Többször is megírtuk, hogy a monoki kezdeményezést jó indulásnak tartjuk, de ennél még radikálisabb, a problémának a szlovák törvénykezéssel kb. azonos kezelését tartjuk üdvözlendőnek. Különösen akkor, ha, ahogy a kormány ígérte, a törvényváltoztatást “felvizezik”, “kiherélik”, aminek azért kifejezetten nagy az esélye – ahogy az ITTENI híradásunkban is olvasható.
Az alább olvasható Népszabadság-cikk arról számol be, hogy Sátoraljaújhelyen sokkal drasztikusabb lépéseket kívánnak életbe léptetni; pl. priusz-mentességhez kötni a segílykézést. (Ami, nem mellesleg, a Detonátor-féle, kitűnő cselekvési programnak is része.) Ezt a részt félkövérrel emeltük ki; csakúgy, mint azt, ami arról számol be, hogy már öt (!!!) gyerekkel is simán összejön a havi 150 rongy segílyke. Nesztek, 10-20 ezer Ft-okkal dobálózó, hazug fajvédők (mint pl. Krémer Balázs a HírTV legutóbbi, múlt hét végi, Szepessy Zsolttal való szembesítésekor), próbáljatok meg ezen (is) fogást találni, megcáfolni!
Az alább olvasható Népszabadság-cikk arról számol be, hogy Sátoraljaújhelyen sokkal drasztikusabb lépéseket kívánnak életbe léptetni; pl. priusz-mentességhez kötni a segílykézést. (Ami, nem mellesleg, a Detonátor-féle, kitűnő cselekvési programnak is része.) Ezt a részt félkövérrel emeltük ki; csakúgy, mint azt, ami arról számol be, hogy már öt (!!!) gyerekkel is simán összejön a havi 150 rongy segílyke. Nesztek, 10-20 ezer Ft-okkal dobálózó, hazug fajvédők (mint pl. Krémer Balázs a HírTV legutóbbi, múlt hét végi, Szepessy Zsolttal való szembesítésekor), próbáljatok meg ezen (is) fogást találni, megcáfolni!
"A monoki modell
"A szociális segélyezés terén pedig olyan gyakorlatot kellene folytatni, amely ösztönöz, hogy ne mondjam, kényszerít a munkára. Persze csak azok esetében, akik munkaképesek." Ezeket a sorokat Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke írta a Népszabadság 2008. március 24-i számában, s talán ő maga sem gondolta volna, hogy alig két hónappal később - pontosan e jegybankelnöki gondolat szellemében - alakítják át a szociális segélyezés rendszerét a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monokon.
Pedig Szepessy Zsolt, a falu független polgármestere Simor András cikkét nem is olvasta - tőlem hallott róla először.
A monoki képviselő-testület - a polgármester előterjesztésére - úgy döntött: 2008 júniusától nem kaphat gyermekvédelmi támogatást az a szülő, akinek a gyermeke nem jár iskolába, továbbá megvonják a rendszeres szociális segélyt azoktól, akik a juttatás ellenértékét nem hajlandók közhasznú munkában ledolgozni. (Ez utóbbi rendelkezés csak az aktív korú, megfelelő egészségi állapotú, munkaképes lakosokra vonatkozik.) A polgármester szerint a szigorítás oka az volt, hogy a falujukban sokan kizárólag segélyből akarnak élni, nem próbálkoznak álláskereséssel, s ugyanilyen életvitelre szoktatják rá a gyermekeiket is. A minimálbér alapján megállapított rendszeres szociális segély személyenként 23 ezer és 55 ezer forint, ennek kilencven százalékát az állam folyósítja, tíz százalékát pedig az adott önkormányzat biztosítja.
