Kassai Lajosnak a lovasíjászat terén, annak magas szintű művelésében és oktatásában nyújtott évtizedes tevékenységét elismerjük és méltatjuk, azonban fontosnak tartjuk ettől elválasztani az ő közélettel kapcsolatos megnyilvánulásait. Ugyanis számos politikai és létszemléleti kérdésben nem értünk egyet vele. Kassai Lajos legutóbbi, Partizán médiában tett szereplése rávilágított arra, hogy létszemléletileg és világnézetileg ő is a modernitást képviseli, a vallásokat elveti, haladást feltételez a világban, ráadásul az LMBTQP-lobbi egyes célkitűzéseit ő is vallja. A hivatkozott beszélgetést annyiban pozitívnak tartjuk, hogy a pártpolitikán túlmutat. A pártokon kívüli civilek, civilszervezetek, aktivisták, gondolkodók állásfoglalásai sokszor hitelesebbek és fontosabbak, mint a pártoké. Azt is sajnálatosnak tartjuk, hogy az LMBTQP-témát szinte csak pártérdekek mentén képesek értelmezni a közbeszédben is. A téma összetettsége okán bővebb okfejtést vagyunk kénytelenek közzétenni.

Okfejtésünket formai és technikai kérdésekkel kezdjük:

Sem a nyilvános sajtómegjelenést, sem a nézetek ütköztetését nem tartjuk problémásnak, épp ellenkezőleg. A média szerepe az, hogy felületet biztosítson a közéleti szereplőknek, utóbbiaké pedig az, hogy ezen fórumok igénybevételével formálhassák a közgondolkozást. Mindez igaz függetlenül attól, hogy melyik fél vette fel a másikkal a kapcsolatot. Jelen esetben kritikánk tárgya nem a riport létrejötte, hanem Kassai Lajos célja a beszélgetés életre hívása kapcsán, ugyanis az általa felsorolt világnézeti és életvezetési különbözőségek ellenére is azt vélelmezi, hogy konstruktív párbeszéd jöhet létre „a nagy magyar univerzum két legtávolabbi pontja közt”, ahogy megfogalmazta azt Kassai Lajos.

Ez a feltételezés egyrészt naivitásról árulkodik, másrészt egy disztópikus képet fest le. Naivitás azt feltételezni, hogy kulturális érettség függvénye az ellentétes alapértékek egymáshoz való közelítése, ebbe az irányba törekedni pedig egy disztópia állapotát tárja elénk, ahol az elvek olyannyira elvesztik jelentőségüket, hogy a végletek is kibékíthetővé válnak. A metapolitikai jobb és baloldaliság közt olyan szakadék tátong, mely nem áthidalható. Konstruktív vitának abban az esetben van helye, ha az alapértékek megegyeznek, azonban kisebb horderejű technikai kérdések mentén eltérés tapasztalható. Ebben az esetben lehetnének az álláspontok közelíthetőek.

Ahogy fentebb lefektettük, ennek ellenére is fontosnak tartjuk a jobboldali személyek nyilvános szerepléseit még a baloldali felületeken is, mert egyrészt aki csak a baráti médiafelületekkel folytat párbeszédet az gyáva, másrészt minden releváns, rendelkezésre álló platformot használnunk kell. Mindezt azonban annak tudatában, hogy a cél nem a vitapartner meggyőzése, hanem az álláspont kifejtése és megvédése. Minden világnézet arra törekszik, hogy bekerüljön a társadalmak véráramába, majd kizárólagosságot vindikáljon magának. Amely ennek ellenkezőjét hangoztatja, az vagy taktikai okokból valótlant állít, vagy önmagát ítéli halálra. A jobboldaliság általánosságban vindikálja magának a kizárólagosságot, attól függetlenül, hogy a modern meleg-konzervatív áramlatok vallják-e ezt, avagy nem.

A riport során kifejtett világnézeti és létszemléleti kérdések tekintetében további problémás pontok fedezhetőek fel.

Alulról felfelé haladva:

