírban fekszik (a Szabadság téri emlékmű alatt nincsenek katonák eltemetve - Kuruc.info szerk.) Erdély területén, és nekem sem esett jól, hogy a gondozását a román állam annyira nem tartotta fontosnak – szóval megértem az ilyen jellegű érzékenységet, de mindenkinek át kell érezni a másikét is. Egy biztos: annak az emlékműnek nem ott van a méltó helye.

Nem.

Ha Budapest főpolgármestere lennék, nem engedélyezném. A homoszexualitás magánügy, a homoszexuális embereknek mindenféle olyan jogot biztosít a jelen pillanatban is a magyar állam, ami minden embert megillet. Én a Pride-ot már inkább provokációnak tartom, mint egy büszkeségmenetnek. Évről évre – sajnos sok diplomatával és celebbel kiegészülve – más emberek értékrendjét sértegetik; nem mondom, hogy az összes felvonuló, de a felvonulók egy része szinte sportot űz ebből. Azt hiszem, hogy a Pride inkább árt a homoszexuálisok ügyének, mint használ.

Nem mismásolunk. Én Szél Bernadettnek írtam egy nyílt levelet, és abban leírtam, hogy nem támogatjuk ezt a népszavazást. Azóta volt is egy vitánk egy egyetemi klubban, ott is elmondtam. Mi a népszavazásnak hívei vagyunk, és ha az NVB átengedi, akkor mi is azt mondjuk, hogy ezt tartsuk meg. De miről népszavazunk itt pontosan? Megkérjük a magyar állampolgárokat, hogy a magyar energiamix jövőjét illetően hozzanak felelős döntést, miközben az egész teljesen át van politizálva.

Most arról szavazunk, hogy kell-e az atomenergia; arról, hogy az oroszokkal jóban vagyunk-e vagy sem; arról, hogy Paksot bővítsük-e vagy sem; vagy, hogy vegyünk-e fel hitelt és nyilvánossá tegyük-e a szerződést? Ha ez egy normális ország lenne, és pénzügyileg meg politikailag minden rendben lenne – akkor sem támogatnám ezt a népszavazást, de így meg inkább árt, mint használ.

Nem. Pont ez az, hogy miről szavazzunk? Ha arról, hogy vegyünk-e fel erről ekkora hitelt, akkor azt támogatom.

Én sem venném a bátorságot – pedig politikusként azért foglalkoztam Paks II-vel –, hogy megmondjam, hogy Magyarország számára a jövőben mi az ideális energiamix.

Meg fogom kérdezni a szakembereket.

A Jobbik annyit mondott ez ügyben, hogy a szerződés pénzügyi részét nyilvánosságra fogja hozni, és amennyiben az nem tiszta, akkor a pénzügyi részét felmondjuk. A szakmai részéről pedig szakmai döntést kell hozni. Mi sem ádáz ellenségei nem vagyunk az atomenergiának, sem megszállott támogatói.

Biztos van ilyen folyamat is.

Azt nem tudjuk. Egy néppárt túllép a jobboldali-baloldali kategóriákon. Mindenhonnan tudunk hozni, és mindenki tud tőlünk rabolni. Arra, hogy a tábor nem nőtt érdemben az elmúlt időszakban, azt tudom mondani, hogy 2018-ban kell majd feltenni ezt a kérdést. A Jobbik népszerűsége nagy mértékben növekedni fog, és azért dolgozom, hogy ez egyet jelentsen a választási győzelmünkkel.

A Fidesznek negyvenhárom százalékkal kétharmada lett. Harminc százalékkal már választást lehet nyerni a jelenlegi választási rendszerben.

A jelenlegi felhozatalból senkivel.

Az LMP-vel van egy kölcsönös tisztelet egymás iránt, ami még Schiffer András regnálásából fakad: ő volt az, akiben megvolt az a fajta bátorság, nyitottság, hogy elkezdjünk vitázni egymással. Magyarország politikai életének nagyon jót tenne, ha az elmúlt ciklusok politikai vitáit nem az MSZP és a Fidesz folytatta volna le, hanem a Jobbik és az LMP. Sokkal életképesebb vitákat folytatunk.

A Momentumról még az is kérdéses, hogy a parlamentbe bejutnak-e 2018-ban.

