Emlékszünk még Jász-Nagykun-Szolnok megye cigányvezetőinek a földijeiket a benzinkútjáról kitiltó kutasnak tett ígéretére? Idézzük: „az érintett roma vezetők személyesen igyekeznek jobb belátásra bírni azokat a – benzinkút-tulajdonos szerint roma – autósokat, akik tankolás után rendszeresen fizetés nélkül távoznak a töltőállomásról. Így nyújtva segítséget a vállalkozó kárának megtérítésében és hasonló esetek megelőzésében.”
Ezek után a nagy szavak után egy, a cigánysággal, ill. annak gyakorlatilag 100%-ig bűnöző vezetésével (egyik legutolsó eset, visszafelé mutató konkrétum-hivatkozással ITT) szemben realitásérzékkel nem rendelkező ember azt hinné, hogy a cigófejesek valóban odaszólnak a földijeiknek, és elmagyarázzák, hogy „tezsvírek, megdumáltam a párászttal, hogy adjon nektek benzint, cserébe meghúzzátok magatokat, értve?” Nos, a tettek beszélnek: 99,9% valószínűséggel ugyanezen, érintett mokkáink felgyújtották a kutas autóját. Így lehet ezektől bármiféle korrektséget, az egyezségek betartását elvárni.
Most, Salgótarján kapcsán, azt is érdemes meggondolni, a rendőrség, ill. a balliberális, fajvédő sajtó a két esetben mennyire igyekezett titokban tartani a „bűnös” (az idézőjel természetesen csak a jászalsószentgyörgyi kutasra vonatkozik) személyazonosságát. Akkor még az MTI is egy az egyben megnevezte a települést (Jászalsószentgyörgy), ami alapján egyértelműen azonosítható volt a „vétkes”. Most (Salgótarján) meg mi van? Gőzerővel kussol mind a rendőrség, mind a cigányfajvédő sajtó.
Ez utóbbira csak egy példa: Előző cikkünkben már említettük, hogy a zsIndex pillanatok alatt száműzte az anyagot a főhírek közül, szemben például Munk Veronika nagy ívű, a „cigányozó” miskolci rendőrfőkapitányt „fikázni” próbáló alkotásával. A fórumában indult „Vérfürdő Salgótarjánban!” topicot is, a rengeteg, a tárgynál maradó, nem személyeskedő hozzászólás ellenére (általában ezekre szoktak hivatkozni törlés esetén) egyszerűen eltüntették. Ahogy eddig kivétel nélkül minden „cigányosat”. Igen, a zsIndex (ill., úgy általában, a fajvédő sajtó) még mindig a pártállami „amiről nem beszélünk [cigánybűnözés], az nincs” alapelvet követi. „Kár”, hogy, ahogy Kádár idején volt Szabad Európa meg Amerika Hangja, ma van Kuruc.info – a „második nyilvánosság”...
A rendőrség sem jobb. Már idéztük azt, hogy "A főkapitány nem válaszolt arra a kérdésre, hogy valóban a salgótarjáni polgármesteri hivatal alkalmazottja volt-e az elkövető." Egy még jobb és a cigányfajvédők által kézivezérelt sünök hozzáállását még inkább demonstráló megjegyzés, szintén az MTI tolmácsolásában: „A főkapitány nem válaszolt arra a kérdésre, hogy valóban a salgótarjáni polgármesteri hivatal alkalmazottja volt-e az elkövető. Azt mondta: "ha a foglalkozását, beosztását megneveznék, az elkövető személyét is megneveznék".” Tetszik érteni? Mély kuss van, nehogy véletlenül szegínroma személyazonossága kiderüljön. Aki egy akasztanivaló bizonyított bűnöző, de ettől függetlenül nem tudhatjuk (hivatalosan), hogy ki is. Érdekes, ez a „csak semmi azonosíthatóság!” a balliberális médiumokat, illetve a sündőrséget annak idején, Jászalsószentgyörgy kapcsán, egyáltalán nem érdekelte, és nem „valahol”-ként hivatkoztak a településre – magasról tettek a „rászístá párászt” személyiségi jogaira…
Ezek után a nagy szavak után egy, a cigánysággal, ill. annak gyakorlatilag 100%-ig bűnöző vezetésével (egyik legutolsó eset, visszafelé mutató konkrétum-hivatkozással ITT) szemben realitásérzékkel nem rendelkező ember azt hinné, hogy a cigófejesek valóban odaszólnak a földijeiknek, és elmagyarázzák, hogy „tezsvírek, megdumáltam a párászttal, hogy adjon nektek benzint, cserébe meghúzzátok magatokat, értve?” Nos, a tettek beszélnek: 99,9% valószínűséggel ugyanezen, érintett mokkáink felgyújtották a kutas autóját. Így lehet ezektől bármiféle korrektséget, az egyezségek betartását elvárni.