Megtudhattuk Kassai Lajostól, hogy szétválasztja önmagát, és az általa képviselt intézményt, mert míg neki markáns politikai elképzelései vannak, addig a lovasíjászat egy világméretű szervezetté nőtte ki magát többezer taggal, velük szemben pedig nem lenne korrekt a politikai állásfoglalás. Mindezt annak magyarázataként fejtette ki, hogy miért jelenik meg válogatás nélkül bármilyen politikai erő által szervezett eseményen, ha felkérést kap. Érvelése részben elfogadható lenne, ha nem ő hozta volna fel legnegatívabb példaként a Magyar Szigetet, mint azt az eseményt, ahová egy idő után már nem fogadta volna el a meghívást. Elsődleges okként pedig azt az eltúlzott törzsi szemléletet hozta fel, amit az eseményen tapasztalt (miközben ő alapít úgynevezett „törzseket”). Ezek után szintén ő hozza fel, hogy még Demszky Gábor néhai budapesti főpolgármester meghívásának is eleget tett, mert azt tartotta szem előtt, hogy a jelenlévő külföldi delegációnak bemutathassa a magyar kultúra egy fontos szeletét. Érthetetlen számunkra, hogy ha valakinek az az alapelve, hogy minden meghívásnak eleget téve, népszerűsítse a magyar kultúrát, akkor egy olyan esemény, mint a Magyar Sziget, hogy lehet az egyetlen negatív kivétel. A fesztiválon fénykorában egy hét leforgása alatt 10.000 személy fordult meg, akik döntő többségükben vállaltan a jobboldaliság valamely arculatát képviselték, ráadásul nagy számban jelentek meg külföldiek is. Ha Kassai komolyan gondolja, amit állít a felkérések feltétel nélküli elfogadása kapcsán, akkor bármilyen vélt vagy valós ellenérzését félretéve a létszámból és a résztvevők összetételéből kifolyólag kiemelt helyen kellett volna kezelnie a Magyar Szigetet. Ha állítása mégsem fedi teljes mértékben az igazságot, akkor arra kell választ adnia, hogy Demszky Gábor miért és mivel vállalhatóbb, mint a Magyar Sziget. Zárójelben megjegyeznénk, hogy az általa előadott történet a lószállítóra fel nem menő lóról ugyan jól hangzik, de első kézből tudjuk, hogy nem igaz, ugyanis ezen sorok írói közt jelen vannak a fesztivál szervezői. Kassai Lajos egyszer sem mondta le a tervezett bemutató napján a fellépését. Az ellentmondásokból nem tudunk másra következtetni, mint hogy ezt az elhatárolódást egy megfelelési kényszer motiválta, hogy Gulyásnak, a nagy balliberális csillagnak tetsző kijelentést tegyen. Szélsőségnek bélyegezve a Magyar Szigetet, megtegye a mai politikusok úgymond kötelező kezdő lépését, a "szélsőségtől" való elhatárolódást.

Az ordító ellentmondás mellett arra a problémás kijelentésre is fel kell hívjuk Kassai Lajos figyelmét, hogy érvelése, mely szerint markáns politikai állásfoglalásával nem hozhatja kellemetlen helyzetbe a lovasíjászat többezer tagját, akik az ő rendszerébe tagozódtak be, csak abban az esetben állja meg a helyét, ha egy politikai párt kampányarcaként jelenne meg, vagy ha végletesen megváltoztatná korábbi nézeteit. Azonban mivel ő maga is azt állítja, hogy a lovasíjászat nem egy világnézeti önértéktől mentes sport, jóval több annál, így azok, akik részei a közösségnek szükségszerűen kell, hogy azonosuljanak az általa vallott ideákkal. Ha ez nincs így, akkor a lovasíjászat bizony „csak” egy sport. Ha ez így van, akkor azonban nem kellemetlen számukra a vélemény nyílt felvállalása, sőt épp ellenkezőleg.

Kassai Lajos továbbá azt a kijelentést teszi, hogy a homoszexualitás erkölcsi kérdés, nem szabad jogilag korlátozni, továbbá kifejti, hogy önmagával a homoszexualitás tényével nincs problémája, a propaganda, amit elítél. Egyetértünk azzal, hogy a homoszexualitás (részben) erkölcsi kérdés, azonban, ha ezt Kassai is így gondolja, akkor érthetetlen, hogy ami erkölcsileg helytelen (bár, ezt nyíltan nem meri/akarja kimondani, de a szövegkörnyezetből nyilvánvalóan kiderül), az miért csak a lobbi szintjén az, egyénileg miért nem. Továbbá az sem nyilvánvaló számunkra, hogy ami erkölcsileg helytelen, azt miért ne lehetne jogilag korlátozni, pláne annak fényében, hogy az aktuálisan vonatkozó jogszabályok csak a propagandisztikus terjesztést tiltják, azt is a tizennyolc évnél fiatalabbak irányába. Továbbá felhívnánk minden liberális és anarchista felforgató számára a figyelmet, hogy minden törvény alapesetben erkölcsi kérdéseket tisztáz, például az emberölés, a lopás, a házasság, a rágalmazás és becsületsértés stb. Kassai és Gulyás felvetése egy anarchista állam képét festi le, ahol az állampolgárok erkölcstelensége magánügy, még akkor is, ha azt a társadalom számára normaként szeretnék előírni, mint ahogy teszi ezt az LMBTQP-lobbi közösség a saját devianciájuk vonatkozásában. Szorosan nem kapcsolódik a tárgyhoz, de azt is meg kell jegyezzük, hogy a törvények propagandaszerű létrehozása nem minősül kielégítőnek. Következetes alkalmazásra van szükség, melyre már több esetben is okot adtak az LMBTQP-lobbi képviselői, ennek ellenére nincs arról tudomásunk, hogy indult volna akár egyetlen eljárás is.