A monoki rendelet azért problematikus, mert a képviselő-testület döntése ellentétes a szociális törvénnyel, az állami szociális juttatások folyósítását ugyanis egy önkormányzat nem korlátozhatja. A rendeletet a regionális közigazgatási hivatal jelenleg még vizsgálja, így arról még nem született törvényességi állásfoglalás. A kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált. Vannak, akik ma úgy gondolják, hogy a rendelet igazságossága fölülírja annak törvénytelenségét. Ez lehet az oka annak, hogy Monokon a rendelet megalkotása miatt nem tapasztalható társadalmi feszültség - igaz, a június elsejétől hatályos rendelkezések leghamarabb csak a következő hónap elején esedékes segélyek esetleges visszatartásakor éreztethetik majd a hatásukat.
A csaknem ezernyolcszáz lelkes faluban járva azt tapasztalni, hogy szinte mindenki egyetért a polgármester kezdeményezésével. Mindössze egyetlen harminc év körüli, fiatalemberrel találkoztam, aki köpött egyet, amikor a rendeletet szóba hoztam.
- Menjen a fenébe a polgármester! Ő könnyen ugrál a millióival - mondta, és faképnél hagyott.
A legtöbben azonban azt mondták: véget kell annak vetni, hogy a segélyből élők ugyanannyi pénzt kapnak havonta, mint akik három műszakban dolgoznak. Egy nyugdíjas asszony azt mesélte: "a faluban van egy olyan dologtalan, naplopó család, ahol havi százötvenezer forint is összejön az apa rendszeres szociális segélyéből, az anya gyermeknevelési és gyermekvédelmi támogatásából, meg az öt gyerekük után járó családi pótlékból." Ezzel szemben azok a munkások - tette hozzá -, akik a nemrégiben bezárt szerencsi cukorgyárba jártak dolgozni, havonta hetvenezer forintot vittek haza. Ráadásul ebből tízezer forintot költöttek a buszbérletre, s nem voltak jogosultak semmilyen szociális kedvezményre.
A faluban mintegy száznyolcvanan élnek szociális segélyből. A juttatásokra tavaly összesen több mint ötvenmilliót fizettek ki, ebből ötmillió jutott az önkormányzatra, holott az évi 600 millió forintos költségvetésből gazdálkodó falu 110 millió forintos forráshiánnyal küzd.
- Ne a mi nyakunkon élősködjön, aki képes lenne dolgozni is! - mondták ki Monokon az emberek az ítéletet, s arra kértek, le ne írjam a nevüket, mert nem akarnak bajba kerülni.
Az aggódásuk nem volt indokolatlan, hiszen az elmúlt napokban Szepessy Zsolt polgármester is több halálos fenyegetést kapott. Igaz, a falu első embere ezt nem vette komolyan.
- Én hiszek abban, hogy igazunk van. Hiszek abban is, hogy azokon is segíteni fogunk, akik képtelenek kitörni abból a helyzetből, ahová a rossz segélyezési rendszer juttatta őket - jelentette ki, amikor az irodájába bevezetett.
A 38 éves Szepessy Zsolt Nyíregyházára való, ahol sikeres ingatlanvállalkozást működtetett. Pár évvel ezelőtt került a faluba, amikor megvette a korábban a helyi termelőszövetkezet által használt, szinte teljesen lepusztult monoki kastélyt. Tehetős ember, aki a vagyonából többször adakozott a községnek: tavaly négymillió forintot fizetett be adomány címen a falu kasszájába, hogy a közműszámlákat ki tudják fizetni.
- Nem igaz az a vád, hogy érzéketlen vagyok a szegényekkel szemben - mondta, amikor a rendelet hatásáról kérdeztem. - Éppen ellenkezőleg: sajnálom őket, és segíteni akarok rajtuk. Ezért tartom fontosnak az új rendeletnek azt a passzusát, hogy a jövőben önkormányzati ajánlólevelet állítunk ki a jól dolgozó, szorgalmas közmunkások számára. Remélem, hogy ez segít majd nekik az elhelyezkedésben.
