Bodrogkeresztúr már évek óta haszidzsidó-nyomás alatt szenved, évről évre zarándokolnak zsidók tízezrei a faluba. Szemlátomást úgy járnak-kelnek ott, mintha rájuk nem vonatkozna semmilyen írott, vagy íratlan szabály. Az ok, hogy a falu temetőjében nyugszik az úgynevezett „csodarabbi”, s ilyenkor áprilisban van halálának évfordulója. Az esetnek és kivételezett helyzetüknek külön pikantériát ad, hogy idén elvileg ilyen eseményeket Magyarországon egész egyszerűen nem lehet tartani a járványügyi intézkedések között. Míg például a Demokratikus Koalíció még a templomokat is bezárná, az is szúrja szemüket, ha a nap valamely szakában egy keresztény hívő betér imádkozni, a többezres zsidó csődület valahogy nem zavarja őket.
Ahogy halljuk, a távolságtartást és a maszkviselést nemigen tartják be egyébként a Bodrogkeresztúrra érkező zsidók, és legalább alapszinten szükséges tisztában lennünk a haszid zsidó vallási irányzat tételeivel, hogy megértsük, miért viselkednek olyan harsányan és kirívóan közösségellenesen. Úgy tartják, azzal élnek Istennek tetsző életet, ha folyamatosan kifejezik feléje hálájukat, örömködnek, hangoskodnak, mulatoznak. És ebben nyilván segítségükre van az alkohol is…
Információink szerint azonban a zsidók meglehetősen komolyan veszik a biztonságot. Úgy tudjuk, saját biztonsági szolgálattal vannak jelen a helyszínen, ezeknél a „biztonsági őröknél” pedig bilincs és gázspré is található. Bár ilyennel egy magyarországi átlagos biztonsági őr nem rendelkezhetne, azt mondják, nekik erre engedélyük van, meg van beszélve a rendőrséggel. Sőt, megtörtént az az egészen elképesztő eset is, hogy Bodrogkeresztúr polgármesterét, miközben a faluban igyekezett a dolgára, megállították (állítólag nem ismerték fel, hogy ő az), és szó szerint igazoltatni akarták, hogy mi járatban, hová megy, mit csinál, és így tovább.
A fenti eset még szerdán történt, ám egyöntetű vélemény, hogy a csütörtöki nap volt a „fénypont”, mint megosztották velünk helyi forrásaink, „többen voltak csütörtökön, ez látható volt”.
Úgy tűnik azonban, hogy az igazoltatós incidens dacára mégis szerették volna bevonni a polgármestert is, a haszid zsidó hitközség vezetője egy kétnyelvű tájékoztatót adott át neki, és arra kérte, hogy segítsen szétosztani a lakosok között. Nagy volt a rendőr jelenlét, ez kétségtelen, nagyon sok igazoltatás történt. Ám ennél komolyabbról nem tudunk, állítólag azt figyelték csak a rendőrök, hogy kinek van engedélye, kinek nincs. Érdemes azonban elidőznünk ennél a bizonyos engedélynél. Ez ugyanis nem más, mint – a feltételezések szerint – a minisztérium által kiadott engedély, melynek szellemében jogszerű a tömeges zsidó összejövetel, rájuk nem vonatkoznak a járványügyi korlátozások.
A korábbi évekkel ellentétben kissé nehezebb megsaccolni, hányan tartózkodnak Bodrogkeresztúron, mert a házakba, sátrakba tömörülnek. Oda pedig nem igen lehet belátni. De vitán felül több ezer haszid zsidóról lehet szó. Ennek ellenére az atrocitások azért nem maradtak el, még úgy sem, hogy az évek alatt a bodrogkeresztúriak eljutottak arra a pontra, hogy „három napig inkább ki sem mennek az utcára már”. Másik esetről is tudunk azonban, hogy az izraeli biztonsági szolgálatosok munkába igyekvő magyart vegzáltak.
Vagy, hogy egy másik esetet említsünk, beparkoltak az élelmiszer bolt elé, az egyik boltos mesélte, hogy az egyik vevő autójának a tetejére tették a vodkásüvegeket, és ott iszogattak. Érthetően ez zavarta az autó tulajdonosát…
Kérdésünkre, hogy mi az általános vélemény a bodrogkeresztúriak körében, azt felelték helyiek, hogy változást szeretnének. Jelentős számban vannak azok, akik azt szeretnék, hogy ez egyáltalán ne legyen. Akik mérsékeltebb nézeten vannak, azaz, hogy ezt megtiltani azért teljesen nem lehet, ők sem elégedettek a helyzettel. Olyan keretek közé szeretnék szorítani, hogy az ezerfős település ne szenvedjen egy héten keresztül az akár 10-12 ezer haszid zsidó ottléte miatt. Legyen a rendezvénynek felelőse, mert akik eddig szervezték, ők csak hárították, hogy ők nem hívnak ide senkit, „azok csak maguktól jönnek”. Fizessék ki az önkormányzatnak a területhasználati díjat, legyen hivatalos a vendéglátás, fizessenek adót az önkormányzatnak, röviden összefoglalva:
ugyanaz vonatkozzon rájuk is, mint ami ránk, bodrogkeresztúri lakosokra, ez volna a lényeg.
Az üggyel kapcsolatban ismét megkérdeztük Rozgonyi István polgármestert is, aki azonban vulgárisan beszélt a kialakult helyzetről, majd váratlanul letette a telefont.
A Kuruc.info hasábjain 2020 februárjában kezdtünk komolyabban foglalkozni az üggyel, s beszédes, hogy ekkor még járványhelyzet nem lévén rajtunk kívül senkit nem érdekelt az egyre nagyobb bajban lévő település ügye. Most hétfőn ismét lehoztunk egy anyagot a járványhelyzet ellenére gyülekező zsidókról, majd ezt követően, másnap, több országos médiumban is szerepet kapott Bodrogkeresztúr, persze „politikailag korrekt” felütéssel.
A helyzet tarthatatlanságának mivolta kiválóan rámutat, kik vannak igazán „otthon”, Magyarországon. Kik azok, akiknek valójában mindent lehet, amíg a magyar kis- és középvállalkozások a járvány súlya alatt haldokolnak. Az „erős és független Magyarország” ócska hazugsága és a valódi, rút valóság a héten Bodrogkeresztúron fedte fel magát, vélhetően nem utoljára. Hiába, semmilyen látszatot nem lehet örökké fenntartani...
Lantos János, Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Képgalériánk: