Számtalanszor idéztünk már olyan cikkeket, statisztikákat, adatokat (lásd pl. EZT és EZT a két legújabbért), melyek romba döntik a fajvédők és a velük teljes egyetértésben hazudozó, csúsztató rendőrség érveit.
Ez utóbbiak szerint szó sincs arról, hogy kevésbé biztonságossá vált volna az ország az utóbbi időben, a deviánscigányok elszaporodásával, elszemtelendésükkel, még brutálisabbá válásukkal párhuzamosan. Nos, nézzük a Magyar Nemzet tegnapi, általunk beszkennelt (online még nem elérhető), kapcsolódó cikkét:
Közzétette a Legfőbb Ügyészség a tavalyi évre vonatkozó bűnügyi statisztikai adatokat. A legnagyobb újságnak az számít, hogy négy évtizedes mélypontra esett vissza az emberélet elleni bűncselekmények száma, a 2008-ban megölt 147 személy egy fővel még kevesebb is az 1966-ban elkövetett gyilkosságok áldozatainál. Ez szép eredmény, de sajnos éppen e területen nyújtják a legkevesebb vigaszt a számok, hiszen akinek a rokonát, barátját, élete párját, szülőjét vagy gyermekét éri erőszakos halál, azt cseppet sem vigasztalja, mennyi volt az éves fogyás hazánkban e kriminális műfajban. Elég a Kiskunlacházán tavaly novemberben kegyetlenül megölt 14 éves kislány esetére gondolni, akinek ügyében pár nappal később „a nyomozás érdekeire" hivatkozva tagadta meg a tájékoztatást az illetékes rendőrhatóság, a hírek szerint azonmód begyűjtötték a kellő mennyiségű DNS-mintát, a település lakossága minden segítséget megad a felderítéshez, mindehhez képest hamarosan a féléves jubileumát „ünnepelhetik" a nyomozást végző szakemberek e szomorú munkájuknak. Nem ok nélkül jelentette ki a köztársasági elnök sem a közelmúltban, hogy tűrhetetlennek tartja a felderítés eredménytelenségét a nagy port kavart ügyekben.
Márpedig Lacháza vagy Tatárszentgyörgy nem Budapest, e néhány ezer lakosú községek bűnügyi szempontból nem hasonlíthatók össze a kétmilliós magyar fővárossal. Ez utóbbi stabilan őrzi a vezető helyét a bűnügyi statisztikában a legfertőzöttebb településként, amúgy elég ránézni a Duna (lestrapált) királynőjére, a kátyús útjaira, összemocskolt házaira, lepusztult tömegközlekedési eszközeire, és nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ebben a környezetben úgy tenyészik a bűnözés, mint trágyás talajon a burján. A várost két évtizede kormányzó liberális-szocialista koalíció a problémát szintén „számszaki" érvekkel magyarázgatja — nagy város, nagy bűnözés; kevés pénz, kevés lehetőség—, azonban sok európai és északamerikai nagyváros ennél is rosszabb helyzetből ért el látványos fordulatot az elmúlt húsz évben. A különbség, hogy Milánó, London, New York és Philadelphia vezetői azért dolgoztak, míg a budapesti városvezetőknek abban van sok munkájuk, hogy ide jutottunk.
22 százalékkal nőtt tavaly 2007-hez képest a személyek elleni bűncselekmények száma, tovább emelkedett a fiatal- és gyermekkorúak részvételi aránya a kriminális statisztikában. Márpedig ez az, ami a leginkább érintí és nyugtalanítja a hazai lakosság áldozati oldalán lévőket. De mit várhatunk el az erőszakoskodásra, önkényeskedésre hajlamos polgárainktól, miközben a törvényesség és a közrend betartását hivatalból és közpénzből őrzők úgyszólván következmények nélkül bűnözhetnek? És itt nemcsak az elmúlt két év „októberi sajnálatos eseményeire" gondolunk, hanem arra a friss statisztikai adatra, miszerint 26,5 százalékkal emelkedett az ismertté vált vesztegetések száma. Na és a látencia, az hány egész öt tized, kérem szépen?
Az ügyészség által frissen közölt adatok szerint húszezerrel csökkent egy év alatt az összes ismertté vált bűncselekmény száma. Nos, ez az örökzöld „sikertéma", amihez az adatközlők mindig elfelejtik hozzátenni, hogy az időről időre megemelt lopási értékhatár miatt a hétköznapi esetek jelentős része be sem kerül a bűnesetek nyilvántartásába. Momentán a húszezer forint alatti bicikli, szerszám, gép, termény stb. eltulajdonítása rendszerint „csak" szabálysértés, ami a nem a rendőrségre, hanem a helyhatóságra vagy a jegyzőre tartozik. Nos, Így lehet kevés munkával és pénzzel eredményesen javítani a statisztikát.