De munkához jutni az észak-magyarország régióban nem könnyű. A foglalkoztatási arány a rendszerváltás óta itt a legalacsonyabb, a munkanélküliségi ráta pedig meghaladja az országos átlagot. A Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét tömörítő régióban az idei első negyedévben havonta átlagosan csaknem százezer álláskeresőt tartottak nyilván, s ebből több mint hatvanezer munkanélkülit Borsod-Abaúj-Zemplén megyében regisztráltak.
Az elmúlt napokban az országban - a falusi polgármesterektől kezdve a megyei jogú városok vezetőin és parlamenti képviselőkön át egyes kormánytagokig - egyre többen utaltak arra: módosítani kell a szociális törvényt, hogy a szociális segélyezés tizennyolc évvel ezelőtt kialakított, több tekintetben elavult rendszerét hozzá lehessen igazítani napjaink valóságához. Az üggyel a miniszterelnöki titkárság is foglalkozott. Május 22-én kelt az a levél, amelyben a titkárság vezetője - Gyurcsány Ferenc kormányfő megbízásából - megköszönte Szepessy Zsolt "szerepvállalását ennek a valóban országos mértékűvé vált problémahalmaznak a megoldásában, amelyet a Kormány is a közeljövőben megoldandó feladatok között tart számon." A levélben ezen kívül az is olvasható: "Ezt a munkát a Szociális és Munkaügyi Minisztérium már elkezdte, de a Kormány csak olyan megoldást tud elfogadni, amely összhangban van a jogállamiság és a demokratikus köztársaság követelményeivel, alkotmányos szellemiségével."
A 18 települést - köztük Monokot - tömörítő szerencsi kistérségi társulás az Országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak adta át azt a dokumentumot, amelyben így fogalmaznak: a szociális segély legmagasabb összege a munka elkerülésére ösztönöz, ami óriási károkat okoz. Így generációk nőnek fel úgy, hogy nem tudják, mi a becsületes munka. A tizennyolc települési polgármester által aláírt szövegben az szerepel: törvénymódosításra van szükség, a segélyezés jelenlegi formáját haladéktalanul meg kell szüntetni, helyette munkalehetőséget kell biztosítani önkormányzatoknál és állami közhasznú társaságoknál. Az eddigi megszólalásaiból úgy tűnik, hogy a monoki kezdeményezés mögé állt a szociális és munkaügyi tárca új vezetője, Szűcs Erika is - már ami a segélyezési rendszer megreformálását illeti. A miniszter - aki maga is borsodi származású - egy nyilvános rendezvényen úgy fogalmazott: a szociális rendszernek a munkába állást kell támogatnia, mert - tette hozzá - "ha így haladunk tovább, a munka világából mindenki kivonul." Ennél is egyértelműbben fogalmazott Kiss Péter kancelláriaminiszter, aki egy interjúban azt mondta: "Olyan eljárást akarunk általános eljárássá tenni, hogy az önkormányzatnak lehetősége legyen közcélú munkán keresztül kiadni a segélyt."
Az állam évente 8200 milliárd forintot költ a szociális és jóléti kiadásokra. Közgazdászok szerint ezt a tételt legalább 2000 milliárd forinttal kellene csökkenteni, mert az ország ma olyan jóléti rendszert működtet, amelyet nem tud eltartani. Láng Eszter közgazdász, a debreceni egyetem tanszékvezető docense érdeklődésemre azt mondta: arra nem lát esélyt, hogy 2000 milliárd forintot ellentételezés nélkül ki lehessen vonni a rendszerből. A jóléti kiadásokra szánt pénz átcsoportosítására azonban van lehetőség - tette hozzá -, de csak olyan módon, ha a döntéshozók a számok mögött nem a pénzt nézik, hanem az embert.