Most, Salgótarján kapcsán, azt is érdemes meggondolni, a rendőrség, ill. a balliberális, fajvédő sajtó a két esetben mennyire igyekezett titokban tartani a „bűnös” (az idézőjel természetesen csak a jászalsószentgyörgyi kutasra vonatkozik) személyazonosságát. Akkor még az MTI is egy az egyben megnevezte a települést (Jászalsószentgyörgy), ami alapján egyértelműen azonosítható volt a „vétkes”. Most (Salgótarján) meg mi van? Gőzerővel kussol mind a rendőrség, mind a cigányfajvédő sajtó.
Ez utóbbira csak egy példa: Előző cikkünkben már említettük, hogy a zsIndex pillanatok alatt száműzte az anyagot a főhírek közül, szemben például Munk Veronika nagy ívű, a „cigányozó” miskolci rendőrfőkapitányt „fikázni” próbáló alkotásával. A fórumában indult „Vérfürdő Salgótarjánban!” topicot is, a rengeteg, a tárgynál maradó, nem személyeskedő hozzászólás ellenére (általában ezekre szoktak hivatkozni törlés esetén) egyszerűen eltüntették. Ahogy eddig kivétel nélkül minden „cigányosat”. Igen, a zsIndex (ill., úgy általában, a fajvédő sajtó) még mindig a pártállami „amiről nem beszélünk [cigánybűnözés], az nincs” alapelvet követi. „Kár”, hogy, ahogy Kádár idején volt Szabad Európa meg Amerika Hangja, ma van Kuruc.info – a „második nyilvánosság”...
A rendőrség sem jobb. Már idéztük azt, hogy "A főkapitány nem válaszolt arra a kérdésre, hogy valóban a salgótarjáni polgármesteri hivatal alkalmazottja volt-e az elkövető." Egy még jobb és a cigányfajvédők által kézivezérelt sünök hozzáállását még inkább demonstráló megjegyzés, szintén az MTI tolmácsolásában: „A főkapitány nem válaszolt arra a kérdésre, hogy valóban a salgótarjáni polgármesteri hivatal alkalmazottja volt-e az elkövető. Azt mondta: "ha a foglalkozását, beosztását megneveznék, az elkövető személyét is megneveznék".” Tetszik érteni? Mély kuss van, nehogy véletlenül szegínroma személyazonossága kiderüljön. Aki egy akasztanivaló bizonyított bűnöző, de ettől függetlenül nem tudhatjuk (hivatalosan), hogy ki is. Érdekes, ez a „csak semmi azonosíthatóság!” a balliberális médiumokat, illetve a sündőrséget annak idején, Jászalsószentgyörgy kapcsán, egyáltalán nem érdekelte, és nem „valahol”-ként hivatkoztak a településre – magasról tettek a „rászístá párászt” személyiségi jogaira…
Kuruc.info - A.S.
A teljes cikk:
Bosszú miatt lángolt egy vállalkozó kocsija?
Jászalsószentgyörgy | Felgyújtották Jászalsószentgyörgyön annak a vállalkozónak az egyik autóját, aki korábban — a rendszeres nemfizetés miatt — benzinkútjáról ki szeretett volna utasítani egyes romákat. A hétvégi diszkó alkalmával — amely után hajnalban kiégett kocsija — két vendéggel gyűlt meg a baja, akik egyszerűen nem akarták elfogadni a záróra tényét.
— Rendszeresen tartunk diszkókat az étteremben, de eddig nem volt gondunk senkivel — emlékezett vissza Szabó László vállalkozó a vasárnap hajnalban történtekre. — Most is minden probléma nélkül zajlott a rendezvény. Hajnal öt óra tájban, amikor a programnak vége szakadt, a fiatalok folyamatosan hagyták el az étteremet, de két férfi egyszerűen nem akarta elfogadni a pincérektől, hogy véget ért a diszkó. Ekkor szóltak nekem, hogy gond van két vendéggel.
