Rendeznünk kell sorainkat, és a rendrakás azzal kezdődik, hogy eltakarítjuk a saját szemetünket!

2019. június 6. szégyenletes folt marad az erdélyi magyarság és székelység történelmében. Az Úz-völgyi temetőben történtek mindannyiunk szégyene. Mert bárhogy is próbálják a "civilizáltság diadalaként" beállítani a tegnapi eseményeket, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy kijátszottak és megaláztak minket. Vesztettünk.

Mindannyiunk felelőssége, hogy ezt a szégyenfoltot lemossuk, hősi halottaink emlékhelyét megtisztítsuk és megvédjük. Ezért mielőbb rendeznünk kell sorainkat, hogy közösségünk egységes erővel lépjen fel a saját maga érdekében. A rendrakás viszont azzal kezdődik, hogy eltakarítjuk a saját szemetünket.

Romániában sajnos megszokhattuk, hogy ha valakinek nincs valamije, akkor megpróbál lopni magának. Így van ez a történelemmel és a hősi halottakkal is. Tudjuk ezt, épp ezért a randalírozó csürhe és a provokátorok, bármennyire aljas módon is, de a feladatukat végezték tegnap.

Azt is megszokhattuk az elmúlt százegy évben, hogy a román hatóságok elsődleges feladata nem a jogszolgáltatás, hanem a román állami érdekek érvényesítése. Tegnap tehát a csürhével cinkosan összejátszó rendvédelmi szervek is a tőlük elvárt feladatukat végezték.

Az egész Úz-völgyi temetőügy kapcsán egyedül "a mi érdekvédelmünk" nem végezte el a feladatát. Mert "a mi érdekvédelmünk" feladata lett volna, hogy megakadályozza, hogy azok a keresztek egyáltalán kikerüljenek. "A mi érdekvédelmünk" feladata lett volna, hogy megvédje megyénk határain belül eső temetőt. "A mi érdekvédelmünk" feladata lett volna, hogy megakadályozza, hogy egy jól megszervezett, feltüzelt, okos provokátorokból álló román nemzetiségű csürhe ne tudja feldúlni a szülőföldünk védelmében elesett honvédek sírjait. "A mi érdekvédelmünk", mint mindig, most sem volt képes megvédeni az érdekeinket.

Teljesen elképzelhető számomra az a feltételezés, hogy nem a kampány közben épültek fel azok a keresztek (tudjuk a Hargita megyei utakat elnézve, hogy mennyire lassan megy ebben az országban az építkezés), és az is elképzelhető, hogy ön és önök tudtak róla, hogy a dormánfalviak (is) a temető meggyalázására készülnek, de nem tettek semmit, mert tudták, hogy a közelgő választásokra milyen jó mozgósító téma lesz ez. Undorító módon kihasználták ezt az alkalmat egy-két szavazatért cserébe, és most ön és elvtársai nemzeti puccba vághatják magukat, miközben úgy tesznek, mintha tennének valamit. Ezt is tapasztalhattuk párszor.

Ha nem így történt, akkor mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen szinten alkalmatlan ön arra, hogy Hargita megye tanácsának az elnöke legyen és megvédje a megye és az itt lakó magyarság érdekeit. Az, hogy ön és az elvtársak most is − miután jelképeinket tiltják, anyanyelvünket ellehetetlenítik, közösségünk két tagját minden alap nélkül bebörtönözték és kegyhelyeinket is meggyalázták − türelemre intenek minket, csendes imádságra szólítanak és a hatóságok intézkedésében bíznak, az az apró hátralépések gyáva kompromisszumkész politikájának egy újabb idiotizmusa. Tudom, hogy ezzel az aljas kompromisszumkészséggel lehet Olténiában szavazatokat gyűjteni és tudom, hogy ezek az olténiai szavazatok szükségesek leszenek az őszi választásokkor is önöknek, de ma itt annak van az ideje, hogy végre az asztalra csapjunk és megálljt parancsoljunk.

Mint mondtam, rendeznünk kell sorainkat, és a rendrakás azzal kezdődik, hogy eltakarítjuk a saját szemetünket. Nincs értelme az aljas árulással vagy inkompetens toporgással összefogjunk. És végre mi, erdélyi magyarok, felelősségre kell vonjuk azokat, akik felelősek azért, hogy ide jutottunk.

Én most felelőségre vonom önt és felszólítom, hogy mondjon le!

Mondjon le, mert alkalmatlan az önre kiszabott feladatra és alkalmatlan nemzeti érdekeink megvédésre!

Mondjon le, mert van elég korrupciós eljárás ön ellen − inkompetens tevékenykedéseinek köszönhetően −, melyekre inkább kéne önnek koncentrálnia!

Mondjon le, mert ismételten cserben hagyott minket!

Igazságos ítéleteket kívánok önnek!