A szociális segélyek sok helyütt súlyosan megterhelik a települési büdzsét. Nem véletlen, hogy a zempléni példán felbuzdulva már két önkormányzat is rálépett a "monoki útra". A 13 ezer lelkes Sárospatak képviselő-testülete a napokban úgy döntött: megvonják a gyermekvédelmi támogatásokat azoktól a szülőktől, akik a gyermekeiket nem járatják iskolába, illetve kötelező óvodai foglalkozásokra. De a képviselők a rendszeres szociális segélyek esetében óvatosabbak voltak: abban nem követték a monoki példát, hogy közmunkához kötötték volna a segélyek kifizetését. Aros János sárospataki alpolgármester kérdésemre azt mondta: a városban 465-en kapnak rendszeres szociális segélyt, de az igazi rászorultak mellett vannak olyanok is, akik dologtalanul, kizárólag segélyből akarnak élni. Mint mondta, a városban tavaly 120 millió forintot fizettek ki a szociális juttatásokra, s ebből 12 milliót állt az önkormányzat.
- Luxus ennyi pénzt költeni arra, hogy egyes családokban újratermeljük az állami segélyből megvalósított semmittevést - fogalmazott a pataki alpolgármester.
Sátoraljaújhelyen az önkormányzat ugyancsak szigorításokat akar bevezetni a segélyezés szabályozásában, de a képviselők még a monokinál is súlyosabb javaslatokat fogalmaztak meg. Fölvetették, hogy ne kapjanak segélyt az illegális lakásfoglalók, a bűnöző életmódot folytató emberek, sőt azok sem, akik kárt okoztak a városnak, és szabálysértési eljárás folyik ellenük. A képviselő-testület május végén tárgyalta az előterjesztést, de végül mégsem született döntés. Dankó Dénes alpolgármester azt mondta: előbb megvárják, hogy mire készül az új szociális miniszter. De ha a módosítások nem a zempléni város elöljáróinak elképzelései szerint alakulnak - tette hozzá az alpolgármester -, akkor meg fogják hozni azokat a döntéseket, amelyek a helyi rendeletet szerintük igazságosabbá teszik.
A példaadó település
A Heves megyei Ivád község is átvette a monoki példát. Ivády Gábor, MDF-es polgármester azt mondta: sokan félreértelmezik a szándékukat, ugyanis nem "megdolgoztatni" akarják az embereket, hanem arra akarják ösztönözni őket, hogy találjanak vissza a munka világába. Hozzátette: a kezdeményezésnek akkor lesz értelme, ha idővel csökken a segélyesek száma, ám ehhez különböző programokat is kell indítani a munkavállalás segítésére.
A monoki modell a jövő hónap elején vizsgázik először, mert addigra kiderül, hogy lesznek-e a faluban olyanok, akik a segélyért cserébe nem hajlandók közhasznú munkát végezni. A helybeliek bizakodók. Szerintük mindenkit rá lehet majd venni arra, hogy dolgozzon meg a pénzért. Arra hivatkoztak, hogy az emberek minden bizonnyal betartják az új szabályokat, hiszen az iskolában is csökkent az igazolatlan hiányzások száma a rendelet kihirdetése óta.
- Mi lesz azokkal, akik nem dolgoznak, de nem kapnak szociális segélyt? Ők miből fognak élni? - kérdeztem.
A vállvonogatáson kívül erre senki sem tudott választ adni."
"A szociális segélyezés terén pedig olyan gyakorlatot kellene folytatni, amely ösztönöz, hogy ne mondjam, kényszerít a munkára. Persze csak azok esetében, akik munkaképesek." Ezeket a sorokat Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke írta a Népszabadság 2008. március 24-i számában, s talán ő maga sem gondolta volna, hogy alig két hónappal később - pontosan e jegybankelnöki gondolat szellemében - alakítják át a szociális segélyezés rendszerét a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monokon.
Pedig Szepessy Zsolt, a falu független polgármestere Simor András cikkét nem is olvasta - tőlem hallott róla először.