A vállalkozótól megtudhattuk, hogy hosszas huzavona kezdődött a garatra felöntött vendégekkel.
— Teljesen nyugodtan és higgadtan elmagyaráztam nekik, hogy dolgozóimnak rendbe kell tenni mindent, ki kell takarítani, hogy az étterem készen álljon a reggel hét órai nyitásra. Először nem akartak kimenni, de végül sikerült kiszorítani őket és kulcsra zárni az étterem ajtaját.
Az igazi problémák ekkor kezdődtek, mert a két férfi egyszerűen nem akarta elhagyni az étterem környékét, sőt beültek a tulajdonos ott parkoló autójába.
— Megkérdeztem tőlük, hogy ugyan mit keresnek az autómban, de igazi válasz helyett csak szitkozódást kaptam, illetve a hozzám közelebb ülő le is akart köpni (Kuruc.info: a nemcigányok leköpése tipikusan mokka sport például a kődobálás mellett – lásd pl. EZT és az onnan induló hivatkozásokat). Akkor kirántottam a kocsimból, felém rúgott.
Dulakodás kezdődött, de a két férfi végül mégis elindult hazafelé. Szabó László szeretett volna már aludni, de kisvártatva alkalmazottai hívták: a delikvensek visszatértek és megint csak beültek az autójába. Akkor ismét kihúzták az értetlen férfiakat a kocsiból, és a falu első házáig kísérték a hazatérni nemigen akaró két embert. Amikor látták, hogy tovább ballagnak, a vállalkozó ismét próbált nyugovóra térni.
— Mindezek után nem telt el fél óra, amikor egyik dolgozóm azzal vert fel, hogy lángol az étteremtől néhány száz méterre parkoló másik autóm. Értesítettük a tűzoltókat, de közben poroltóval megkezdtük az oltást. Hat palackot fújtunk az autóra, de alig ért valamit. Azután a közeli csapra szerelt csőből locsoltam az autót. Láttam, hogy sok mindent már nem lehet tenni, csak arra próbáltam ügyelni, hogy amennyire lehet, hűtsem a benzintankot, nehogy felrobbanjon. Megérkeztek a tűzoltók és eloltották az autót, de lényegében az egész kiégett. Közben nem messze a történtektől, a benzinkúton ismét előkerült a korábban hepciáskodó vendégek egyike. Őt a kiérkező rendőrök bilincsben vitték el, illetve egy másik embert is megfogtak az üggyel kapcsolatban, ez utóbbi eseményeket azonban már nem láttam, erről a dolgozóim meséltek.
A berényi tűzoltók mentőt hívtak a vállalkozóhoz, mert a füst — s talán az oltópalack porának — belélegzése miatt rosszul lett. Végül megfigyelésre sem maradt benn a kórházban, mert az oxigénpalackból lélegezve már jobban érezte magát.
— Az elmúlt években az energiám nyolcvan százaléka arra megy el, hogy megvédjem mindazt, amit eddig sikerült felépítenem. A lopások, a rongálások, a károkozás miatt legalább 15-20 millió forint károm biztosan keletkezett már. Most meg ez történik. Soha nem tudom majd bizonyítani, hogy azok gyújtották fel a kocsimat, akikkel korábban vitába keveredtem, de a dolog számomra egyértelmű: így nem lehet ebben az országban élni — fakadt ki keserűen Szabó László.
— Amíg a törvények ilyen lazák, és a rendőrség sem kapja meg a kellő tiszteletet, addig nem lesz változás. Pedig a békés megoldás ez volna: szigorú törvények, és megfelelő eszközökkel ellátott rendőrség. Úgy vélem, hogy ha ez nem történik meg, akkor a nap mint nap tapasztalható egyre nagyobb feszültség egyszer csak kipattan. Az pedig nem lesz jó senkinek.
Szabó László határozottan elutasította, hogy a hétvégén történtek, és a korábbi események — mikor is egyes nem fizető lakosok miatt kitiltotta a romákat benzinkútjáról — között összefüggést keressünk. Szerinte a két történést mindenképp el kell választani egymástól.