Ez utóbbiak szerint szó sincs arról, hogy kevésbé biztonságossá vált volna az ország az utóbbi időben, a deviánscigányok elszaporodásával, elszemtelendésükkel, még brutálisabbá válásukkal párhuzamosan. Nos, nézzük a Magyar Nemzet tegnapi, általunk beszkennelt (online még nem elérhető), kapcsolódó cikkét:
Közzétette a Legfőbb Ügyészség a tavalyi évre vonatkozó bűnügyi statisztikai adatokat. A legnagyobb újságnak az számít, hogy négy évtizedes mélypontra esett vissza az emberélet elleni bűncselekmények száma, a 2008-ban megölt 147 személy egy fővel még kevesebb is az 1966-ban elkövetett gyilkosságok áldozatainál. Ez szép eredmény, de sajnos éppen e területen nyújtják a legkevesebb vigaszt a számok, hiszen akinek a rokonát, barátját, élete párját, szülőjét vagy gyermekét éri erőszakos halál, azt cseppet sem vigasztalja, mennyi volt az éves fogyás hazánkban e kriminális műfajban. Elég a Kiskunlacházán tavaly novemberben kegyetlenül megölt 14 éves kislány esetére gondolni, akinek ügyében pár nappal később „a nyomozás érdekeire" hivatkozva tagadta meg a tájékoztatást az illetékes rendőrhatóság, a hírek szerint azonmód begyűjtötték a kellő mennyiségű DNS-mintát, a település lakossága minden segítséget megad a felderítéshez, mindehhez képest hamarosan a féléves jubileumát „ünnepelhetik" a nyomozást végző szakemberek e szomorú munkájuknak. Nem ok nélkül jelentette ki a köztársasági elnök sem a közelmúltban, hogy tűrhetetlennek tartja a felderítés eredménytelenségét a nagy port kavart ügyekben.
Márpedig Lacháza vagy Tatárszentgyörgy nem Budapest, e néhány ezer lakosú községek bűnügyi szempontból nem hasonlíthatók össze a kétmilliós magyar fővárossal. Ez utóbbi stabilan őrzi a vezető helyét a bűnügyi statisztikában a legfertőzöttebb településként, amúgy elég ránézni a Duna (lestrapált) királynőjére, a kátyús útjaira, összemocskolt házaira, lepusztult tömegközlekedési eszközeire, és nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ebben a környezetben úgy tenyészik a bűnözés, mint trágyás talajon a burján. A várost két évtizede kormányzó liberális-szocialista koalíció a problémát szintén „számszaki" érvekkel magyarázgatja — nagy város, nagy bűnözés; kevés pénz, kevés lehetőség—, azonban sok európai és északamerikai nagyváros ennél is rosszabb helyzetből ért el látványos fordulatot az elmúlt húsz évben. A különbség, hogy Milánó, London, New York és Philadelphia vezetői azért dolgoztak, míg a budapesti városvezetőknek abban van sok munkájuk, hogy ide jutottunk.
22 százalékkal nőtt tavaly 2007-hez képest a személyek elleni bűncselekmények száma, tovább emelkedett a fiatal- és gyermekkorúak részvételi aránya a kriminális statisztikában. Márpedig ez az, ami a leginkább érintí és nyugtalanítja a hazai lakosság áldozati oldalán lévőket. De mit várhatunk el az erőszakoskodásra, önkényeskedésre hajlamos polgárainktól, miközben a törvényesség és a közrend betartását hivatalból és közpénzből őrzők úgyszólván következmények nélkül bűnözhetnek? És itt nemcsak az elmúlt két év „októberi sajnálatos eseményeire" gondolunk, hanem arra a friss statisztikai adatra, miszerint 26,5 százalékkal emelkedett az ismertté vált vesztegetések száma. Na és a látencia, az hány egész öt tized, kérem szépen?
Az ügyészség által frissen közölt adatok szerint húszezerrel csökkent egy év alatt az összes ismertté vált bűncselekmény száma. Nos, ez az örökzöld „sikertéma", amihez az adatközlők mindig elfelejtik hozzátenni, hogy az időről időre megemelt lopási értékhatár miatt a hétköznapi esetek jelentős része be sem kerül a bűnesetek nyilvántartásába. Momentán a húszezer forint alatti bicikli, szerszám, gép, termény stb. eltulajdonítása rendszerint „csak" szabálysértés, ami a nem a rendőrségre, hanem a helyhatóságra vagy a jegyzőre tartozik. Nos, Így lehet kevés munkával és pénzzel eredményesen javítani a statisztikát.