A monoki képviselő-testület - a polgármester előterjesztésére - úgy döntött: 2008 júniusától nem kaphat gyermekvédelmi támogatást az a szülő, akinek a gyermeke nem jár iskolába, továbbá megvonják a rendszeres szociális segélyt azoktól, akik a juttatás ellenértékét nem hajlandók közhasznú munkában ledolgozni. (Ez utóbbi rendelkezés csak az aktív korú, megfelelő egészségi állapotú, munkaképes lakosokra vonatkozik.) A polgármester szerint a szigorítás oka az volt, hogy a falujukban sokan kizárólag segélyből akarnak élni, nem próbálkoznak álláskereséssel, s ugyanilyen életvitelre szoktatják rá a gyermekeiket is. A minimálbér alapján megállapított rendszeres szociális segély személyenként 23 ezer és 55 ezer forint, ennek kilencven százalékát az állam folyósítja, tíz százalékát pedig az adott önkormányzat biztosítja.
A monoki rendelet azért problematikus, mert a képviselő-testület döntése ellentétes a szociális törvénnyel, az állami szociális juttatások folyósítását ugyanis egy önkormányzat nem korlátozhatja. A rendeletet a regionális közigazgatási hivatal jelenleg még vizsgálja, így arról még nem született törvényességi állásfoglalás. A kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált. Vannak, akik ma úgy gondolják, hogy a rendelet igazságossága fölülírja annak törvénytelenségét. Ez lehet az oka annak, hogy Monokon a rendelet megalkotása miatt nem tapasztalható társadalmi feszültség - igaz, a június elsejétől hatályos rendelkezések leghamarabb csak a következő hónap elején esedékes segélyek esetleges visszatartásakor éreztethetik majd a hatásukat.
A csaknem ezernyolcszáz lelkes faluban járva azt tapasztalni, hogy szinte mindenki egyetért a polgármester kezdeményezésével. Mindössze egyetlen harminc év körüli, fiatalemberrel találkoztam, aki köpött egyet, amikor a rendeletet szóba hoztam.
- Menjen a fenébe a polgármester! Ő könnyen ugrál a millióival - mondta, és faképnél hagyott.
A legtöbben azonban azt mondták: véget kell annak vetni, hogy a segélyből élők ugyanannyi pénzt kapnak havonta, mint akik három műszakban dolgoznak. Egy nyugdíjas asszony azt mesélte: "a faluban van egy olyan dologtalan, naplopó család, ahol havi százötvenezer forint is összejön az apa rendszeres szociális segélyéből, az anya gyermeknevelési és gyermekvédelmi támogatásából, meg az öt gyerekük után járó családi pótlékból." Ezzel szemben azok a munkások - tette hozzá -, akik a nemrégiben bezárt szerencsi cukorgyárba jártak dolgozni, havonta hetvenezer forintot vittek haza. Ráadásul ebből tízezer forintot költöttek a buszbérletre, s nem voltak jogosultak semmilyen szociális kedvezményre.
A faluban mintegy száznyolcvanan élnek szociális segélyből. A juttatásokra tavaly összesen több mint ötvenmilliót fizettek ki, ebből ötmillió jutott az önkormányzatra, holott az évi 600 millió forintos költségvetésből gazdálkodó falu 110 millió forintos forráshiánnyal küzd.
- Ne a mi nyakunkon élősködjön, aki képes lenne dolgozni is! - mondták ki Monokon az emberek az ítéletet, s arra kértek, le ne írjam a nevüket, mert nem akarnak bajba kerülni.
Az aggódásuk nem volt indokolatlan, hiszen az elmúlt napokban Szepessy Zsolt polgármester is több halálos fenyegetést kapott. Igaz, a falu első embere ezt nem vette komolyan.
- Én hiszek abban, hogy igazunk van. Hiszek abban is, hogy azokon is segíteni fogunk, akik képtelenek kitörni abból a helyzetből, ahová a rossz segélyezési rendszer juttatta őket - jelentette ki, amikor az irodájába bevezetett.
A 38 éves Szepessy Zsolt Nyíregyházára való, ahol sikeres ingatlanvállalkozást működtetett. Pár évvel ezelőtt került a faluba, amikor megvette a korábban a helyi termelőszövetkezet által használt, szinte teljesen lepusztult monoki kastélyt. Tehetős ember, aki a vagyonából többször adakozott a községnek: tavaly négymillió forintot fizetett be adomány címen a falu kasszájába, hogy a közműszámlákat ki tudják fizetni.