A megkérdezett helybéliek viszont szinte egy emberként kötötték össze az egymástól alig néhány hét különbséggel történteket. — A nem fizető vásárlókat Laci kitiltotta üzletéből, és most bosszút álltak rajta — állapította meg egy idős helybéli — persze, hogy konkrétan ki volt a tettes, azt a rendőrségnek kellene majd kideríteni.
— Az első gondolatom az, hogy megtorolták a vállalkozó korábbi lépését — mondta egy idősödő hölgy. — Ez csak magánvéleményem, de ez merült fel bennem rögtön, hiszen amúgy közkedvelt, a faluba gyorsan beilleszkedett embernek ismerjük Szabó Lacit, aki segít mindenkinek és megszerették az emberek. Támogatja az időseket, mondják, hogy a múltkor is ajándékot vitt a nyugdíjas klubba.
— Sajnos már meg sem lepődöm azon, ami most történt — tette hozzá egy fiatal asszony. — Két általános iskolás korú nagyfiam van, akik nap mint nap mesélik, hogy mik történnek. Egyedül már nem engedem az utcán járni őket. Nem csak a rendőröknek, a pedagógusoknak is meg van kötve a kezük, szinte semmit sem tehetnek. Nem akarok rasszistaként feltűnni, de szomszédos településekről bevándorló idegenek nem tudnak, vagy talán nem is akarnak beilleszkedni. Szabó Laci pedig a múltkor kirakott egy táblát, hisz — igaz többször bejelentette, hogy folyamatosan meglopják — nem segített rajta senki, a tolvajok után nem ment senki. Egy ideig tűr az ember, de ha a hivatalos szervek nem tesznek semmit, akkor a maga módján próbál lépni. Úgy gondolom, hogy a két esemény között van összefüggés.
A teljes cikk:
Bosszú miatt lángolt egy vállalkozó kocsija?
Jászalsószentgyörgy | Felgyújtották Jászalsószentgyörgyön annak a vállalkozónak az egyik autóját, aki korábban — a rendszeres nemfizetés miatt — benzinkútjáról ki szeretett volna utasítani egyes romákat. A hétvégi diszkó alkalmával — amely után hajnalban kiégett kocsija — két vendéggel gyűlt meg a baja, akik egyszerűen nem akarták elfogadni a záróra tényét.
— Rendszeresen tartunk diszkókat az étteremben, de eddig nem volt gondunk senkivel — emlékezett vissza Szabó László vállalkozó a vasárnap hajnalban történtekre. — Most is minden probléma nélkül zajlott a rendezvény. Hajnal öt óra tájban, amikor a programnak vége szakadt, a fiatalok folyamatosan hagyták el az étteremet, de két férfi egyszerűen nem akarta elfogadni a pincérektől, hogy véget ért a diszkó. Ekkor szóltak nekem, hogy gond van két vendéggel.
A vállalkozótól megtudhattuk, hogy hosszas huzavona kezdődött a garatra felöntött vendégekkel.
— Teljesen nyugodtan és higgadtan elmagyaráztam nekik, hogy dolgozóimnak rendbe kell tenni mindent, ki kell takarítani, hogy az étterem készen álljon a reggel hét órai nyitásra. Először nem akartak kimenni, de végül sikerült kiszorítani őket és kulcsra zárni az étterem ajtaját.
Az igazi problémák ekkor kezdődtek, mert a két férfi egyszerűen nem akarta elhagyni az étterem környékét, sőt beültek a tulajdonos ott parkoló autójába.
— Megkérdeztem tőlük, hogy ugyan mit keresnek az autómban, de igazi válasz helyett csak szitkozódást kaptam, illetve a hozzám közelebb ülő le is akart köpni (Kuruc.info: a nemcigányok leköpése tipikusan mokka sport például a kődobálás mellett – lásd pl. EZT és az onnan induló hivatkozásokat). Akkor kirántottam a kocsimból, felém rúgott.
Dulakodás kezdődött, de a két férfi végül mégis elindult hazafelé. Szabó László szeretett volna már aludni, de kisvártatva alkalmazottai hívták: a delikvensek visszatértek és megint csak beültek az autójába. Akkor ismét kihúzták az értetlen férfiakat a kocsiból, és a falu első házáig kísérték a hazatérni nemigen akaró két embert. Amikor látták, hogy tovább ballagnak, a vállalkozó ismét próbált nyugovóra térni.
