A Communications Earth and Environment folyóiratban megjelent új tanulmány a hárommillió évvel ezelőtti meleg időszakok vizsgálatainak adatait, a jégolvadás és a tengerszint-emelkedés elmúlt évtizedekből származó adatait, valamint az éghajlati modelleket ötvözte. A tanulmány a következő következtetésre jutott: „A jégtakarók folyamatos tömegvesztesége egzisztenciális fenyegetést jelent a világ part menti lakosságára.”

A grönlandi és az antarktiszi jégtakarók vesztesége az 1990-es évek óta megnégyszereződött a globális felmelegedés miatt, és ez felelős a tengerszint-emelkedés nagy részéért.

Az a nemzetközi célkitűzés, hogy 1,5 Celsius-fok alatt tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést, már korábban elúszott, és a tanulmány szerint a tengerszint akkor is évi egy centiméterrel emelkedne az évszázad végéig, ha most mindenki radikálisan visszafogná a fosszilis (szénalapú) tüzelőanyagok felhasználását. A gyors emelkedéssel pedig nem tudnának lépést tartani azok az országok, ahol part menti védműveket építenek a vízbetörések ellen.

A világ most olyan pályán van, ami 2,5-2,9 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést jelez előre, és egy ilyen értéknél a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakarók összeomlásával lehet számolni. Ha ez bekövetkezik, akár 12 méteres is lehet a tengerszint-emelkedés.

Ma körülbelül 230 millió ember él a jelenlegi tengerszint felett egy méteren belül, és egymilliárd 10 méteren belül. Számítások szerint egy 20 centiméteres emelkedés is legalább évi egymilliárd dolláros árvízkárt jelent 2050-re a világ 136 legnagyobb tengerparti városában.

„Biztonságos határérték alatt azt értjük, ami bizonyos szintű alkalmazkodást tesz lehetővé a katasztrofális belföldi migráció és a kényszerű migráció helyett, és a biztonságos határ nagyjából évi egy centiméteres tengerszint-emelkedés” – mondta Jonathan Bamber professzor, a brit Bristoli Egyetem munkatársa. „Ha idáig eljutunk, akkor rendkívül nehéz bármilyen alkalmazkodás, és olyan mértékű szárazföldi migrációt fogunk látni, amilyet a modern civilizációban még soha nem láttunk.”

A kutató szerint az olyan fejlődő országok, mint például Banglades, nagyobb károkat szenvednének el, mint például Hollandia, amelynek erőforrásai és tapasztalatai is vannak, hogy hogyan kell kezelni az árhullámokat.

A Durham Egyetem professzora, Chris Stokes, a tanulmány vezető szerzője azt mondta: „A legrosszabb forgatókönyvek némelyike szinte a szemünk előtt kezd megvalósulni. A jelenlegi 1,2 Celsius-fokos felmelegedés mellett a tengerszint emelkedése olyan ütemben gyorsul, hogy ha folytatódik, már az évszázad vége előtt szinte kezelhetetlenné válik, és ez már a mostani fiataljaink életében lesz.”

A közép-amerikai Belize 1970-ben egy pusztító hurrikán után a szárazföld belsejébe helyezte át fővárosát, de legnagyobb városa továbbra is a parton van, és egy egyméteres tengerszint-emelkedés fogja elárasztani – mondta Carlos Fuller, Belize klímatárgyalója: „Az ilyen megállapítások csak fokozzák annak szükségességét, hogy a párizsi megállapodásban foglalt 1,5 Celsius-fokos határértéken belül, vagy a lehető legközelebb maradjunk ahhoz, hogy visszatérhessünk az alacsonyabb hőmérséklethez, és megvédhessük part menti városainkat.”