- Nem igaz az a vád, hogy érzéketlen vagyok a szegényekkel szemben - mondta, amikor a rendelet hatásáról kérdeztem. - Éppen ellenkezőleg: sajnálom őket, és segíteni akarok rajtuk. Ezért tartom fontosnak az új rendeletnek azt a passzusát, hogy a jövőben önkormányzati ajánlólevelet állítunk ki a jól dolgozó, szorgalmas közmunkások számára. Remélem, hogy ez segít majd nekik az elhelyezkedésben.
De munkához jutni az észak-magyarország régióban nem könnyű. A foglalkoztatási arány a rendszerváltás óta itt a legalacsonyabb, a munkanélküliségi ráta pedig meghaladja az országos átlagot. A Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét tömörítő régióban az idei első negyedévben havonta átlagosan csaknem százezer álláskeresőt tartottak nyilván, s ebből több mint hatvanezer munkanélkülit Borsod-Abaúj-Zemplén megyében regisztráltak.
Az elmúlt napokban az országban - a falusi polgármesterektől kezdve a megyei jogú városok vezetőin és parlamenti képviselőkön át egyes kormánytagokig - egyre többen utaltak arra: módosítani kell a szociális törvényt, hogy a szociális segélyezés tizennyolc évvel ezelőtt kialakított, több tekintetben elavult rendszerét hozzá lehessen igazítani napjaink valóságához. Az üggyel a miniszterelnöki titkárság is foglalkozott. Május 22-én kelt az a levél, amelyben a titkárság vezetője - Gyurcsány Ferenc kormányfő megbízásából - megköszönte Szepessy Zsolt "szerepvállalását ennek a valóban országos mértékűvé vált problémahalmaznak a megoldásában, amelyet a Kormány is a közeljövőben megoldandó feladatok között tart számon." A levélben ezen kívül az is olvasható: "Ezt a munkát a Szociális és Munkaügyi Minisztérium már elkezdte, de a Kormány csak olyan megoldást tud elfogadni, amely összhangban van a jogállamiság és a demokratikus köztársaság követelményeivel, alkotmányos szellemiségével."
A 18 települést - köztük Monokot - tömörítő szerencsi kistérségi társulás az Országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak adta át azt a dokumentumot, amelyben így fogalmaznak: a szociális segély legmagasabb összege a munka elkerülésére ösztönöz, ami óriási károkat okoz. Így generációk nőnek fel úgy, hogy nem tudják, mi a becsületes munka. A tizennyolc települési polgármester által aláírt szövegben az szerepel: törvénymódosításra van szükség, a segélyezés jelenlegi formáját haladéktalanul meg kell szüntetni, helyette munkalehetőséget kell biztosítani önkormányzatoknál és állami közhasznú társaságoknál. Az eddigi megszólalásaiból úgy tűnik, hogy a monoki kezdeményezés mögé állt a szociális és munkaügyi tárca új vezetője, Szűcs Erika is - már ami a segélyezési rendszer megreformálását illeti. A miniszter - aki maga is borsodi származású - egy nyilvános rendezvényen úgy fogalmazott: a szociális rendszernek a munkába állást kell támogatnia, mert - tette hozzá - "ha így haladunk tovább, a munka világából mindenki kivonul." Ennél is egyértelműbben fogalmazott Kiss Péter kancelláriaminiszter, aki egy interjúban azt mondta: "Olyan eljárást akarunk általános eljárássá tenni, hogy az önkormányzatnak lehetősége legyen közcélú munkán keresztül kiadni a segélyt."