— Mindezek után nem telt el fél óra, amikor egyik dolgozóm azzal vert fel, hogy lángol az étteremtől néhány száz méterre parkoló másik autóm. Értesítettük a tűzoltókat, de közben poroltóval megkezdtük az oltást. Hat palackot fújtunk az autóra, de alig ért valamit. Azután a közeli csapra szerelt csőből locsoltam az autót. Láttam, hogy sok mindent már nem lehet tenni, csak arra próbáltam ügyelni, hogy amennyire lehet, hűtsem a benzintankot, nehogy felrobbanjon. Megérkeztek a tűzoltók és eloltották az autót, de lényegében az egész kiégett. Közben nem messze a történtektől, a benzinkúton ismét előkerült a korábban hepciáskodó vendégek egyike. Őt a kiérkező rendőrök bilincsben vitték el, illetve egy másik embert is megfogtak az üggyel kapcsolatban, ez utóbbi eseményeket azonban már nem láttam, erről a dolgozóim meséltek.
A berényi tűzoltók mentőt hívtak a vállalkozóhoz, mert a füst — s talán az oltópalack porának — belélegzése miatt rosszul lett. Végül megfigyelésre sem maradt benn a kórházban, mert az oxigénpalackból lélegezve már jobban érezte magát.
— Az elmúlt években az energiám nyolcvan százaléka arra megy el, hogy megvédjem mindazt, amit eddig sikerült felépítenem. A lopások, a rongálások, a károkozás miatt legalább 15-20 millió forint károm biztosan keletkezett már. Most meg ez történik. Soha nem tudom majd bizonyítani, hogy azok gyújtották fel a kocsimat, akikkel korábban vitába keveredtem, de a dolog számomra egyértelmű: így nem lehet ebben az országban élni — fakadt ki keserűen Szabó László.
— Amíg a törvények ilyen lazák, és a rendőrség sem kapja meg a kellő tiszteletet, addig nem lesz változás. Pedig a békés megoldás ez volna: szigorú törvények, és megfelelő eszközökkel ellátott rendőrség. Úgy vélem, hogy ha ez nem történik meg, akkor a nap mint nap tapasztalható egyre nagyobb feszültség egyszer csak kipattan. Az pedig nem lesz jó senkinek.
Szabó László határozottan elutasította, hogy a hétvégén történtek, és a korábbi események — mikor is egyes nem fizető lakosok miatt kitiltotta a romákat benzinkútjáról — között összefüggést keressünk. Szerinte a két történést mindenképp el kell választani egymástól.
A megkérdezett helybéliek viszont szinte egy emberként kötötték össze az egymástól alig néhány hét különbséggel történteket. — A nem fizető vásárlókat Laci kitiltotta üzletéből, és most bosszút álltak rajta — állapította meg egy idős helybéli — persze, hogy konkrétan ki volt a tettes, azt a rendőrségnek kellene majd kideríteni.
— Az első gondolatom az, hogy megtorolták a vállalkozó korábbi lépését — mondta egy idősödő hölgy. — Ez csak magánvéleményem, de ez merült fel bennem rögtön, hiszen amúgy közkedvelt, a faluba gyorsan beilleszkedett embernek ismerjük Szabó Lacit, aki segít mindenkinek és megszerették az emberek. Támogatja az időseket, mondják, hogy a múltkor is ajándékot vitt a nyugdíjas klubba.
— Sajnos már meg sem lepődöm azon, ami most történt — tette hozzá egy fiatal asszony. — Két általános iskolás korú nagyfiam van, akik nap mint nap mesélik, hogy mik történnek. Egyedül már nem engedem az utcán járni őket. Nem csak a rendőröknek, a pedagógusoknak is meg van kötve a kezük, szinte semmit sem tehetnek. Nem akarok rasszistaként feltűnni, de szomszédos településekről bevándorló idegenek nem tudnak, vagy talán nem is akarnak beilleszkedni. Szabó Laci pedig a múltkor kirakott egy táblát, hisz — igaz többször bejelentette, hogy folyamatosan meglopják — nem segített rajta senki, a tolvajok után nem ment senki. Egy ideig tűr az ember, de ha a hivatalos szervek nem tesznek semmit, akkor a maga módján próbál lépni. Úgy gondolom, hogy a két esemény között van összefüggés.
(SZOLJON)