Szerintem sokkal könnyebb eljutni nulláról négy százalékra, mint négyről ötre vagy hatra. Az egy dolog, hogy volt valakinek egy jó akciója – ők a fővárosban meg tudták mutatni magukat, és le a kalappal a politikai teljesítményük előtt, bár a céllal magával nem értettem egyet.

A nagy kihívás az, amikor elkezdenek vidéki alapszervezeteket alapítani; ezt az LMP sem tudta megoldani két ciklus után. Hiába van 21. századi médiakommunikáció, a szervezettség egy politikai párt szempontjából alapvető. Akkor tudom majd a Momentumot komolyan venni, ha lemennek a momentumosok Balmazújvárosba és lesz ott öt emberük.

Ő is látja meg én is átlátom – nyilván egyikünk sem ma kezdte ezt a szakmát –, hogy a Magyar Idők azért hívja meg Toroczkai Lászlót, hogy a kellemetlen kérdéseikre adott válaszaival azt tudja bizonyítani, hogy a Jobbikban megosztottság van.

Mi nem szoktunk elfutni. Én nem mondom meg egy alelnöknek, hogy kinek nyilatkozzon. Az MSZP az, aki ilyen zsákutcába ment bele. Ha a Magyar Idők nyilatkozatot kér Toroczkaitól, akkor nyilatkozik nekik.

Volt, hogyne, le is mentem Ásotthalomra, és elmondtam neki, hogy nem értek egyet ezzel a döntésével.

Nem, hanem olyan országot teremtünk, ahol ez nem vetődik föl.

Ahol Magyarország megőrzi a kulturális homogenitását. Én a magyarországi muszlimokkal nagyon jó kapcsolatban vagyok, akik ma velünk élnek, értékes tagjai a társadalomnak. Egyébként most én vagyok a magyar-török baráti tagozat elnöke. Ez is jelzi, hogy nyitott vagyok a párbeszédre, a kölcsönös megértésre. A török-magyar kapcsolatok pedig virágzóak. Bár a jelen helyzetben Erdogan néhány lépése miatt nem egyszerű a török-magyar kapcsolatok erősítéséért dolgozni.

Ez Törökország belügye. Törökország és Magyarország kapcsolatát olyan fontosnak tartom, hogy tartózkodom attól, hogy ottani belpolitikai folyamatokat kommentáljak. Mégis csak leendő kormánypárt vagyunk, legyünk óvatosak diplomáciailag ilyen kérdésben. Annyit azért elmondhatok, hogy aggodalommal figyelem a törökországi eseményeket. Törökországért is aggódom és miattunk is.

Ez a kérdés nem aktuális. Jelenleg szerintem Törökország sem akar az EU tagja lenni, és az EU sem akarja, hogy Törökország a része legyen. A török EU-csatlakozás úgy tűnik, már a kezdetektől fogva mindkét fél részéről inkább egy PR-akció volt. Nem láttam valós szándékot Brüsszel részéről.

Hú, ezt valaki már mondta.

Török Gábor mondta? De a válasz: nem. Sokan úgy tekintenek most rám, mint egy opportunista politikai vállalkozóra, aki réseket keres a közéletben, és azokat próbálja betölteni. Én úgy éltem meg mindezt, ami a Jobbik körül zajlott, mint ennek a közösségnek és benne saját magamnak a politikai fejlődését. Amit mi megtettünk, azt vállaljuk, még akkor is, ha ma már nem is értünk vele egyet teljesen. De sem akkor, sem most nem politikai termékeket gyártottunk, hanem vezet bennünket egy őszinte szándék ennek az országnak a jobbá tételére.

Ebben a kontinuitást az adja, hogy a Jobbik minden magyar embert akar képviselni, és olyanokat akar egy közösségbe összefogni, akik a hazájukért hajlandók áldozatokat is hozni: akik nem kivenni akarnak ebből a közösségből, hanem beletenni. A Jobbik a kezdetek kezdetén egy radikális, fiatalos, tabudöntögető, sokszor a határokat jócskán túllépő politikai közösség volt. De akkor is őszinte volt. Ma egy nemzeti néppárt. És most is őszinte.

Ezek megtörténtek, ezeket nem akarom kitörölni a múltunkból. Sokkal érdekesebb, hogy merre tart a Jobbik, mint az, hogy honnan jön. Nagyon kevés olyan ember és közösség van, amely nem változik az élete során – ami nem változik, az meghalt. A kérdés, hogy jó irányba változott-e a Jobbik. Szerintem igen.