Az állam évente 8200 milliárd forintot költ a szociális és jóléti kiadásokra. Közgazdászok szerint ezt a tételt legalább 2000 milliárd forinttal kellene csökkenteni, mert az ország ma olyan jóléti rendszert működtet, amelyet nem tud eltartani. Láng Eszter közgazdász, a debreceni egyetem tanszékvezető docense érdeklődésemre azt mondta: arra nem lát esélyt, hogy 2000 milliárd forintot ellentételezés nélkül ki lehessen vonni a rendszerből. A jóléti kiadásokra szánt pénz átcsoportosítására azonban van lehetőség - tette hozzá -, de csak olyan módon, ha a döntéshozók a számok mögött nem a pénzt nézik, hanem az embert.
A szociális segélyek sok helyütt súlyosan megterhelik a települési büdzsét. Nem véletlen, hogy a zempléni példán felbuzdulva már két önkormányzat is rálépett a "monoki útra". A 13 ezer lelkes Sárospatak képviselő-testülete a napokban úgy döntött: megvonják a gyermekvédelmi támogatásokat azoktól a szülőktől, akik a gyermekeiket nem járatják iskolába, illetve kötelező óvodai foglalkozásokra. De a képviselők a rendszeres szociális segélyek esetében óvatosabbak voltak: abban nem követték a monoki példát, hogy közmunkához kötötték volna a segélyek kifizetését. Aros János sárospataki alpolgármester kérdésemre azt mondta: a városban 465-en kapnak rendszeres szociális segélyt, de az igazi rászorultak mellett vannak olyanok is, akik dologtalanul, kizárólag segélyből akarnak élni. Mint mondta, a városban tavaly 120 millió forintot fizettek ki a szociális juttatásokra, s ebből 12 milliót állt az önkormányzat.
- Luxus ennyi pénzt költeni arra, hogy egyes családokban újratermeljük az állami segélyből megvalósított semmittevést - fogalmazott a pataki alpolgármester.
Sátoraljaújhelyen az önkormányzat ugyancsak szigorításokat akar bevezetni a segélyezés szabályozásában, de a képviselők még a monokinál is súlyosabb javaslatokat fogalmaztak meg. Fölvetették, hogy ne kapjanak segélyt az illegális lakásfoglalók, a bűnöző életmódot folytató emberek, sőt azok sem, akik kárt okoztak a városnak, és szabálysértési eljárás folyik ellenük. A képviselő-testület május végén tárgyalta az előterjesztést, de végül mégsem született döntés. Dankó Dénes alpolgármester azt mondta: előbb megvárják, hogy mire készül az új szociális miniszter. De ha a módosítások nem a zempléni város elöljáróinak elképzelései szerint alakulnak - tette hozzá az alpolgármester -, akkor meg fogják hozni azokat a döntéseket, amelyek a helyi rendeletet szerintük igazságosabbá teszik.
A példaadó település
A Heves megyei Ivád község is átvette a monoki példát. Ivády Gábor, MDF-es polgármester azt mondta: sokan félreértelmezik a szándékukat, ugyanis nem "megdolgoztatni" akarják az embereket, hanem arra akarják ösztönözni őket, hogy találjanak vissza a munka világába. Hozzátette: a kezdeményezésnek akkor lesz értelme, ha idővel csökken a segélyesek száma, ám ehhez különböző programokat is kell indítani a munkavállalás segítésére.
A monoki modell a jövő hónap elején vizsgázik először, mert addigra kiderül, hogy lesznek-e a faluban olyanok, akik a segélyért cserébe nem hajlandók közhasznú munkát végezni. A helybeliek bizakodók. Szerintük mindenkit rá lehet majd venni arra, hogy dolgozzon meg a pénzért. Arra hivatkoztak, hogy az emberek minden bizonnyal betartják az új szabályokat, hiszen az iskolában is csökkent az igazolatlan hiányzások száma a rendelet kihirdetése óta.
- Mi lesz azokkal, akik nem dolgoznak, de nem kapnak szociális segélyt? Ők miből fognak élni? - kérdeztem.
A vállvonogatáson kívül erre senki sem tudott választ adni."
(NOL)