Általánosságban kritika tárgyává kell tegyük, hogy a beszélgetés azon szakaszában, amikor a homoszexualitás a téma, Kassai próbál menekülni a vita elől, érezhetően nem akar teljes mellszélességgel beleállni, teszi mindezt annak ellenére, hogy ő maga fogalmazza meg az egyik legjelentősebb különbségnek Gulyás és önmaga közt a szexuális orientáció eltérését. Az interjú lényegében arra volt jó, hogy Kassai Lajos is mondja ki az LMBTQP-lobbi szervezetek fő célkitűzését, miszerint törvényileg nem szabad szabályozni a homoszexualitást, azaz semmiféle gátja ne legyen a társadalomromboló devianciának. Szerintünk is magasabb rendű azon állapot, amikor azért nincs törvényileg szabályozva egy erkölcsi kérdés, mert a társadalom számára a normalitás az evidencia. Sajnos a világ alászállásával egyre több mindent kell törvényi szinten is szabályozni - általában rossz irányból megközelítve, negatív eredménnyel születnek a jogszabályok, de jelen esetben ez a törvény (és a hozzákapcsolódó jogszabályok, mint például az alaptörvény-módosítások) szükségszerűek és jó irányba mutatnak, még ha álláspontunk szerint lehetnének még szigorúbbak is.

Végezetül pedig a legsúlyosabb problémára térünk rá, nevezetesen a gyakorlati materializmus és szociáldarwinizmus képviseletére. Mint kiderült, az interjú elején tételezett távolság legfeljebb egy-két közéleti-politikai témában áll fent, de létszemléletileg nagyfokú azonosság tapasztalható (világ fejlődése, vallásokhoz való viszony, sőt, az erkölcsi kérdések törvényi szabályozása kapcsán).

Jobboldali ember számára elfogadhatatlan, hogy a vallásokat társadalmi kreációként értelmezi valaki, melyek az emberi közösségek „fejlődése” révén avítt, meghaladandó formákká válnak. Az a feltételezés, hogy az idő múlásával párhuzamosan, szükségszerűen fejlődik a világ egy színtisztán baloldali álláspont, amely nem csupán a hagyományok tanításaival áll ellentmondásban, de konzervatív ember számára az idők jeleiből nyilvánvaló, hogy a világ állapota egyfajta involúción megy keresztül, nem pedig evolúción. A valódi fejlődés fokmérője nem a technológia aktuális állapota, ahogy nem is a demokrácia kiteljesedettségi foka.

Sajnálattal tapasztaljuk az elmúlt években Kassai Lajostól, hogy a népszerűségért és a figyelemért Farkas Attila Mártonokkal, Puzsér Róbertekkel szerepel, beszélget, ahol rendre kiderül, mint most is, hogy igazából modern, haladó nézeteket is vall bőven a hagyományos szemlélete mellett. Ezen szerepléseivel hozzájárul ő is ahhoz az eszmei és szellemi káoszhoz, ami jellemzi a hazafias közeget, az úgynevezett nemzeti oldalt. Szervezeteink egyik deklarált célja, hogy rávilágítsunk arra, hogy mi valójában a jobboldaliság, mi lenne a helyesen felfogott konzervativizmus, és melyek valóban a szellemi hagyományaink, mit értünk tradicionalitás alatt, és ezzel szemben meghatározzuk a devianciákat, a modernitás eszméit; valamint azonosítsuk, hogy kik azok, akik magukat jobboldalinak, hazafinak, nemzetinek vallják, ám lényeges kérdésekben baloldali eszméket vallanak.

Kassai korábban zseniálisan fogalmazta meg: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” A harcművészetek és népszokások formai követése tehát szép, fontos és hasznos dolog, azonban nem ezek képviselik a lényeget. A lényeg a hagyomány követése, mely alatt nem formákat értünk, hanem idő- és térfeletti alapelveket. Sajnos a riport során ezek közül számos sárba lett tiporva, melyekre kötelességünk volt felhívni a figyelmet, ugyanis mi kérlelhetetlenül és megalkuvásoktól mentesen követjük azt az utat, melyet őseink is követtek.

A Forum Dextrum jobboldali kerekasztal szervezetei: